Délpestmegyei Népújság, 1949. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1949-07-03 / 27. szám

2 ■V Leve­lesl­áda­‘­ Búcsúzunk a munka vár! Hetek óta csak azt fújjá­k . Kollégisták légiója Itt a Vége fuss el véle! Eljött már a tanév vége! Ennek nagyon örülünk ám Röpülünk is m­int a madár­­­ Mi tanulni is szerettünk, Ámde haza nem mehettünk! Búcsút intünk iskolának Tanároknak, jó barátnak. Köszönjük a szeretetet Fáradságot és türelmet. Bocsánatot is kell kérnünk: Nem járt mindig itt az eszünk Gondoltunk a kis falunkra Földekre és traktorokra! Az eszünk már belefáradt Ostromolni tudás-várat, De karunkban duzzad erő Lesz belőlünk marokverő. Begyújtjuk a sok gabonát Szolgáljuk a nép hatalmát Munkás-paraszt szövetségei Magyarország szép, nagy tervét! GYÖNGYÖSI JULIANNA. Győzhetetlen brigád Korovszky­nak, a közkedvelt orosz népi hős kalandjairól ma is sokat be­szélnek a Szovjetunióban. Rajtaütéssze­rűen támadta meg a cári Oroszország földesurait. Sohasem pályázott az éle­tükre, csak a vagyonukat vette el, hogy kioszthassa azt a szegények között. A film két Kolovszky-t mutat be: az egyik a »fenegyerek«, aki ötletes csínyekkel jár túl az arisztokraták és a rendőrség eszén, a másik az Októberi Forrada­lom és az intervenció korának hős Ko­­tovszky-ja, szervezett harcos. »Győzhe­tetlen brigád«-ja élén ekkor már a for­radalom ellenségeinek orra alá tör bor­sot. Egymásután aratta győzelmét a fehér gárdistákon, ő szabadította fel Odesszát. Délpestmegyei Népújság Sportgimnázium nyílik Félegyházán A kiskunfélegyházi áll. tanítóképző intézetben az 1949—50. tanévben fiák részére sportgimnázium nyílik meg. A gimnázium I. osztályába való felvétel iránt érdeklődők forduljanak az iskola igazgatóságához (Kossuth­ u. 22. sz.). A jelentkezőknek a gimnáziumi felvétellel kapcsolatos kérdőívet ki kell tölteniük, ilyet bármelyik középiskola igazgató­ságától kérhetnek. A végleges felvételt szigorú orvosi vizsgálat előzi meg, továbbá annak megállapítása, hogy a jelentkezőknek van-e természetes rátermettségük a sportolásra. Ajánljuk a magasugrás, 60 m. síkfutás, földibillenés és korláton, nyújtón a billenés gyakorlását. Felvé­teli korhatár 17 év. Az orvosi és fel­vételi vizsgálat augusztus hó 31-én lesz. Az intézettel kapcsolatban állami kol­légium működik. A tanulók iskolai és bentlakásos felvételi kérvényéhez csa­tolandó: pontosan kitöltött felvételi iv, tanulmányi értesítő az ált. isk­. vagy nép isk. Vil­. o., gimhn., vagy polgári iskola IV. oszt. elvégzéséről, születési anyakönyvi kivonat, a szülők foglal­kozását és vagyoni helyzetét igazoló ha­tósági­ bizonyítvány. Részletes felvilá­gosítást nyújt és a jelentkezőket min­denről idejében értesíti az igazgatóság. Ittlegindult a munka a Világifjúsági Találkozóért Kecskemét és környékének ifjúsága összvezetőségi gyűlést tartott. Célja a Világifjúsági Találkozó előkészítése volt. Taltinger György MINSz titkár elő­terjesztette az előkészületek ütemtervét. A MINSz esti tanfolyamokat rendez és kisgyűléseken ismerteti a találkozó jelentőségét, ezeket agitációs csoportok készítik elő az alapszervezeteken belül és az alapszervezeteken kívüli fiatalok körében. Több termelési versenyeket indítanak, ajándékokat készítenek a külföldi fia­talok számára és egy külföldi ifjú költ­ségeit vállalják. Az előterjesztést lelkesedéssel fogad­ták a gyűlés résztvevői és hozzájárul­tak a terv megvalósításához. A