Délpestmegyei Népújság, 1949. november (3. évfolyam, 46-49. szám)

1949-11-06 / 46. szám

2 m% tfl <VI I wmw­g——' TM [UNK] ■ ■, r­n ■ [UNK]'■ [UNK] [UNK]' Délpestmegyei Népújság Előre az őszi mélyrántás sikeréért kevés olyan termelési művelet van, mint az őszi mélyszántás, amely an­­­nyira döntően befolyásolja a jövő év terméseredményeit. Hatása nemcsak a termés fokozásában nyilvánul meg, l­á­nésul a föld termelékenységének növeke­dése következtében a miiikfa termelé­kenységét is növeli. A dolgozó paraszt­ságnak elsőrendű érd­eke, hogy az őszi mélyszántást géppel végezze el. A gép­­szántásnak igen sok közvetlen és köz­vetett előnye van. A gép jobb munkát végez, a fogatos erőnél gyorsabban halad, a talajt téh­át erélyesebben dobálja és ezáltal jobban apróz. Fogatos erővel nem is mindig adhatjuk meg a kellő mélységű szántást. Ezek mellett a traktor szántás olcsóbb is. A fogatos szántás amellett, hogy drágább a géppel való szántásnál, nagy időpocsékolást is jelent. A kötöttebb talajokon ilyenkor az állat és az ember is baromi munkát végez. Az őszi mélyszántásnak legnagyobb jelentősége a vízgazdálkodás szempont­jából van. Az ősszel megszántott talaj, amelyet gépi erővel szakszerűen fella­zítottunk, sokkal több nedvességet tud magába fogadni, mint a sima felületű, összetömődött tarló. Minél kötöttebb a talaj, ez annál kézzelfekvőbb. Azonkí­vül, az a csapadék, amelyet a fellazí­tott rész nem köt le, beszivárog az altalajba és ezzel növeli a tartalék víz­mennyiséget. Tavaszi olvadás alkalmá­val a szánta­lián földek­ről a víz a mé­lyebb részekbe húzódik, vagy pedig a föld felszínén pang­­ és egy része elpá­rolog, tehát veszendőbe megy. Az őszi szántással ezek a veszteségek a mini­málisra csökkennek. Az őszi mélyszántással tehát az őszi és téli csapadékot elraktározhatjuk arra­ az időre, amikor arra a növényzetnek szüksége van. A talaj tápanyagtartalmát is növel­jük az őszi szántással. A talajban ugyanis a vízzel átitatott ásványi ré­szék­e­t a tél folyamán a fagy megre­peszti. Ezzel újabb részeket tesz ki a levegő hatásának, valamint a talajban végbemenő kémiai és egyéb folyama­toknak. Ezek a folyamatok az eddig lekötött növényi tápanyagokat feloldják és így azokat a növények táplálékként felszívhatják. Az őszi mélyszántás mel­lett szól az az érv is, hogy az ősszel megszántott talaj előkészítéséhez tavas­­­szal kevesebb iga és gépi erő szükséges, mintha vetés előtt kellene szántani, te­hát nemcsak termelési, hanem üzemi szempontból is előnyös és nélkülözhe­tetlen az őszi szántás. A szántást lehe­tőleg 26 cm mélyen végezzük. Különö­­­sen­­ fontos ez a­ kapás­ növényeknél, ál­talában a mélyen gyökerező és nagy vízigényl­ növényeknél, mint pld. a cu­kor és takarmányrépánál, a burgonyá­nál, kukoricánál, cikóriánál stb. szük­ség esetén a tavaszi kalászosoknál meg­elégedhetünk 20 cm-es mélyszántással is. Természetesen, mivel a mélyszántás őszi mezőgazdasági munkáink betető­­zőj­e és utolsó láncszeme, az osztály ellenség agitációja ennél a kérdésnél is a legerőteljesebben nyilvánul meg. A kuláko­k az ártatlan bárány képében környékezik meg a kis- és középparasz­­tokat és különböző hazug mesékkel félrevezető tanácsaikkal, egy-egy elcjLelt szavukkal próbálják megakadályozni, elodázni és meglassítani az őszi szántást Éppen ezért minden öntudatos kis- és középparasztnak azon kell lennie, hogy a jövő évi nagyobb kenyerünket biztosító őszi búza elvetése és a beta­karítási munkák elvégzése után teljes erővel nekilásson az őszi mélyszántás munkájának. 