Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1950-01-01 / 1. szám

DÉLPESTM­EG­YEI V. évfolyam, 1. szám Jelentős lépés a­­ szocializmus építésének útján 1949. december 28-ika nagy nap lett a szocialista Magyarország építésé­ben. Ezen a napon fogadta el a mi­nisztertanács és emelte törvényerőre a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a tíz munkásnál többet foglal­­koztató és a külföldi tőkés tulajdon­ban levő magyarországi vállalatok­ ál­lamosítását. Az erről megjelent tör­vény leszögezi: „Az ötéves népgazda­sági tervről szóló törvény sikeres megvalósítása szükségessé teszi, hogy az ipar, a bányászat és kohászat, va­lamint a közlekedés területén a Ma­gyar Népköztársaság saját kezében összpontosítsa azokat a termelő és szállító eszközöket, amelyek akár je­lenlegi szervezeti formájukban, akár pedig megfelelő átszervezéssel gazda­ságos nagyüzemi gyári jellegű terme­lés céljára alkalmasak". Ma már mindenki előtt világos, hogy hároméves tervünket nem tud­tuk volna megvalósítani, ha tavaly márciusban nem államosítjuk a száz­nál több alkalmazottat foglalkoztató üzemeket. Csak ez a lépés tette lehe­tővé, hogy hatalmas fellendülést ér­jünk el a termelésben, hogy új lendüle­tet vegyen a munka, hogy megváltoz­zon a dolgozóknak a munkához való viszonya, hogy megindulhasson a szo­cializmust elősegítő munkaverseny. Csak ez tette lehetővé, hogy ma már győzelmesen leinthetjük, hogy három­éves tervünket 8 hónappal a határidő előtt befejeztük. A tavalyi államosítás lehetővé tette, hogy egész nagviparunkat valóban kézbe vegyük, ellenőrizzük és munká­jukat tervszerűen irányítsuk. Tavaly azonban csak a magyar tőkések vál­lalatait államosítottuk. A külföldi ka­pitalisták továbbra is megtartották magyarországi vállalataikat és érde­keltségeiket. Megyénk területén pél­dául olyan hatalmas üzem, mint a Budakalászi Textilművek, a Váci Saliman, a Kecskeméti Gyufagyár és sok más kisebb üzem egészen mos­tanáig külföldi tőkések kezén maradt. Hogy ez a felemás helyzet milyen károkat okozott népgazdaságunknak, arra élénken rávilágít a Magyar Bel­ügyminisztérium napjainkban kiadott jelentése, mely a „Standard“ ugyan­csak külföldi­ tulajdonban levő vállalat szabotázs cselekményeivel foglalkozik. Annak ellenére, hogy ez a vállalat a­ Tervhivatal útján tervkészítésre lett kötelezve, mégis a külföldi tőkések magyarországi megbízottjai elszabo­tálták és súlyos károkat okoztak a tu­lajdonukban levő gyárban. Ennek a tűrhetetlen állapotnak vet véget­ az államosítási rendelet, mely biztosítja, hogy mától kezdve egyetlen egy nagy­vállalat sincsen többé sem magyar, sem külföldi tőkések tulajdonában. A tavaly még­­ nem államosított, száznál kevesebb munkást foglalkoz­­koztató üzemeknél sok értékes gép és felszerelés található. Ezeket a gépeket és felszereléseket rendszerint a kisebb vállalatok nem is tudták teljes mér­tékben kihasználni. Nem tudták terv­­gazdálkodásunk érdekeinek megfele­lően felhasználni és természetesen ezeket a felszereléseket a továbbiak­ban kihasználni csak a nagyüze­meinkkel szorosan kapcsolatot tartó vállalatok tudják. Hasonló volt a helyzet a munkaerő­­gazdálkodás terén is. Hároméves ter­vünk megvalósítása során lényegé­ben megszüntettük a munkanélkülisé­get. Az utóbbi időben sok gyárban már szakmunkáshiány jelentkezett. Ugyanakkor, amikor gyáraink a szak­munkáshiány miatt nehezebben tud­ták elérni teljesítményeiket,­ többezer szakmunkás dolgozott a még magán­kézben levő kisebb vállalatokban. Ter­mészetesen ez súlyosan hátráltatta gyors