Újítók Lapja, 1950 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1950-01-15 / 1. szám
A munka termelékenységének nev alapvető feladatunk az ötéves tervért folyó küzdelemben Írta: Komor Imre c ‘ ' ' A magyar dolgozó nép, nagy Pártunk s bölcs tanítónk és vezérünk, Rákosi Mátyás vezetése alatt megkezdte az ötéves terv végrehajtását. Hároméves tervünket jelentősen túlteljesítettük, iparunk, mezőgazdaságunk túlszárnyalta a tervelőirányzatot. Gyáriparunk termelése a hároméves terv befejezésével 40 százalékkal haladta meg az 1938. évi termelés színvonalát. Munkásosztályunk áldozatteljes és lelkes munkája, egész dolgozó népünk lendületes alkotó munkája eredményeképpen hároméves tervünk folyamán jelentősen túlteljesítettük a beruházás terv előirányzatát. A termelés terén elért eredményeink szilárd alapot teremtettek a dolgozók életszínvonala jelentős emelkedésének, ezen a téren is jelentősen túlszárnyalva a terv előirányzatát. 37 százalékkal magasabb életszínvonalat értünk el, mint a háború előtti volt. Az újjáépítés periódusa befejeződött. Hazánk dolgozó népének milliói szilárd egységben sorakoznak fel Pártunk mögött, hogy Rákosi Mátyás zászlaja alatt az ötéves tervben győzelemre vigyék a szocializmus ügyét egész népgazdaságunkban. A hároméves terv feladata az újjáépítés, a helyreállítás volt. Az ötéves tervben fő feladatunk, egész népgazdaságunk újjáalakítása, szocialista alapokon való megszervezése. Azok az eredmények, amelyeket eddigi építő munkánk folyamán a munka termelékenysége növelése terén elértünk, kedvező feltételeket nyújtanak ahhoz, hogy ötéves tervünk megvalósításáért folyó harcban sokkal szélesebb alapokon és az eddiginél magasabb színvonalon vessük fel és oldjuk meg a munka szocialista megszervezésének, a munka termelékenysége növelésének konkrét feladatait. A szocialista munkaverseny, az egyéni verseny győzelmes kibontakozása, a sztahanov mozgalom megszületése és izmosodása annak a hatalmas erőtartaléknak a feltárására irányítja figyelmünket, melyet az ötéves terv megvalósítása érdekében meg kell nyitnunk. A Sztálin elvtárs születésnapjával kapcsolatos munkafelajánlások, a sztálini műszak kiemelkedő eredményei bebizonyították, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk új viszonyt alakított ki a munka terén és ez az új viszony olyan erősnek bizonyult, amely valóban hegyeket képes elmozdítani helyükről. Mindezek a körülmények növelik az újító mozgalom jelentőségét, fokozzák az újítók felelősségét és egyben konkretizálják azokat a feladatokat, amelyekre újítóinknak, élmunkásainknak, az egész újítómozgalomnak központosítani kell a figyelmét. Hazánk iparosításának meggyorsítása, ötéves tervünk eme legfontosabb láncszeme megköveteli, hogy az ipari termelés az 1949 évihez viszonyítva 1954-ben 186,4 százalékra emelkedjen. Ehhez szükséges a munka termelékenységének 50 százalékos emelkedése. A Szovjetúnió példája azt mutatja, hogy a társadalmi munka termelékenységének emelkedése az ötéves tervek megvalósítása során növekvő mértékben alkotja a nemzeti jövedelem legjelentősebb forrását. Az első sztálini ötéves terv megvalósítása folyamán a nemzeti jövedelem növekedésének 56,6 százaléka származott a munka termelékenységének emelkedéséből, a második ötéves tervben 67,3 százalék, a harmadik ötéves terv erre a tényezőre 75 százalékot, a most megvalósulásban lévő ötéves terv pedig 80 százalékot irányzott elő. A Szovjetúnió tapasztalatai fejlődésünk és előrehaladásunk iránytmutatói. Ötéves tervünk is a termelékenység emelésére fekteti a fősúlyt, amikor ennek 50 százalékos emelését irányozta elő. Pártunk, Rákosi elvtárs, Lenin és Sztálin tanításai értelmében irányította rá egész munkásságunk figyelmét a termelékenység kérdésére. És amikor munkásságunk a Párt kritikája nyomán, különösen pedig a sztálini versenymozgalom lendületében forradalmi fordulatot hajtott végre az ipar területén és az egyéni verseny tömegessé tételével, a sztahanovi módszerek mind szélesebb alkalmazásával előre lendítette ennek az alapvető feladatnak a megvalósítását, ezzel egyben megkezdte az ötéves terv legfontosabb feladatának a megvalósítását. Erre a feladatra irányította az újítók figyelmét az Újító Kongresszus is, amelynek tanácskozásain részt vettek a Szovjetúnió sztahanovistái, Bikov, Filimonov, Savljugin és Ananyeva elvtársak. Az Újító Kongresszus feladattervek kidolgozására kötelezte az újító köröket, ráirányította a figyelmüket az üzemek szűk keresztmetszeteire és a munka szocialista megszervezésének közvetlen feladataira. Meg kell állapítani, hogy az Újító Kongresszus óta eltelt időben újítóink — habár részvételük a nagy sztálini felajánlási mozgalomban általánosságban meg is mutatkozott — saját konkrét feladataik megvalósítása terén még keveset tettek.