Textil-Ipar, 1932 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1932-08-15 / 15. szám

IK.02S© A. 2S . A. SAG Mit mesélnek a számok Budapest utolsó 20 esztendejéről? A békebeli boldog Budapest gazdasági életére dr. Illyefalvi I. Lajos most megjelent kitűnő statisztikai összehasonlító műve alapján érdekes visszapillantást vethetünk. Az élethez való jogunkat a munkanélküliség válságos korszakában azzal is bizonyítjuk, ha nyugodtan nézünk szembe a komor számoszlopokkal. Ha a hibákat meglátjuk, akkor már felcsillan előttünk a javulás reménye. Az ipar és kereskedelem a gazdasági rendszertelenség áldozatának érzi magát. Mindenki az államtól várja a segítséget, de akik a régi jó világot visszasírják, néha felsóhajtanak: »bár ne törődnének velünk ai?/.igit. . .« A főváros törvényhatósági bizottsága 1912-ben 23 nap alatt 1490 ügyet intézett el. Buzgó városatyáink alaposabbak, mert 1931-ben 31 napi tanácskozás után csak 343 ügyet tárgyaltak le, miután az új fővárosi törvény értelmében az ügyek jelentékeny részét a törvényhatósági tanács intézi. Sokszor az egyes közüzemek élet-haláláról folyt a vita. Székesfővárosunk lakosságának számbeli növekedését nem a természetes szaporodásnak, hanem a vidékről feltóduló tömegeknek köszönheti, mert sokan azzal a hiú reménnyel kecsegtették magukat, hogy a sűrűbb lakosságú város az ipari és kereskedelmi tevékenységet bőségesen jutalmazza. 1931-ben megszállt területről 4033 és 2769 külföldi költözött Budapestre: 1 spanyol, 1 luxemburgi, 1 litván, 2 ukrajnai, 3 lettországi, 3 dán, 8 svéd, 11 hollandi, 24 svájci és 29 francia telepedett le. Az exotikumot 1 afrikai és 9 »egyéb ázsiai« képviseli. 923 lengyel, 588 osztrák, 338 német, 307 cseh, 101 olasz, sőt az USA-ból 49-en tartották városunkat kívánatos földnek. Az iparosok száma 39.106-ról 72.738-ra, a kereskedőké az 1912. évi 24.062-ről 1930-ban 44.825-re emelkedett. Iparcikkekkel háromannyian kereskednek. Az ősterménykereskedők száma a kiadott iparjogosítványok szerint majdnem megtízszereződött. 1912 1930 Cipész és csizmadia 2352 2901 Kárpitos, gombkötő 467 636 Férfiszabó 2342 3132 Női ruhakészítő 1457 2668 Kiadott Visszaadott ipar jogosítványok keresked. 60 27 10 104 A detailkereskedők számáról és kerületenkénti elosztódésáról nincsen adatunk, pedig érdekes volna ezt is vizsgálat tárgyává tenni, amikor oly naiv jelszavat is hirdetnek, hogy: »Budai, csak Budán vásárolj!« Megnehezült az idők viharos járása felettünk még a meteorológiai megfigyelő állomások jelentése szerint is: Fagyos napok száma 86 95 » » De alig vesszük észre, hogy az emberek több sár-és hócipőt, esőköpenyt vagy télikabátot vásárolnának. 1912- ben még 2066 bálát engedélyeztek és 1931-ben már csak 860 táncestélyen »mulathatott« az aranyifjuság. Az 1932. évi fekete farsangot is megérzi a kereskedelem. A hangversenyek száma az 1912. évi 223-ról 1931-ben 471-re emelkedett. De elsőrangú művészek pódiuma előtt is üres széksorok fémjelezték a válságot és így a finomabb selyemanyagok gyenge kelendőségén sem ütődhetünk meg. Tavaly 1145 mérkőzésen lelkesedhettek a sportrajongók. A mulatságok után fizetett engedélydíj az 1912. évi 459.500 P-ről 1931-ben 149.800 P-re esett vissza. Még az sem közömbös a ruházati ipar szempontjából, hogy a műkedvelői előadások száma 436-ról 61-re esett. Az emberek színházba is jóval kevesebbet jártak, most odahaza játszódtak le a drámák. Az aggkori végelgyengülés ideális halálneme már kevesebb halandónak jutott osztályrészül. Annál jobban megszaporodtak az öngyilkosságok. A zilált viszonyokra és az emberi idegességre mutat a bűncselekmények