Délpestmegyei Népújság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)
1949-09-04 / 36. szám
2 Délpestmegyei Népújság A tagosítással szeretnénk utolérni ipari munkásságunkat a szocializmus építésében Vasárnap délután nagy érdeklődés mellett tartották közös gyűlésüket a kiskunfélegyházi termelő csoportok." Az elmúlt gazdasági év eredményeinek ismeretében joggal állapíthatták meg, hogy felemelkedésüknek egyetlen útja a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás, mert a gépi erőket gazdaságosan kihasználni csak így tudják. Az eredményekből, melyek 40—50 százalékkal felülmúlják ,a környező egyéni gazdaságok eredményeit, világosan láthatók, mennyivel gyorsabban és hamarabb éri el dolgozó parasztságunk életszínvonalának emelkedését, mintha továbbra is megmarad a kisüzemi gazdálkodás mellett. Amikor Tóth Dezső pest megyei küldött elmagyarázta a termelőcsoport tagjainak, hogy mit jelent az, "ha egy-egy csoport nem 8—10 különböző és egymástól távoleső helyen művelheti a földjét, hanem az egy tagban áll rendelkezésükre, kitörő örömmel üdvözölték bejelentését és egyhangú lelkesedéssel követelték mindannyian ennek Télegyházán való végrehajtását. — Tudjuk azt, — mondotta Katonakékesi — hogy mit jelent, ha 300 hold földnek, amelyik egy tagban fekszik, nekimegy a traktor és szántja azt akadálytalanul az első barázdától az utolsóig. Követelésük lényege az egymást követő felszólalásokban az volt, hogy termelőcsoportjaink dolgozó parasztjai a tagosítással szeretnék utolérni ipari munkásságunkat a szocializmus építésében. Termelőcsoportot alakítottak a Hoffer-birtok volt cselédei Mindenki hallott Kiskunfélegyházán annak idején a Hoffer »méltóságos urak« hírhedt és minden képzeletet felülmúló népnyúzó, cselédnyomorgató rémtetteiről. Mégis ott soványodtak, aszalódtak állati sornál is rosszabb körülmények között a »éltóságos úr« cselédjei, mert onnan csak úgy lehetett elmenni, ha ő dobta ki őket, különben ezen a vidéken máshol munkát szerezni ~nem tudtak, mert megakadályozta a »méltóságos úr«. Ezek az agyongyomorgatott cseléd emberek között osztották ki 1945-ben a Koffer-birtokot, hogy ezután verejtékes munkájuk gyümölcse az övék és családjuké legyen. Nehezen illeszkedtek bele a hosszú időn keresztül elnyomott cselédek abba, hogy most már a jövék a föld, azt tőlük soha senki vissza nem veheti és drága, életet adó termékeivel ezután szabadon rendelkeznek. Ahogy nőtt gazdaságunk ereje, ahogy emberibbé vált életük, úgy nőtt öntudatuk is, úgy érezték napról-napra, hogy életük biztonságos és munkájuk eredménye növelhető saját javukra. Amikor az idei betakarítás után látták a termelőcsoportok összehasonlíthatatlanul jobb eredményét, ők is összedugták a fejüket, meghányták-vetették a kérdést és elhatározták, hogy szövetkeznek. Eljöttek a Magyar Dolgozók Pártja kiskunfélegyházi szervezetéhez és Katena Sándor titkár elvtárstól kértek útbaigazítást, segítséget. A Pártszervezet minden segítséget megadott, felvilágosította őket és a szervezési munkálatokat irányította. Vasárnap, augusztus hó 28-án pedig ünnepélyes gyűlés keretében megalakították a 31 személyből álló és 370 hold fekete földet felölelő területen a Ráikosi Mátyásról elnevezett termelőcsoportot. — Rákosi Mátyásnak köszönhetjük a földet, szabad és emberibb életünket, ellátottságunkat. Az ő tanítása és útmutatása vitt el bennünket a megelégedett máig, hozzá akarunk méltóak lenni, pártjához, a Magyar Dolgozók Pártjához hűek — mondották — és ezért neveztük el termelőcsoportunkat példaképünkről, nagy tanítónkról és vezetőnkről: Rákosi Mátyásról. 