tervteljesítésünket. De ugyan­akkor a magánkézben lévő szakmun­kások és műszaki értelmiségiek sem vehették ki úgy részüket a termelés­ből, mint ahogyan azt az állami vál­lalatoknál dolgozó társaik tehették. Nem állhattak olyan helyre, ahol a szocialista­ munkaversenyben kima­gasló eredményeket érhettek volna el. Nem­ tudtuk ezeket a­­ szakkádereket olyan helyre állítani, ahol a legna­gyobb szükség lett volna rájuk. Csak a gyáripari és közlekedési vállalatok mostani államosítása teszi lehetővé, hogy minden, vagy majd­nem minden munkaerőt odaállítsunk, ahol arra népgazdaságunk érdekében a leginkább szükség van­. A magánkézben lévő vállalatok tu­lajdonosai a dolgozó nép hatalmának megszilárdulása óta nem igyekeztek üzemeiket fejleszteni, sőt gyakran még a tervtörvény kijátszásával is a terme­lésből befolyt összegeket spekulációra fordították. . Állandóan csökkentették áruraktáraikat, nem fordítottak gon­dot gépparkjaik fejlesztésére, vissza­tartották a termelést. A forgalomban, az áruellátásban itt-ott bajokat okoz­tak, kavarták a tervszerű áruforgal­mat. Idegen testet jelentettek a ma­gyar gyáriparban és közlekedésben, mely már több mint kilenc tized ré­szében a dolgozó nép tulajdonában volt. Ez az államosítás teljesen bekap­csolja népgazdaságunk egészséges vér­keringésébe ezeknek a vállalatoknak erőit is, gyarapodnak és maguk is erő­teljesen, gyorsan fognak fejlődni. De idegen testet jelentettek nép­gazdaságunkban a magántulajdonban lévő gyáripari és közlekedési vállala­tok azért is, mert szocializmust építő társadalmunkban napról-napra újból kitermelték a kapitalizmust, megörö­kíteni törekedtek a tőkés termelési módot, tőkés és bérmunkás kizsákmá­nyoló és kizsákmányolt Nemcsak ezeket a kapitalista viszonyát, terme­lési viszonyokat teremtettek folyton újrá, hanem ezek visszatükröződését is az emberi fejekben: a kapitalista termelési viszonyoknak megfelelő gon­dolkodási módot. Az államosítás megvont határáról világosan rendelkezik az a közlemény, amelyet a törvényt elfogadó minisz­tertanácsról kiadtak. Eszerint „a mi­nisztertanács leszögezte, hogy az el­fogadott törvényerejű rendelettervezet nem érinti a tulajdonképpeni kisipar és a kiskereskedelem területét, s a kisipart és kiskereskedelmet ezután sem kívánja államosítani, tekintve, hogy ezek hasznos és szükséges köz­gazdasági szerepet töltenek be". minisztertanácsnak ez az elhatározása­­ teljesen megfelel a Magyar Dolgozók Pártja politikai vonalának. Kétségte­len, hogy a közleményben kifejezésre jutó elvnek államhatalmunk és Pár­tunk érvényt fog szerezni. A törvényből az is világosan kitűnik, hogy a dolgozó nép állama nem veszi egy kalap alá a kisebb vállalatok sok­szor komoly szaktudással rendelkező és hasznos munkát végző kistőkéseit a nagy tőkésekkel. Kitűnik ez először is abból a rendelkezésből, hogy már a mai naptól fogva a vállalatok volt tu­lajdonosainak a kártalanításra legfel­jebb 15.000 forintig terjedő előleget lehet folyósítani, ha a volt tulajdonos megélhetését kizárólag a vállalatból eredő jövedelme biztosította. Kitűnik másodszor abból a rendelkezésből, hogy az állami tulajdonba vett vál­lalat volt tulajdonosa számára, kérel­mére, szakmája körében, illetőleg szaktudásának megfelelően a lehető­séghez képest elhelyezkedést kell biz­tosítani. A törvény idevágó rendelkezése fo­lyik alkotmányunknak abból az alap­vető megállapításából, hogy: „A Ma­gyar Népköztársaság biztosítja polgá­rai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazásét Lapunk hasábjain már számot ad­tunk az