Délpestmegyei Népújság, 1949. október (3. évfolyam, 40-45. szám)

1949-10-02 / 40. szám

a »magyar*dolgozók«pártjának ® politikanh­e Árat 60 fillér A Pestmegyei Pártbizottság határozata az őszi szántás­ vetésről Százezrek jegyeznek milliós összegeket lelkes áldozatkészséggel NLAPJA III. évfolyam 40. szám 1949 október 2, vasárnap Ötéves Tervkölcsön A hároméves terv 2 év és 5 hónap alatti befejezéséhez közeledünk. A há­ború ütötte sebek begyógyul­tak. Újra állnak a Jvád­a­k, a házak, az iskolák, a gyárak többet termelne­k, mint valaha, a földeken most ér véget a dús termés betakarítása. A hős Szovjet Hadsereg­től kapott szabadságot jól használtuk fel, az urak Magyarországának romjai­ból rövid idő alatt boldog, szabad or­szágot építettünk. Pártunk vezetésével népünk új, a hároméves tervnél is nagyobb feladatra készül. Az ország az ötéves terv meg­indítására gyű­rkozi­k. Az ötéves terv iparunkat majdnem meghétszerezi, az iparilag elmaradt vidékeken üzemek tu­catjai nőnek ki a földből. De nemcsak az ipar fejlődik, 1954-ben már 24.000 traktor szántja a földeket. Istállók, mag­tárak épülnek s elmaradt mezőgazdasá­gunk­­ korszerű, fejlett ágává lett nép­gazdaságunknak. Új kórházak óvják, új iskoláik százai nevelik a szocializmust építő embert. Életszínvonalunk­­ már ma túlhaladta a háború előttit, az ötéves tervben a maihoz képest újabb 35 szá­zalékot emelkedik. Messzire távozik a múlt réme, a munkanélküliség, messzire­­ hogy sohse találkozzon vele többé ha­zánk földjén a dolgozó. Az ötéves terv tehát nem egyszerűen folytatása a hároméves tervnek. Az újjáépítés tervét, az újalépítés terve követi. A helyreállítás munkájának len­dülete átcsap népgazdaságunk gyors­ütemű fejlesztésévé, szerkezeténe­k me­­­zőgazdasági iparból ipari-mezőgazdasá­givá való átalakításába. Az ötéves terv nemcsak mennyiségi, de minőségi vál­tozást is jelent népgazdaságunk fejlő­désében. ■» Az ötéves terv többet ad, de többet is­­ kíván. A 47 milliárdnyi beruházás teljesítéséhez új erőforrásokra van szük­ség. Ötéves tervünk ezekre az új erő­forrásokra épít: a munka növekvő ter­melékenységére, a szo­cialista üzem ön­költségcsökkentéséből fakadó nagyobb nyereség­befizetésre, a dolgozók megnö­vekedett öntudatán alapuló áldozatkész­ségre. Ezt az áldozatkészséget vette fi­gyelembe a Kormány, amikor m­eghir­­dette az ötéves Tervkölcsönt. A Terv­kölcsön jegyzése a munkások, dolgozó parasztok­, néphez hű értelmiségiek, kis­emberek erejükhöz mért önkéntes anyagi áldozata, hazánk iparának, mező­­gazdaságának fejlesztéséért, a nép jólé­tének emeléséért, függetlenségü­nk meg­szilárdításáért, a bék­e megvédéséért. Egyúttal saját boldogabb jövőjét, élet­színvonalának emelését kovácsolja dolgozó, amikor fizetéséből, megtakarí­a­tott pénzéből tervkölcsönt jegyez. Nem­­csak pénz formájában kapja vissza öt év alatt a jegyzett összeget, de hazánk fel­virágoztatásához is hozzájárul. Ez en­nek a kölcsönnek igazi kamata, ezért hazafias cselekedet az anyagi áldozat, amit a kölcsön jegyzője vállal. E kölcsön a népi demokrácia erejé­nek jele. Csak az a kormány fordulhat a nép széles tömegeihez, amely" tudja, h­ogy a nép vele tart. A nép csak akkor áldoz, ha tudja, hogy amit ad, jó helyre kerül, jól használják fel. Tudja, hogy áldozata nem a kapitalista bankárokat hizlalja, pénzét nem kül­földi lökések vágják zsebre, nem a né­pek szabadsága ellen gyártanak belőle fegyvert. A tó lesem­ azonban nemcsak jele erőnknek, de új forrása is annak. Az államhoz való új viszony felisme­rése és önkéntes áldozatvállalásban való megtestesülése még szorosabbra fűzi a kapcsolatok a dolgozó és állama, a dol­gozó és az ötéves terv, a dolgozó és saját munkája között.