Bar­­nevál SzIT csoportja versenyre hívta ki a többi alapszervezetet az ütemterv végrehajtására. Fehér István elvtárs párttitkár fel­hívta az ifjúság figyelmét arra, hogy mit kíván tőlük a Párt. Fontos pozíciók várnak a jól képzett, demokratikus fia­talokra. Képezzék magukat, hogy elfog­lalhassák a helyüket. A világ ifjúságá­nak találkozója a magyar ifjúságon be­lül is nagy összefogást kíván, munkát ad és ez mindig fejlődést hoz. A MDP mindenben segítségére siet az ifjúság­nak, hiszen az ifjúság jövőjéért harcol. Bízzanak a Pártban! Bizzanak Rákosi­ Mátyásban! Az összvezetőségi gyűlés résztvevői sokáig lelkesen éltették a Pártot, Rákosi Mátyást, a Szovjetuniót és a nagy Sztálint. Kiskunfélegyházán és a járás terü­letén is megy a munka. Lelkesen dol­gozik az ifjúság a találkozóért és mezőgazdasági munkaverseny megjaví­a­tásáért. A félegyházi EPOSz rohammunká­val nagyobbá építette székházát. De a brigádmunka sem maradt el. Két gé­pet kapott az EPOSz, melynek mun­kásai a parasztfiak­alok soraiból kerülnek ki. Van is d­olga Fekete Pistának, mert a reakció ide is be akar épülni. 30 hol­das kulákcsemete is géphez akart men­ni, de nem azért, hogy kenyeret keres­­­sen, hanem ifjúságunkat akarta szét­robbantani. De Pistát nem tévesztik meg a reakció emberei. ) A többi ifjúsági szervezetben is megindult a harc a több termelésért, a munkaverseny fokozásáért és nem utol­só sorban magáért a Világi Ifjúsági Ta­lálkozóért, 1919. július 3. A szovjet kórházparasztok nagy lelkesedéssel fogadták a Párt és a kormány rendeletét az aratásról és a mezőgazdasági termékek beszolgáltatá­sáról. Számtalan helyén az országnak új munkafelajánlásokkal készülnek az aratásra és cséplésre. Ukrajna járásainak gépészei a­ kitű­zött idő előtt fejezik be az aratógépek javítását. A legtöbb állami mintagaz­daságban teljesen felkészültek már az aratásra. Az ukrajnai szovh­ozok sok új arató-cséplőgépet kaptak a munka megkönnyítésére és meggyorsítására. A rosztovi járás kolhozai elhatároz­ták, hogy az aratást és a cséplést a le­hető legrövidebb idő alatt teljesítik és egyúttal kötelezettséget vállaltak a be­szolgáltatás idő előtti teljesítésére. Az Altáj­ kerületi gabonatermelők be­jelentenék, hogy ebben az esztendőben több gabonát fognak kKiszolgáltatni, mint bármelyik esztendőben a háború óta. Hasonló ígéreteket tettek a voronye­zsi, odesszai, kurszki, szaratovi, tam­­gorszki és más járások kolhozparasztjai Harmadik lett a Platter gyár az országos munka­verseny­ben Az Élelmezési Ipari Dolgozók Szak­­szervezetének versenytitkársága értesí­tette a kecskeméti Platter konzervgyár üzemi bizottságát, hogy a gyár dolgozói az országos munkaverseny május havi eredményeinek kiértékelése alkalmával III. helyezést értek el 67 ponttal. A hír nagy örömet keltett a Platterben és a munkások most még nagyobb igye­kezettel versenyeznek. Itt jegyezzük meg, hogy múlt heti cikkünkbe számítási hiba csúszott be. A Platter-gyár napi 30—35 vagon nyers­­paradicsom feldolgozása mellett a 45 napos idény alatt nem 15 ezer vagon, hanem másfélezer vagon nyerőparadi­­csomott dolgoz fel. Tavaly kb. 900 va­gon paradicsomból készítettek konzer­­vet. Sztálin elvtárs még 1928-ban rámu­Az angol-amerikai ellentétek háttere jatott arra, hogy az a­ngol-amerikai el­lentét lett az alapvető ellentét a kapi­talista táboron belül. »Ha az olajkérdést vesszük, — mon­dotta Sztálin elvtárs — amelynek