1949. szeptember 4. Rendelet az őszi mezőgazdasági munkálatokról A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében a gazdálkodó az 1949 év őszén szántóterületének 43 százalékát tartozik búzával és rozzsal bevetni. A vetést lehetőleg géppel kell elvégezni. A rozsot legkésőbb okt. hó 4. napjáig, az őszi búzát pedig legkésőbb okt. hó 18. napjaiig kell elvetni. Vetésre kat. holdanként búzából legalább 100 kg. tisztított és csávázott, rozsból pedig 90 kg. tisztított vetőmagot kell felhasználni. Az őszi vetőszántási és vetési munkálatokat az „őszi mélyszántás előtt kell teljesíteni. A tavasszal vetés alá kerülő szántó területen a gazdálkodó köteles az őszi mélyszántást legkésőbb dec. 15 napjáig elvégezni. Nem terjed ki az őszi mélyszántási kötelezettség azokra a jutóhomok- és szikes területekre, amely felszántása alól a helyi népi bizottság javaslatára a mezőgazdasági igazgatóság kimentést ad. A gazdálkodó a felmentés iránti kérelmét — a Mezőgazdasági Igazgatósághoz címezve — a népi bizottsághoz szept. 10 napjáig írásban nyújthatja be. "Minden kettes lófogattal, vagy ökörfogattal legalább 20 kat. Hiod .földet kell felszántani, egyes látogaLlal pedig 10 kat. holdat. A gazdálkodó fogaterejével elsősorban a használatában álló mezőgazdasági ingatlant köteles felszántani. Ha fogaterő feleslege van, azt a hatóság rendelkezése alapján más ingatlanának művelésére kell felhasználni Az a gazdálkodó, aki szántási és vetési kötelezettségének igaerő vagy felszerelési tárgy hiányában nem tud eleget tenni,, ezt köteles szept. 5 napjáig a pusztai megbízottnál bejelenteni. A hatóság a bejelentés alapján arra kötelezheti a traktor, igavonó állat, szántásra és vetésre szolgáló mezőgazdasági gép, illetőleg felszerelési tárgy tulajdonosát, hogy dolgozó paraszt mezőgazdasági ingatlanán szántási, illetőleg vetési munkálatokat végezzem Nem lehet igénybe venni munkaképtelen állatot, azt a kettes lófogatot, vagy kettes ökörfogatot, amelynek tulajdonosa legalább 20 kát. holdat az őszi időszakban már felszántott, annak az egy igavonó állattal rendelkező gazdálkodónak igásállatát, akinek szántó területe a 10 kát holdat meghaladja, ha azt a gazdálkodó teljes egészében felszántotta. Más mezőgazdasági ingatlanának megművelésére igénybe vett vonóerőért és felszerelési tárgyért tőrmés jár. A gazdálkodó az 1949 évben termett kukorica és napraforgó termését legkésőbb 1949. évi okt. 30 napjáig köteles letörni és betakarítani, a Visszamaradt szárrészeket pedig legkésőbb nov. 15 napjáig rendes gazda gondosságával levágni, behordani, kúpba rakni Ezen határidő csak azokra a területekre vonatkozik, amelyek tavasszal kerülnek bevetésre, az ősszel bevetésre kerülő területeken a kukorica letakarítását oly időben kell eszközölni, hogy az őszi vetésekre vonatkozó határidő, betartható legyen. A rendelet végrehajtását a Mezőgazdasági Igazgatóság szervei útján ellenőrzi. A rendeletben foglaltak ellen vétő — amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik — kihágást követ el és 6 hónapig terjedhető elzárással büntetik. Pénzbüntetés esetén