Vegyi Ipar, 1923 (22. évfolyam, 1-22. szám)

1923-01-31 / 2. szám

A kenőolajok kátránytartalma. — Dr. Bíró Gyula okr. vegyész vegyvizsgáló laboratóriumából. — Az ásványolajok minőségi meghatározásának egy igen fontos faktorát képezi az u. n. »kátrány«-tartalom. Ez a nem éppen szerencsésen alkalmazott elnevezés a gyakorlatban — főleg a hengerolajok forgalomba hozatalánál — számtalan kellemetlen félreértésre és nem értésre adott már okot. A különböző eredetű nyersolajokból előállított kenő­olajok a szénhydrogén vegyületeken kívül több-keve­sebb oxygéntartalmú, oxidáció és polimerizáció ered­ményeként keletkezett gyantaszerű­ anyagokat tartalmaz­nak, amelyek kenőképességü­ket, élettartamukat hátrá­nyosan befolyásolják, mennyiségük pedig, különösen ma­gasabb hőmérsékleten, a további polimerizáció követ­keztében folyton növekedik. Végeredményben az olaj teljesen megsűrű­södik és hasznavehetetlen lesz. A kenőolajpárlatokból a jellemzett gyantaszerű­ anya­gokat a nagyiparban leginkább koncentrált kénsavval távolítják el, azaz­ finomítják. A nálunk szokásos »kátránymeghatározás« szintén koncentrált kénsavval történik. A koncentrált kénsav az olaj benzines oldatából a gyantaszerű­ anyagokat kicsapja, azok mennyiségét pedig térfogat százalékok­ban adjuk meg. Pontosabb eredményeket kapunk, ha a leváltott kátrányt súly szerint határozzuk meg. Ily módon kenőolajpárlatoknál 8.15, finomított kenőolajok­nál 3.12, hengerolajoknál 0.40 térfogat százalék, sőt magasabb kátránytartalmat is nyerünk. Tudjuk azonban, hogy a koncentrált kénsav nem­csak a gyantaszerű­ vegyületeket támadja meg, hanem számos olyan vegyü­lettel — mint pl. a nagymérték­ben telített szénhidrogénekkel is — reakcióba lép, mely az olajnak különben értékes és a viszkozitását nagy mértékben növelő alkatrészét képezi. A koncentrált kénsavval való kátránymeghatározás ezek szerint kifogásolható és helytelen eredményekre vezet, különösen olyan kenőolajok esetében, melyek alapanyagául főleg telítetlen szénhidrogénekből álló nyersolaj szolgált. A legnagyobbrészt telített szénhydrogénekből álló pennsylvániai nyersolajból előállított hengerolaj kon­centrált kénsavval tényleg nem ad térfogatnövekedést, illetve kátránytartalmat. Sokkal általánosabban használható módszer a Holde­­féle, mely szerint egyrészt azon gyantaszerű­ anyagokat határozzuk meg, melyek 40 térfogatrész u. n. normál benzinben (fl. 15 fok C 0.695—0.705, forrponthatárok 65—95 fok C), másrészt aetheralkohol (2: 1) keverékben oldhatatlanok. A jó minőségű olajok normálbenzinben teljesen oldhatók vagy legfeljebb 0.2'V'o-nyi mennyi­ségű, u. n. aszfaltot tartalmaznak. Az aetheralkoholban oldhatatlan rész mennyisége jó minőségű olajoknál rit­kán haladja meg az 1.5%-ot. Ezek a módszerek körülményesebbek a kénsavval való meghatározásnál és csak az előírt kísérleti körülmé­nyek és az oldószerek minőségének legpontosabb be­tartása mellett adnak csak megbízható eredményt. Az irodalomban még többféle módszerrel­ is talál­kozunk, de gyakorlatilag csak az említettek jönnek tekintette. Az elmondottak után láthatjuk, hogy »kátrány« el­nevezés semmiesetre sem téveszthető ös­sze a kő­szén- vagy barnaszénkátránnyal és ezekkel semmiféle­­összefüggésben nincsen. Láttuk, hogy a finomítás műveleténél a gyantaszerű­ anyagokat távolítjuk el és ezáltal a kátránytartalmat csökkentjük. Az a kérdés, helyes-e a finomítás foko­zásával a kátránytartalmat a végletekig csökkenteni. Bizonyos, speciális célokra csakis finomított kenőolajat használhatunk, de ha ezen kivételes esetektől eltekint­hetünk, általában a mai viszonyok mellett semmiesetre sem gazdaságos és észszerű a finomítást, csak külső­ségekért, pl. világos szép színért fokozottabb mérték­ben véghezvinni. Mert