államosítást követő percek­ről az új állami vállalatokban. Dol­­­gozó népünk hatalmas lelkesedéssel és­­ fokozottabb munkával fogadta az államosításról szóló rendelkezést. Rö­vid gyűléseken és a munkaverseny újabb­­ fellendülésével bizonyítják dol­gozóink, megértették, hogy Pártunk, Rákosi elvtárs — mint mindig — e törvény kezdeményezésénél is az ő ér­deküket szolgálta. Megértették, hogy ezzel az államosítással újabb hatal­mas lépést tettünk előre a­ szocializ­mus építésének útján. as Ást A 30 F11FFR Az ötéves terv Indulásakor boldog új évet kívánunk kedves olvasóinknak 1950 január 1. A 3 éves terv eredményeit, 5 éves terv tennival tárgy a Megyei Ünnepi díszbe öltözött december 17-én a Vármegyeháza. A szélben meg­ megsro­bogtató ae Jéesőöszi ódon falakat borító vörös és nem­ze­ti színű drapériák, kérgeskezű munkásembe­­rek, népviselet­i, fejkendős asszo­nyok siettek fel a lépcsőjén ... a közgyűlésre Biztos, határozott lép­tekkel retták az utat felfelé, mozdu­lataikban benntük­rözödött a nap je­lentősége . . • A hatalmas közgyűlési terem már fellobogózott várta a me­­gyegyűlés résztvevőit. A széksorok megteltek a népi bizottságok küldöt­teivel, ■­ munkásokkal és parasztokkal — akik valamennyien a munkapad. Elsőnek az elnöklő Csala László elv­társ országgyűlési képviselő emelkedett szólásra, üdvözölte a megjelent Sra­­hos Lajos elvtársat, az országgyűlés elnökét, majd bejelentette, hogy Sebes Imre elvtársat, az MDP pestmegyei titkárát, a vármegyei Népfront Bizott­ság elnökét. Pártunk vezetősége más beosztásba helyezte. Sebes elvtárs he­lyére Non György elvtársat jelölte Pártunk­ • Ugyanakkor Házi Árpád elv­társ, a vármegye volt alispánja, is új beosztást kapott. Magas és felelősség­teljes posztra helyezte őt Pártunk bi­zalma: az A­/('■:' Ellenőrző Központ elnöke lett. Házi elvtárs helyére Fe­kete Mihály elvtársiá jelölték. Fekete elvtárs is munkáskáder, borsodmegyei vasas, akinek eddigi működése biztosí­ték arra, hogy méltó lesz arra a posztra, ahová Pártunk állította. Az Fekete Mihály hesses elnöklést a közgyűlés lelkes tapsa közepette Csala elvtárs átadta az új alispánnak. Fekete Mihály elvtárs elöljáróban köszönetet is mondott a Pártnak és a törvényhatósági bizottságnak előlege­zett­­ bizalmukért, egyben fogadalmat tett, h h­ogy tovább folytatja elődje, Házi Árpád elvtárs, munkáját Pest megye dolgozó népe virágzó jövőjének meg­teremtésére. — A közigazgatás — mondotta a to­vábbiakban — egyre jobban fegyver lesz a dolgozó­ nép kezében. Bár még sok hibát követtünk el az elmúlt év folyaméit, mindezek ellenére megálla­píthatjuk, hogy félév alatt, az alispáni jelentés időszakában, megyénk nagyon sokat fejlődött. Gyárainkban, üzeme­ink­­ben már megindult a sztahánovista­­mozgalom is. Ezzel új típusú ember jelent meg a termelés területén: a szo­cialista termelés, a szocializmus építé­sének élharcosa. 73 új termelőcsoport — Vetésünk szépen zöldet és ezzel biztosítva van, jövő évi kenyerünk. Pártunk irányítóinak sokat kellett­ küzdeniük, hogy legyőzzék a kulákság aknamunkáját. Most már megmondhat­juk, hogy szeretett Rákosi elvtársunk által irányított Pártunk vezetése­­ mel­lett a népi szervek támogatásával ez a küzdelem, a kulákság elleni harc is, végü­l a mi győzelmünkkel végződött. A parasztság érdeklődése a társas munka felé fordult, ahol a gépi erő, a szervezettebb, tervszerűbb munka, a magasabb­­ életszínvonalat biztosítja számukra. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 73 új termelőszövetkezeti csoport alakult megyénk­ I területén. A részvevők kitörő lelkesedése köze­pette folytatta Fekete elvtárs beszá­­molóját, s amikor a 73 új tszcs. meg­alakulását bejelimselte, szavait hatal­mas éljenzés követte. A munkások­ és parasztok a th. Bizottság valamennyi tagja­ percekig éltette a falu tíztipusú parasztságát és e győzelmek szervező­­jét, irányítóját: a Pártot, Rákosi elv­társat. Non György elvtárs helyére­ ­zután Kéri­­ György elvtárs tartotta, meg beszédét a dübörítő traktorok mellől jöttek, hogy jelenlétükkel, hozzászólásaik­­kal, határozatukkal megpecsételjék Pest vármegye ötéves tervének bein.­­Utasát. A­­ szemekben a lelkesedés tüze lobogott, mindenki érezte­, hogy ez a közgyűlés más mint az­ eddi­giek nemcsak azért, mert a dolgozó nép küldöttei új, friss levegőt hoz­tak­ a régi feudálkapitalista világra emlékeztető ódon falak közé, de azért is, mert az ötéves terv­­ beindí­­tanával nagyszerű, hatalmas távlatok nyitnak meg megyénk dolgozói előtt. Új, boldog világ kéne tárni fel előt­­tük. — Engedjék meg, hogy én is meg­köszönjem a bizalmat — kezdte be­számolóját Non elvtárs a hallgatóság ütemes tapsa közepette. — Tudom, hogy ez a bizalom elsősorban a Párt­nak, a Magyar Dolgozók Pártjának szól, annak a Pártnak, amelyet a tör­vényhatósági­­ bizottságban képviselek. Azzal fogok igyekezni megfelelni a bi­zalomra, hogy minden erőmmel szol­gálni fogom Pártom célkitűzését, a magyar dolgozó nép érdekeit... — A dolgozók Magyarországát, szabad, kizsákmányolás mentes, gaz­a­dag szociális Magyarországot úgy fog­juk tudni megteremteni — folytatta a továbbiakban — ha az ország dolgozó népe egységesen követi azokat a cél­kitűzéseket, amelyeket a proletáriátus élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja, a magyar nép érdekében kitűzött. Ép­pen ezért a megyegyűlés is akkor fogja hivatását betölteni, ha fölébe helyezi a sajátságos helyi szempontok­nak az ország egyetemes szempont­jait, az egész magyar dolgozó nép szempontjait. A béke védelme — Ahhoz azonban, hogy virágzó Magyaror­szágunkat megteremthessük több feltételre van szükségünk. Ezek között is a legfontosabb a béke biz­tosítása. A Tájékoztató Iroda nem­régen itt tartotta ülését a mi szabad országunk területén. Határozatában megállapítja, hogy az utóbbi években hatalmas mértékben megnövekedett szerte a világon a béketábor ereje és hatalmas mértékben megnövekedett a tábor vezet­őereje, a Szovjetunió. Ma már az asszonyok is hatalmas szerve­zetbe, a nyolcvanmilliós Nemzetközi Nőszövetségbe politikai tényezők tömörülnek és komoly a békéért vívott harcban. De e­­mellett az ifjúság sem az a vak eszköz már, ami még volt a fasiszták számára, Hitler és Musso­lini számára. Ma már az ifjúság sem vállalkozik arra a dicstelen, tragikus szerepre ami osztályrésze volt a fa­siszták táborában. Az ifjúság, a Nem­zetközi Ifjúsági Szövetség a béketábor mellett tett hitet, tehát ha körülnézünk a világban, azt rájuk, hogy s­záz és százmilliók állnak a­ béketáború oldalán, azt látjuk, hogy a mi elnök sokkal erősebb, m­nt az imperialisták ereje. De bármennyire is sokkal erősebb a béke tábora, mint a háborúra uszítók pártja, bármennyire is biztos a mi győzelmünk, ha netán háborúra ke­rülne a sor,­­ mégis fennáll a háború veszélye, mert ezek a hankikártyások képesek arra, hogy megkockáztassák a harmadik világháborút,­­ elveszített te­rületeik visszaszerzését. Ennek érde­kében mozgósították azokat az ügy­nökségeket, azokat­ a szervezeteket, amelyeket ők tartottak fenn, amelye­ket megvásároltak. Mozgósították jobboldali szociáldemokrata