szaporodása. Talán az inkasszóval járó nehézségek kisérő jelensége, hogy rágalmazás és becsületsértés 655-ről 1590 esetre, a veszélyes fenyegetés 561-ről 1613-ra, magánlaksértés 96-ról 526 esetre emelkedett. A hivatalos hatalommal a békeévi 25 helyett 1931-ben már 123-an éltek vissza. Sajátságos optimizmussal békében 2, tavaly már 31 úriember vállalkozott arra — a lelkiekről nem is szólván — hogy egyszerre két óra ruhaszükségletét látja el és eközben a bigámia bűnébe botlott. Az állovagiasság kultuszát jellemzi, hogy a békeévi 6 helyett 32 párbajról szereztek a hatóságok tudomást. Hitelrontást és tisztességtelen versenyt békében még nem ismerték. 1931-ben: 265 eset. Alig hiszünk a szemünknek, hogy akkor, amikor az áruk eladhatatlansága általános árzuhanásra vezetett, 1931 - ben 30 esetben tettek árdrágításért feljelentést. Minél többet elvon a fogyasztótól a lakbér, élelmezés és az adó, annál kevésbé áll módjában ruházati szükségletét kielégíteni. A lakásviszonyok sem irigylésreméltók, 1930-ban 14.182 személy pincében lakott. A dolgokat »magasabb« szempontból figyelhette: 533 padláslakó. A békeévi 39.918 helyett 1930-ban már 63.618-an húzódnak meg konyhanélküli »rendes« lakásban. Lakásul szolgáló egyéb helyiség száma: 10.278. 48.641 embernek már csak az »Egyéb bérleményekben« jutott hely, gazdátlan odúk, fabódék, barlangok, kemencék gorkiji menedékhelyein. Az iparosok és kereskedők dicséretreméltó erőfeszítésére mutat, hogy inkább lemondanak a külön lakásról és így 7701 üzleti helyiség lakásul is szolgál. 1912 1931 Az üres lakások száma évi átlagban 894 1839 Az üres üzlethelyiségek száma évi átlagban 183 908 Az üres raktár és egyéb helyiségek száma 430 676 1906-ban 26.181 önálló iparos és kereskedő családfőnek volt rendes lakása, 1930-ban számuk csekéllyel 26.921-re emelkedett. 1930-ban 39.403 ember azt állította magáról, hogy a vagyonából élt, de ebből 26.851 nyugdíját »vagyon«-nak tekintő személyt le kell számítanunk. Arra pedig, hogy hányan élték fel a vagyonukat, hiába várunk feleletet. A fogyasztás mindenütt megcsappant. A postaforgalom visszaesett Az áruforgalom vasút és hajókon (q-ban). A nyersanyagok és készárugyártmányok áralakulása közötti figyelemreméltó összefüggést más alkalommal részletesen kívánom tárgyalni. Dacára az örvendetes fejlődésnek, a munkanélküliek száma a fonó- és szövőiparban 334-ről 753-ra, a ruházati iparban pedig a békeévi 1939-ről 1930-ban 2710-re és azóta sajnos tovább emelkedett. Azért az emberek nem csüggednek, újdonságokon törik a fejüket. 1912 1931 A szabadalmi bíróságnál bejelentettek 147 84 ruházati iparra, 62 49 bőr- és zsiradékiparra, 82 63 textiliparra vonatkozó szabadalmat. Amíg a lakosság húsz év leforgása alatt 14,36/o-al gyarapodott, addig a főváros személyzete 1456/o-kal növekedett. Az összlétszám 1910-ben: 10.027, 1931-ben 24.740 személy. A létszámszaporodás a közs. közig, kiválóknál 1145, a gazd. üzemeknél 1600, a közélelmezésnél 3515, a közüzemeknél 4758 személy. Csökkenést jóformán csak a »Pénztári szak«-on 67-ről 66-ra és az adóhivatali szakon észlelhetünk, ahol a békeévi 231 helyett 1932- ben már csak 199 személy működött. A végrehajtói szak igazán derekas munkát végzett, létszáma 70-ről 77-re emelkedett és míg húsz éve 58.877-szer, 1931-ben már 103.232 esetben zálogoltak. Az egy főre kivetett egyenes adóban a béke polgárát 94P, 1931-ben pedig az összezsugorodott lehetőségein kínlódó adóalanyt már 201.25 P teherviselésre tartották képesnek. Az adók így 85.6 millióról 202.2 millió P-re duzzadtak. A fogyasztási adó 8.1 millióról 12 millió P-re emelkedett. Ezenkívül »egyéb fogyasztási adó« címén 13.8 millió P, városi vám címén 6.4 millió P folyt be. 1931-ben mintegy 44 millió P községi fogyasztási adó terhelte a főváros lakosságát. 