hiszen a kénsav az értékes al­katrészeket is megtámadja, miáltal a manapság oly ne­hezen és nagy anyagi áldozatokkal megszerezhető nyers­anyagot pazaroljuk el, a kenőanyag árát pedig fölös­leges módon növeljük. szeti vonatkozású részének tüzetesebb ismertetésére és­ azoknak az alapelveknek vázolására, amelyek az ipa­runk fejlődésére sorsdöntő hatású törvény megalkotá­sakor kiindulópontul szolgáltak, legközelebb módunk lesz, ezúttal csakis a vámtarifát kísérő törvénytervezet egyes intézkedéseire kívánunk kitérni. A törvényter­vezet egyik fontos szakasza a 7. §, amely a vámok lerovásakor megállapítandó árfolyam­pótlékok meghatá­rozásának módjait szabályozza és amely intézkedés ha­sonlóképpen az egész ipar ellenkezésével találkozik. Az ipar joggal hivatkozhatik arra, hogy a vámtarifa közel 2 év óta tartó előkészítése során mindig arról volt szó, ho­gy a megállapítandó vámtételek arányban számítandók, tehát feltétlenül hibáztatja az ipar, hogy most ennek az elvnek feladásával az új vámtörvény módot adj­n a kormánynak arra, hogy különböző vám­­felpénz-osztályokat állapíthasson meg, ami az egész ipari vámvédelmet kérdésessé tenné. Az értékvám alá eső áruknál a vámtartozás megállapítása kérdésében nagy súlyt helyez az ipar arra, hogy az érdekképvise­letek, illetőleg szakemberek véleménye a rendeletek kibocsátása előtt feltétlenül meghallgattassék. Ugyan­ezt kívánja minden érdekeltség a behozatali és kivi­teli korlátozások kibocsátása, vagy fenntartása esetére is. A törvénytervezet 11. és 12. §-ai meglehetős ho­mályosan és az ipar szempontjából aggodalmat keltően körvonalazzák azokat a vámkedvezményeket, amelyek megadására a kormánynak a törvény értelmében joga volna. Nehogy ezek az intézkedések a törvény eset­leges helytelen alkalmazásával az egész ipari vámvé­delmet kockáztassák, e szakaszoknak sokkal tüzetesebb és világosabb szövegezése múlhatatlanul szükséges. A törvényjavaslat értelmében a törvény alapján adott vámkedvezményeket a kormány köteles a hivatalos lapban közzétenni. E tekintetben az ipar aggódik amiatt, hogy üzemi titkok kerülhetnek ily módon a verseny­vállalatok tudomására és ennélfogva ez intézkedés oly­­irányú módosítását tartja szükségesnek, amely az ilyen káros hatásokat teljesen kizárja. Mindenképpen helyes, hogy a vámtarifa végrehaj­tásával kapcsolatos rendkívüli horderejű intézkedések egységes irányítása céljából az állandó vámügyi bi­zottság formájában külön szervet teremt az új törvény,, azonban a törvénytervezet ezirányú intézkedései egy­általán nem elégítik ki sem az ipart, sem a kereske­delmet, sem a mezőgazdaságot. Minthogy iparunk, ke­reskedelmünk és mezőgazdaságunk jövő fejlődésére döntő hatása lesz annak, hogy az új vámtarifának a gyakorlati életbe való átültetése és végrehajtása a magyar közgazdaság érdekeinek legmegfelelőbben esz­közöltessék, feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a vámügyi állandó bizottság akként szerveztessék meg, hogy abban az összes vezető ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi ágazatok képviselethez jussanak és vám­ügyi­­döntvények, vámkedvezmények vagy vámfelfüg­gesztések engedélyezése kérdésében a közvetlenül ér­dekelt termelőágazatok meghallgatása mindenkor in­tézményesen biztosíttassék. A kereskedelemügyi minisz­térium illetékes ügyosztálya oly páratlan ügyszeretettel és végtelenül lelkiismeretes elmélyedéssel munkálkodik teljes két év óta az új vámtarifa minél tökéletesebb megalkotásán, hogy bizalommal remélhetjük, hogy az összes gazdasági érdekeltségek szinte egyhangúlag megnyilvánuló, figyelemreméltó és méltánylást érdemlő észrevételeit e végtelenül fontos törvénytervezet vég­leges szövegezésekor messzemenően figyelembe fogja venni. Az új vámtarifatörvény