Tejgazdasági Szemle, 1943 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-15 / 1. szám
4 TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1943. január 15. a bruttó bevétel 23.059 P, a tejért pedig (60, később 80 filléres áron számítva) 26.839 P. Ezek szerint a tejtermelés értéke jóval meghaladta a gyapjútermelésből származó értéket. Minden esetre figyelemreméltó tényezők ezek, amelyeknek komoly mérlegelését nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen tejtermelő gazda sem és a tehéntej termelése mellett bátran beállíthatja a juhászatot is, mert kétségtelenül be van bizonyítva, hogy általa kettős jövedelme lesz a gazdaságnak, amelyiknek mindegyike igen tekintélyes és biztos hasznot hajt. Különösen most van jelentősége a juhtejtermelés erélyes fokozásának, amikor a tehéntej olyan lecsökkent mértékben áll nemcsak a fogyasztás rendelkezésére, hanem egyidejűleg alig tud valami mennyiséget a sajtgyártásra fordítani. A juhtej kiválóan alkalmas egyes sajtfajták készítésére. Különösen jól bevált a juhtejnek Merinofort gyártására való felhasználása, amely sajt máris nagy kedveltségnek örvend. A most ismertetett pusztabucsai juhászat is merinofort céljára szállítja a sajtkonyháján előérlelt nyersanyagot, amelyet azután a Spöttle-féle Merinofort gyárban a budafoki sziklapincékben történik meg a sajtok teljes érlelése. A korszerűen berendezett üzemben még a savót is centrifugálják és abból is vajat készítenek; 100 liter savóból mintegy 1—1,5 kg. vajat nyernek. A juhtejtermelés ebben az uradalomban tehát a legcélszerűbben van felhasználva és ennek a példáját bátran lehet követni. Háborús tejgazdasági helyzet Svájcban A semlegességét megőrzött Svájc is érzi a háború okozta nehézségeket és ez a körülmény meglátszik mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi életének minden vonatkozásában. A mezőgazdasági termelésben, annak egyik legfontosabb ágában, a tejgazdaságban is lényeges változások történnek a háború következtében. A fennálló és várható körülmények mérlegelése indította arra a háborús élelmezési hivatalt, hogy a tejtermelésben és elosztásban is életbe léptesse a racionalizálást. Ennek a szükségességét azok a körülmények hívták életre, amelyeket az alábbiakban felsorakoztatunk. A múlt évben történt állatösszeírás adatai azt bizonyítják, hogy a svájci állatállományban az utóbbi években jelentékeny apadás állott be. Amíg 1939-ben az állatállomány 926.000 drb-ból állott, a f. évre ez már csak 823.000 drb-ot számlált. A háború kitörése óta történt ez a több mint 100.000 állatot kitevő visszaesés részben azért következett be, mert a takarmányterületeket más termelési ágak javára csökkentették, részben pedig azért, mert a külföldi takarmány behozatal fokozatosan visszament. Mindezeken túl a szövetségi tanács még azzal is számol, hogy az állatállomány csökkenése tovább fog tartani, és hogy 1943. év tavaszára további, mintegy 4.000 drb. állat kiesése várható. Az állatállomány fent vázolt csökkenésének természetes következménye volt a tejtermelés visszaesése is. 1939. évben a tejtermelés mennyisége még 28.4 millió métermázsa volt; ezzel szemben 1941-ben már csak 26.2 millió métermázsa tejet termelt az ország. Az. évben pedig a hivatalos adatok szerint ismét 4,6%-al kevesebb az üzemekbe szállított tejek mennyisége, úgyhogy előreláthatólag az évi tejmennyiség már csak 25.5 millió métermázsa lesz. A háború előtti időkhöz viszonyítva tehát ezek szerint ezideig a svájci tejtermelésben a visszaesés mintegy 13%, s belátható időn belül ez a színvonal eléri a 16%-os is. A békeidőben ez a most kiesett 16%-os tejmennyiség