Vegyi Ipar, 1923 (22. évfolyam, 1-22. szám)
1923-01-31 / 2. szám
A kenőolajok kátránytartalma. — Dr. Bíró Gyula okr. vegyész vegyvizsgáló laboratóriumából. — Az ásványolajok minőségi meghatározásának egy igen fontos faktorát képezi az u. n. »kátrány«-tartalom. Ez a nem éppen szerencsésen alkalmazott elnevezés a gyakorlatban — főleg a hengerolajok forgalomba hozatalánál — számtalan kellemetlen félreértésre és nem értésre adott már okot. A különböző eredetű nyersolajokból előállított kenőolajok a szénhydrogén vegyületeken kívül több-kevesebb oxygéntartalmú, oxidáció és polimerizáció eredményeként keletkezett gyantaszerű anyagokat tartalmaznak, amelyek kenőképességüket, élettartamukat hátrányosan befolyásolják, mennyiségük pedig, különösen magasabb hőmérsékleten, a további polimerizáció következtében folyton növekedik. Végeredményben az olaj teljesen megsűrűsödik és hasznavehetetlen lesz. A kenőolajpárlatokból a jellemzett gyantaszerű anyagokat a nagyiparban leginkább koncentrált kénsavval távolítják el, azaz finomítják. A nálunk szokásos »kátránymeghatározás« szintén koncentrált kénsavval történik. A koncentrált kénsav az olaj benzines oldatából a gyantaszerű anyagokat kicsapja, azok mennyiségét pedig térfogat százalékokban adjuk meg. Pontosabb eredményeket kapunk, ha a leváltott kátrányt súly szerint határozzuk meg. Ily módon kenőolajpárlatoknál 8.15, finomított kenőolajoknál 3.12, hengerolajoknál 0.40 térfogat százalék, sőt magasabb kátránytartalmat is nyerünk. Tudjuk azonban, hogy a koncentrált kénsav nemcsak a gyantaszerű vegyületeket támadja meg, hanem számos olyan vegyülettel — mint pl. a nagymértékben telített szénhidrogénekkel is — reakcióba lép, mely az olajnak különben értékes és a viszkozitását nagy mértékben növelő alkatrészét képezi. A koncentrált kénsavval való kátránymeghatározás ezek szerint kifogásolható és helytelen eredményekre vezet, különösen olyan kenőolajok esetében, melyek alapanyagául főleg telítetlen szénhidrogénekből álló nyersolaj szolgált. A legnagyobbrészt telített szénhydrogénekből álló pennsylvániai nyersolajból előállított hengerolaj koncentrált kénsavval tényleg nem ad térfogatnövekedést, illetve kátránytartalmat. Sokkal általánosabban használható módszer a Holdeféle, mely szerint egyrészt azon gyantaszerű anyagokat határozzuk meg, melyek 40 térfogatrész u. n. normál benzinben (fl. 15 fok C 0.695—0.705, forrponthatárok 65—95 fok C), másrészt aetheralkohol (2: 1) keverékben oldhatatlanok. A jó minőségű olajok normálbenzinben teljesen oldhatók vagy legfeljebb 0.2'V'o-nyi mennyiségű, u. n. aszfaltot tartalmaznak. Az aetheralkoholban oldhatatlan rész mennyisége jó minőségű olajoknál ritkán haladja meg az 1.5%-ot. Ezek a módszerek körülményesebbek a kénsavval való meghatározásnál és csak az előírt kísérleti körülmények és az oldószerek minőségének legpontosabb betartása mellett adnak csak megbízható eredményt. Az irodalomban még többféle módszerrel is találkozunk, de gyakorlatilag csak az említettek jönnek tekintette. Az elmondottak után láthatjuk, hogy »kátrány« elnevezés semmiesetre sem téveszthető össze a kőszén- vagy barnaszénkátránnyal és ezekkel semmiféleösszefüggésben nincsen. Láttuk, hogy a finomítás műveleténél a gyantaszerű anyagokat távolítjuk el és ezáltal a kátránytartalmat csökkentjük. Az a kérdés, helyes-e a finomítás fokozásával a kátránytartalmat a végletekig csökkenteni. Bizonyos, speciális célokra csakis finomított kenőolajat használhatunk, de ha ezen kivételes esetektől eltekinthetünk, általában a mai viszonyok mellett semmiesetre sem gazdaságos és észszerű a finomítást, csak külsőségekért, pl. világos szép színért fokozottabb mértékben véghezvinni. Mert