1910. november 6. Műhely­értekezlet a félegyházi pedagógus szakszervezetben Az Országos l­ak­ókongresszus meg­nyílását a félegyházi pedagógus szak­­szervezet méltóképpen ünnepelte meg. A nevelés ütemében, az iskolában az­nap délután hiányoztak az ünnepi szó­nokok. A gyorsan pergő szokatlan új munkamódszer szerint egymás után emelkedtek szólásra a különböző téma­körök előadói, öt-tíz perces előadásai­kat világosan kifejtett indokolással azon­nal határozati javaslattal zárták le . A Párt által mufatott h­elyes utat vá­lasztotta a szakszervezet, m­ikor a fi­zikai munkások élettel teli műhely-érte­kezleteinek példáján felbuzdulva, sza­­kilott az eddigi formális illésekkel valóban elindult a szakszervezeti élet­­ terén is, hogy komoly eredményeket érjen el. Az új módszer sikere ennek az útnak alkalmazását teszi kívánatos­sá, ahol majd eltűnnek az itt-ott még feltűnő unalmat űző kötőtűk, a közöm­bös arcok és a lényeget nem érintő ülést nyújtó felszólalások, melyek ön­maguk igazolásával kezdődnek és­ át­élés nélküli dicsőítéssel végződnek. Meg­szűnnek a távolmaradások és az idő­közi -fontos­­ ügyben történő eltávo­zások. A javaslatok alapján határozatot ho­zott az ülés az iskolák elnevezésének a népi demokrácia iránymutató ideáljai­nak nevére változtatása terén. Petőfi, József Attila, Dózsa neve és szelleme világít ezentúl a szabadságot tanulni szerető tanulóifjúság előtt. A termelé­kenység növelését a tapasztalatcsere megnövelésével az ecsg szaktárgyat ta­nítók közös tanu­lóköreivel segítik elő. //átárazták az egységes Előre köszö­nés tekintetében. Döbbenetes csönd fogadta a reakció­­ mesterkedéseinek egy pedagógus kortárs életét veszélyeztető uszítás bejelentését. Ezzel kapcsolatban erélyesen állást foglalt az ütés a lelki­­ismereti szabadság ügyében. Az egyik előadó kifejtette, hogy a hároméves terv sikeres befejezésekor, a felszabadulás­ 5. esztendejében, az ötéves terv nagyszerű perspektívája előtt végleg eldőlt a követendő út kér­dése. Megállapítást nyert, hogy aki ve­lünk tart haladó szellemű pedagógusok­kal az ország szocialista ifjúságának ne­velésében, az a népi demokrácia leg­megbecsültebb szakmunkásává Aki nem jön velünk, az lemarad Válik, és megérdemelten csak annyit fog kapni, mint amennyit maga adott népi de­mokráciánk nevelésügyének. Szüret Koháryszentlőrincen Már egy hete tart a küzdelem­ a bri­gádok és egyének között, hogy melyi­kük teljesíti kötelességét jobban, szeb­ben, egy szem se vesszen el a jó szőlő­ből. Eddig a nők tartják a rekordot. N­ém­e hifik 200 százalékkal is túlteljesí­­­tette a normát. A férfiak inkább a ne­hezebb m­­unkát végzik, pullongoznak, csavargatják a nehéz sa­jtoló rúdját, hordják kifelé a cefrét a hordókból. A normamérők állandóan jegyzik, ki ho­gyan teljesítette a munkát, esténként ki­számítják, hogy melyik brigád a leg­jobb és k­ik azok az egyéneik, akik ki­válnak a többiek közül. A »fokozó« m­inden hordót külön fokoz és rájegyzi a hordóra, hogy mennyi­ a must cukor­­tartalma. Rossz idő járt a kadarra. Az erős ködben sok fürt kirepedezett, »füstölni« kezdett, a jó meleg napok azonban hamar megállították a penész­­veszélyt. A szüret befejezésére fegyelmezett sorokban, indulókat énekelve jöttek a brigádok. A tanyába érve nekiláttak a rendcsinálásnak, tisztogatásnak, sátor­­felállításnak, birkavágásnak, krum­­plihá­­mozásnak, díszítésnek, hogy minél szeb­bé és boldogabbá tegyék szüretünk zá­­róünnepét, mely megkoszorúzza egész évi munkánkat. Vacsorára volt jó birka­­pörkölt, utána újbor, alma, szőlő. Az­után zene, dal, tánc, rögtönzött kis szín­darab a vendégek szórakoztatására. N­em szégyeljük bevallani, hogy nem volt finom ruhánk, sem parkettes sza­lonunk, de egyszerű paraszti ruhában, zöld ágakkal és krepp-papírral­ felpánt­likázott homokos padlójú sátorban vi­dáman roptuk a táncot. Megmutattuk, hogyan lehet szépen, fegyelmezetten vigadni. Az »ivási hár­mat« nem teljesítettük túl.