Délpestmegyei Népújság, 1949. május (3. évfolyam, 18-22. szám)

1949-05-01 / 18. szám

Az ellenforradalom éveiben a dol­gozó fiatalok sorsát­ bizonytalanság, a jövőtől való félelem jelentette, ha eset­­ileg módja volt iskolázni, utána havat lapátolt és mindenki fölött ott lebegett a munkanélküliség veszélye. Ma minden fiatal előtt megnyíltak a kapuk, több­­eezren a Kossuth- és Petőfi Akadémiára mentek, hogy Néphadseregünk tisztjei­­válljanak, mások szakérettségi tanfo­lyamra, a dolgozók iskolájába, vagy Révai-osztályokba, hogy a szocialista Magyarország orvosai, mérnökei, gaz­dasági vezetői legyenek. A falusi fiatal felmehet Pestre tanulni, iskolába vagy egyetemre, elsajátíthat valamilyen szak­i­át. D­e szükség van rá falujában is. Termelőszövetkezeti vezetők, közgazda­­sági vezetők, mintagazdák lesznek­­ a fiatalok legjobbjai. , T­e ha ezen a nagy alkotások mel­­lett csak egy fiatalnak az­­ Életét néz­zük meg, akkor is hatalmas változáso­kat tapasztalunk. Egyenruhát vett ma­gának, lakásgondjai nincsenek. Kollé­giumban vagy tanulóotthonban lakik, nyáron 2 hetet a Balaton mellett tölthet, részletre könyveket, kerékpárt vett, rendszeresen jár moziba, a haladó mű­vészeti alkotásokhoz, mérhetetlen kul­turális, sport, szórakozási lehetőségei vannak. Ezt jelenti a fiataloknak a népi de­mokrácia győzelme és ezért harcolnak a fiatalok lelkesen, minden erejükkel a 3 éves terv végrehajtásáért. Ezek az eredmények biztatják a fiatalokat arra, hogy még jobb és eredményesebb mun­kájukkal harcoljanak hazájukért. 521 Ifjúsági brigád, több mint 5000 taggal dolgozik a terv mielőbbi megvalósítá­sán és minden fiatal büszke a 820 ifjú élmunkásra. A legkiemelkedőbb brigád­vezetőket, ifjúmunkásokat, Pannuska Annát, Delhis Margitot, Tímár Józsefet, Benedek Józsefet, Horváth Istvánt szerte az országban ismerik. A Duna- Tisza csato­na építéséből százezer mun­kaórát teljesített az ifjúság. Vidéken a parasztfiatalok őrszemei segítik a dűlő­­biztosokat nehéz munkájukban, az EPOSz-brigádok mindenhol ott vannak, ahol munkára, segítségre van szükség­ céljaira, mert mint mérnök szeretné a szocializmust építeni. S­ ahogy mi a benne lévő akaraterőt láttuk, ezt a cél­ját biztosan el is fogja érni. Farkas László apja kérdésünkre azt válaszolta: eddig is tudta mi a köte­lessége azzal a demokráciával szemben, amely ennyire megbecsüli a munkás és paraszt szülők gyermekeit, ezután fo­kozottabb kedvvel lát a munkához és igyekszik az 5 éves tervet sikerre vinni. A beszélgetés közben végetér az ün­nepség és a DIVSz himnusz hangjai után szétszéledő ifjúság vidám arcán látszik, hogy minden erejükkel a tu­domány várának bevételére készülnek. Messziről is halljuk még: »Tanulni érdemes, népünk jövője ez, Tanulj, dolgozzál, építs diák Szabad lett végre a világ!«. MOST 30 FIATALNAK LENNI A félegyházi diákok nagy ünnepe Révai József mondotta egyik beszé­dében : »Ma új mérnökökre, orvosokra, tanárokra, köztisztviselőkre, jogászokra, közgazdászokra van szükség. A Párt a munkásosztályhoz fordul. Kéri a mun­kásszülőket, segítsék minél rövidebb idő alatt kitermelni a munkásértelmiséget. Az agitáció mellett azonban anyagi se­gítségre is szükség van. Meg kell te­remteni a lehetőséget a tovább­tanu­láshoz.