Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1950-01-01 / 1. szám
DÉLPESTMEGYEI V. évfolyam, 1. szám Jelentős lépés a szocializmus építésének útján 1949. december 28-ika nagy nap lett a szocialista Magyarország építésében. Ezen a napon fogadta el a minisztertanács és emelte törvényerőre a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a tíz munkásnál többet foglalkoztató és a külföldi tőkés tulajdonban levő magyarországi vállalatok államosítását. Az erről megjelent törvény leszögezi: „Az ötéves népgazdasági tervről szóló törvény sikeres megvalósítása szükségessé teszi, hogy az ipar, a bányászat és kohászat, valamint a közlekedés területén a Magyar Népköztársaság saját kezében összpontosítsa azokat a termelő és szállító eszközöket, amelyek akár jelenlegi szervezeti formájukban, akár pedig megfelelő átszervezéssel gazdaságos nagyüzemi gyári jellegű termelés céljára alkalmasak". Ma már mindenki előtt világos, hogy hároméves tervünket nem tudtuk volna megvalósítani, ha tavaly márciusban nem államosítjuk a száznál több alkalmazottat foglalkoztató üzemeket. Csak ez a lépés tette lehetővé, hogy hatalmas fellendülést érjünk el a termelésben, hogy új lendületet vegyen a munka, hogy megváltozzon a dolgozóknak a munkához való viszonya, hogy megindulhasson a szocializmust elősegítő munkaverseny. Csak ez tette lehetővé, hogy ma már győzelmesen leinthetjük, hogy hároméves tervünket 8 hónappal a határidő előtt befejeztük. A tavalyi államosítás lehetővé tette, hogy egész nagviparunkat valóban kézbe vegyük, ellenőrizzük és munkájukat tervszerűen irányítsuk. Tavaly azonban csak a magyar tőkések vállalatait államosítottuk. A külföldi kapitalisták továbbra is megtartották magyarországi vállalataikat és érdekeltségeiket. Megyénk területén például olyan hatalmas üzem, mint a Budakalászi Textilművek, a Váci Saliman, a Kecskeméti Gyufagyár és sok más kisebb üzem egészen mostanáig külföldi tőkések kezén maradt. Hogy ez a felemás helyzet milyen károkat okozott népgazdaságunknak, arra élénken rávilágít a Magyar Belügyminisztérium napjainkban kiadott jelentése, mely a „Standard“ ugyancsak külföldi tulajdonban levő vállalat szabotázs cselekményeivel foglalkozik. Annak ellenére, hogy ez a vállalat a Tervhivatal útján tervkészítésre lett kötelezve, mégis a külföldi tőkések magyarországi megbízottjai elszabotálták és súlyos károkat okoztak a tulajdonukban levő gyárban. Ennek a tűrhetetlen állapotnak vet véget az államosítási rendelet, mely biztosítja, hogy mától kezdve egyetlen egy nagyvállalat sincsen többé sem magyar, sem külföldi tőkések tulajdonában. A tavaly még nem államosított, száznál kevesebb munkást foglalkozkoztató üzemeknél sok értékes gép és felszerelés található. Ezeket a gépeket és felszereléseket rendszerint a kisebb vállalatok nem is tudták teljes mértékben kihasználni. Nem tudták tervgazdálkodásunk érdekeinek megfelelően felhasználni és természetesen ezeket a felszereléseket a továbbiakban kihasználni csak a nagyüzemeinkkel szorosan kapcsolatot tartó vállalatok tudják. Hasonló volt a helyzet a munkaerőgazdálkodás terén is. Hároméves tervünk megvalósítása során lényegében megszüntettük a munkanélküliséget. Az utóbbi időben sok gyárban már szakmunkáshiány jelentkezett. Ugyanakkor, amikor gyáraink a szakmunkáshiány miatt nehezebben tudták elérni teljesítményeiket, többezer szakmunkás dolgozott a még magánkézben levő kisebb vállalatokban. Természetesen ez súlyosan hátráltatta gyors