­­ A mi üzemünk még szegény, csak az idén kezdtük a munkát, de jól dolgoz­tunk és jól kerestünk. Ezt mutatja az is, hogy a tervkölcsön-jegy­zésnél 375 forintos átlagunk volt. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy aki közösségünkben a k köz­­akaratot nem akarja teljesíteni, azt ki­rostáljuk. Hálásak vagyunk a Magyar Dolgo­zók Pártjának és vezérünknek, Rákosi­­ elvtársnak, hogy kiharcolta nekünk a jobb sorsot. Ígérjük, hogy mint eddig is, ezután is dolgos tagjai leszünk népi demokráciánknak. 1 .Lj ; ! !- 1 !»! ; : 1 ! !‘! Dujmonovics István, a J­o­­h­áryszentlőrinci KV munkása. Könyvtárat létesít a MINSz A Magyar Ifjúság Népi Szövetségének kecskeméti csoportja szombaton mű­sorral egybekötött bálát rendez. A Mi előkészítésében alaposan kiveszik a ré­szüket az ifik,­­különösen a Szitesek, akik hatalmas lelkesedéssel készülnek a kultúrversenyre. Különösen nagy oda­adással próbálnak a karneváli munkás­­ifjak. De nemcsak a műsorra való ké­szüléssel, hanem a munkában is élen járnak. Több a munkájuk, nagyobb a szorgalmuk is. Jó munkát végeznek a vasasok is. A diákok napok óta gyors ütemben készítik a bálát hirdető plajkátokat. Ebben a közgazdasági fiúgimnázium jár az élen, a legtöbb és legszebb plakátot ők készítették. A bál jövedelmét a MINSz új könyv­tárára és egyéb­ kiadásaira fogják for­dítani. Sok millió szovjet ember­­ kezdi mun­kanapját az újságok átolvasásával. Ez létszükségletükké vált. A központtól leg­távolabb eső kerületek lakossága nap­nap után látja világosan a moszkvai életet, a belföldi és külföldi esemé­nyeket. Több mint 7 ezer újság jelenik meg a Szovjetunióban és valamennyit, — legyen az nagy központi lap, vagy ki­csiny sokszorosított újság, amely gyárban, vagy üzemben jelenik meg, — a­z élénk érdeklődéssel olvassák. Ennek az a magyarázata, hogy a Szovjetunióban az újság, az olvasó barátja és tanács­adója, támasza és segítőtársa, Vladimir Iljics Lenin meghatározása szerint az újság kollektív propagandista és agi­tátor és ugyanakkor kollektív vezető is. A nagy Lenin azokhoz az állványok­hoz hasonlította az újságot, amelyeket az épülőben lévő ház körül emelnek, s amelyek megkönnyíti­k a közlekedést, az egyes építők­­ között, segítenek nekik a munka megosztásában és közös ered­mények létrehozásában, amelyek a szervezett munka gyümölcsei. A szovjet újságok eredményesen teljesítik ezt a feladatukat. A szovjet újság a közvélemény­ tük­re, a nép magasztos és nemes céljait szolgálja, a békéért és a haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért küzd A szovjet országban nincs és nem is tehet kínai fal az újság és a tömegek közt, ahogy ezt a kapitalizmus orszá­gaiban látjuk. A szovjet olvasó egy­ben az újság alkotója is. Az újságot nem­ a hivatásosok szűk kasz­tja csinálja, hanem kollektív együtt­működés gyümölcse, a szovjet olvasó nem egyszerű előfizető, hanem az új­ság barátja, lelke, aktívája, valóságos és igazi­­ gazdája. Íme ennek következménye az, hogy a Szovjetunióban az újságoknak soha nincsen anyaghiányuk. Ezer szál fűzi őket a vállalatokhoz, intézményekhez, szervezetekhez. Például a Pravda című újság naponta több, mint ezer levelet kap. Az újság szerkesztősége, fogadó­szobái mindig telis tele vannak látoga­tókkal. Az újságíróik naponta