1923-ban a forgalmi adóbevétel 32.8 millió, 1931-ben a csökkent forgalom dacára — hála az adókulcs emelésének — 45,7 millió P folyt be. A fényűzési forgalmi adó az 1928. évi 8.5 millió P-ről — az adóalanyok számának csökkenésével — 2.1 millió P-re morzsolódott le. Behajthatatlanság címén tavaly az adóhatóságok 2.1 millió P-t töröltek. A búza, rozs és az állatárak katasztrofális zuhanását, a mezőgazdasági kivitel megbénulását, a fogyasztóképesség összezsugorodását 324 csődmegnyitás, 938 cégtörlés, 878 kényszeregyezség és 720 »lebonyolított« fizetésképtelenség követte. Ezekből a mindennél beszédesebb számokból pedig az legyen a tanulság, hogy amilyen helyes az elgondolás, hogy az ipar és kereskedelem ne szolgáljon egyesek személyi ambíciójának ugródeszkájául, annál helytelenebb a közgazdasági nemtörődömség közönyös maradisága. A közmunkák megindítása a textiliparnak is létérdeke. Az Elektromos művek, a Gázgyár és a Székesfővárosi Hirdetővállalat fejlődéséhez a ruházati és textilipar is nagy mérvben hozzájárult. A főváros elemi kötelessége, hogy ezen közüzemek kedvezményes tarifákkal egy világvároshoz méltó olcsó és hatásos reklámrendszert lehetővé tegyenek. A fejlődő Budapest kereskedelmének célkitűzése: a régióköltségek erélyes csökkentése. A boltbérek leszállításának közös szervezetben való öntudatos kiküzdése. Egységes árak és eladási feltételek megszabása. A gyengébb vásárlóképességű rétegekhez való alkalmazkodás, a tömegfogyasztás kiépítése. Megfelelő forgalom elérése, ami csak olcsó cikkek nagymennyiségű gyártásával és szervezett eladásával válik lehetővé. Ki Ló 1912 1930 1912 1930 Ruházati ipar 1065 1405 542 836 Fonó-szövőipar Pénz és hitellel való 3 116— 78 1912 1931 Csapadékos napok száma 186 191 Havas napok 24 39 Hó és havas, esős felhőzet 28 42 napon át Vihar, felhők 9 100 * Érkezett Elszállittatott 1912 1931 1912 1931 Gyapjú 83.730 40.430 67.889 18.967 Bőr és bőráruk 176.075 139.239 249.170 81.524 Len és kender 37.728 34.942 31.391 7.774 Rövid- és diszáruk 114.256 12.559 96.223 123.610 Fonal- és szövetár* 625.150 83.103 462.523 79.477 Drágítani fog-e a fűtőszénkartel? A Magyar Általános Kőszénbánya és a Salgótarjáni Kőszénbánya megállapodtak a 20 legnagyobb szénnagykereskedő céggel és a jövőben szobafűtő szeneiket és brikettjeiket kizárólag ezen szénnagykereskedők útján juttatják el a szénkiskereskedőkhöz, illetve a fogyasztókhoz. A szénnagykereskedők ezzel szemben 37.500 vagon szén és brikett átvételére kötelezték magukat. A szénnagykereskedők közötti oktatási verseny kiküszöbölése és a kihitelezések központi ellenőrzése céljából, valamint abból a szempontból, hogy a kiskereskedők széneladásai mennyiség és súly szempontjából ellenőrizhetők legyenek, a gyárakkal szerződési viszonyba kerülő nagykereskedők megalakították a Szénforgalmi Irodát, amelynek a vezetője dr. Bodroghy József, az OMKE helyettes főügyésze lett. A Szénforgalmi Iroda helyiségei V., Nádor utca 19. szám alatt vannak. A Szénforgalmi Iroda működésével kapcsolatban olyan híreket is lanszíroznak, hogy a szénnagykereskedők tömörülése a szénárak megdrágulását fogja eredményezni. Érdekelt helyen ezzel szemben azt közlik velünk, hogy ilyen tendencia semmiképpen sem érvényesülhet, egyrészt, mivel a szóban levő tömörülésben csak két vezető bánya vesz részt és így a szénárak kialakulására a többi bányák versenye fog döntő hatást gyakorolni, másrészt pedig a két vezető bányavállalattal történt