­­ A mi kölcsönünk­ nem hasonlít a ka­pitalizmusban a magyar­ állam által fel­vett egyik kölcsönhöz sem. A kölcsön akkor rablánc volt, mely a külföldi tő­kéhez fűzte az országot. Az első világ­háború után, a huszas évek közepén a pénz stabilizálása érdekében felvett Nép­­szövetségi Kölcsön ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy Smith Jeremiás, majd később Tyler, a kölcsönt nyújtó angol­amerikai tőkések két megbízottja a Ma­gyar Nemzeti Bankban, mint »tanács­adók« az állam összes pénzügyeibe bele­szólhassanak, semmi sem történhessék hozzájárulásuk nélkül. Az ilyen kölcsö­nöket a fogyasztási és forgalmi adók növelése követte, ennek következtében is létfontosságú cikkek árának emel­kedése és így végső fokon árát a dol­gozó milliók fizették meg. Felhaszná­lásukra jellemző példa Be­­illenék a be­ruházása a kevésszámú dőzsölő cél­jára épített lillafüredi Palotaszálló; a hozzá tapadó panamákat még annak­idején sem leh­etett eltitkolni. Az Er­délyi Nyereménykálcsont Nlorthyék ál­lítólagos erdélyi beruházásokra bocsá­tották ki. Ebből a kölcsönből sem az ország javát szolgáló beruházások ké­szültek, fegyvert gyártottak belőle a fasiszta háború céljaira. Napjaink hírhedt kölcsöne a Mar­­shall-kölcsön az Egyesült Államok mo­nopolistáinak eszköze imperialista ve­télytársaik leigázására. Az angol font e napokban történt leértékelése, mely nem véletlen, hogy a kenyér árának eme­lésével esett egybe, jól mutatja az ilye­n kölcsönök »áldásait«. A Szovjetunió, a népi demokráciák kölcsönei és köztük a mi »Ötéves Terv­­kölcsönünk« is alapvetően különböznek a kapitalista kölcsönöktől. A mi Terv­­tö­lcs­önünket is a dolgozó nép nyújtja a­­ dolgozók államának, és ezt arra hasz­nálja fel, hogy erősebbé, gazdagabbá tegye az országot, m­ég szilárdabbá a dolgozók hatalmát. A munkásosztály a teljesítmény nö­velésével, egyéni versennyel, a dolgozó parasztság az önkéntes beszolgáltatással felelt Rajkna­k és megbízóinak. Az öt­éves Tervkölcsön újabb csattanós válasz az imperialistáknak. »Kapitalizmust (akartatok,­­földesurak uralmát — még gyorsabban építjük a­­ szocializmust. Nyomorba akartatok taszítani bennün­ket — áldozunk az ötéves tervben meg­valósuló magasabb életszínvonalért. A ‘ Szovjetunió ellen akartátok fordítani or­szágunkat — erős bástyát építünk ha­tárakból, hogy helytállhassunk a Szov­jetunió vezette b­éke táborban.« Válasz ez az amerikaiaknál kölcsö­nért könyörgő Titonak, akinek össze­omlott nagy garral hirdetett »ötéves ter­ve «, amely csak egy szempontból tölti be »feladatát«; a kapitalizmust és a nyomort restaurálja Jugoszláviában. Válasz e k­öl­­csön az amerikai imperialistáknak: nem szorulunk rájuk, újra bebizonyítjuk, hogy nagyobb erő van abban az or­szágban, melyet a nép épít­ a maga szá­­m­ára, mint Wall­ Street minden pén­zeszsákjában. Az Ötéves Tervkölcsön rémület és­­ düh a hazai reakciónak, fogcsikorgatás az imperialistáknak- Győzelem hát ne­künk, új győzelem, melyet Pártunk szer­vezett, a Magyar Dolgozók Pártja, élén népünk legjobb fiával, Rákosi Mátyással Mándi Péter. A Magyar Népköztársaság Kormányának felhívása az Ötéves Tenkölcsön jegyzésére Magyarország Dolgozó Képéhez! Hároméves tervünket, az ország hely­reállításának tervét a magyar munkás­­osztály, a dolgozó parasztság, a népkez­eli­ értelmiség és a kisemberek önfelál­dozó munkája folytán ez évben, a ki­tűzött határidő előtt hét­­ hónappal, két eh­­­ és öt hónap alatt befejezzük. Ez a terv tette lehetővé, hogy ha­zánkban megkezdhessük a szocializmus építését, lerakjuk alapjait Városban és falun. A hároméves terv eredményei: a há­borús károk és pusztítások helyreállí­tása, mezőgazdasági és ipari termelé­sünk gyors ütemű növekedése, dolgozó népünk életszínvonalának folyamatos emelkedése, bizonyítják, hogy jól gaz­dálkodtunk azzal a szabadsággal, ame­lyet a Szovjetunió hősiesen harcoló hadserege vívott ki számunkra. Népgazdaságunk területéről a tőkés kizsákmányoló elemek mindinkább ki­szorultak és megvalósult dolgozó né­pünk vágya: az­­ új Népköztársaság Al­kotmánya. Államunk a dolgozó nép ál­lama lett. Az újjáépítés hároméves tervének megvalósítása után még hatalmasabb feladatokat tűzhetünk magunk elé: öt­éves tervünk a­­ népgazdaság újjáalakí­tásának, a szocializmus építésének ter­ve, amelyet a Magyar Dolgozók Párt­jának javaslatára a Függetlenségi Nép­frontba tömörült szervezetek is ma­gukévá tettek. Az