tervezete. A kereskedelemügyi minisztérium a napokban szét­­kü­ldötte az érdekképviseleteknek véleménynyilvánítás céljából a vámtarifáról szóló törvényjavaslat terve­zetét. Magának a vámtarifának megvitatása csak ké­sőbb kerül sorra, ezúttal csupán az általános intézke­­déseket tartalmazó törvényjavaslatról van szó. Az ér­dekképviseletek e nagy horderejű törvényjavaslat ter­vezetét több értekezleten a legalaposabban megvitat­ták és e megbeszélések során csaknem az összes ipari és kereskedelmi érdekeltségek egyöntetű állásfoglalása jutott kifejezésre a törvényjavaslat egyes alapvető intézkedései tekintetében. A törvényjavaslat a vám­tarifának életbeléptetését rendeleti úton kívánja meg­oldani, ezt a megoldásmódot azonban az összes ér­dekeltségek a leghatározottabban ellenzik. Az ipar jog­gal tart attól, hogy a nehezen kivívott jogos vámvé­delmet a tarifa rendeleti uton keresztülvihető módo­sítása hatástalanítja, míg a kereskedelem ezzel ellen­kezőleg azért aggodalmaskodik, mert a rendeleti meg­oldás esetén egyes tételek fölemelésének lehetőségeit nem látja kizárva. Értesülésünk szerint az egész magyar közgazdasági világ egyöntetű állásfoglalásának hatásaként illeték­­es helyen máris megfontolás tárgya, hogy a rendeleti meg­oldás helyett magát a teljes vámtarifát terjessze a kormány a nemzetgyűlés elé. Az új vámtarifa vegye­ kétkarú excenter tablettázó­gép komplett felszerelve, motorral, keverőgéppel, transmissióval, szíjakkal eladó. Ugyanott egy Perplet daráló. VEGYÉSZETI GYÁR, VI. Lőportár­ utca 16. Első pesti spódium- és enyvgyár rt.­­ vállalatai:6 Bőr- és faggyúértékesítő rt.­­ Mészárosok és hentesek csontfeldolgozó- és műtrágya gyára rt. Holland keleteurópai kereskedelmi rt. Pannónia bőrgyár rt. Szegedi műtrágya és­ vegyészeti gyár rt. Liptószentmiklósi enyv- és műtrágyagyár rt. S­S Központi iroda: Budapest, Vilmos császár­ út 22. 5 KANZER-FÉLE ÓLOM- ÉS ÓNÁRUGYÁR Budapest, VI. Teve­ utca 29. 0 Telefon: 14­85. Bérhorganyzás meleg utca. Gyártmányok: ólomszerelvények, ólomhuzal, ólomperemek, ólomedények, ólomkazánok, ólompecsétek, ólomszelepek, sűrítő készülékek kénsav részére, ólomem­eltjűk, hűtőkészülékek, forrasztó készülékek, forrasztó ón, ólomszivattyúk stb. Legújabb vívmányok a vegyi ipar terén. Farbenfabriken vorm. Fried J. Bayer & C­o., Leverkusen. Eljárás krómércek feltárására. Isme­retes, hogy krómérceknek mészszel való feltárásánál a masszának zsugorodása és összecsomósodása a meg­kívánt magas hőmérsékletnél könnyen fellép, miáltal a krom­iteknek kromáttá való teljes oxidálása megaka­­dályoztatik. Fenti cég kísérleteiből kitűnt, hogy do­lomit alkalmazásánál a zsugorodási jelenségek telje­­­sen elmaradnak és a feltárás és oxidálás az ömlesz­­tésnek laza alkata folytán simán megy végbe. D­r. Goldschmidt Hans tanár, Berlin-Griusewald. Eljárás mesterséges masszák előállítására. Ismeretes, hogy hugyanynak vagy származékainak formaldehiddel való hevítésénél kondenzáció termékeket kapunk, me­lyek a hevítés időtartama és az alkalmazott hőmérsék­let szerint enyvszerű­, majdnem vízszerű termékeken szolgáltatnak. Dr. Goldschmidt azt találta, hogy a re­akció rendkívül gyorsítható, az eljárás olcsóbbá ter­hető és a termékek megjavíthatók, ha kondenzációs szer gyanánt csekély mennyiségű savat vagy nem al­­kálikusan reagáló sókat adunk hozzá. Dr. Goldschmidt megállapította, hogy az eddigi eljárások szerint üveg­tiszta, megkeményedő masszákat csak úgy lehet elő­­­állítani, ha 1 rész karbamidre 6 rész kereskedelmi formaldehidet (3ü°o-os) alkalmazunk és hogy a masz­­szákat 1:5:5 aránynál csak homályos állapotban kap­juk. Ezzel szemben dr. Goldschmidt azt találta, hogy pl. 20 g karbamid és 100 g formaldehid kb. 0,013 g sósav hozzáadásával már ü­vegszerű masszákat ad. C. & G. Müller Speisefettfabrik A.