Délpestmegyei Népújság, 1949. december (3. évfolyam, 50-52. szám)

1949-12-04 / 50. szám

2 Délpesto megyei képújság i 2010. december 4. (Folytatás az 1-ső oldalról.) változtatni. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a békemoz­galomba bevonják a szakszerve­zeteket, a női, ifjúsági, szövetke­zeti, sport, kulturális, felvilágo­sító, vallási és más szervezeteket, valamint tudósokat, írókat, újság­­írókat, a kultúra művelőit, par­lamenti és más politikai és köz­életi személyiségeket, akik a béke védelmében, a háború ellen lép­nek fel. Ma különös erővel kerül hom­loktérbe az a feladat, hogy a béke összes becsületes hívei — tekintet nélkül vallásukra, poli­tikai felfogásukra és pártállásuk­ra — tömörüljenek a békéért, az emberiséget fenyegető új háborús veszedelem ellen folyó legszéle­sebb harc alapján. 2. A békemozgalom további ki­fejlesztése szempontjából döntő jelentőségű a munkásosztály egy­re­­ cselekvőbb részvétele ebben a mozgalomban, összeforra­dtsága, sorainak egysége. Ezért a kom­munista és munkáspártok első­rendű feladata, hogy a békéért harcolók soraiba bevonják munkásosztály legszélesebb réte­­­geit, megteremtsék a munkásosz­tály szilárd egységét, megszervez­zék a proletariátus különböző osztagainak együttes fellépését a békért és országaik nemzeti füg­getlenségéért való harc közös alapján. 3. A munkásosztály egységét Csakis a jobboldali szocialista sza­­kadárok, a munkásmozgalom bomlasztói ellen folytatott eré­lyes harcban lehet kivívni*. A jobboldali szocialisták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Sa­­ragat, stb., a reakciós szakszer­vezeti vezetők mint Green, Carey és­­ Deák,in, Istb. a szakadár és nép­­ellenes politika megvalósítói — főellenségei a munkásosztály egy­ségének, szekértőiéi a háborús gyujtogatókna­k, kiszolgálói az im­perializmusnak. Árulásukat álszo­cialista, kozmopolita frazeológiá­val leplezik. A kommunista és munkáspár­toknak, lankadatlanul küzdve a békéért, napról-napra le kell lep­lezniük a jobboldali szocialista vezéreket, akik a béke leggono­szabb ellenségei. Mindenképpen fejleszteni és erősíteni kell az egy­üttműködést és akcióegységet a szocialista pártok alsó szerveze­teivel és egyszerű tagjaival. Tá­mogatni kell ezekben a pártok­ban minden valóban becsületes elemet, megmagyarázva nekik a reakciós jobboldali vezérek rom­lásba vivő politikáját. *4. A kommunista és munkásp­ár­­to­knak a népek közötti szilárd és tartós béke legszélesebb körű pro­pagandáját kell szembe szögez­niük az agressszorok embertelen propagandájával, akik arra törek­szenek, hogy Európa és Ázsia országait véres harcmezővé vál­toztassák. Fáradhatatlanul le­ kell leplezniük ,az agresszív blokkokat és katonai-politikai szövetségeket (elsősorban a Nyugati Szövetsé­get és az Északatlanti blokkot): széleskörű felvilágosítással­­ kell megm­agya­ráz­niuk, hogy egy új háború a népekre a legsúlyosabb szenvedéseket zúdítaná és óriási rombolásokat okozna, hogy a há­ború elleni harc és a béke vé­­djelne — a világ valamennyi né­pének ügye. El k­éri érni, hogy a háború propagandáját, a faji gyűlölet és a népek közötti el­lenségeskedés propagandáját, amit az angol-amerikai imperialistáik űznek — az egész demokratikus közvélemény minden országban élesen visszautasítsa. El kell érni, hogy az új há­ború propagandistáinak ne le­gyen egyetlen fellépése sem,m­ely­­re a béke becsületes hívei ne adnák meg a választ. 5. Messzemenően fel kell hasz­nálni a békéért folyó tömegharc bevált, új és hatékony formáit, amineik a városi és falusi béke­­védelmi bizottságok, petíciók és tiltakozások szervezése, békesza­vazások, amit széles körben al­kalmaztak Franciaországban és Olaszországban. A háborús ké­szülődéseket leleplező irodalom kiadása és terjesztése, gyűjtések a békéért folyó harc céljaira, az új háborút propagáló filmek, új­ságok, könyvek, folyóiratok, rá­diók, intézmények és egyének boj­kottjának megszervezése —mind­ez­­ ma a kommunista és munkás­pártok­ igen fontos feladata. 