a bírság legmagasabb összege 24.000 forint. Azt a traktort, igavonó állatot, illetőleg felszerelési tárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el lehet hozni. Elkobzásnak a Mezőgazdasági Igazgatóság javaslatára van helye. Az elkobzott igavonóállatot, illetőleg felszerelési tárgyat a Mezőgazdasági Igazg. rendelkezésére kell bocsátani. Közös művelésbe kezd saját birtokán 43 jakabszállási paraszt A Szovjetunióban járt parasztküldöttség beszámolóinak hatása alatt 43 jakabszállási dolgozó paraszt elhatározta, hogy közös művelésbe kezd. Megnézték néhány közeli termelőcsoport munkáját és ezzel elhatározásukat megerősítették. Vasárnap megalakult az új hármastipusú termelőcsoport, mely a büszke „a Vörös Csillag” nevet vette föl. 255 kat. hold az eddig jelentkezett tagok összes birtoka, ebből 220 hold szántó és 23 hold legelő. Első gyűlésükön örömmel fogadták a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendeletét, amely lehetőséget nyújt a tagosításra. Nagy szükségük volna rá, mert földjeik 8 körzetben 15 tagban vannak. Kérték is a tagosítást! A fiatalok sem maradnak el haladó szellem és munkakedv tekintetében az öregek mögött. Az EPOSz-ba tömörült ifjúság két munkabrigádot alakított alkalmi feladatok megoldására. A brigádtagoknak több, mint a fele lány. A napokban az ottani földmivesszövetkezet azt az utasítást kapta, hogy raktárából két vagon begyűjtött gabonát sürgősen szállítson el. A fiatalok nekifogtak és a két munkabrigád néhány óra alatt berakta vagonba a szállítmányt. öröm volt nézni, hogy zsákoltak a lányok! A dicséretre érdemes brigádok vezetői: Hugajev Etel, Pávai Éva,Bene Sándor, He István, Almási Margit, Kistót Márta és Juhász Mihály. Hogyan épül a tomszki szövőgyár? Tomszkban a Frunze sugárút végén hatalmas szövőgyár építésébe kezdtek. A falak hihetetlen gyorsasággal emelkednek. Napról-napra új épületrészek bontakoznak ki, már látjuk a munkapadokat, látjuk a beszerelt gépeket. Az építőmunkások lelkesedése mint ismer határt. "Mindegyik azon gondolkodik, arra törekszik, hogy újabb módszerekkel gyorsabbá tegye az oltómunkát. Legutóbbi értekezletükön elhatározták, hogy a gyárat a határidő előtt, nem jövőre, hanem már ebben az évben elkészítik. ď Pálóczi Horváth Aöát, Mátyási József (1705—1849) és Csokonai Vitéz Mihály az úgynevezett magyaros iskola költői voltak. Pálóczi és Mátyási útegyengetői, elődei Csokonainak. Csokonai ezt érezte és ezért mindkettővel jó barátságban volt. Pálóczi és Mátyási munkássága, amióta a közfigyelem a nép felé irányult, új értéklés alá esik. Mátyási, ha kisebb költői tehetséggel is, de páratlan nyelvi gazdagsággal irodalmi tárggyá tette a népet. Pálóczi és ő tudatosan a népköltészet felé fordultak. Pálóczi ötöt félszáz énekek címen hagyta az utókorra páratlan értékű népdalgyűjteményét. Mátyásinak több verse népdalként terjedt el és él ma is a távolabbi vidéken is. Egyiket Erdélyi János népdalként fel is gyűjtötte, pedig Mátyási a felsőalpári pusztán írta: *Ha lótom a förgeteg elejét, Legyűröm a süvegem tetejét, Csak úgy nézem az időt alóla, Még a jég is visszapattan róla.