« Horváth Márton ez év februárjában újabb lehetőségeket jelölt meg, mellyel a dolgozók állama a kért áldozatok terhén könnyíteni tud. Ezeket a leh­ető­­ségeket az ösztöndíjak jelentik. Akkor jelentette be, hogy az erre érdemes tanulók ezrei részesülnek ebben a jut­tatásban. A Párt ismét betartotta ígére­tét. Az ösztöndíjak első szétosztása Bé­res Sándor és Fekete Ferenc központi kiküldöttek jelenlétében hétfőn történt m­eg Félegyházán a középiskolás diá­kok, igazgatóik, valamint nagyszámú vendég előtt.­­ Béres Sándor és Fekete Ferenc be­szédében rámutatott azokra a hatalmas lehetőségekre, melyek a 3 éves terv alatt és az 5 éves tervben adódnak az értelmiségi dolgozók számára. A szocia­lizmus építése fontos feladatokat bíz az értelmiségiekre. Ezekre a feladatokra való készülést kívánják elősegíteni a most kiosztásra kerülő ösztöndíjak. Az ösztöndíjak kiosztása után a kul­túrműsor közben kérdeztünk egy né­hány boldog jutalmazo Itat érzéseikről. Belasovits Klára V. éves tanítójelölt szerint ez az egyetlen lehetősége volt a tovább­tanulásának. Hallotta Gerő elv­­társ beszédét, hogy 10.000 új pedagó­gusra van szükség, »így mint munkás szülők leánya, remélem én is ezek kö­zött leszek.« Farkas Sándor VII. o. gimnazista két holdas paraszt gyermeke az örömtől és meglepetéstől alig tudja elmondani, hogy abban a gimnáziumban, amelyben eddig csak a középosztály gyermekei járhattak, most előkészülhet további Levelesláda­] Kömpöc-puszta paraszt asszonyai kitettek magukért... Vasárnap a tanonciskola SzIT szín­játszó csoportja kedves és ötletes mű­sorát kivitte "a kömpöc-pusztai parasz­tok közé, hogy érezzék valamennyien az új világ, új levegőjét. Minden épkéz­láb lélek ott szorongott az előadáson és boldog izgalommal szemlélték a szá­mukra eddig ismeretlen élményt. Mint­­egy kétszázan vettek részt az ünnepsé­gen, ahol Vidéki Mátyás, az MDP já­rási titkárságának küldötte üdvözölte fel jelenlévőket és rövid beszédben mél­tatta a nap jelentőségét.­­ A munkás­paraszt összefogás — mondotta Vidéki E ívtárs — első kézzel fogható ered­ménye, hogy a tanonciskola színjátszó csoportja kijött a dolgozó parasztság­nak a vasárnapját széppé, szórakozta­tóvá tenni. Kultúrát, és örömet hozott az itt élő dolgozó parasztságnak, cse­rébe a már bőven lévő mindennapi ke­nyérért. Az MNDSz keretein belül mű­ködő parasztasszonyok olyan uzsonná­val kedveskedtek a félegyházi vendé­geknek, ami dicséretére vált volna bár­milyen jól képzett szakácsnak. Jó volt n­ézni a város és tanyavilág őszinte ba­­rátkozását és azzal a meggyőződéssel j­öttünk el, hogy a munkás-paraszt szö­vetség kézzel­fogható valósággá vált. SzIT, Félegyháza. — Bodolin bőrt puhít, feketít és impregnál. Mindenütt kapható: 1021 Saját készíttetésű (fehér vattával) klOl­ ÉS brOkSZ paplanok rendkívül olcsón GROSZ ELEMÉR Rákóczi­ út 8. — Telefon : 425 Délpestmegyei Népújság 19­19. május 1. Tanulmányi ösztöndíjak kiosztása Bensőséges ünnepségre gyűlt össze hétfőn, 25-én délben a Városi Moziba Kecskemét középfokú iskoláinak ta­nulóifjúsága, nevelőinek és a város diákszövetségének vezetőivel. Az ünnep­ség tartalmát és lényegét az adta meg, hogy a demokrácia kézzelfogható bi­zonyságát szolgáltatta itt a nevelés­ügyet minden eddiginél nagyobb és szé­dületesebb mértékben felkaroló prog­ramjának, amennyiben ezen az ünnep­ségen 16 arra érdemes tanulót részesí­tett tanulmányi ösztöndíjban. Az ün­nepségen részt vett Nagy Tamás­né, a VKM és az MNDSz országos vezetősé­gének képviseletében, Sándor Iván, a Diákszövetség pesti kiküldöttje, vala­mint a nevelésügy h­elyi reprezentánsai. Nagy Tamásné rámutatott a múlt­­ rezsim kizárólagosan osztályérdeket szolgáló, sorvasztó iskolapolitikájára, amivel mereven gátját szabták