Vas- és Fémmunkások Lapja, 1925 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-09 / 1. szám

fed 055 indexparitás 81.4%-a a békebeli keresetnek, sőt »rangparitásos »«ámításaik alapján 85.1%-át mutatják ki a békebeli keresetnek. Nézzünk cs­ak szembe ennek az állításnak. A szakmunkások békebeli órakeresek­ a Gépgyá­rak Egyesülete szerint 71 fillér volt, amely az akkori munkaidőt véve alapul, 40,5 arany­korona átlagos hetibérnek felelt meg. Ezzel szemben ma ugyancsak a Gépgyárak Egyesü­letének adatai­­szerint, 9505 korona a szakmun­kások óránkénti átlagos keresete, amely a je­lenlegi munkaidőt véve alapul 45­5.240 korona átlagos beli keresetnek felel meg, természetesen papi­ koronában, mely átszámítva 26,8 arany­koronát ér, ami a békebeli keresetnek 51% -át teszi ki. Ezt eredményezi a békebeli keresetnek az összehasonlítá­stt a jelenlegi keresettel, nem pe­dig azt, azait a Gépgyárak Egyesülete évköny­vében kimutat, ami nean egyéb szemfényvesz­tésnél. Számokkal akarják a munkásokkal szemben elkövetett bűneiket takargatni, szá­mokkal akarják elhomályosítani az igazságot, számokkal akarnak mindenfelé hatni olyan ér­telemben, hogy íme, mennyire megtették a munkabérek rendezése terén kötelességüket. Az sem lehet érv, amit a munkáltatók a mun­kaidőre vonatkozó megállapításaikban fölhasz­nálnak. Azt írják az évkönyvben: „ennek az országn­ak hosszabb munkaidőre van szüksége, mert a 43 órai munkaidővel nem tudják a gyá­rak a külfölddel a versenyt megállni.“ Már húzzák a vészharangot és azt mondják, hogy: „meg kell barátkozni a munkásságnak is azzal a gondolattal, hogy újra legalább 56 órát kell dolgozni Pedig ez egyike, a legkényesebb problémák­nak. A Gépgyárak Egyesülete nem egy ízben győződött már meg arról, hogy a 8 órai munka­idő a munkásság legféltettebb kincse. A 8 órai munkaidő nem szolgálhat alapul arra, hogy a munkabér alacsonyabb legyen, mint volt béké­ben. Azzal az elmélettel peddig a magyar mun­kásság.­ sohasem fog egyetérteni, hogy elvben meglegyen a 8 órai munkaidő, míg valóságban ennek keresztülvitele másként történjék. Ha te­hát a gépgyári munkáltatók úgy látják, hogy csakis a meghosszabbított munkaidővel lehet a gépipart föntartani, úgy akkor ki kell jelen­teni, hogy egy újabb nagy munkáskonfliktus elkerülhetetlen lesz, mert ismételjük, hogy a vas- és gépipari munkásság a 8 órai munkaidő elvét és gyakorlatát nem adja föl. Megemlítésre méltó még az is, hogy a Hung a Gépgyárak Egyesülete az évkönyvben hossza­­d­almasabban foglalkozik az általuk helytelen­nek és céltalannak minősített bel­mozgalmi tö­rekvésekkel, addig nagy bölcsen hallgat azokról a fegyverekről, melyeket a munkáltatók fő­képen az utóbbi időben több izben alkalmaztak a munkássággal szemben, ez pedig a már sok­szor elrendelt blokád volt. A Gépgyárak Egye­sülete bizonyos harcoknál, akár azok hosszadal­massága, akár azok jelentősége kívánta, bloká­dot, vagyis zárlatot rendelt el, olyant, amilyent az annak idején folyamatban volt harc megkí­vánt, így igen sok esetben volt részünk a har­cok minősége és természete szerint különböző szakma szerinti munkások, avagy az összes szakmunkások zárolásában, de viszont volt olyan idő is, amikor semmiféle munkást föl nem vettek a gyárakban, még a nőmunkásokat sem