6. A kommunista és munkás­pártok a kapitalista országokban kötelességüknek tekintik, hogy a nemzeti függetlenségért és a bé­kéért folytatott harcot egybeol­vasszák az agresszív amerikai im­perializmus közvetlen kiszolgálói­vá vált burzsoá kormányok nem­zetellenes, áruló politikájának fá­radhatatlan leleplezésével. Köte­lességüknek tekintik, hogy az or­szág összes demokratikus, haza­fias erőit egyesítsék a következő harci jelszavakkal: le kell rázni a­­ szégyenletes igát, mely az ame­rikai imperialistáknak való szol­gai alárendeltségben jut kifejezés­re; vissza kell térni az önálló kül- és belpolitika útjára, mely a né­pek nemzeti érdekeit szolgálja. Tömöríteni kell a tőkés orszá­gok legszélesebb néptömegeit a demokratikus jogok és szabadsá­gok védelmére, fáradhatatlanul fel­világosítva őket, hogy a béke védelme elválaszthatatlan a mun­kásosztály és a dolgozó tömegek legközvetlenebb érdekeinek védel­m­e. • Az új háború előkészítése az angol-amerikai imperialisták ré­széről, a burzsoá reakció hadjá­rata a munkásosztály és a dol­gozó tömegek demokratikus jo­gai és gazdasági érd­ekei ellen megköveteli, hogy fokozzuk a munkásosztály harcát a béke megőrzéséért és megszilárdításá­ért és elszánt harcot szervezzünk a­­­ háborús gyújtogatók és az im­perialista reakció támadása ellen. Ebben a harcban a siker zá­loga: j a munkásosztály sorainak egysége. A háború utáni tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásmozga­lom szakításának politikája az imperialisták egyik legfontosabb eszköze és módszere az új háború kirobbantására, a demokrácia és a szocializmus erőinek elnyomá­sára, a néptömegek életszínvona­lának nagyfokú leszorítására. A nemzetközi munkásmozga­lom egész történetében még soha­sem volt olyan­­ döntő jelentőségű a munkásosztály egysége az egyes országokban és világméretbe­n, mint most. A munkásosztály so­rainak egységére szükség van a béke megvédésére, a háborús gyújtogatók bűnös szándékainak keresztülhúzására, a demokrácia és a szocializmus ellen irányuló imperial­is­ta összeesküvés meg­hiúsítására, a fasiszta uralmi módszerek bevezetésének megaka­dályozására és azért, hogy eré­lyesen visszaverhessük a mono­­poltőke hadjáratát a munkásosz­tály létérdekei ellen és elérhessük a dolgozó tömegek gazdasági hely­zetének megj­avulását. E feladatokat mindenekelőtt a munkásosztály széles tömegeinek tömörítésével — függetlenül párt­ állástól, szakszervezeti hovatarto­zástól és vallási meggyőződéstől — lehet megvalósítani. Egység alulról — ez a legeredményesebb útja annak, hogy az összes mun­kásokat a béke és országuk nem­zeti függetlensége védelmének je­gyében, a dolgozók gazdasági­­ ér­dekei és demokratikus szabadság­métől, gazdasági és politikai jo­gaik védelmétől. Fontos feladatok állnak Fran­ciaország, Olaszország, Anglia, Nyugat-Németország és más or­szágok kommunista pártjai előtt, amely országok népeit az ameri­kai imperialisták ágyútöltelékként akarják felhasználni agresszív ter­veik mmegvalósí­tására. E pártok kölcssége, hogy még nagyobb erő­sül fejlesszék ki a harcot a bé­kééig, az angol-amerikai háborús gyújtogatók bűnös szándékainak meghiúsításáért. 7. A népi demokratikus orszá­gok és a Szovjetunió kommu­nista és munkáspártjai előtt az a feladat áll, hogy a háborús gyúj­togatók és szekértolóik leleplezé­sével egy­üt­t még jobban meg­szilárdítsák a béke és a szocializ­mus táborát, a béke védelmének és a népek biztonságának érde­kében. S. Az angol-amerikai imperia­listák agresszív terveik megvaló­sításában jelentékeny szerepet szánnak, különösen Közép- és Délkelet-Európában, Tito nacio­nalista klikkjének, mely az impe­­­rialisták kémszervezeteinek szol­gálatában áll. A béke védelmének és a háborús gyújtogatók elleni harcnak érdeke megköveteli, hogy ezt a klikket, mely a béke, a demokrácia és a szocializmus leggonoszabb ellenségeinek tábo­rába, az imperializmus és a fa­sizmus táborába szökött át, még inkább leleplezzék. Az emberiség történetében elő­ször jött létre szervezett béke­jogai védelmének jegyében tömö­­r­ítsük. A munkásosztály egysége teljes mértékben elérhető, tekin­tet nélkül ama vezető szakszer­vezeti vagy