annak, hogy az iskolázás mindenkinek szabad joga lehessen. A demokrácia ledöntötte ezeket a korlátokat, szabaddá téve az utat mindenki részére a műveltséghez, kultúrához, felemelkedéshez. A művelt­­ség és a kultúra többé már nem egy kiváltságos osztály féltve őrzött privi­légiuma, de nem is frázis többé, h­anem égető országos érdek. Népi demokrá­ciánk az ötéves terv küszöbén áll, azon a küszöbön, melyen túl egy eddig csak megálmodott, de valójában soha át nem élt jólétnek az útja nyílik, de tudnunk kell azt, hogy ennek a tervnek elenged­te­­len feltéttele a megfelelő számú kimű­velt és szakképzett értelmiségi előterem­tése. A demokrácia szabaddá tette az újat, de nem elégszik meg csupán ez­zel, mert tudja, hogy az útra útravaló is­ kell. Nem pusztán üres szólamokkal segíti elő a tanulni vágyó ifjak munka­kedvét, hanem komoly anyagi segítség­gel is. Sok százezer forint kerül ebben az órában kiosztásra szerte az ország­ban, hirdetve a demokrácia nemes cél­­ki­űzései mellett a demokrácia áldoza­tos segítségét is. Sándor Iván, a Diákszövetség nevé­ben üdvözölte Kecskemét ifjúságát, kö­szöntötte a megjutalmazottakat, további sikeres munkát és lankadatlan lelkese­dést kívánt nekik. Egyben megragadta az alkalmat arra, hogy a kecskeméti Diákszövetség felavatott zászlaját át­adhassa a helyi diákvezetőknek. Az ösztöndíjak kiosztása után egy szülő köszönte meg keresetlen szavak­kal a jutalmazottak szülei nevében azt a segítséget, amiben fiaikat részesí­tenék. Az ünnepséget a helyi diákszövetség néhány hangulatos, értékes számból álló műsora zárta be. A MDP Pestmegyei Bizottságának adománya a Csólyos-pálosi lelkészlak rendbehozására Április 24-én ünnepélyes külsőségek között adta át Moll Lajos megye­bi­­zottsági tag és Némethi Ferenc kiskun­félegyházi járási párttitkár Bálint György csólyospálosi rám. kai. plébá­nosnak az MDP Pestmegyei Bizottsága 2000 forintos adományát, a lelkészlak rendbehozására. A csólyos-pálosi sporttelepen vasár­nap délután nagy népünnepély volt, ahol a falu apraja-nagyja együtt örült és szórakozott a »Sporttal és kultúrá­val a békéért« címen rendezett műsoros délutánon. Ennek keretében adta át az MDP küldöttsége a kétezer forintos adományt azzal, hogy a MDP mint a Függetlenségi Népfront vezető pártja szívén viseli a demokráciába beillesz­kedő és azt támogató egyházi emberek sorsát, minden rendelkezésére álló esz­közzel könnyebbé és nyugalmasabbá kívánja tenni életüket. Bálint György r. kat. plébános meg­hatóban köszönte meg a falu népének ujjongó tapsai közepette az MDP nagy­lelkű és váratlan segítségét. Áldását kérte a munkásosztály államférfiaira, akik lehetővé minisztereire, tették plébánia rendbehozásának megkezdését.a Kijelentette: „A Népfront program­­nyilatkozatával minden becsületes pap­­ és hívei egyetértenek, az 5 éves tervet mindenben támogatják és arra Isten áldását kéri. Boldog vagyok — mon­dotta Bálint plébános, hogy olyan ke­zekben van az ország irányítása, akik a krisztusi tanokkal egyöntetűen azt vallják, hogy mindent a néppel és min­dent a népért.« Szűnni nem akaró tapssal és lelke­sedéssel kisérte a falu népe plébánosa köszönő szavait és ebből a lelkesedés­ből, ebből az egyértelmű kiállásból látnia kellett minden jelenlévőnek, hogy a Népfront és a nép elválaszthatat­lanul egy. Ilii Willi li I 'IIH'IIWB Úttörők az ország pillérei lesznek jó tanulással fogom azt megszolgálni.