kímérve, nem is beszélve arról a tényről, amely már teljesen megszokott és közömbös, hogy a harcban álő munkásokat teljesen meg­akadályozták abban, hogy a velük összekötte­tésben álló bármelyik munkáltatónál munkát vállaljanak. A zárolást azért említjük meg, mert az utóbbi hónapokban olyan gazdasági helyzet adódott, amelyből a nagy munkanélküliség fakadt, mégis számtalanszor szembe találtuk magunkat ezzel a rideg kapitalista számítás­sal. Egy-egy blokád elrendelése a még meg­lévő üres munkahelyek elfoglalását is lehetet­lenné tette és ezzel az amúgy is súlyos munka­­nélküliség még súlyosabbá vált. Amidőn a munkásság harci eszközöket vesz a kezébe, elismerjük, hogy a munkáltatóknak is harci eszközökkel kell élni, csupán azt fűz­zük hozzá, hogy a harci eszközök legalább olyan tisztességesek legyenek, amennyire a munkás­ság harci eszközeiről ezt megállapítani lehet. A blokád egyike a legtisztességtelenebb harci eszközöknek, mert azokkal szemben alkalmaz­zák, akik valamely harcnak nem résztvevői, hanem olyan emberekkel szemben, akik tulaj­don­képen a legbékésebb szándékkal­­vannak el­telve, s munkavállalásnál egyéb cél aligha ve­zérli őket. A blokád tehát a gyűlölet, a bosszú és a retorzió szüleménye, miért is a­ tisztesség­telen harci eszközök közé sorozható. Ezek voltak azok a fontosabb kérdések, me­lyek főként a szaktárcáinkat érdekelhetik és habár foglalkozik ezen kívül az évkönyv az „Ipari hitel, Az ipari devizák"­ kérdésével, ezek­ből csak azokat a panaszokat lehet kiolvasni, melyeket a gépgyárak az üzemek vitelére vo­natkozólag károsaknak tartottak. Az évkönyv külkereskedelmi részéből csak azt említjük, hogy az Egyesület külkereske­delmi bizottsága 44.407 ügyet tárgyalt le. Ja­vaslata 41.830 esetben az áru behozatalának en­gedélyezésére és 2577 esetben az áru behoza­talának megtagadására vonatkozott. Ezeknek a számoknak a megismerése is igazolja azon állításunkat, hogy a Gépgyárak Egyesületének körében olyan hatalmas fegyver volt a mun­­■káltaí»egység megteremtésére, amellyel szem­beszállni a munkáltatók, sem nem­ tudtak, sem nem akartak. A vámtarifára vonatkozó rész bennünket csak annyiban érdekelhet, hogy itt láthatjuk föltüntetve azokat a vas- és gépipari cikkeket, melyeknek behozatala súlyos vámterhekkel van úgyszólván lehetetlenné téve. Jellemző, hogy az eddigi 149 tétel helyett az új vámtarifában 208 tétel van fölvevő és ez is azt bizonyítja, hogy lényegesen többféle külföldi árut tart tá­volt az országtól, mint a régi vámtarifa. Rövi­den erre csak annyit, hogy az egész­ vámtarifa, törvény és ebben az esetben a vas- és fémipari rész a Gépgyáraik Egyesületének tervezete, te­hát bizonyos, hogy csakis kedvező dolgokat tartalmaz a munkáltatóra vonatkozólag. A vasúti szállítási tarifára vonatkozó rész­ben szintén csak azt lehet megállapítani, hogy a Gépgyárak Egyesülete az új díjszabás meg­állapításánál teljes egészében érvényesíthette nagy befolyását és hatalmát, amit ha nem is ilyen szavakkal ismernek el, de kitűnik abból, hogy a vasúti szállítási tarifa sok tételét oly­módon sikerült megváltoztatni, ahogyan ezt a munkáltatók érdeke megkívánta. . . , Ennyit a gépgyári munkáltatók évkönyvéről, amit már azért is kötelességünknek tartunk közölni, hogy szaktárcáink ezúton is megis­merhessék a munkáltatók azon fölfogását, ame­lyet az elmúlt esztendő mozgalmaiban a mun­kásság törekvéseivel szemben olyan gyakran szem­b­eállítot­t­ak.