hiszen a kénsav az értékes alkatrészeket is megtámadja, miáltal a manapság oly nehezen és nagy anyagi áldozatokkal megszerezhető nyersanyagot pazaroljuk el, a kenőanyag árát pedig fölösleges módon növeljük. szeti vonatkozású részének tüzetesebb ismertetésére és azoknak az alapelveknek vázolására, amelyek az iparunk fejlődésére sorsdöntő hatású törvény megalkotásakor kiindulópontul szolgáltak, legközelebb módunk lesz, ezúttal csakis a vámtarifát kísérő törvénytervezet egyes intézkedéseire kívánunk kitérni. A törvénytervezet egyik fontos szakasza a 7. §, amely a vámok lerovásakor megállapítandó árfolyampótlékok meghatározásának módjait szabályozza és amely intézkedés hasonlóképpen az egész ipar ellenkezésével találkozik. Az ipar joggal hivatkozhatik arra, hogy a vámtarifa közel 2 év óta tartó előkészítése során mindig arról volt szó, hogy a megállapítandó vámtételek arányban számítandók, tehát feltétlenül hibáztatja az ipar, hogy most ennek az elvnek feladásával az új vámtörvény módot adjn a kormánynak arra, hogy különböző vámfelpénz-osztályokat állapíthasson meg, ami az egész ipari vámvédelmet kérdésessé tenné. Az értékvám alá eső áruknál a vámtartozás megállapítása kérdésében nagy súlyt helyez az ipar arra, hogy az érdekképviseletek, illetőleg szakemberek véleménye a rendeletek kibocsátása előtt feltétlenül meghallgattassék. Ugyanezt kívánja minden érdekeltség a behozatali és kiviteli korlátozások kibocsátása, vagy fenntartása esetére is. A törvénytervezet 11. és 12. §-ai meglehetős homályosan és az ipar szempontjából aggodalmat keltően körvonalazzák azokat a vámkedvezményeket, amelyek megadására a kormánynak a törvény értelmében joga volna. Nehogy ezek az intézkedések a törvény esetleges helytelen alkalmazásával az egész ipari vámvédelmet kockáztassák, e szakaszoknak sokkal tüzetesebb és világosabb szövegezése múlhatatlanul szükséges. A törvényjavaslat értelmében a törvény alapján adott vámkedvezményeket a kormány köteles a hivatalos lapban közzétenni. E tekintetben az ipar aggódik amiatt, hogy üzemi titkok kerülhetnek ily módon a versenyvállalatok tudomására és ennélfogva ez intézkedés olyirányú módosítását tartja szükségesnek, amely az ilyen káros hatásokat teljesen kizárja. Mindenképpen helyes, hogy a vámtarifa végrehajtásával kapcsolatos rendkívüli horderejű intézkedések egységes irányítása céljából az állandó vámügyi bizottság formájában külön szervet teremt az új törvény,, azonban a törvénytervezet ezirányú intézkedései egyáltalán nem elégítik ki sem az ipart, sem a kereskedelmet, sem a mezőgazdaságot. Minthogy iparunk, kereskedelmünk és mezőgazdaságunk jövő fejlődésére döntő hatása lesz annak, hogy az új vámtarifának a gyakorlati életbe való átültetése és végrehajtása a magyar közgazdaság érdekeinek legmegfelelőbben eszközöltessék, feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a vámügyi állandó bizottság akként szerveztessék meg, hogy abban az összes vezető ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi ágazatok képviselethez jussanak és vámügyidöntvények, vámkedvezmények vagy vámfelfüggesztések engedélyezése kérdésében a közvetlenül érdekelt termelőágazatok meghallgatása mindenkor intézményesen biztosíttassék. A kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztálya oly páratlan ügyszeretettel és végtelenül lelkiismeretes elmélyedéssel munkálkodik teljes két év óta az új vámtarifa minél tökéletesebb megalkotásán, hogy bizalommal remélhetjük, hogy az összes gazdasági érdekeltségek szinte egyhangúlag megnyilvánuló, figyelemreméltó és méltánylást érdemlő észrevételeit e végtelenül fontos törvénytervezet végleges szövegezésekor messzemenően figyelembe fogja venni. Az új