vezéreket, a akik tömeg nélkül ugyan, de mindenben támogatják a tőkések háborús törek­véseit. Mozgósították a katolikus egy­ház vezetőit, élükön a pápával, akik készek eladni a nyájat a háborús uszí­­tóknak és akik keresztes háborút hír­edésnek ellenünk, a mi népünk ellen, azokért a dollár milliókért, amelyeket az amerikai tőkések a Vatikán bank­jainak folyósítanak. Mozgósították Titóékat, ezt a kémbandát, hogy meg­kíséreljenek rést ütni a kommunisták soraiban. Azonban új háborút előké­szíteni sokkal nehezebb feladat, mint fegyvereket gyártani, vagy szövetsége­ket létrehozni­. A népek százmillió szerte a világon békét akarnak. Fia jól dolgozunk ha a béketábor össze­fog nem fog sikerülni a harmadik vi­lágháborút kirobbantani. Ez a feladat, amit nekünk is szolgálni kell, megyénk dolgozóinak. Az 5 éves terv A továbbiakban szólott az ötéves tervről. — Míg a Horthy-rendszerben egy esztendőben 3000 munkás helyez­kedett el, az iparban az ötéves terv folyamán minden esztendőben 85.000 munkásnak adunk kenyeret. Az élet­­színvonal az utolsó békeévit 38 száza­lékkal haladja túl. 263 gyár épül, 21 bányaüzem lesz. Új városokat építünk, teljesen megváltoztatjuk a városok képét. A dolgozók el lesznek látva könyvtárral, rádióval, villannyal, legtávelesebb falvakban is. Azt a tény, a­hogy az üzemekben és gyárakban 85 ezer dolgozó kap munkát évente, döntő fontosságú elsősorban dolgozó pa­rasztságunk szem­pont­jából, akik ha nem jutottak elég keresethez vidéken, kénytelenek voltak bejönni Budapestre és szárazkenyéren, szalonnán élni he­tekig. Ezeknek­ most már nemcsak munkát, hanem szakmai tudást nyújt az ötéves terv. De nem mind­ig egy dolgozó parasztságunk szempont­jából az sem, hogy igával vagy gép­pel dolgoznak-e. Aki traktorral szánt, az komoly lépést tesz a szocializmus, a föld jobb megmunkálása felé. Ugyan­csak nagy fontosságga­l bírnak a ter­melési szerződések. Fontos ez azért mert nagyobb hozamot biztosít a dol­­­gozó parasztságnak, de azért is, mert termelési szerződés megkötésével kapcsolódik be a dolgozói parasztság a tervgazdálkodásba, így nemcsak a sa­ját feje és elgondolása után dolgozik, hanem állami támogatásra is támasz­kodik. Non elvtárs beszédét dübörgő taps­vihar és éljenzés követte a dolgozók hosszan éltették felszabadítónkat, a Szovjetuniót és a haladó emberiség nagy tanítómesterét, Sztálin elvtársat, akinek elért eredményeinket elsősorban köszönhetjük. A vita A beszámolót élénk vita követte. Az MNDSZ részéről Máté Vera szólt hozzá. Beszélt arról, hogy milyen ered­ményes munkát végeznek országszerte az asszonyok, nemcsak a termelés frontján, de a közigazgatásban is. Majd rátért a konkrét feladatokra. Megállapította, hogy a legnagyobb mértékben ki kell venni részét a köz­­igazgatásnak, az ipari és mezőgazda­­sági termelésben, az ötéves terv meg­valósításában.­­Ugyanakkor állandó szívós politikai felvilágosító munkát kell végezni az asszonyok körében. A MINSZ részéről Gondos Imre szólt a kérdésekhez. Forgyal­kozott— az ötéves tervvel­­ és megállapította, hogy a magyar ifjúság előtt olyan hatalmas felemelkedés áll, amely csak olyan or­szágban lehetséges, ahol valóban a dolgozó nép van hatalmon. A közgyűlés óriási lelkesedés köze­pette zárult. A hozzászólások szűnni nem akaró taps és éljenzés azt a bizonyította, hogy, megyénk dolgozó népe tudatában van az előttünk álló nagy feladatok jelentőségének és az ötéves terv beindításával egy ember­ként küzd majd virágzó szocialista jö­vőnk megteremtéséért! 3 tvipk esti ótiiti a közserßülvs k

Next