­ ­ A Budapenn­­ m­ai­ régóta elég, mert javadalmaz korona kilométer­ből és némi kon­yoly ritka esetbe még ezen kereset vonatkozó ezaláls­talanná teszik. A kilom­éterek szám 85%-kall fölülmúlt jár. Ami pedig Ht. sofőrjei­­m is csoda, 1, heti 45.000 1 5.01K) korona­ 12 órai, sőt stt. Azonban 1méterpénzre setét bizony­­ka­­ megtett erek számát általán nem ______ __ _ . ha alig lehet beszélni, mert mindenki arra törekszik, hogy a taximérő által mutatott összeget kifizesse és borravalót csak a leg­­minimálisabb összegben adja. A sofőrök helyzetének töké­letes megismeréséhez tartozik az is, ho­gy ők úgyszólván a vállalat felelős pénztárosai, akik az egész bevételt keze­lik s az igazgatóság pénztárához eljuttatják. Ha vala­melyik utas nem fizeti meg a viteldíjat, a taxamérő által mutatott összeget a sofőrnek kell megfizetni. Ha egy ablak eltörik, vagy ha bárminemű kisebb vagy nagyobb hiba vutatkozik a gépkocsin, ezt mindig a sofőrnek kell meg­­fizetni, mert az esetleges károkat az igazgatóság egy­szerűen levonja ii fizetésből. A legvelevenebb karambolok esetéből származó károkat is, legyen az bármily nagy összegű, a sofőrnek keresetéből vonják le. Ezeket az állapotokat az érdekelt sofőrök már régóta sérelmezték, azonban meghallgatásra és segítségre nem találtak. Legújabban december 15-én Szövetségünk­­útján kérték a munkabérük feljavítását oly módon, hogy a napi 30.000 koronás keresetüket, emelje, föl az igazgatóság 60.000 koronára, mert sem a kilométerpénz, sem mindig a borra­való megközelítőleg sem képez biztos megélhetési alapot. Az igazgatóság több napi tárgyalás után a 36.000 koronás fizetés helyett 88.000 koronás napibért ajánlott föl, amit természetesen a sofőrök a magukra nézve kielégítőnek nem tekinthettek és miután az ügy békés elintézése nem vált lehetővé, nem maradt más számukra, mint hogy munka­beszüntetéssel kíséreljék meg sorsuk megjavítását. Az ér­dekelt sofőrök december hó 29-én este foglalkoztak az igazgatóság magatartásával és minthogy úgy látták, hogy az igazgatóság ajánlata elfogadhatatlan,­ kimondották, hogy másnap beszüntetik a munkát. A határozat a jelzett napon az éjszakai órákban hozatott és futótűzként terjedt el az éjjeli sofőrök között, akik egy órán belül vala­mennyien a garázsba vonultak. Számszerint 856 sof­őr szün­tette be egyöntetűen a munkát és egyetlenegy sem akadt, aki a sofőrök igazságos ügye ellen tett volna. December hó 31-én reggel Andrejka főkapitány-helyettes mindkét érdekelt felet magához kérette és a harc befeje­zése érdekében több órás tárgyalás folyt. Ezen a tárgya­láson a változás csupán annyi, hogy az igazgatóság a kilométerpénz megváltoztatására vonatkozó ígéretét, mely a nagykocsi sofőrjeinek helyzetét javította volna némileg, megváltoztatta oly módon, hogy az erre eső összeget a napibérekhez csatolta, úgy hogy ez valamennyi sofőrre egyaránt lenne vonatkoztatva, miáltal a fölkínált 30.