döntő jelentősége van úgy a kapitalista gaz­daság építése, mint a háború szempont­jából; ha az áruértékesítés piacának kérdését vesszük, amelynek a legko­molyabb jelentősége van a kapitalizmus élete és fejlődése szempontjából, mint­hogy nem lehet árukat termelni, ha ezeknek az áruknak nincs biztos piaca; ha a tőkekivitel piacainak kérdését vesszük, amely az imperialista korszak jellemző vonását alkotja; ha végül az értékesítés piacaihoz vagy a nyersanyag piacaihoz vezető árak kérdését ves­­­szük, — mindezek az alapvető kérdé­sek egyetlen alapvető kérdésbe torkol­nak: a világhegemóniáért folytatott harc problémájába Anglia és Amerika között.« . Ezek a megállapítások, amelyeket Sztálin elvtárs több mint 20 évvel ez­előtt tett, ma is érvényesek. Most azon­ban különös jelentőséget nyernek, elő­ször, a kapitalizmus általános válságá­nak és az ezzel együtt járó összes el­lentmondásnak a kiéleződésével kap­csolatban, másodszor azzal összefüg­gésben, hogy a hitleri Németország és az imperialista Japán leverése után csak két nagy állam maradt, minthogy Fra­n­­ciaország a másodrendű állam szint­jére süllyedt. Az Egyesült Államok a második vi­­­lágháborúnak még az első szakaszában Az Angliának nyújtott segítségért cse­rébe kezébe kaparintotta »99 évi bér­let« ürügyével mindazokat az angol támaszpontokat, amelyek az amerikai kontinens Atlanti-óceáni partjain vol­tak. Az Egyesült Államok kiaknázta Anglia pénzügyi és gazdasági nehézsé­geit s ezen az alapon kiszorította­­ Dél­­amerika piacairól, s ugyanakkor ő ma­ga egyre elszántabban behatolt a Brit Birodalom piacaira. Az a­merikai im­perialisták megszilárdították uralmukat Kanadában, ahol a te amerikai tőkebe­ruházások meghaladják az ötmillió dol­lárt. Saját befolyásuk és ellenőrzésük alatt tartják az ausztráliai kontinenst Jellemző, hogy a háború előtti időkhöz viszonyítva az amerikai áruk bevitele Ausztráliába háromszorosan megnöve­kedett, kétszeresen túlszárnyalva az an­gol áruk bevitelét). Egyre szívósabban nyomulnak be Indiába és Délkelet-Ázsia más országaiba, ahonnan kiszorítják angol vetélytársukat. Arról még beszélni sem kell, hogy a Csendes-óceán leg­fontosabb stratégiai támaszpontjai az Egyesült Államok, nem pedig Anglia birtokában vannak. Ugyanakkor az Egyesült Államok el­gáncsolja Angliának minden olyan tö­rekvését, hogy akár csak részben is, visszaszerezze pozícióit az amerikai kontinensen, különösen a délamerikai országokban. Éppen az elmúlt napok­ban dühös vita támadt az Egyesült Ál­lamok és Anglia közt, mert Anglia ke­reskedelmi egyezményt kötött Argenti­­nával. Az Egyesült Államok nyíltan kö­veteli ennek­­ az egyezménynek az ér­vénytelenítését, s gazdasági megtorlá­sokkal fenyegeti Angliát. Az amerikai és angol imperialisták közt legféktelenebb harc dúl Közel- és Középkelet országainak olaj­forrásaiért. Az amerikai és angol érdekek ütköznek Iránban, Irakban, Szaudi-Arábiában és Kuwaitban, — a szó szoros értelmé­ben a Közel- és Középkelet minden országában. Az amerikai és angol olaj­társaságok érdekharca maga után vonja Anglia és az Egyesült Ála­mok harcát egymás ellen a politikai befolyásért ezekben az országokban, valamint az ezekhez vezető statégiai utakért. A közelkeleti olajért folytatott harc fém­ében óriási jelentőséget nyer a Földközi-tenger kérdése. Sok évtizeden át az angol imperialisták a Földközi­­tengert — ezt a k­özelkeleti olajkincsek­hez és Indiába