« Bottyán János: Károli Gáspár gimná­zium tanuló: »A régi rendszer urai nem sokat törődtek a szegény tanulni vágyó gyerekekkel és most a népi de­mokrácia lehetőséget ad arra, hogy ösz­töndíj­jal segítve ne legyen gondom soha arra, hogy miből fizetem ki a tanköny­vek és a füzetek árát.« Ismét valóra vált az MDP egyik ígé­rete. Kecskeméten a Katona József szín­házban boldog anyák és boldog úttörő gyerekek töltötték meg a nézőteret. 120 gyerek részesült tanulmányi segélyben. Dr. Nagy Tamásné budapesti kikül­dött MNDSz asszony lelkes szavak ulán­ adta­ át a gyerekeknek a tanulmányi segélyt.­­ — Elöltelek az út — mondotta •— csak tanuljatok tovább, ma már nem kiváltságosok monopóliuma a tanulás. Végezzetek el az általánost, érettségiz­zetek, menjetek egyetemre, ti már nem lesztek szükségmunkások. Ti a művelt szabad, virágzó Magyarország egyik pillérei lesztek.. . Az ünnepség után megszólítottunk két kisdiákot, mit csinálnak a segéllyel. Az egyik büszkén jelentette ki, hogy út­törő inget vásárol rajta. A másik azt mondja:­­— Szép, hosszú nadrágot veszek. Már kiválasztottam. Olyan szép nad­rág! Nem is látszik raj­ta, hogy hord­ták... Az éneklő, vidám rajok szétszélednek a városban. Jókedvet, derűlátást visz­nek mindenfelé. Most jó fiatalnak rémül Lássuk mit mondanak az ösztöndí­jasok: Kakulya Ferenc ipari munkás gyermeke: »Mindig hálás leszek azért a segítségért, amit a Magyar Dolgozók Pártja juttatott nekem és ígérem, hogy Romhalmazból élflzem A felszabadulás után vasúti közle­kedésünk siralmas állapotban­ volt. Fel­robbantott, lebombázott állomások és sínek ,elhurcolt mozdonyok és vasúti kocsik, ezt a képet mutatta országos viszonylatban a MÁV. Az életnek azon­ban nem szabad megállni. Gerő Ernő elvtárs kiadta a jelszót: arccal a vasút felé. Megindult az újjáépítés. Rendbe hozták a síneket, felépítették az állo­másokat, a roncsokból új vagonok és mozdonyok születtek. A hároméves terv során pedig már új alkotások és intéz­mények is létesültek. A kecskeméti MÁV épületei és berendezései is a pusztu­lás képét mutatták a felszabadulás után. A fasiszta hordák felrobbantot­ták a nagy állomást, síne­ket, váltókat. De ki győzné felsorolni a sok pusztítást. Amint az egész ország dolgozói, a kecskeméti MÁV is megkezdte az új­jáépítést. Az alkalmazottak saját szer­számaikkal kezdtek a munkához. Hely­reállították az épületeket, új síneket fektettek le, mozdonyokat és vasúti ko­csikat javítottak. Először a Kecskemét —Lajosmizse— Budapesti inai hozták rendbe. Hatalmas iramban folyt munka és ma már ott tartanak, hogy a újítanak és szépítenek. A 3 éves terv előírásait végrehajtották és az­t az elő­irt időre be is fejezik. Élmunkásaik ré­szére 400.000 forint költséggel lakó­házat építenek és egyéb munkák befe­jezésére kb. 200.000 forintot költenek. A kecskeméti MÁV végzett munkája alapján jogosan nyerte el és megérde­melten viseli az élüzem címet. A gyufagyári brigádok április elején nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy május 1-re önkéntes felajánlással a produktív munkaórára eső termelt gyufadoboz mennyiségét 8 százalék helyett 13 százalékra növelik és a hulladék felhasználását 6 százalék­kal fokozzák. 25-én a munkaeredmé­nyek kiértékelése alapján megállapitást nyert, hogy a brigádok a fenti felaján­lást már elérték és ez az újabb ered­mény a gyufagyár dolgozóit még fo­kozot­tabb kötelezettségek vállalására buzdítja. A május elseji felvonulásra sok kedves meglepetést készítenek elő. A három hazai gyufagyár versenyében második lett a kecskeméti, 4 serleget kaptak a brigádok.

Next