­K)a koronás napibér 41.800 koronára emelkedne. Az érdekeltek a tárgyalás eredményét megbeszélték és úgy látták, hogy ez megközelítőleg sem az, amit hely­zetük kielégítő javítására kértek, miért is a hwc további fentartása mellett foglaltak állást A­iután a sofőrök a felkínáltakat nem fogadták el, az igazgatóság úgy ha­tározott, hogy garázs műszaki munkásait kirekeszti a munkából, ami január hó­n’­dn meg is történt, úgy hogy a harcba kergetett munkások száma mintegy CI0 főre szaporodott. A garázs műszaki munkásainak kizárása megítélésünk szerint retorzióképen történt, habár az igaz­gatóság ezt tagadja, azonban a tagadás dacára is köny­­nyen meg lehet állapítani, hogy a harcba kergetett mun­kások létszámának szaporításával véli az igazgatóság cél­ját könnyebben elérni. Miután a harc kitörése óta megtartott tárgyalás ered­ménnyel nem járt, sőt az igazgatóság a műszaki munká­sokat kizárta, a harc kifejezetten elmérgesedett. Az ig­­­gatóság magatartásából meg lehet állapítani azt is, hogy a sofőröket kényszeríteni akarja, hogy a borravalókra fektessék a fősúlyt, és így az autótaxit igénybevevő uta­sok a rendes viteldíj kifizetése után még a sofőrök fize­téseinek egy­ részét is vállalják borravaló alakjában, pe­dig túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy a budapesti autótaxi a világ legdrágább közlekes mit bizonyítani ! Ildüvik mindazok, akik élen­egyszer külföldön autótaxit használtak. S azt látjuk, hogy a vállalat a­ legmesszebbmenő s­zu­in­ben részesül a főváros részéről és úgyszólván monopólium­szerűen tartja kezében az utótaxi bérfuvarozást. Görcsö­sen ragaszkodik ahhoz, hogy a kocsirendszámok továbbra is kezei között maradjanak és irtózik attól a gondolattól, hogy egyes autótulajdonosok rendszámok birtokába jus­sanak, mert ebben az esetben konkurrenciát kapna és nem tarthatná megdönthetetlenül azt az állítását, hogy a je­lenlegi tarifa nem elegendő az üzem vitelére. De mini­­képen is segítségére siet a főváros közlekedési ügyosz­tálya a vállalatnak, mert értesítette az államrendőrséget, hogy az autótaxiállomásokon illetéktelenül ki­illó magán­­bérautókat ezekről a helyekről távolítsa el, mert ezeken a helyeken az autótaxivállalatnak és nem a muagán­­bérautósoknak adott területhasználati engedélyt. A ne­hézkes fővárosi bürokrácia most egyszerre fürgén ,segít­ségére siet az Autótaxi Vállalatnak és a munkásokkal szemben a gazdag vállalat oldalára áll. Január 2-án a­ sztrájkoló sofőrök és a kizárt műszaki munkások együttes tanácskozásra ültek össze és lelkese­déssel mondották ki, hogy közös ügyükben a végsőkig ki­tartanak. Úfjabbi fordulatát képezi a harcnak, hogy az igazgatósággal lefolytatott tárgyalás eredményeként a műszaki munkások szerdán munkába állottak. Lapunk közvetlen megjelenése előtt pedig Androka főkapitány­­helyet­tes felkérte a munkások képviselőit, hogy szerdán délelőtt jelenjenek meg nála a tárgyalások folytatása céljából. Harcoló szaktársaink között a hangulat kiülő és bíznak harcuk győzelmében. Mozgalmi hírek. Amint a politikában, úgy a gazdasági küzdelmekben is van bizonyos idő­szak, a­mleyet magyar nyelven szélcsendnek ne­veznek. Most ez az idő az uralkodó, mert a munkásság számtalan kényszerítő ok következ­tében csak a legvégső esetben mondja ki, hogy minden téli viszontagság dacára is, beszünteti a munkát. Az egyik ilyen kényszerített h­arc az autótaxisok mozgalma, amiről részletesen lapunk más helyén írunk. A másik harc az Icarus gyári munkások