vámtarifatörvény tervezete. A kereskedelemügyi minisztérium a napokban szétküldötte az érdekképviseleteknek véleménynyilvánítás céljából a vámtarifáról szóló törvényjavaslat tervezetét. Magának a vámtarifának megvitatása csak később kerül sorra, ezúttal csupán az általános intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslatról van szó. Az érdekképviseletek e nagy horderejű törvényjavaslat tervezetét több értekezleten a legalaposabban megvitatták és e megbeszélések során csaknem az összes ipari és kereskedelmi érdekeltségek egyöntetű állásfoglalása jutott kifejezésre a törvényjavaslat egyes alapvető intézkedései tekintetében. A törvényjavaslat a vámtarifának életbeléptetését rendeleti úton kívánja megoldani, ezt a megoldásmódot azonban az összes érdekeltségek a leghatározottabban ellenzik. Az ipar joggal tart attól, hogy a nehezen kivívott jogos vámvédelmet a tarifa rendeleti uton keresztülvihető módosítása hatástalanítja, míg a kereskedelem ezzel ellenkezőleg azért aggodalmaskodik, mert a rendeleti megoldás esetén egyes tételek fölemelésének lehetőségeit nem látja kizárva. Értesülésünk szerint az egész magyar közgazdasági világ egyöntetű állásfoglalásának hatásaként illetékes helyen máris megfontolás tárgya, hogy a rendeleti megoldás helyett magát a teljes vámtarifát terjessze a kormány a nemzetgyűlés elé. Az új vámtarifa vegye kétkarú excenter tablettázógép komplett felszerelve, motorral, keverőgéppel, transmissióval, szíjakkal eladó. Ugyanott egy Perplet daráló. VEGYÉSZETI GYÁR, VI. Lőportár utca 16. Első pesti spódium- és enyvgyár rt. vállalatai:6 Bőr- és faggyúértékesítő rt. Mészárosok és hentesek csontfeldolgozó- és műtrágya gyára rt. Holland keleteurópai kereskedelmi rt. Pannónia bőrgyár rt. Szegedi műtrágya és vegyészeti gyár rt. Liptószentmiklósi enyv- és műtrágyagyár rt. SS Központi iroda: Budapest, Vilmos császár út 22. 5 KANZER-FÉLE ÓLOM- ÉS ÓNÁRUGYÁR Budapest, VI. Teve utca 29. 0 Telefon: 1485. Bérhorganyzás meleg utca. Gyártmányok: ólomszerelvények, ólomhuzal, ólomperemek, ólomedények, ólomkazánok, ólompecsétek, ólomszelepek, sűrítő készülékek kénsav részére, ólomemeltjűk, hűtőkészülékek, forrasztó készülékek, forrasztó ón, ólomszivattyúk stb. Legújabb vívmányok a vegyi ipar terén. Farbenfabriken vorm. Fried J. Bayer & Co., Leverkusen. Eljárás krómércek feltárására. Ismeretes, hogy krómérceknek mészszel való feltárásánál a masszának zsugorodása és összecsomósodása a megkívánt magas hőmérsékletnél könnyen fellép, miáltal a kromiteknek kromáttá való teljes oxidálása megakadályoztatik. Fenti cég kísérleteiből kitűnt, hogy dolomit alkalmazásánál a zsugorodási jelenségek teljesen elmaradnak és a feltárás és oxidálás az ömlesztésnek laza alkata folytán simán megy végbe. Dr. Goldschmidt Hans tanár, Berlin-Griusewald. Eljárás mesterséges masszák előállítására. Ismeretes, hogy hugyanynak vagy származékainak formaldehiddel való hevítésénél kondenzáció termékeket kapunk, melyek a hevítés időtartama és az alkalmazott hőmérséklet szerint enyvszerű, majdnem vízszerű termékeken szolgáltatnak. Dr. Goldschmidt azt találta, hogy a reakció rendkívül gyorsítható, az eljárás olcsóbbá terhető és a termékek megjavíthatók, ha kondenzációs szer gyanánt csekély mennyiségű savat vagy nem alkálikusan reagáló sókat adunk hozzá. Dr. Goldschmidt megállapította, hogy az eddigi eljárások szerint üvegtiszta, megkeményedő masszákat csak úgy lehet előállítani, ha 1 rész karbamidre 6 rész kereskedelmi formaldehidet (3ü°o-os) alkalmazunk és hogy a maszszákat 1:5:5 aránynál csak homályos állapotban kapjuk. Ezzel szemben dr. Goldschmidt azt találta, hogy pl. 20 g karbamid és 100 g formaldehid kb. 0,013 g sósav hozzáadásával már üvegszerű masszákat ad. C. & G. Müller Speisefettfabrik A.