tervteljesítésünket. De ugyanakkor a magánkézben lévő szakmunkások és műszaki értelmiségiek sem vehették ki úgy részüket a termelésből, mint ahogyan azt az állami vállalatoknál dolgozó társaik tehették. Nem állhattak olyan helyre, ahol a szocialista munkaversenyben kimagasló eredményeket érhettek volna el. Nem tudtuk ezeket a szakkádereket olyan helyre állítani, ahol a legnagyobb szükség lett volna rájuk. Csak a gyáripari és közlekedési vállalatok mostani államosítása teszi lehetővé, hogy minden, vagy majdnem minden munkaerőt odaállítsunk, ahol arra népgazdaságunk érdekében a leginkább szükség van. A magánkézben lévő vállalatok tulajdonosai a dolgozó nép hatalmának megszilárdulása óta nem igyekeztek üzemeiket fejleszteni, sőt gyakran még a tervtörvény kijátszásával is a termelésből befolyt összegeket spekulációra fordították. . Állandóan csökkentették áruraktáraikat, nem fordítottak gondot gépparkjaik fejlesztésére, visszatartották a termelést. A forgalomban, az áruellátásban itt-ott bajokat okoztak, kavarták a tervszerű áruforgalmat. Idegen testet jelentettek a magyar gyáriparban és közlekedésben, mely már több mint kilenc tized részében a dolgozó nép tulajdonában volt. Ez az államosítás teljesen bekapcsolja népgazdaságunk egészséges vérkeringésébe ezeknek a vállalatoknak erőit is, gyarapodnak és maguk is erőteljesen, gyorsan fognak fejlődni. De idegen testet jelentettek népgazdaságunkban a magántulajdonban lévő gyáripari és közlekedési vállalatok azért is, mert szocializmust építő társadalmunkban napról-napra újból kitermelték a kapitalizmust, megörökíteni törekedtek a tőkés termelési módot, tőkés és bérmunkás kizsákmányoló és kizsákmányolt Nemcsak ezeket a kapitalista viszonyát, termelési viszonyokat teremtettek folyton újrá, hanem ezek visszatükröződését is az emberi fejekben: a kapitalista termelési viszonyoknak megfelelő gondolkodási módot. Az államosítás megvont határáról világosan rendelkezik az a közlemény, amelyet a törvényt elfogadó minisztertanácsról kiadtak. Eszerint „a minisztertanács leszögezte, hogy az elfogadott törvényerejű rendelettervezet nem érinti a tulajdonképpeni kisipar és a kiskereskedelem területét, s a kisipart és kiskereskedelmet ezután sem kívánja államosítani, tekintve, hogy ezek hasznos és szükséges közgazdasági szerepet töltenek be". minisztertanácsnak ez az elhatározása teljesen megfelel a Magyar Dolgozók Pártja politikai vonalának. Kétségtelen, hogy a közleményben kifejezésre jutó elvnek államhatalmunk és Pártunk érvényt fog szerezni. A törvényből az is világosan kitűnik, hogy a dolgozó nép állama nem veszi egy kalap alá a kisebb vállalatok sokszor komoly szaktudással rendelkező és hasznos munkát végző kistőkéseit a nagy tőkésekkel. Kitűnik ez először is abból a rendelkezésből, hogy már a mai naptól fogva a vállalatok volt tulajdonosainak a kártalanításra legfeljebb 15.000 forintig terjedő előleget lehet folyósítani, ha a volt tulajdonos megélhetését kizárólag a vállalatból eredő jövedelme biztosította. Kitűnik másodszor abból a rendelkezésből, hogy az állami tulajdonba vett vállalat volt tulajdonosa számára, kérelmére, szakmája körében, illetőleg szaktudásának megfelelően a lehetőséghez képest elhelyezkedést kell biztosítani. A törvény idevágó rendelkezése folyik alkotmányunknak abból az alapvető megállapításából, hogy: „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazásét Lapunk hasábjain már számot adtunk az államosítást követő