Vegyészeti Lapok, 1919 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1919-01-15 / 1-2. szám

4. oldal. VEGYÉSZ­ET­I LAPOK 1919. — 1—2. szám. költségek csökkenté­sre egyetlen eszköz áll rendel­kezésre ,és ez a munkabéreknek a világtörténelem­ben még nem látott csökkentése lesz. Ha pedig ez így van és nem lehet másképp, mert az állam üzem deficitek fedezésére tartósan képtelen, akkor a szocializált üzemek irracionális termelése ellen el­sősorban a munkás­s­ág tiltakoznék, amelynek érde­kében­­kellett az üzemeket szocializálni. Mindezekből következik, hogy bármennyire is kívánatos a köz érdekében, hogy az üzemek szo­­cializáltassanak, a szocializálás érdeke kívánja meg hogy a tőkés termelés fokozatos kiküszöbölésével valósí­ttass­ék­ meg, olyan konszolidált viszonyok kö­zött, amelyek a racionális termelést lehetővé te­szik. Minthogy üzemek szocializálása, — helyes keresztülvitel mellett, — feltétlenül nagy előnyö­ket biztosít a köznek, mert tényleg a dolgozói ele­meknek biztosítja munkájuk eredményét, minden­kinek kötelessége, hogy az üzemek szocializálását elősegítse. Ha az üzemek szocializálása fokozato­san megtörténik és a tőke, mint termelő eszköz a köz tulajdonlába m­egis lát és a tőke kamatjöve­delme arra a mértékre csökken, amelyre a helyes szocializált termelés mellett csökkennie kell, a ka­pitalizmusnak és a kapitalisztikus termelésnek ma­gától­­kell megszűnnie. Üzémnek szocializálása azon­ban csak pártpolitikai szempontok teljes kikapcso­lásával válhatik valóra. A szociáldemokrata világnézet mai alakjában a fizikai munkás­ proletánátus oszt­ályharcából fejlő­dött­­ki. Ennek megfelelően a fizikai munkásokat a szellemi­­munkásoktól egyelőre még át nem hi­dalható szakadék választja el. Szellemi munkások feladata, hogy az­okkal a­­vezető férfiakkal, akik a termelés szocializálásában fáradnak, megérhessék, hogy törekvéseik­ csak akkor válhatnak valókká hogy fia a termelésben a szellemi munkásoknak is az őket megillető helyet biztosítják, és biztosít­ják egyúttal azt is, hogy azok szellemi munkájuk értékének megfelelő elhelyezést találjanak a jö­vendő szociális államban. Ezt az irányzatot akarjuk szolgálni a «Vegyé­szeti Lapok» hasábjain, amelynek szellemi irányí­­­tását az eddigi szerkesztőség kívánságára a mai lapszámmal átveszem. Gyógyszerészeti és technikai vegyszerek gyártásában gyakorlott vegyészmérnököt társul keresek gyárvállalat alapításához. Ajánlatok: Székely Artur gyógyszerész, Abaill Szina — küldendők. Van-e szükség magy­arországon műtrágya-mono­póliumra és állami műtrágyagyárakra?*) A mit t­r ágy­а то n­opóli­u­m eszméje első ízben, Né­metországban merült föl. Az 1915. év március 9-én a német birodalmi gyűlés elé javaslatot terjesztet­tek­, mely szerint nitrogéntartalmú ásványnak, só­nak és savnak forgalomba hozatalára egyelőre az 1922. év végéig terjedő érvénynyel rendeleti úton kereskedelmi monopólium létesíttetik. A végleges törvény megalkotását későbbre halasztották. A ja­vaslat a monopó­ium létesítésének szükségességét azzal indokolta, hogy­­a­ háború alatt épült és még építendő gyárak jövedelmezőségét biztosítani kell. Kilátásba helyezték, hogy a monopólium­ ideje alatt a mezőgazdaság a nitrogént olcsóbban fogja kapni, amint azt békeidőben beszerezhette, úgy a mező­gazdasági, mint a vegyészeti nagyipari körök, ki­véve egyetlen érdekcsoportot, amely nagyszabású (mészhitrogéngyárakart létesített, ellenszenvvel fo­gadták a javaslatot, amely sok vita, valamint hóna­pokon át folytatott tárgyalások és értekezletek után a napirendről lekerült. Mikor Németországban a monopólium ügye már majdnem feledésbe ment, Ausztriában az eszme újból felszínre jutott. A­­. K. landwirtschaft­­lich-chemische Versuchsstation igazgatója, Da­­f­e­rt nagyszabású műtrágya-propaganda-intézmény tervezetét dolgozta ki és az intézmény költségei­nek­ egy részét a műtrágya-monopólium révén akarta fedezni. Dafert szintén teljes kereskedelmi monopóliumot javasolt 15­­évi tartamra, úg­y a sz­u­­perfoszfátra, mint az összes nitrogéntartalmú mű­trágyákra. A rövid törvényjavaslat, valamint az életbelépési rendelet tervezete már ki is volt nyo­matva, de a véleményadásra felszólított mezőgaz­dasági érdekeltség oly élesen foglalt állást a mono­pólium­ ellen, hogy Sylva­ Tarouca gr. föld­­mivelésügyi miniszter helyesebbnek találta a ja­vaslatot a napirendről levenni. Az­ osztrák mono­pólium természetesen csak akkor léphetett volna életbe, ha Magyarországon hasonló intézmény lé­tesül. A magyar földmivelésügyi minisztérium azon­ban nem mutatott hajlandóságot még arra sem, hogy a tervet megfontolás tárgyává tegye. Gh­illán­y Imre dr. földmivelésügyi miniszter, amint ismeretes, a Magyar Agrár- és Járadékbank­kal együttesen részvénytársasági alapon két új szuperfoszfát-gyárat akart létesíteni Magyarorszá­gon. AZ érdekelt ipari körök a meglévő gyárak nagy termelőképességére hivatkozva, állást foglal­tak a társaság megalakítása ellen, de sikertelenül. (V. ). a «Vegyészeti Lapok» 1917. évi 2. számában (14. 1.) közölt tudósítást a műtrágyaipari érde­keltség 1916. évi december 29 ikén tartott értekez­letéről, melynek határozatához a M. Gy. O. Sz. igazgatósága is hozzájárult 1917. évi január 10-én.) A részvénytársaság megalakult, de gyárait eddig nem építette meg. A forradalom kitörése után megalakult népkor­mány földművelésügyi minisztere többször elhang­zott nyilatkozatai szerint az egész műtrágyagyár­tást állami monopóliumba akarja venni. Ha elte­kintünk a kénsavas ammóniát termelő gázgyáraktól * A fentebbi cikk áttekinthetően és szabatosan csoporto­sítja a hazai műtrágyaipari érdekeltségnek a kérdésre vonatkozó álláspontját. A szerk.

Next