-G., Berlin-Neuköln. Eljárás fémes, nem pirofóros katalizátorok előállítására. Valamely fémsóoldatot oly oldat segélyével csapunk ki, melyben a szokásos kicsapószeren kívül bizonyos mennyiségű bórax is van és a csapadékot hidrogénáramban redukáljuk. Markóczi Imre miniszteri műszaki tanácsos, Budapesten. Papiros szalmanemü anyagokból. Az anyagot megtörjük, szecskává aprítjuk, melyet nyirkos állapotban hőközlés utján mesterségesen meggyorsított, magától való erjedési folyamatnak vetjük alá, majd a megerjesztett szecskát zárt térben 100 fok-nál magasabb hőmérsékletnél először vízzel, azután fölös lúggal oly módon főzzük, hogy mind a vízzel, mind a lúggal való főzésnél a hőmérsékletet, a lúggal való főzésnél pedig a lúg töménységét is a főzés folyamán mindvégig növeljük, azután az így feltárt rostanyagot fából, kaucsukból (gummiból), szaruból, bőrből stb. lágyabb, de szívós vagy rugalmas anyagból készült őrlő vagy daráló szerszámok között foszlatjuk és az így foszlatott rostanyagból ismert módon papirost készítünk . Dr. Mecke Pál vegyész, Anna (Westfália). Időjárásnak ellenálló, lemosható másoló festék. Az eddig ismert vizfestékek lényegileg vagy krétából állanak, melyhez vizüveget, enyvet vagy más, a tapadást fokozó agyagot adnak, vagy pedig oltott mészből készülnek, melyhez a tartósság fokozására kazeint vagy kevés zsírsavat szokás keverni. Ezeknek a festékekének az a hátránya, hogy nem törlésállók vagy pedig az esőnek és a napfénynek nem ellentállók, mert ez utóbbi a festéknek organikus hézaganyagait lassanként elégeti. A vízüvegfestékeknél ezek a hátrányok nem mutatkoznak, de a gyakorlatban ezek sem váltak be, mert szénsavas alkálitartalmukból kivirágzások származnak és ezenkívül a festékek lassan kint lehullanak. Ugyanúgy, mint a vízüvegfestékek, az új eljárás szerint előállított festék is olyan kötőanyagot (anorgános kloridokat) tartalmaz, mely légköri behatások folytán nem pusztul el. Emellett a festék nem tartalmaz alkáliákat, úgy hogy kristályos kiválások nem következnek be. Parafinemulzió hozzáadása által a festék, amely az alapon erősen tapad, az olajfestékhez hasonlóan lemoshatóvá válik és annak igen olcsó pótlékát szolgáltatja. v Plauson’s Forschungsinstitut G. m. b. H., Hamburg. Eljárás változó mennyiségű acetaldehydet és ecetsavat tartalmazó elegyek előállítására acetilénnek sav jelenlétében higanyvegyületekkel való kezelése útján, mely abban áll, hogy az acetilént a hydratizálás céljából belülről kifelé szívjuk vagy nyomjuk át savfürdőben anódák gyanánt iktatott, üreges elektródákon keresztül, melyek áramvezető likacsos anyagból (fémsodronyháló, szén, grafit) állanak és amelyeknek pólusai oldhatatlan higany vegyzetekkel vannak kitöltve. Plauson’s Forschungsinstitut G. m. b. H., Hamburg. Eljárás kátrányotoknak kenőolajokká való átalakítására. A kátrányolajat nyomótartályban, hevítéskor sósavat leválasztó klórszénhidrogénekkel, célszerűen katalitikus hatású anyagok (pl. koksz, szén, magnézium) jelenlétében 250—550 fokra hevítjük. A 41910. számú, »Szellőztetőberendezés vasúti, közúti és egyéb kocsik számára« című magyar szabadalom eladó; hazai gyárosok esetleg gyártási engedélyt kaphatnak. Bővebb adatok Kalmár J. és Kalmár L. hites szabadalmi ügyvivők irodájában, Budapest, VII., Rákócziut 44. sz. rendelkezésre állanak. Soukup Wenzel gyáros, Karlsbadban. 57929. számú, »Passzírozó készülék« című magyar szabadalmát eladná, hazai gyárosok esetleg gyártási engedélyt kaphatnak. Bővebb adatok Kalmár J. és Kalmár L. hites szabadalmi ügyvivők irodájában, Budapest, VII., Rákócziút 44. sz. rendelkezésre állanak. KLEIN-FÉLE SZAPPANOK a legjobbak !