percekről az új állami vállalatokban. Dolgozó népünk hatalmas lelkesedéssel és fokozottabb munkával fogadta az államosításról szóló rendelkezést. Rövid gyűléseken és a munkaverseny újabb fellendülésével bizonyítják dolgozóink, megértették, hogy Pártunk, Rákosi elvtárs — mint mindig — e törvény kezdeményezésénél is az ő érdeküket szolgálta. Megértették, hogy ezzel az államosítással újabb hatalmas lépést tettünk előre a szocializmus építésének útján. as Ást A 30 F11FFR Az ötéves terv Indulásakor boldog új évet kívánunk kedves olvasóinknak 1950 január 1. A 3 éves terv eredményeit, 5 éves terv tennival tárgy a Megyei Ünnepi díszbe öltözött december 17-én a Vármegyeháza. A szélben meg megsrobogtató ae Jéesőöszi ódon falakat borító vörös és nemzeti színű drapériák, kérgeskezű munkásemberek, népviseleti, fejkendős asszonyok siettek fel a lépcsőjén ... a közgyűlésre Biztos, határozott léptekkel retták az utat felfelé, mozdulataikban benntükrözödött a nap jelentősége . . • A hatalmas közgyűlési terem már fellobogózott várta a megyegyűlés résztvevőit. A széksorok megteltek a népi bizottságok küldötteivel, ■ munkásokkal és parasztokkal — akik valamennyien a munkapad. Elsőnek az elnöklő Csala László elvtárs országgyűlési képviselő emelkedett szólásra, üdvözölte a megjelent Srahos Lajos elvtársat, az országgyűlés elnökét, majd bejelentette, hogy Sebes Imre elvtársat, az MDP pestmegyei titkárát, a vármegyei Népfront Bizottság elnökét. Pártunk vezetősége más beosztásba helyezte. Sebes elvtárs helyére Non György elvtársat jelölte Pártunk • Ugyanakkor Házi Árpád elvtárs, a vármegye volt alispánja, is új beosztást kapott. Magas és felelősségteljes posztra helyezte őt Pártunk bizalma: az A/('■:' Ellenőrző Központ elnöke lett. Házi elvtárs helyére Fekete Mihály elvtársiá jelölték. Fekete elvtárs is munkáskáder, borsodmegyei vasas, akinek eddigi működése biztosíték arra, hogy méltó lesz arra a posztra, ahová Pártunk állította. Az Fekete Mihály hesses elnöklést a közgyűlés lelkes tapsa közepette Csala elvtárs átadta az új alispánnak. Fekete Mihály elvtárs elöljáróban köszönetet is mondott a Pártnak és a törvényhatósági bizottságnak előlegezett bizalmukért, egyben fogadalmat tett, h hogy tovább folytatja elődje, Házi Árpád elvtárs, munkáját Pest megye dolgozó népe virágzó jövőjének megteremtésére. — A közigazgatás — mondotta a továbbiakban — egyre jobban fegyver lesz a dolgozó nép kezében. Bár még sok hibát követtünk el az elmúlt év folyaméit, mindezek ellenére megállapíthatjuk, hogy félév alatt, az alispáni jelentés időszakában, megyénk nagyon sokat fejlődött. Gyárainkban, üzemeinkben már megindult a sztahánovistamozgalom is. Ezzel új típusú ember jelent meg a termelés területén: a szocialista termelés, a szocializmus építésének élharcosa. 73 új termelőcsoport — Vetésünk szépen zöldet és ezzel biztosítva van, jövő évi kenyerünk. Pártunk irányítóinak sokat kellett küzdeniük, hogy legyőzzék a kulákság aknamunkáját. Most már megmondhatjuk, hogy szeretett Rákosi elvtársunk által irányított Pártunk vezetése mellett a népi szervek támogatásával ez a küzdelem, a kulákság elleni harc is, végül a mi győzelmünkkel végződött. A parasztság érdeklődése a társas munka felé fordult, ahol a gépi erő, a szervezettebb, tervszerűbb munka, a magasabb életszínvonalat biztosítja számukra. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 73 új termelőszövetkezeti csoport alakult megyénk I területén. A részvevők kitörő lelkesedése közepette folytatta Fekete elvtárs beszámolóját, s amikor a 73 új tszcs. megalakulását bejelimselte, szavait hatalmas éljenzés követte. A munkások és parasztok a th. Bizottság valamennyi tagja percekig éltette a falu tíztipusú parasztságát és e győzelmek szervezőjét, irányítóját: a Pártot, Rákosi elvtársat. Non György elvtárs helyére zután Kéri György elvtárs tartotta, meg beszédét a dübörítő traktorok mellől jöttek, hogy jelenlétükkel, hozzászólásaikkal, határozatukkal megpecsételjék Pest vármegye ötéves tervének bein.Utasát. A szemekben a lelkesedés tüze lobogott, mindenki érezte, hogy ez a közgyűlés más mint az eddigiek nemcsak azért, mert a dolgozó nép küldöttei új, friss levegőt hoztak a régi feudálkapitalista világra emlékeztető ódon falak közé, de azért is, mert az ötéves terv beindítanával nagyszerű, hatalmas távlatok nyitnak meg megyénk dolgozói előtt. Új, boldog világ kéne tárni fel előttük. — Engedjék meg, hogy én is megköszönjem a bizalmat — kezdte beszámolóját Non elvtárs a hallgatóság ütemes tapsa közepette. — Tudom, hogy ez a bizalom elsősorban a Pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának szól, annak a Pártnak, amelyet a törvényhatósági bizottságban képviselek. Azzal fogok igyekezni megfelelni a bizalomra, hogy minden erőmmel szolgálni fogom Pártom célkitűzését, a magyar dolgozó nép érdekeit... — A dolgozók Magyarországát, szabad, kizsákmányolás mentes, gazadag szociális Magyarországot úgy fogjuk tudni megteremteni — folytatta a továbbiakban — ha az ország dolgozó népe egységesen követi azokat a célkitűzéseket, amelyeket a proletáriátus élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja, a magyar nép érdekében kitűzött. Éppen ezért a megyegyűlés is akkor fogja hivatását betölteni, ha fölébe helyezi a sajátságos helyi szempontoknak az ország egyetemes szempontjait, az egész magyar dolgozó nép szempontjait. A béke védelme — Ahhoz azonban, hogy virágzó Magyarországunkat megteremthessük több feltételre van szükségünk. Ezek között is a legfontosabb a béke biztosítása. A Tájékoztató Iroda nemrégen itt tartotta ülését a mi szabad országunk területén. Határozatában megállapítja, hogy az utóbbi években hatalmas mértékben megnövekedett szerte a világon a béketábor ereje és hatalmas mértékben megnövekedett a tábor vezetőereje, a Szovjetunió. Ma már az asszonyok is hatalmas szervezetbe, a nyolcvanmilliós Nemzetközi Nőszövetségbe politikai tényezők tömörülnek és komoly a békéért vívott harcban. De emellett az ifjúság sem az a vak eszköz már, ami még volt a fasiszták számára, Hitler és Mussolini számára. Ma már az ifjúság sem vállalkozik arra a dicstelen, tragikus szerepre ami osztályrésze volt a fasiszták táborában. Az ifjúság, a Nemzetközi Ifjúsági Szövetség a béketábor mellett tett hitet, tehát ha körülnézünk a világban, azt rájuk, hogy száz és százmilliók állnak a béketáború oldalán, azt látjuk, hogy a mi elnök sokkal erősebb, mnt az imperialisták ereje. De bármennyire is sokkal erősebb a béke tábora, mint a háborúra uszítók pártja, bármennyire is biztos a mi győzelmünk, ha netán háborúra kerülne a sor, mégis fennáll a háború veszélye, mert ezek a hankikártyások képesek arra, hogy megkockáztassák a harmadik világháborút, elveszített területeik visszaszerzését. Ennek érdekében mozgósították azokat az ügynökségeket, azokat a szervezeteket, amelyeket ők tartottak fenn, amelyeket megvásároltak. Mozgósították jobboldali szociáldemokrata vezéreket, a