Természet és Technika, 1950 (109. évfolyam, 1-12. szám)

1950-09-01 / 9. szám

tapasztalt hibáit kiküszöbölni. A­ keresztkötéseknél az volt a vezetőszempont, hogy mindenütt, ahol arra mód van, a hegesztést alkalmazzuk, vas­­anyagtakarékosság és költségcsökkentés m­­i­att. Itt a varratok túlnyomó része automatikus gépi hegesztéssel készült. Ennek kettős­­előnye­­volt. Sikerült kiküszöbölni a kézi heg­yztés bizonytalan tényezőit és az említett munka is sokkal gyorsabb és olcsóbb volt. A Sztálin-hídnál kikísérletezett és bevezetett gyártási és szerkezeti újításokat siker­rel alkalmazták az ország többi híd raks­­ái is. Főleg az együtt dolgozó vasbetonlemezes megoldás vált be a gyakorlatban, és újabban már egész 20 m fesztávol­ságig terjedő hidak főtartóit építik ezzel a rendszerrel. Szigeti lejáró A híd egyik látványossága lesz a margitszigeti lejáró. Ez elsősorban az Angyalföldről és Óbudá­ról a Margit-szigetre irányuló forgalom zavarta­lan lebonyolítására szolgál. Aluljárók és hidak segítségével tökéletesen megoldja a szintbeli kereszteződés kiküszöbölésének problémáját, úgy, hogy még az ünnepi csúcsforgalom idején sincs szükség forgalmat irányító lámpákra, mert min­den egyes forgalmi sávnak külön útja van, melyen megállás nélkül érhető el a cél. Különleges beren­dezések szolgálják a Margit-szig­etet látogató dol­gozók kényelmét. Lesz IBUSZ-pavillon, dohány­tőzsde, söröző, kávézó az aluljáró belsejében. Külön lépcsőnélküli lejtős gyalogút vezet le, hogy gyer­mekkocsikkal is könnyein meg lehessen közelíteni a szigeti sétányokat. Az alagsort a lejáró egész területén egy hatalmas g­a­ragénak építették ki, mely magában foglal minden korszerű üzemi berendezést, mely a kocsik ápolásához szükséges. A hídépítés 1939-ben indult meg. Elsősorban az alátámasztópillérek­­ készültek el. Itt került elő­ször alkalmazásra Magyarországon a Dunaládák­nál addig kizárólagosam használt légnyom­ásos alapozás mellett a­ szádfallal körülzárt munka­gödör és az állványról süllyesztett vékonyfalú vasbeton sü­­llyesztőszekrény. A nagy pályaszéles­ség miatt egészen rendkívüli méretű vasbeton süllyesztőszekrényeket kellett a Duna 0 pont­ja alá, 8—10 m­-re lesüllyeszteni.­­ 1940-ben indult meg a vasszerkezet szerelése, de míg az alépítményi munkák 1944-re teljesen elkészültek, a vasszerkezetből csak az óbudai part­tól a hajógyári szigetig terjedő szakasz építése fejeződött be. Szabadszerelési módszer A népköztársaság kormánya 1948-ban határozta el, hogy a hidat a 3 éves terv keretében egyelőre felszélességbeni tovább kell építeni és 1950-re be kell fejezni. Az 1948-as év a meglévő­ vasszerkezet és pillérek háborús sérüléseinek kijavításával telt el. Ekkor folytak a nagy szerelődaruk javítási munkái is és 1949-ben teljes­ erővel megindult a vasszerkezet szerelése. Itt a szabadszerdési mód­szer került­ alkalmazásra, mely lényegesen külön­bözik az eddig megszokott sablonos állványon való szereléstől. A régi módszernél először az egész Megnyílást sűrű cölöperdővel aláállványozták, azután következett az állványon mozgó daruk segítségével a vasszerkezeti darabok kifektetése és összecsavarozása. Csak ezután került sor a végleges beszabályozás és beállítás után a sze­­gecselésre. Tehát a munka elején csak az ácsok dolgoztak, utánuk csak a szerelők és a végére maradt a szegecselők munkája. Főtartó szerelése A főtartó megemelése a pillér felett Főtartók szabadszer­elése a segédpillérig

Next