vezető tengeri utat — úgy tekintették, mint a Brit Birodalom legfontosabb hadászati útját, mint a birodalom »gerincét«, s harcoltak, hogy osztatlan ellenőrzésük alá vegyék. De elveszí­tették az ellenőrzést. Az Univer­­sul román újság szellemes kifejezése szerint most ennek a gerincnek minden csigolyáján az amerikai imperializmus lobogója leng. Az amerikai imperia­listáknak támaszpontjaik vannak Olasz­országban, a volt olasz gyarmatokon, kezükbe kaparintották Anglia volt gö­rögországi támaszpontjait. Az Egyesült Államok Angliát nem­csak az amerikai kontinensről és a Brit Birodalom piacairól szorítja ki, Kiszorítja Angliát magából Európából is, s erre a célra többek közt alaposan felhasználja a hírhedt­­ Marshall-tervet, amelyet úgy tálalt az angol nép elé, mint »az amerikai jótevők nagylelkű segítségét«. Az igazság azonban az, hogy a »Marshall-terv« az európai népeknek nem a megsegítését, hanem rabságba döntését célozza. Az amerikaiak a »Marshall-terv« segítségével biztosítják áruik értékesítését Európában és meg­akadályozzák, hogy oda bejussanak an­gol áruk. Nem is beszélve arról, hogy az amerikai imperialisták a Marshall­­terve alapján de facto megtiltották az angoloknak, hogy fejlesszék kereske­delmüket a Szovjetunióval és a népi demokrácia országaival. ► Az imperialista államok­­ együttmű­ködése egyáltalán nem zárja ki sem az ellentét­eket, sem a harcol egymás közt. Elég megemlíteni azt, hogy az Egyesült Államok, amely a német kérdésben együttműködik Angliával, saját kezébe kaparintotta a Ruhr-vidék ellenőrzését. Roppant jellemző, hogy az amerikai imperializmus még azt is kihasználja Anglia függőségének fokozására, hogy Angliával együtt van katonai szövetség­ben, így a fegyverkezés standardizálá­­sával és az Északatlanuli Szerződés vala­mennyi résztvevőjének őrült fegyver­kezési versenyét kihasználva, növeli a brit imperializmus amúgy is súlyos gaz­dasági nehézségeit és fokozza nyomását vele szemben. Az Egyesült Államok és Anglia harcában a túlsúly szemmel­­láthatóan az Egyesült Államok oldalán van. Nem hiába nevezik együttműködé­süket a lovas és a ló együttműködésé­nek. De akkor — kérdezhetik — mivel magyarázható az a tény, hogy a brit imperializmus belemegy egy ilyen együttműködésbe. A magyarázat abban van, hogy Anglia és az Egyesült Álla­mok uralkodó köreit egyesíti közös gyűlöletük a haladó, demokratikus erőkkel szemben. Az angol imperia­lizmus kénytelen az amerikai monopó­liumokra támaszkodni, mint a reakció védőbástyájára. Anglia uralkodó kö­rei, amikor részt vesznek az amerikai imperializmus agresszív terveiben, arra számítanak, hogy nekik is leesik va­lami, még ha úgyis szerepelnek, mint az Egyesült Államok kisebbik partnere. A brit imperializmus, mint ahogy ez kitűnik Churchillnek, a legmegátalko­­dottabb háborús gyújtogatónak számos nyilatkozatából, legfőbb reménységét abba helyezi, hogy talán sikerül kon­fliktust kirobbantani a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt és ilymódon mindkét ellenfél legyengülése után vala­milyen mértékben helyreál­líthatják a Brit Birodalom hatalmát és befolyá­sát. A reménység nem újkeletű. Ugyan­ezzel a reménységgel áltatták magukat talán a muMhaln is a brit imperialisták, — azzal a különbséggel, hogy akkor a Németország és a Szovjetunió közti háború kirobbantásáról volt szó, — de keserűen csalódtak. Ugyanígy fog­nak csalódni most is. J. Viktorov. ,

Next