pártközpontok ellen­állására, amelyeknek élén az egy­ség bomlasztói és ellenségei áll­nak. A háború utáni időszakot munkásosztály szakadásának fel­­­számolása és az általános demo­kratikus erők tömörítése terén elért nagy sikerek jellemezték, ami a Szakszervezeti Világszövet­ség,­ a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megterem­tésében, a Béke Hívei Világkon­gresszusának összehívásában ju­tott kifejezésre. Az egység sikerei Franciaországban az Általános Szakszervezeti Szövetség (CG) megerősödésében nyilvánulnak meg, Olaszországban az Egységes Szakszervezeti Szövetség (CGIL megteremtésében, a francia és olasz proletariátus harci fellépé­seiben. A népi demokrácia országaiban a munkásosztály egységének ügye történelmi jelentőségű sikereket ért el — létrejöttek a munkásosz­tály egységes pártjai, az egységes szakszervezetek, egységes szövet­kezetek, ifjúsági, női és más szer­vezetek. A munkásosztálynak ez az egysége döntő szerepet játszott azokban a sikerekben, amelyeke­t a népi demokrácia országai gazdasági és kulturális felemelke­­­dés terén, a munkásosztály ál­­lamvezető szerepének biztosítása és a dolgozó tömegek anyagi helyzetének gyökeres megjavítása terén elértek. Mindez arról tanúskodik, hogy a munkásosztályban hatalmas a törekvés sora, összekovácsolásá­ra, hogy a munkásosztály egység­frontjának megteremtésére reális a lehetőség a reakció egyesült erői­vel szemben, az amerikai im­perialistáktól a jobboldali szo­cialistákig.­­ Az amerikai és angol impe­rialisták s csatlósaik az európai országokban a proletár és álta­l­ront, melynek élén a világ bé­kéjének oltalmazója és vivője, a Szovjetunió áll.zászló­Egyre jobban terjed a lőkés országok nép­töm­egeiben a kom­munista pártok bátor jelszava: a népek sohasem fognak harcolni a világ első szocialista országa, a Szovjetunió ellen. A fasizmus elleni háború nap­jaiban a kommunista pártok a hódítókkal szemben az általános népi ellenállás élcsapatai voltak; a háború utáni időszakban kommunista és munkáspártok a a népek létérdekeiért, az új háború ellen folytatott küzdelem élén jár­nak. A munkásosztály vezetése alatt, az új háború minden ellen­fele — a munka, a tudomány, a kultúra emberei — hatalmas bé­­kefrontban tömörülnek, amely ké­pes arra, hogy meghiúsítsa az imperialisták bűnös szándékait. * Nagy mértékbeni a kommunista pártok éré­s­én és kezdeményezé­sén múlik a békéér­t kibontakozó gigászi harc kimenetele; elsősor­ban a kommunistákon, mint élen­járó harcosokon múlik, hogy a háborús gyújtogatók terveinek meghiusítása lehetőségből, való­sággá váljék. A demokrácia erői, a béke hí­veinek erői sokkal nagyobbak, mint a reakció erői. Most az a feladat, hogy még jobban fokoz­zuk, a­­ népek éberségét a háborús gyújtogatókkal szemben, szervez­zük és tömörítsük a széles nép­­tömegeket a béke ügyének cse­lekvő védelmére, a népek alap­vető érdekeiért, életükért, szabad­ságukért. János népi erők széttagolására és bomlasztására törekszenek s tekintetben különösen a jobbol­­­dali szocialistákra és a reakciós szakszervezeti vezetőkre építenek. Az amerikai és angol imperialis­ták egyenes utasítására a jobb­oldali szocialista vezérek és reakciós szakszervezeti vezetők fe­­­lülről szakítják a munkásmozgal­mat, arra törekszenek, hogy a m­unkásősz­látónak a háború után megteremtett egységes szervezeteit szétrombolják. Megpróbálták be­lülről felrobbantani­­ a Szakszer­vezeti Világszövetséget, Francia­­országban megszervezték a »For­ce Ouvriére« szakaidéi- csoportot, Olaszországban az u. n. Munka­­szövetséget és előkészítik egy szakadár nemzetközi szakszerve­zeti­­ központ létesítését. Egyes or­szágokban hasonló szakadár kí­sérletek történn­ek a katolikus szervezetek vezetői részéről is. . Teljes mértékben beigazolódott az az értékelés, melyet a Kommu­nista Pártok Tájékoztató Irodája első tanácskozása a jobboldali szocialista vezéreknek, mint a munkaosztály egysége leggono­szabb ellenségeinek és az impe­rializmus szekértolóinak áruló te­vékenységéről adott. A jobboldali szocialisták je­lenleg nemcsak saját országuk