biztosította a svájci jelentékeny sajttermelést, amely 10.000 kg-ot magában foglaló 5.000 kocsi rakománynak felelt meg. A tejtermelés nagymérvű visszaesésével egyidejűleg erősen megnövekedett a tejfogyasztás és a kereslet a tejtermékek iránt. Az elmúlt nyáron bevezetett tejkontingentálás azonban a mostani körülmények között már nem látszik megfelelőnek arra, hogy a tejellátást kielégítő mértékben biztosítsa. Különösen a vidéki háztartásokban és gazdaságokban nem lehetett szigorúan keresztülvinni a tejjel való takarékosság biztosítását. Másfelől egyes vidékeken a szárazság következtében az üzemi tejbeszállítások rendkívüli mértékben visszaestek, úgyhogy a helyzet olyanná vált, hogy szigorúbb rendszabályok bevezetése nélkül a friss tejellátás komoly veszélyben forgott. És illetékes körök még ezenfelül azt is megállapíthatták, hogy a kontingentálási rendszer egyáltalában nem zárja ki a kettős ellátást. A háború előtti idők tej és tejtermékfogyasztásával szemben ezen a téren sem mutatkozott csökkenés. Ámbár a sajt és vajellátás racionalizálása bizonyos mértékig megszorította ezeknek a fogyasztását, de komoly megtakarítást ezáltal sem lehetett tejben elérni. Ezt megvilágítja az a körülmény, hogy minden racionalizálási rendszernél a szétosztandó alapmennyiség biztosítása relatíve nagy árumennyiségek biztosítását kívánja, tehát jelentékeny készleteknek kell állandóan rendelkezésre állani. A tapasztalatok azt is beigazolták, hogy mindazok is, akik addig semmi sajtot és vajat nem fogyasztottak, a rájuk eső vaj és sajtmennyiséget a rendszer bevezetése óta állandóan igénybevették. Az egész ország területén a racionalizálás bevezetése nem jelent különösebb jelentékeny megtakarítást, amit igazolnak azok a számadatok, amelyeknek értelmében Svájcban a békeidőben, 1938-ban az évi sajtfejadag 7.6 kg. volt és 1941-ben pedig 6.34 kg. Csupán a két adat közötti különbség a megtakarítás. Ami az export és importot illeti, a háború előtti időben a vasellátás biztosítására mintegy 1.000 g. külföldi vaj volt a bevitel. Ezenkívül sajtbevitel is volt, néhány külföldi sajtfajtából. A kivitel tekintetében is fokozatos csökkenés állott be, úgyhogy a f. évben már csupán elenyésző menynyiség volt a kivitel és pedig részben a vöröskereszt számára, részben pedig a külföldön élő svájciak ellátására. Az utóbbi években a kivitel már alig érte el a békeidő kivitelének 50%-át is. Az élelmezési hivatal elsősorban a lakosság friss tejellátását igyekszik biztosítani a racionalizálási rendszer bebevezetése által. Ennek alapján jóllehet egyesek tejfogyasztását szőkébbre kellett vonni az eddigi mértéknél, azonban csak így lehetett biztosítani, hogy a tejre igényjogosultak is megkaphassák a nekik járó mennyiséget. A tejelosztás az alábbiak szerint történt: napi 7 dl. tejet kapnak a gyermekek 6 éves korig; 6 dl-t kapnak a serdülő korban lévő gyermekek 19 éves korig; 4 dl-t kapnak a felnőttek 65 éves korig; és napi 5 dl-t a 65 éven felüli öregek. Leendő anyák külön tejadagot kapnak; ugyancsak igényelhetnek komoly betegek külön tejadagot orvosi bizonyítványra és a nehézmunkát végzők egyelőre 1 dl-nyi póttejadagot kapnak. A tejelosztás új rendje a múlt év végével lépett életbe és ez időtől fogva nemcsak a tej, hanem a tejkonzervek és tejkészítmények, mint a kondenstej és tejpor is zároltattak és csak jegyre vásárolhatók. A tejellátás hatósági szervezése íme a békeidők tejbe Svájcában is szükségessé vált, abban az országban, ahol mindig jelentékenyen nagyobb volt a tejtermelés, mint a fogyasztás és amely ország éppen tejtermékkiviteléről, különösen sajtexportjáról volt nevezetes.