Viz és Világitás, 1933 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1-2. szám
Megjelenik minden hó 1-én és 15-én K. évfolyam 1.—2. szám Negyedévre A g , i y Budapest 1933 január hó a gáz, víz, fűtés és villamosság szaklapja A BUDAPESTI BÁDOGOS ÉS SZERELŐ IPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Állandó melléklet: FÉMIPAROSOK LAPJA 6.— P 11.— p 20.— P HIRDETÉSI DÍJAK: Hasábmillióiméterenként 25 filér. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: TMéeye Felelős szerkesztő : Főmunkatársak : Szerkesztőség és kiadóhivatal: LAKATOS MIHÁLY BECSEY ANTAL, BERNAUER IZIDOR VI, PODMANICZKY UCCA 27. Szerkesztő : DEMBITZ GYULA, DR. POGÁNY BÉLA Telefon : Aut. 120-69, 249-92 HEGEDŰS MÁRTON WILLHEIM GUSZTÁV Postatakarékpénztári számla : 29.072 Hatósági üzemek • • • Lapunknak ugyanezen rovatában több alkalommal foglalkoztunk az üzemi kérdéssel. Igyekeztünk az érvek meggyőző erejével rávilágítani e rendkívül nagyjelentőségű probléma minden részletére, megpróbáltuk igazolni, hogy a termelés ilyen rendszere teljesen ellentétes eredményt hoz ki, mint aminek érdekében az üzemeket életre hívták. Belemélyedtünk a dolog részleteibe és bizonyítottuk, hogy a gyakorlat és a való élet messze túlhaladta azokat a kereteket, amelyeket azoknak eredeti rendeltetésük idejében szántak. Ismertettük a gazdasági események kihatásait és visszahatásait, amelyek a hatósági üzemek túlfejlesztése következtében előállottak. Számtalan statisztikai adatot sorakoztattunk fel állításaink igazolására, annak reményében, hogy ezzel válságos gazdasági és pénzügyi helyzetünket sikerül megjavítani. De, amint múlik az idő, úgy változik a hangulat. Amint változott a hangulat, úgy változott „illetékeseink“ véleménye, álláspontja e kérdésben, az ország és főváros iparának és kereskedelmének kárára. És ugyanezt csinálta a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a többi kamarával karöltve, az ipartestületek egyenként és összesen, a kereskedelem érdekképviseletei, a főváros törvényhatóságának tekintélyes része, feliratok, demonstrációk, gyűlések, tanulmányok, stb., stb. . . és minden hiába,... így megy ez már köztél egy évtizede és ennek a nagy küzdelemnek, amelyet az ipar és kereskedelem folytat a közüzemek és hatósági műhelyek ellen, semmi foganata vagy eredménye nincsen . .. Mi sem természetesebb, minthogy ez az akció nem irányul a víz-, gáz- és elektromos üzemek ellen, melyeknek monopolisztikus jellege sok tekintetben szükséges és helyes, sőt például a fővárosi gázművek eddigi gyakorlata szinte példaképpen szolgál a közüzemek helyes iparpolitikáját illetőleg — mindezeken túl azonban áll a harc, mely immár az egész ország iparos és kereskedő társadalmában nagy elkeseredést vált ki. És mintha minden megmozdulással, minden nyugodt érveléssel szemben a hatóságok teljesen érzéketlenek volnának, semmi sem változik, marad minden a régiben. Folyton arra hivatkoznak, hogy a hatóságoknak és egyes közületeknek hatalmas tőkéi nyertek elhelyezést ez üzemeknél, azok megszüntetése súlyos veszteséget jelentene a közre nézve. Ezzel az érvvel szemben azonban van egy szerény kérdésünk: az ország háromszázezer iparosának és körülbelül ugyanennyi kereskedőjének tőkéje és üzleti beruházásai nem százszorosán múlják-e felül ezeket a tőkéket? nem is szólva e két társadalmi réteg jelentőségéről, melyet a nemzeti jövedelem számbavételénél reprezentál! Nincs sem szociális érv — értve alatta a foglalkoztatott ipari és szellemi munkásokat, nincs semmiféle közgazdasági vagy egyéb argumentum, amely ne a válságban levő ipar és kereskedelem igazát bizonyítaná és mégis nincs sehol olyan mértékadó kormányzati hatalom, amely e jogos kérést az érdekeltek kívánságának megfelelően és megnyugtatóan megoldaná. Csak ígéretet hallunk, már több mint egy évtizede, de semmiféle komoly eredményt ebben a küzdelemben nem ért el az iparosság és kereskedők társadalma. Közben azonban, minden politikai konstelláció alkalmával felvetődik e kérdés és legjobb esetben elhangzik egy újabb ígéret is.