burzsoáziájának ügynökeiként lép­nek fel, hanem az amerikai im­perializmus ügynökeiként is és az európai országok szociáldemokra­ta pártjait amerikai pártokká,­ az Egyesült Államok imperialista agressziójának közvetlen eszközei­vé változtatják. Azokban az országokban, ahol a jobboldali szocialisták részt­­vesznek a kormányban (Angliá­ban, Franciaországban, Ausztriá­ban, a Skandináv államokban) — a »Marsha­ll-terv , a »Nyugati Szö­vetség , az »Északatlanti Szerző­dés és az amerikai terjeszkedés egyéb formáinak heves védelme­zőiként lépnek fel. Ezek az ál­­szocialisták a legaljasabb szere­pet töltik be a munkások és a dolgozók érdekeit védelmező de­m­­okratikus szervezetek üldözésé­ben­. Egyre mélyebbre süllyedve a munkásosztály érdekeinek, a de­­mokrácia és a szocializmus eláru­lásában,­­teljesen megtagadva marxizmus tanait, a jobboldali a szocialisták most a« amerikai im­per­­ia­liizm­­us rab­­ őideológi­ájának védelmezőiként és hirdetőiként lépnek fel. Elméleteik a »demo­kratikus szocializmusról , a »har­madik erőről», kozmopolita fe­csegésük arról, hogy le kell mon­dani a miemzék­ szu­veréni­tásról — mindez nem egyéb, mint az ame­rikai és angol imperializmus ag­ressziójának ideológiai leplezése. Az elevenen elrothadt II. In­tern­ac.ioná­lé korcs szülötte, az u. m­. Nemzetközi Szocialista Kon­ferenciák Bizottsága (COMISCO), a munkásmozgalom legha­lványabb szakadáraina­k és bomlasztóinak gyűjtőhelyévé vált. Ez a szervezet az angol és amerikai imperialista felderítő szervek szolgálatában álló kémközponttá lett. a A munkásosztály egysége csakis munkásmozgalom jobboldali szocialista szakadárai és bomlasz­tóii ellen vívott elszánt harcban, valósítható meg.­ ­­ A Tájékoztató Iroda a kommu­nista pártok elsőrendű feladatá­nak tekinnli a lankadatlan harcot a munkásosztály összes erőinek egyesítéséért és szervezéséért,­­ hogy az angol-amerikai imperia­lizmus hódító törekvéseit erőtel­jesen vissza lehessen utasítani, új világháborúra irányuló számítá­sait keresztül lehessen húzni, a béke és a nemzetközi biztonság­ ügyét meg lehessen védeni és meg lehessen szilárdítani, a monopol­­tőkének, a dolgozó tömegek élet­színvonala ellen folyó támadását kudarcba lehessen fullasztani. A mai nemzetközi helyzetben a kommunista pártok egyenes kö­telessége megmagyarázni azt, hogy ha a munkásosztály nem bizto­sítja sorainak egységét, akkor megfosztja önmagát a legfonto­sabb fegyvertől az új világháború növekvő veszélye és a dolgozók életszínvonalát támadó imperia­lista reakció ellen vívott harcban. A kommunisták kötelessége, hogy engesztelhetetlen és követke­zetes harcot folytassanak a jobb­oldali szocialisták és a reakciós szakszervezeti vezetők elmélete és gyakorlata ellen, könyörtelenül leleplezzék és elszigeteljék őket a tömegektől — ugyanakkor türel­mesen és állhatatosan megmagya­rázzák az egyszerű szociáldemo­krata munkásoknak a munkás­osztály egységének egész jelentő­ségét,, bevonják őket a békéért, a kenyérért és a demokratikus szabadságjogokért folyó harcba, a közös cselekvés politikáját foly­tassák e célok eléréséért. A munkásosztály egysége meg­valósításának kipróbált módja különböző osztagainak akcióegy­sége. Egybehangolt közös akciók egyes üzemekben és egész ipar­ágakban, városi és megyei, or­szágos és nemzetközi méretben a legszélesebb tömegeket mozgó­sítják a legközvetlenebb és leg­­érthetőbb szükségleteikért és proletársorok tartós egységének a megteremtését szolgálják. A mun­kásosztály akcióegységének meg­valósítása alulról kifejeződhet az üzemekben és hivatalokban léte­sülő béke­védelmi bizottságokban, tömegtüntetések szervezésében­­ a háborús gyújtogatók ellen, munkások közös fellépéseiben de­a­mokratikus jogaik védelméért és gazdasági helyzetük megjaví­tásáért. A munkásosztály egységéért fo­lyó harcban különös figyelmet kell fordítani a katolikus mun­kásokra és dolgozókra, valamint szervezeteikre, szem előtt tartva, hogy a vallási meggyőződés nem akadálya a dolgozók egységének. (Folytatása a 3.-ik oldalon.) A munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai

Next