találkoz­nak a fizikai és szellemi mun­ka külön­böző dolgozóival, részt vesznek az ál­lami és társadalmi szervezetek érte­kezletein és innen merítik a szükséges anyagokat. Minden újság szerkesztőségének mun­katársai egyben a szerzői aktíva szer­vezői. Társadalmi levelezőket nevelnek és kapcsolatba hozzák ezeket a társa­dalmi munkásokat a Sajtóval. A Szovjetunióban mindenekelőtt ab­ból ítéljük meg az újság munkáját, hogy Hülyén mértékben vonja be szerkesztőségen kívül álló szerzőket, mi­­­lyen a kapcsolat a­­ tömegekkel, hány levelet kap, hogyan veszi­k figyelembe az olvasó véleményét,­ hogy kifejezi-e gondolataikat, érzéseiket, igényeiket. Nemrégiben a moszkvai Sarló és Kalapács fémkohászati gyár »Martenov­­ka« című kis lapja a­­következő kér­déssel fordult olvasóihoz: »Mi érdekes van az újévi munkáitokban?« Nem so­kára özönlöttek a szerkesztőségbe a vá­laszok. Körülbelül 3000 levelet kaptak munkásoktól, mérnököktől, művezetők­től, könyvelőktől, brigádvezetőktől, tech­nikusoktól. Az emberek beszámoltak munkájuk eredményeiről, közölték ta­pasztalataikat, értékes javaslatokat ter­jesztettek elő, bírálták azt, ami akadá­lyozza és zavarja őket jobb munkájuk­ban, tanácsokat kértek. Az újság szerkesztőségei, szerzői ak­tívájának kibővítése érdekében a lapok hatalmas, kiterjedt szervező és nevelő munkát folytatnak. Tanácskozásokat és találkozókat rendeznek az olvasókkal és a státuszon kívüli mun­katársak­kal, le­velezőkkel, irodalmi köröket létesíte­nek számukra és tanácskozásokat hív­nak össze különböző, a gazdasági és kulturális, építéssel kapcsolatos­­ kérdé­sek megvitatására, saját és külső mun­katársaik bevonásával, megvizsgálják a munkák állását vállalatoknál, intézmé­nyeknél, kolhozokban, áruházakban, klubokban,éttermiekben. A szovjet szakszervezetek lapja,­­>Trud« nagy mértékben alkalmazza az a úgynevezett »sztahanovi keddeket . Eze­ken a »sztahanovi keddeken a szer­kesztőség olvasóinak tömegösszejövetelt rendez, amelyen az olvasók találkoz­nak a magastermelékenységű munka mestereivel, mérnökökkel, technológu­sokkal, műhelyvezetőkkel, akik munká­juk tapasztalatairól számolnak be elő­adásaikban. Az elmúlt évben a termelés újítóinak előadásait kb. 3­1.000 ember hallgatta meg. Az előadásokat követő vitákban kb. 12.000 ember vett részt. Az újítók előadásait rendszerint a termelési mód­szerek bemutatása követi ,s ezek az összegyűltek saját szemükkel győződnek meg az illető módszer hatékonyságáról. Ezzel az újság propagálja a terme­lésben élenjáró tapasztalatát, bővíti té­makörét és széles szerzői aktívát fog­lalkoztat. A »Moszkvai Bolsevik« című újság szerkesztősége a minap értekezletet ren­dezett a mezőgazdaság élenjárói szá­mára. A kolemeni »Munkás« című új­ság körülbelül 250 társadalmi levelező­vel rendelkezik, akik segítenek a szer­kesztőségnek a városi szervezetekben való munkában. Szerény számítások szerint a Szov­jetunió különböző újságainak munkás és falusi levelezőinek száma több mint 2 millió. És még hány ezer, százezer millió, szerepel az újságban kollektív szerzőként, olyan levelekben, amelyek a szovjet föld dolgozói, legkülönbözőbb tevékenységű ágakból, Sztálinhoz, vezé­rükhöz és tanítójukhoz fordulnak, be­számolnak neki termelési eredménye­ikről, terveikről, hazafias érzéseikről, így számtalan sokféle szál fűzi össze a szovjet újságot az olvasókkal. A mun­kások, parasztok, értelmiségiek leve­lezőinek hatalmas hadserege vesz részt aktívan a szovjet sajtó munkájában és ezért a Szovjetunió újságait joggal ne­vezik a tömegek szószékének. V. Berezovszkij: A szovjet újság

Next