ötéves terv iparunk eddig példa nélkül álló fejlődését, mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolását, dol­gozó n­épünk életszínvonalának további emelkedését, népünk kulturális felemel­kedését, a város és falu közötti különb­ség felszámolásának megindítását je­lenti. ’ ötéves tervünk végrehajtása során országunkat fejlett ip mrral rendelkező mezőgazdasági országból fejlett mező­­g­azdasággal rendelkező ipari országgá kívánjuk fejleszteni. Mindez természetesen pénzügyi erő­feszítéseket is kíván tőlünk: a fenti cé­lok elérésére több mint 47 milliárd fo­rintot kell befektetnünk. 14­ magyar dolgozó nép felismerte, bit jelent számára az ötéves terv. Erre szavazott a május 15-i válasz­táso Icon Azóta is tömegesen érkeztek illetékes szervekhez, a kormány tagjaihoz o­lyan javaslatok, amelyekben a dolgozók be­jelentenék, hogy az ötéves terv megvaló­sításának további biztosítására, a ter­melékenység emelésére irányuló erőfe­szítések mellett, erejükhöz képest, köl­csönnel is hozzá kívánnak járulni a terv sikeréhez. A dolgozók tömeges állásfoglalása bi­zonyítja: a mi népünk tisztában van az­zal, hogy a szocializmus építése az egész n­ép számára a békés, boldog jövendőt jelenti és ezért ennek érdekében további áldozatot is hajlandó hozni. A Magyar Népköztársaság Kormánya ezt is számításba vette, amikor Ötéves Tervkölcsön kibocsátását határozta el. Az Ötéves Tervkölcsön 500 millió fo­rint összegben kerül 1949 szeptember­ 29-én kibocsátásra. A kölcsönt jegyzők szabadon választhatnak nyereményköt­vény, vagy 5 százalékkal kamatozó köt­vény között. Mind a nyeremény-, mind a kamatozó kötvényekre befizetett pén­zét mindenki öt év alatt teljes összeg­ben visszakapja. Emellett a nyeremény­­kötvényekre nyereményeket is kisorsol­tak. Minden negyedik kötvény nyer. A főnyeremény félévenként 100 ez­r forint. .Az imperialisták, cinkosaik és kémen­ik: a leleplezett hazaérniük meg akar­ták semmisíteni népi demokráciánk eredményeit. Újból a gyárosok, a ban­károk, a földesurak rabságába akarták dönteni a magyar dolgozókat. " A hazaárulók aljas mesterkedéseire legyen a válaszunk: fokozottabb áldo­zatkészség, még nagyobb szeretet és ra­gaszkodás a nem­ demokráciánkhoz és vezetőihez! Legyen a kölcsönjegyzés népszavazás' az ötéves terv, az ország, szabadságának és függetlenségének, a békének megvédése mellett, népszavazás a szocialista építés munkája mellett. "Vegyünk példát e téren is attól a hősi szovjet néptől, amelyik hasonlíthatatla­nul nehezebb körülmények között, na­gyobb áldozatokat hozva építette fel a szocializmus országát! Mutassuk meg, hogy méltóak vagyunk a nagy Szov­jetunió barátságára! Jegyezzen mindenki tervkölcsönt! Építsük ezzel is a boldog, erős, függet­len Magyarországot! Budapest, 1949. szeptember 29. RÁKOSI MÁTYÁS DOBI ISTVÁN, s. k. s. k. Nagygyűlés Kecskeméten a Nemzetközi Békenapon A békéért vívott harc újabb, az ed­digieknél is jelentősebb győzelmét aratja a Szovjetunió-vezette béketábor. A felszabadult Kína, 475 milliós la­kosságával a népi demokrácia útjára lépett és ezzel hatalmas mértékben nö­velte a béke védelmezőinek legyőzhe­tetlen erőit. Az újabb embermilliók tö­­mege mellett döntő fegyvert jelent az imperialista kardcsörletek ellen az a kétségtelen és a nyugati politikusok által is elismert tény, hogy a Szovjet­uniónak is van atombombája! A Szov­jetunió azonban ezt a fegyvert is a béke védelmére használja fel. Az a Szovjetunió, mely ellen az imperialisták atomháborúi tervezték, most az atom­bomba birtokában is az atomfegyverek eltiltását követeli az Egyesült Nemzetek Szervezetétől. A világ dolgozói békét akarnak! Kecskemét dolgozó népe is így érez. Tudja, hogy minden becsületes ember­nek erkölcsi kötelessége felemelni sza­vát a béke érdekében és egységes, har­cos kiállással megvédeni azt. Vasárnap, október 2-án délelőtt 10 órakor a Szabadság-téren békenagygyű­­lést tartanak Kecskemét dolgozói. Ez a békenagygyűlés a­­ Nemzetközi Béke­­nap megnyilvánulása lesz és hozzá fog járulni a béketábor győzelm­éhez.

Next