« Csokonai is abból a diákos-népi költészetből nőtt ki, melynek Pálóczi is, Mátyási is részesei voltak. Ennek a költészetnek a termékei a Tiszántúlon terjedtek leginkább. Ez a költészet hagyományokban gazdag volt, a Gyöngyösi elbeszélő modorát követték, de kibővítették diákos paj kórsággal, népi szókimondással A kor irodalmi világa két részre szakadt. A magyarosok az orthodoxok, a ’neologusok pedig az idegen minták után dolgozó írók voltak, akik Kazinczy vezetésével szervezkedtek. A két tábor között az ellentétet a nyelvújítás élezte ki. Az orthodoxok elvetették a nyelvújítást, felesleges túlzásnak tartották, a neológusok pedig elképzelhetetlennek tartották a régi nyelven való írást. A magyaros iskola, hogy a nyelvújítás ellen érveket találjon, tudatosan a népnyelv felé fordult. A két előd nyomán haladva állította Csokonait a magyar nyelvről: »ebben az állapot jóban is szebb és alkalmatosabb a legkipiperézettebb német nyelvnél... aki ennek szűk voltairól panaszkodik, hasonló a Magyarországon éhhel meghaló emberhez«. (A magyar nyelv feléledése.) Máshol pedig azt mondja, hogy hallgassuk a falusiak, a »jámbor puttonyos« beszédit, mert attól kell és lehet magyar nyelvet tanulni. Kazinczyék véleménye nagyon lesújtó volt Mátyásiról. Gúnyként emlegeti Kazinczy Mátyásit leveleiben és Csokonai ezek ellen a lekicsinylések, gúny ellen védte meg barátját. Csokonai Kecskeméten meglátogatta s a Mátyási József úrnak című,'Csokonai Vitéz Mihály az örökös barátságnak szent kézfogását! — alcímű verssel nyugtázta: »Ezért is sok halál nyer tőlem Kecskemét, Hogy kinek eddig is tiszteltem érdemét, Ilályási barátom, s bátyám Apollóba! Veled 6 állított legelőször szóba!« Vagy lejjebb, ugyanebben a versben: »S még csak az, ami után lelkendeztem, Mert ebédeltem is veled szórokoztam, — Pestre is egy kocsin, mint szerelmes hazánk, lliú fiai együtt örömmel utazásik.« Fontosabb azonban a mi szempontunkból Csokonainak egy, Mátyásihoz irt másik verse. A eleme egyezik Mátyási égjük verseskötetének címével: Semminél több valami és mellékletnek készült az előbbi verses levélhez. Csokonai ebben a tréfás dalban fölényesen megvédi a Mátyási lenézett költészetét. Előbb azonban elmondja, hogy vélekednek Kacinczyék Mátyási költészetéről : »Miért nem fogott hasznosabba, A mi volna szükséges. Nincs az egész darabba Egy vers is idvességes... Jobb volna addig aludna, • Vagy írni ne tudna, Ne hazudna.« Majd kiáll barátjáért: »Én pedig a Szebb telkekkel Telrelletted kikeltem, És nagy nevednek ezekkel Zöld borostyánt szenteltem!« Mátyásit és költészetét ma már slig ismerik. Hiába élesztgette a kecskeméti Vetéssy Géza és hiába adott ki kéziratban maradt munkáiból Mészöly Gedeon. írásainak jó része ma is kiadatlan, kiadott műveinek is feledés a sorsa. Pedig, ahogy Vetéssy írta: >>Mátyási József költészetét le kell vennünk arról a szégyenkőről, ahová egykor azt Kasanczy és követői helyezték. Művei a mai szemmel nézve is kiállják a szigorú kritikát és érdemessé teszik alkotójukat arra, hogy megnyissuk előtte az irodalomtörténet eddig bezárt kapuit s beillesszük őt is a felújulás kora magyaros íróinak tiszteletet érdemlő csoportjába.« t Mátyási József élesztése annál is inkább könnyű feladatunk, mert az azonos indulású Csokonai, a kor legműveltebb és legnagyobb költője állt ki mellette és »bátyjának nevezte Apollóba« — azaz költészetben. Mátyási költészetének feltárása a Csokonai költészetének teljesebbé tételét is jelentené és Csokonai megértéséhez is közelebb vinne., Dr. Dankó Imre. £ gjj. elfelejtett kecskeméti költő