mozgalma volt, amely azonban január 5-ével befejezést nyert és pe­dig olyfonnán, hogy a munkások 12, illetve 13 százalékos béremelésben részesültek. Kiásson bélyegzőgyár munkásainak harca változatlanul tart tovább. A Szirch Imre fémárugyár csiszolóinak moz­galmában még nincs megegyezés. Épületlakatosok és rokonszakmák munkásai­nak figyelmébe. A szervezőbizottság legutóbb tartott ülésén behatóan foglalkozott a szaktár­sak ügyével és megállapította, hogy még min­dig vannak olyan szaktársak, akik nem tag­jai a szervezetnek, de vannak olyan bizalmi­férfiak is, akik nem tesznek eleget kötelessé­güknek. Vannak továbbá olyan üzemek, ahol bizalmi férfi egyáltalán nincsen. A szakma szervezőbizottsága elhatározta, hogy az új év kezdetével nagyobb arányú bér­­mozgalmaikat kíván megindítani, annál is in­kább, mert, sa­jnos, kevés szakma van, melyben olyan alacsony bérkeresetek lennének, mint a lakatos- és rokonszakmákban. Mozgalmat azon­ban csak úgy lehet indítani, ha minden szak­­társ meg van szervezve, illetve igényjogosult a segélyre, mert harc esetént csak azok lehetnek ellentállóképesek, akik segélyben részesülnek. A szervezőbizottság nevében tehát fölszólít­tat­nak az összes üzemek bizalmi férfia­i, hogy rövid időn belül hozzák be a bérkimutatási íveket, valamint minden üzemben jelentsék be az ér­tekezlet megtartását. Ahol pedig bizalmiak nin­csenek, onnan küldjenek be egy szaktársat a szakma titkárához az értekezlet megbeszélése, illetve megtartása végett. Bádogosok, szerelők figyalkébe! Knuth Ká­roly mérnök, Szövetségi feleekérésére január hó 9-én, pénteken este pont 6 órakor tartja má­sodik előadását a gőzfütésszerelésről a Magyar Mérnök- és Építészegylet Reáltano­da­ utcai he­lyiségében. A harmadik és utolsó előadását ja­nuár 16-án, ugyancsak péntek este 6 órakor tartja a fenti helyen. Kérjük a szaktársakat, hogy az előadásokon minél nagyobb számban és pontosan megjelenni szíveskedjenek. A gyáripari kovácsok termelőszövetkezete tagjai figyelmébe! A cégbíróság által az üzlet­részek névértékének 1000 koronára való föleme­lése tárgyában jóváhagyó h­atározmánya alap­ján, minden egyes darab üzletrész után járó 900 korona összeg különbözetét 1925. évi január hó 31-ig bezárólag fizessék be. Mindazok a ta­gok, akik ezen felhívásnak nem tesznek eleget, üzletrészei töröltetnek. A villamosvasutak összes üzemi munkásai január hó 12-én, hétfőn este 6 órakor jelenje­nek meg a szövetségi házban (Thököly­ út 56.) a szakma titkáránál. Az Elektromos Művek munkásai január hó 13-án, kedden délután 6 órakor, Váci­ út 53. sz. alatt a titkárnál jelenjenek meg. Az Óbudai Gázgyár és az Újlaki Vízművek munkásai január hó 16-án, pénteken este 6 óraikor a szokott helyen értekezletet tartanak. A vas- és rézesztergályosok, gépi munkások és rokonszakmák összes munkásai január hó 18-án, vasárnap délelőtt 9 órakor tagsági köny­veikkel együtt jelenjenek meg a Szövetség há­zában. (Thököly­ út 56.) Értekezletkerülők. Az Elektromotor­gyár Rt. üzeméből fölszólíttatnak Horváth Jenő, Druksz­­ler Ferenc, Ausländer Ferenc, Weisz Gyula és Kötő Ferenc szaktársak, hogy a gyári értekez­leteken pontosan jelenjenek meg. Beszüntettél falat sofőri taxi Vál­­yázs mű- 5. OLDAL v­ VAL- ES FE MM­UN K A SO­K LAPJA s* l. szám

Next