Viz és Világitás, 1929 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-01 / 1. szám
VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS Hetekig, sőt hónapokig tart, egy-egy versenytárgyalás eldöntése. A vállalkozó pedig kis, avagy nagy tőkéjétől elzárva vár egy eventualitást, várja, hogy a munkát, vagy szállítást kiadják. Időközben esetleg van még egypár versenytárgyalás, ahol azután részt sem vehet, mert az előbbi helyen még nem döntöttek és így bánatpénzét nem szabadították fel. Tehát a döntés határideje is precizíroztassék. 8—10 nap teljesen elegendő erre. A többi vállalkozó pedig maximálisan 14 nap alatt kapja vissza bánatpénzét. Ott, ahol felsőbb hatóságtól függ a döntés, azoknak a vállalkozóknak, kik nem lettek felterjesztve, — szintén szolgáltassák vissza a bánatpénzt — mert valahogy abban nincs sok etikai alap, hogy a „szóba állás“ csak az egyik felet terhelje hetekig, hónapokig, anyagi áldozatok árán és rizikóval is, a megrendelő hatóság pedig teljes szuverenitással éljen a másik fél által vállalt megkötöttségeivel és esetleg anyagi rizikójával. Tisztultabb erkölcsi felfogás kötelezően írja elő a gazdaságilag gyengébb fél védelmét. Mi pedig nem igen hisszük, hogy az egyoldalú megkötöttség fedné a fentebb kifejtett etikai mentalitást. Ugyanez áll a biztosítékra nézve is. A jótállás lejártával azonnal szolgáltassák vissza a biztosítékot. Hetekig kell a felüvizsgálat után kérvényezni, instanciázni, míg a vállalkozó immár minden kötelezettségétől feloldva, jogos járandóságát, húsz, harminc aláírás és utalványozás alapján megkapja. Befejezőül, összegezve az elmondottakat, még ennyit. Szükség van tehát új közszállítási szabályrendeletre, az érdekeltség kívánságainak és a hatóságok érdekeinek harmonikus figyelembevételével, telítve tisztultabb erkölcsi eszmékkel, a törvény és etika szellemében, a teljesítés kötelességeinek követelése, de a teljesítéssel együtt járó jogok tiszteletben tartásával, számolva a mai gazdasági és technikai fejlődés által előállott fokozottabb tempóval, röviden: a közszállítási szabályrendelet ne legyen más, mint a tisztességes munka, a tisztességes üzleti élet és ennek gyümölcsének törvényes kodifikációja. Hegedűs Márton: A Magyar Villamos Művek Országos Szövetségének közgyűlése Fenti címen rövid hír keretében már beszámoltunk a Szövetségi közgyűlésről, részletes jelentésünket azonban helyhiány miatt csak alábbiakban közölhetjük: Az országos villamosításnak előmozdítása a jelenkori kereskedelmi kormányzat munkaprogramjának egyik sarkalatos pontja és részben ennek köszönhető, hogy újabban a villamosenergiagazdasági kérdések iránt a hazai hatóságok, valamint a szakkörök minden rétegében óriási érdeklődés nyilvánul meg. A hazai villamos energiagazdálkodás alappillérei az áramszolgáltató telepek és ennek folytán azok munkálkodása országos érdekeket érint. A Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége nemrégiben tartotta ezidei rendes közgyűlését Stark Lipót vezérigazgató elnöklete mellett a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben. A közgyűlésen Zipernovszky Ferenc szövetségi igazgató részletesen beszámolt a szövetség elmúlt évi működéséről, a hazai energiagazdaságról, a villamos művek jövedelmezőségéről és az országos villamosítás előmozdítása érdekében szükséges teendőkről. A beszámoló részletesen foglalkozott hazai villamos műveink gazdasági helyzetével, amelyben az elmúlt esztendőben nem történt lényeges változás. Az áramtermeléshez szükséges üzemi anyagok némi áremelkedése dacára a világítási áramegységárak az előző évihez képest országos átlagban tovább csökkentek, ami csakis azáltal volt lehetséges, hogy az áramszolgáltató vállalatok változatlanul nagy gondot fordítottak üzemeik racionalizására. Ezen elv által vezérletezve haladást tettek a telepek úgy az üzemi koncentráció, mint a kooperáció terén. A kisebb üzemek sorjában állítják le gazdaságtalanul működő önálló erőtelepeiket és egyrészt a bányavállalatok, másrészt a vidéki nagyvárosi telepek távvezetékeihez csatlakoznak, így például a szövetséghez tartozó telepek sorában a 80 legnagyobb mű közül 24 százalék már nem maga termeli az áramot, hanem szükségletét vásárlás útján fedezi. Hogy ez az ország energiagazdaságára előnyös, kiviláglik abból, hogy energiaellátásunk legfontosabb üzemei, a helyközi telepek, kevés kivételtől eltekintve, a magánvállalkozás kezdeményezéséből létesültek. A csonkamagyarországi közhasználatú villamostelepek 1928. évi energiatermelésének hozzávetőleges becslése alapján az áramtermelés fejkvótája nálunk ez időszerint kb. 75 kw/óra lakosonként és évenként. A nyugati országoknak ezt sokszorosan meghaladó fejkvótája arra enged következtetni, hogy nálunk a villamos energiafogyasztás emelkedésének még széleskörű lehetőségei vannak nyitva, ami annál örvendetesebb, minthogy a fajlagos áramfogyasztás alakulása nemcsak a villamosműveket, hanem az ország egész energiagazdaságát közelről érinti. Ezen szempont által vezéreltetve a Magyar Villamos Művek Országos Szövetségének budapesti Világítástechnikai Állomása révén széleskörű munkásságot fejtett ki nemcsak Budapesten, hanem vidéken is az elmúlt évben arra törekedvén, hogy a fogyasztóközönséggel megismertesse a jobb és gazdaságosabb világítás előnyeit. A hazai villamos energiatermelési és értékesítési tapasztalatok ismertetése után a szövetségi igazgató előadásában rámutatott azokra az akadályokra, amelyek a villamos művek fejlődését és az ország villamosításának gyorsabb ütemben való megvalósítását hátráltatják. A villamos művek nem annyira egy általános villamos energiatörvény hiányát érzik, mint elsősorban azt, hogy nincs új jogtörvény újonnan létesülő villamos vezetékek részére, ami különösen táv