Vegyészeti Lapok, 1919 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1919-01-15 / 1-2. szám
4. oldal. VEGYÉSZETI LAPOK 1919. — 1—2. szám. költségek csökkentésre egyetlen eszköz áll rendelkezésre ,és ez a munkabéreknek a világtörténelemben még nem látott csökkentése lesz. Ha pedig ez így van és nem lehet másképp, mert az állam üzem deficitek fedezésére tartósan képtelen, akkor a szocializált üzemek irracionális termelése ellen elsősorban a munkásság tiltakoznék, amelynek érdekébenkellett az üzemeket szocializálni. Mindezekből következik, hogy bármennyire is kívánatos a köz érdekében, hogy az üzemek szocializáltassanak, a szocializálás érdeke kívánja meg hogy a tőkés termelés fokozatos kiküszöbölésével valósíttassék meg, olyan konszolidált viszonyok között, amelyek a racionális termelést lehetővé teszik. Minthogy üzemek szocializálása, — helyes keresztülvitel mellett, — feltétlenül nagy előnyöket biztosít a köznek, mert tényleg a dolgozói elemeknek biztosítja munkájuk eredményét, mindenkinek kötelessége, hogy az üzemek szocializálását elősegítse. Ha az üzemek szocializálása fokozatosan megtörténik és a tőke, mint termelő eszköz a köz tulajdonlába megis lát és a tőke kamatjövedelme arra a mértékre csökken, amelyre a helyes szocializált termelés mellett csökkennie kell, a kapitalizmusnak és a kapitalisztikus termelésnek magátólkell megszűnnie. Üzémnek szocializálása azonban csak pártpolitikai szempontok teljes kikapcsolásával válhatik valóra. A szociáldemokrata világnézet mai alakjában a fizikai munkás proletánátus osztályharcából fejlődöttki. Ennek megfelelően a fizikai munkásokat a szellemimunkásoktól egyelőre még át nem hidalható szakadék választja el. Szellemi munkások feladata, hogy azokkal avezető férfiakkal, akik a termelés szocializálásában fáradnak, megérhessék, hogy törekvéseik csak akkor válhatnak valókká hogy fia a termelésben a szellemi munkásoknak is az őket megillető helyet biztosítják, és biztosítják egyúttal azt is, hogy azok szellemi munkájuk értékének megfelelő elhelyezést találjanak a jövendő szociális államban. Ezt az irányzatot akarjuk szolgálni a «Vegyészeti Lapok» hasábjain, amelynek szellemi irányítását az eddigi szerkesztőség kívánságára a mai lapszámmal átveszem. Gyógyszerészeti és technikai vegyszerek gyártásában gyakorlott vegyészmérnököt társul keresek gyárvállalat alapításához. Ajánlatok: Székely Artur gyógyszerész, Abaill Szina — küldendők. Van-e szükség magyarországon műtrágya-monopóliumra és állami műtrágyagyárakra?*) A mit tr ágyа то nopólium eszméje első ízben, Németországban merült föl. Az 1915. év március 9-én a német birodalmi gyűlés elé javaslatot terjesztettek, mely szerint nitrogéntartalmú ásványnak, sónak és savnak forgalomba hozatalára egyelőre az 1922. év végéig terjedő érvénynyel rendeleti úton kereskedelmi monopólium létesíttetik. A végleges törvény megalkotását későbbre halasztották. A javaslat a monopóium létesítésének szükségességét azzal indokolta, hogya háború alatt épült és még építendő gyárak jövedelmezőségét biztosítani kell. Kilátásba helyezték, hogy a monopólium ideje alatt a mezőgazdaság a nitrogént olcsóbban fogja kapni, amint azt békeidőben beszerezhette, úgy a mezőgazdasági, mint a vegyészeti nagyipari körök, kivéve egyetlen érdekcsoportot, amely nagyszabású (mészhitrogéngyárakart létesített, ellenszenvvel fogadták a javaslatot, amely sok vita, valamint hónapokon át folytatott tárgyalások és értekezletek után a napirendről lekerült. Mikor Németországban a monopólium ügye már majdnem feledésbe ment, Ausztriában az eszme újból felszínre jutott. A. K. landwirtschaftlich-chemische Versuchsstation igazgatója, Dafert nagyszabású műtrágya-propaganda-intézmény tervezetét dolgozta ki és az intézmény költségeinek egy részét a műtrágya-monopólium révén akarta fedezni. Dafert szintén teljes kereskedelmi monopóliumot javasolt 15évi tartamra, úgy a szuperfoszfátra, mint az összes nitrogéntartalmú műtrágyákra. A rövid törvényjavaslat, valamint az életbelépési rendelet tervezete már ki is volt nyomatva, de a véleményadásra felszólított mezőgazdasági érdekeltség oly élesen foglalt állást a monopólium ellen, hogy Sylva Tarouca gr. földmivelésügyi miniszter helyesebbnek találta a javaslatot a napirendről levenni. Az osztrák monopólium természetesen csak akkor léphetett volna életbe, ha Magyarországon hasonló intézmény létesül. A magyar földmivelésügyi minisztérium azonban nem mutatott hajlandóságot még arra sem, hogy a tervet megfontolás tárgyává tegye. Ghillány Imre dr. földmivelésügyi miniszter, amint ismeretes, a Magyar Agrár- és Járadékbankkal együttesen részvénytársasági alapon két új szuperfoszfát-gyárat akart létesíteni Magyarországon. AZ érdekelt ipari körök a meglévő gyárak nagy termelőképességére hivatkozva, állást foglaltak a társaság megalakítása ellen, de sikertelenül. (V. ). a «Vegyészeti Lapok» 1917. évi 2. számában (14. 1.) közölt tudósítást a műtrágyaipari érdekeltség 1916. évi december 29 ikén tartott értekezletéről, melynek határozatához a M. Gy. O. Sz. igazgatósága is hozzájárult 1917. évi január 10-én.) A részvénytársaság megalakult, de gyárait eddig nem építette meg. A forradalom kitörése után megalakult népkormány földművelésügyi minisztere többször elhangzott nyilatkozatai szerint az egész műtrágyagyártást állami monopóliumba akarja venni. Ha eltekintünk a kénsavas ammóniát termelő gázgyáraktól * A fentebbi cikk áttekinthetően és szabatosan csoportosítja a hazai műtrágyaipari érdekeltségnek a kérdésre vonatkozó álláspontját. A szerk.