megállapodás átvételi árai a fogyasztók részére érvényes árak drágítását nem teszik szükségessé. Közgazda portrék V. Col Jberger Leó Minden ellenkező híreszteléssel szemben: emberszerető. Rosszakaróinak ráfogásai ellenére: igazságos. Emberszerető azokkal szemben, akik használhatnak neki, vagy akik az ő jótékonyságára rá vannak szorulva; igazságos, ha az igazság az ő oldalán van. Goldberger Budapest pénzmágnásainak egyik legfurcsábbja: valóban gazdag, de hallatlanul tehetséges is, vállalkozó szellemű, de erőszakos, ugyanakkor pedig — ami a legkülönösebb — az őit ismerők nagy többségének véleménye szerint elragadóan kedves. Charmeur!... Hogy az emberek kisebb hányadának mi a véleménye róla, az nem von le Goldberger Leó értékéből. Sajnáljuk azt, aki a patríciussá lett budai kékfestő mesterek nemzetközi viszonylatban is tisztelt és elismert utódjának közvetlen üzleti környezetébe kerül és akiről kitudódik, hogy a hasznavehetősége nem áll arányban protektorainak befolyásával. Az illető igen rövid idő alatt nem a charmeur Gohlbergert fogja megismerni, hanem egy kíméletlen, sokszor ideges és ellenmondást nem tűrő emberrel ismerkedik meg. Mert Goldberger Leó, előtt mindig és minden körülmények között kizárólag a 150 éves cég érdekei lebegnek. De akit használhat, vagy felhasználhat, azt tejbe-vajba füröszti. Még ha a saját alkalmazottja is, Goldberger jól értékeli igazgatóinak tehetségét és igazán nem szűkmarkú az érdemek honorálásában. Még ha kisebb hivatalnokról van szó, akkor sem!... És ez igen dicséretreméltó vonás, különösen ma, amikor a kistisztviselőkkel csak nagyon kevesen törődnek. Ez a gondoskodás és a szegény diákok felkarolása szerezte meg Goldbergernek az emberbarát hírnevét. Megérdemelte. Jó szívvel adta érte azt, aminek még ma is a legnagyobb értéke van a világon: a pénzt!... Talán kissé őszintébben írtuk meg Leó doktorról (így hívja őt a gyárban mindenki) a véleményünket. Az emberről, akinek a legsebezhetőbb oldala, hogy nem tud bánni az emberekkel. De egyszer neki is meg kell őszintén mondani, amit róla tartunk. Lehet, ha e sorokat olvassa, kissé csodálkozva néz majd maga elé, el is pirul talán egy kicsit és zavartan kérdezi majd önmagától: csakugyan ilyen vagyok? ... Ilyen! De megnyugtatására szolgáljon: mindenki ismeri az értékét és becsüli is őt. Közgazdasági regényt lehetne írni: »Tizennyolc év története, avagy Goldberger Leó pályája a háború kitörésétől napjainkig« címmel. Csábító a téma nagyon! Talán egyszer meg is írjuk. De addig is előre megállapítjuk: az, hogy Goldbergerék léteznek, hogy gyáraikban párezer munkás és tisztviselő dolgozik, hogy Goldbergerék világviszonylatban is ,versenyképes árut gyártanak, amelyet a földkerekség majdnem minden államában ismernek és szívesen vásárolnak, kizárólag Goldberger Leó érdeme. Egyedül az övé. Mert Goldberger Leóban a jó gyáros tulajdonságain felül igen sok van a nagyon, szinte veszélyesen gyors ítélőképességű, a saját célkitűzéseinek eredményes keresztülvitelét mindenáron elérni akaró tőkésből. Nem tagadható viszont, hogy a kapitalistának abból a fajtájából való ő, aki büszke a fajtájára, a családi hagyományaira és azokra az értékekre, amelyeket csak becsületes és a munkáért rajongani tudó gyáros teremthet. És ez a lelki becsületesség, ez a csakazértis nekiiramodó, újrakezdő, elszántság, párosulva eszével és tehetségével, teszi Golberger Leót a magyar ipar egyik legnagyobb értékévé. Most főrendiházi tag lett. Bizonyos, hogy a magyar gyáripar keresve sem talált volna lelkesebb és az ipar elhivatottságáról meggyőződöttebb gyáripari képviselőt Goldberger Leónál!