akik tömeg nélkül ugyan, de mindenben támogatják a tőkések háborús törekvéseit. Mozgósították a katolikus egyház vezetőit, élükön a pápával, akik készek eladni a nyájat a háborús uszítóknak és akik keresztes háborút híredésnek ellenünk, a mi népünk ellen, azokért a dollár milliókért, amelyeket az amerikai tőkések a Vatikán bankjainak folyósítanak. Mozgósították Titóékat, ezt a kémbandát, hogy megkíséreljenek rést ütni a kommunisták soraiban. Azonban új háborút előkészíteni sokkal nehezebb feladat, mint fegyvereket gyártani, vagy szövetségeket létrehozni. A népek százmillió szerte a világon békét akarnak. Fia jól dolgozunk ha a béketábor összefog nem fog sikerülni a harmadik világháborút kirobbantani. Ez a feladat, amit nekünk is szolgálni kell, megyénk dolgozóinak. Az 5 éves terv A továbbiakban szólott az ötéves tervről. — Míg a Horthy-rendszerben egy esztendőben 3000 munkás helyezkedett el, az iparban az ötéves terv folyamán minden esztendőben 85.000 munkásnak adunk kenyeret. Az életszínvonal az utolsó békeévit 38 százalékkal haladja túl. 263 gyár épül, 21 bányaüzem lesz. Új városokat építünk, teljesen megváltoztatjuk a városok képét. A dolgozók el lesznek látva könyvtárral, rádióval, villannyal, legtávelesebb falvakban is. Azt a tény, ahogy az üzemekben és gyárakban 85 ezer dolgozó kap munkát évente, döntő fontosságú elsősorban dolgozó parasztságunk szempontjából, akik ha nem jutottak elég keresethez vidéken, kénytelenek voltak bejönni Budapestre és szárazkenyéren, szalonnán élni hetekig. Ezeknek most már nemcsak munkát, hanem szakmai tudást nyújt az ötéves terv. De nem mindig egy dolgozó parasztságunk szempontjából az sem, hogy igával vagy géppel dolgoznak-e. Aki traktorral szánt, az komoly lépést tesz a szocializmus, a föld jobb megmunkálása felé. Ugyancsak nagy fontossággal bírnak a termelési szerződések. Fontos ez azért mert nagyobb hozamot biztosít a dolgozó parasztságnak, de azért is, mert termelési szerződés megkötésével kapcsolódik be a dolgozói parasztság a tervgazdálkodásba, így nemcsak a saját feje és elgondolása után dolgozik, hanem állami támogatásra is támaszkodik. Non elvtárs beszédét dübörgő tapsvihar és éljenzés követte a dolgozók hosszan éltették felszabadítónkat, a Szovjetuniót és a haladó emberiség nagy tanítómesterét, Sztálin elvtársat, akinek elért eredményeinket elsősorban köszönhetjük. A vita A beszámolót élénk vita követte. Az MNDSZ részéről Máté Vera szólt hozzá. Beszélt arról, hogy milyen eredményes munkát végeznek országszerte az asszonyok, nemcsak a termelés frontján, de a közigazgatásban is. Majd rátért a konkrét feladatokra. Megállapította, hogy a legnagyobb mértékben ki kell venni részét a közigazgatásnak, az ipari és mezőgazdasági termelésben, az ötéves terv megvalósításában.Ugyanakkor állandó szívós politikai felvilágosító munkát kell végezni az asszonyok körében. A MINSZ részéről Gondos Imre szólt a kérdésekhez. Forgyalkozott— az ötéves tervvel és megállapította, hogy a magyar ifjúság előtt olyan hatalmas felemelkedés áll, amely csak olyan országban lehetséges, ahol valóban a dolgozó nép van hatalmon. A közgyűlés óriási lelkesedés közepette zárult. A hozzászólások szűnni nem akaró taps és éljenzés azt a bizonyította, hogy, megyénk dolgozó népe tudatában van az előttünk álló nagy feladatok jelentőségének és az ötéves terv beindításával egy emberként küzd majd virágzó szocialista jövőnk megteremtéséért! 3 tvipk esti ótiiti a közserßülvs k