Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. október (5. évfolyam, 148-173. szám)

1950-10-01 / 148. szám

BÁ­CSKISKUN MEGYEI V NÉPÚJSÁG . évfolyam, 148. szám Ára SO fillér M a Kiskunfélegyházára ér­kezik a Kolhozparaszt-kül­­döttség. — Dolgozók levelei a Békekölcsönről — Képso­rozat az ötéves terv eredmé­nyeiről. — Évadnyitás a Katona József-színházban 1950 október 1, vasárnap MINDEN BECSÜLETES EMBER ÜGYE A választási harc, a békeköl­csön jegyzéssel újabb szakaszá­hoz érkezett. Bátran állíthatjuk, hogy hatalmas lendületet adott a békéért folytatott harcnak, a helyi tanácsok megválasztásával kapcsolatos előkészítő mun­kánknak. Két nap telt el 28-ika óta, de ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy mint az ár, úgy hömpölyögjön az egész orszá­gon, városokon, üzemeken, fal­vakon, tanyákon át a felhívás: jegyezz kölcsönt a békéért! Mintha nem is a technika nagy­szerű felkészültsége, a rádió, a telefon, a sajtó lett volna a hír­nöke a felhívásnak, hanem a szocializmus építését segítő bé­kekölcsön gondolata, a pillana­tok szárnyán repült volna el, országunk minden dolgozójának szívéhez, eszéhez. Alig tűnt fel a na­p, már mindenki, minden dolgozó tudta kötelességét eb­ben az országban. Népünk szí­ve együtt dobbant az ország szi­vével. A haza gondja mindan­­­nyiunk gondja. Az ország épü­lése, mindannyiunk nagy ered­ménye. A nehézipar erősödése, a magunk gazdagodása. Kölcsön a nép országának, kölcsön ön­magunknak. Békekölcsönnel tá­mogatni, szeretni hazánkat, ön­magunk szeretetét jelenti. Köl­csönnel harcolni a békéért any­­ngi, mint a­ legtöbbet tenni csa­ládunk boldogulásáért, jövőjé­ért. Gyűlölni az imperializmust annyit jelent, hogy a békeszere­­tő népek nagy családjába tar­tozunk, melynek vezetője, fő biztosítéka a dicsőséges Szov­jetunió. Megyénk dolgozói izzó szen­vedéllyel gyűlölik az imperia­lizmust és harcosai a béké­nek. A közvetlen, népünk hú­sába vágó érdek az, ami köl­csönt jegyeztetett a dolgozók­kal. De milyen kölcsönt? Nem olyant, tőkések mint régen, amikor a érdekeiért kamáslis urak jegyeztettek a mögül. Ezt gyűlölte bankpult né­pünk. Mert tudta, hogy az csak a tő­késnek haszon. Horthyéknak és Kállaiéknak volt haszon, hogy a Győri-program és az Erdélyi nyereménykölcsönből gyártott minden egyes fegy­ver, a ruhát ciháit­a le népünk­ről. A volt kölcsönöknek a dol­gozói csak alanyai voltak, nem nyertesként, hanem vesztesi­ként. Miért jegyeznek ma Kecs­keméten, Baján, Félegyházán, Kaskantyún kölcsönt.­­Azért, mert ennek béke az elnevezése. Azért, mert ha itt alany is dolgozó népünk, de nyertes is. A vesztes az osztályellenség, a k­­ákok, a fekete reakció, la­pulva nyugatra pislogó jobb­oldali szociáldemokraták, ron­gyos ruhába bújt árurejtegető, de sorbanálló burzsoák, akik­nek ellenére jegyzünk sokmillió for­intot. Makk Ferenc, a bajai gyap­­júszövetgyárból, vajjon miért jegyzett ezer forintot? Faddi Imre fehértói középparaszt, aki egész életében tizenegyedszer is meggondolta, hogy hová te­szi pénzét, miért jegyzett szin­tén ezer forintot? A kalocsai járásban, a jegyzés megkezdé­sekor miért öltöztek virág­díszbe a falvak? Úttörő pajtá­sok miért halmozták el gyer­mekszeretetükkel, virággal, kiváló jegyzőket? Azért, mert a népünk munkája, minden tets­­e, gondolata, a békéért való harccal forrt össze. Megtanul­tunk harcolni a békéért. Mil­liónyian látjuk az imperializ­mus aljaskodását. Tudjuk, hogy min­den eredményünk a külső és belső ellenség elleni harcban született meg. Tudjuk, hogy a békéért folytatott har­cunk egy pillanatra sem tor­panhat meg, mer új összeeskü­vők, új Nagy Ferencek, új Rajkok, új Geigerek dugnák fel fejüket. Tudjuk, hogy a legkisebb megalkuvás, enge­dékenység, az ujjunk megmu­tatása, egész testünket rabolná el. Nem kérünk ebből! Mint férgeket, tiporjuk el a háborús uszítókat, akik lelkiismeretfur­­dalás nélkül zúdítanák nya­kunkra a modern rabszolgasá­got, az USA védjegyezte rab­bilincseket. Görögország