-G., Ber­lin-Neuköln. Eljárás fémes, nem pirofóros katalizátorok előállítására. Valamely fémsóoldatot oly oldat segélyével csapunk ki, melyben a szokásos kicsapószeren kívül bizonyos mennyiségű bórax is van és a csapadékot hidrogénáramban redukáljuk. Markóczi Imre miniszteri műszaki ta­nácsos, Budapesten. Papiros szalmanemü anyagokból. Az anyagot megtörjük, szecskává aprítjuk, melyet nyir­kos állapotban hőközlés utján mesterségesen meggyor­sított, magától való erjedési folyamatnak vetjük alá, majd a megerjesztett szecskát zárt térben 100 fok­­-nál magasabb hőmérsékletnél először vízzel, azután fölös lúggal oly módon főzzük, hogy mind a vízzel, mind a lúggal való főzésnél a hőmérsékletet, a lúggal való főzésnél pedig a lúg töménységét is a főzés folya­mán mindvégig növeljük, azután az így feltárt rost­­anyagot fából, kaucsukból (gummiból), szaruból, bőrből stb. lágyabb, de szívós vagy rugalmas anyagból készült őrlő vagy daráló szerszámok között foszlatjuk és az így foszlatott rostanyagból ismert módon papirost ké­szítünk . Dr. Mecke Pál vegyész, Anna (Westfália). Időjárásnak ellenálló, lemosható másoló festék. Az ed­dig ismert vizfestékek lényegileg vagy krétából álla­nak, melyhez vizü­veget, enyvet vagy más, a tapadást fokozó agyagot adnak, vagy pedig oltott mészből ké­szülnek, melyhez a tartósság fokozására kazeint vagy kevés zsírsavat szokás keverni. Ezeknek a festékeké­nek az a hátránya, hogy nem törlésállók vagy pedig az esőnek és a napfénynek nem ellentállók, mert ez utóbbi a festéknek organikus hézaganyagait lassan­ként elégeti. A­ vízüvegfestékeknél ezek a hátrányok nem mutatkoznak, de a gyakorlatban ezek sem váltak be, mert szénsavas alkálitartalmukból kivirágzások szár­maznak és ezenkívül a festékek lassan kint lehullanak. Ugyanúgy, mint a­ vízüvegfestékek, az új eljárás sze­rint előállított festék is olyan kötőanyagot (anorgános kloridokat) tartalmaz, mely légköri behatások folytán nem pusztul el. Emellett a festék nem tartalmaz alká­­liákat, úgy hogy kristályos kiválások nem következnek be. Parafinemulzió hozzáadása által a festék, amely az alapon erősen tapad, az olajfestékhez hasonlóan lemoshatóvá válik és annak igen olcsó pótlékát szol­gáltatja. v Plauson’s Forschungsinstitut G. m. b. H., Hamburg. Eljárás változó mennyiségű acetaldehydet és ecetsavat tartalmazó elegyek előállítására acetilénnek sav jelenlétében higanyvegyü­letekkel való kezelése út­ján, mely abban áll, hogy az acetilént a h­ydratizálás céljából belülről kifelé szívjuk vagy nyomjuk át sav­fürdőben anódák gyanánt iktatott, üreges elektródákon keresztül, melyek áramvezető likacsos anyagból (fém­­sodronyháló, szén, grafit) állanak és amelyeknek pólusai oldhatatlan­ higany vegyzetekkel vannak kitöltve. Plauson’s Forschungsinstitut G. m. b. H., Hamburg. Eljárás kátrányotoknak kenőolajokká való átalakítására. A kátrányolajat nyomótartályban, hevítés­kor sósavat leválasztó klórszénhidrogénekkel, célszerűen katalitikus hatású anyagok (pl. koksz, szén, magnézium) jelenlétében 250—550 fokra hevítjük. A 41910. számú, »Szellőztetőberendezés vasúti, közúti és egyéb kocsik számára« című­ magyar szabadalom eladó; hazai gyárosok esetleg gyártási engedélyt kap­hatnak. Bővebb adatok Kalmár J. és Kalmár L. hites sza­badalmi ügyvivők irodájában, Budapest, VII., Rákóczi­ut 44. sz. rendelkezésre állanak. Soukup Wenzel gyáros, Karlsbadban. 57929. számú, »Passzírozó készülék« című­ magyar szabadalmát eladná, hazai gyárosok esetleg gyártási engedélyt kaphatnak. Bővebb adatok Kalmár J. és Kalmár L. hites sza­badalmi ügyvivők irodájában, Budapest, VII., Rákóczi­­út 44. sz. rendelkezésre állanak. KLEIN-FÉLE SZAPPANOK a legjobbak !

Next