pél­dája, Korea bizonyítja a halál­gyárosok demokráciáját. Ahová az imperializmus, vagy mes­­­szenyúló csápja teszi a kezét, ott a sarc, a jogtalanság, az éhhalál, a tömeggyilkosság. De gyűlölni az imperializ­must, csak szavakban, kevés. Tenni kell ellene. Keményen, szigorúan, ahogy azt a nép ér­deke megkívánja. Kulákok­ árut rejtegetnek, izgatnak a béke­kölcsön ellen. Az egyházi re­akció felrúgja az állammal kö­tött megállapodást. A jobbol­dali szociáldemokraták uszíta­nak a munkaverseny és az új normák ellen. Elnézhetjük-e gazemberkedésüket? Elegendő-e a hivatalos intézkedés módja ellenük? Nemi Dolgozó tár­sadalmunk közösítse ki magá­ból, mint a fogvicso­rgató va­dat. Népnevelőink mutassák be a dolgozóknak, mint olyant, aki a mi bőrünkre, zsírunkra spekulál. Az ellenség szívja a gyűlölet levegőjét Ütközzön bele léptenmyomon dolgozó népünknek abba a szilárd ál­láspontjába: „Harcolunk azok ellen, akik, míg mi a békét építjük, a háborúra spekulál­nak­. Mi békés nép vagyunk, mert tudjuk, mi a háború. Ezt bi­zonyítja békekölcsön­­ünk hatalmas sikere is. jegyző­Ne­künk ilyen fegyvereink van­nak. Mi ezekkel a fegyverek­kel képzeljük el megharcolni a jövőnket. A mi jö­vőnk az épí­tés, nem a háború. „Persze, könnyű azoknak, akiknek háború üzlet és nem vér és a könny. Könnyű azoknak, akik a háborút másokkal vívatják, de maguk gazdagodnak“. Mi más­ vívtunk másnak háborút. Megelégeltük az elszegődést, a tőkés gazdagodásáért. Voltunk lábbal tiport, hajcsárokkal hajszolt eszköz, de most sza­badok vagyunk és a háborús uszításnak, az impeszialista pro­vokációnak az a sorsa, amit Kapitány Ferencné, a Megyei­­ Békeiroda vezetője, nyilatko­zott: „Kemény dió legyünk an­nak, aki ránk akar törni!“ A mi „békeszeretetünk, nem a bárány butasága, nem is a strucc öncsalása. A mi béke­­szeretetünk nem gyávaság, mi nem azt mondjuk: inkább szol­gaság, mint halál ,­ hanem azt mondjuk: élni akarunk, sza­badságban és függetlenségben, de ha szabadságunkra és füg­getlenségünkre törnek, akkor életünkkel is helytállunk érte A békekölcsön-jegyzés sok mil­liója mutatja: helytállunk azért, hogy békében és szabad­ságban élhessünk. Munkásosztályunk, a szocia­lizmus építésének forradalmi ereje, élén jár a békéért folyta­tott harcnak, melynek eszköze most a békekölcsön-jegyzés. Gépipari, textil, építő és élel­miszeripari üzemeink dolgozói, öntudatos példát adtak a jegy­zés első két napján. A népneve­lők olyan kézzelfogható, látha­tó nagy eredményeket értek el, mint munkájuk során talán még soha. Lendítsük tovább a kölcsön­jegyzés hatalmas eredményeit. Népszerűsítsük az eddiginél fo­kozottabban építésünk vívmá­nyait Ne csak egy-kettőről beszéljünk, hanem tömegéről, amelyben minden dolgozónak nagy része van. Népnevelőink figyelme forduljon a tanyavi­lág felé. Keressük fel az ívek­kel a dolgozó parasztokat. Mindenki jegyezni akar, ha a kommunisták felvilágosító sza­va eljut hozzájuk. Keressük fel a termelőszövetkezetek pa­rasztjait, akik népi demokrá­ciánk támogatásával, a féléves részesedésnél komoly jövede­lemhez jutottak. Koreában, Szöul védői iz életükkel állnak helyt a mi békénkért is. A mi helytállá­sunk most a békekölcsön-jegy­zés diadalrajuttatása. A béke­kölcsön ügye nemcsak a kom­munisták, nemcsak a munká­­­sok ügye. „ugye ez minden becsületes embernek, aki sze­reti az életet, a népet, a kultúrá­rát, a hazát és akinek az ajkán a humanizmus nem betanult /rázás,*. Munkásosztályunk, ifj­úmunkásaink példája nyomán tovább folyik a Békekölcsön-jegyzés Takács Mátyás balotai közzépparaszt 1100 forintot jegyzett A Békekölcsön-jegyzés az egész országban, megyénkben is nagy lendülettel, a dolgozók nagy lelkesedésével tovább folyik. Vannak már üzemek, ahol teljesen befejezték a jegyzést, így például a kecs­keméti cipőgyárban. De mindenütt nagyszerű ütemben halad, min­denütt népünk egyetért azzal, hogy a Békekölcsön a békéért folytatott harc fegyvere. A jegyzésben munkásosztályunk jár az éjen. A jegyzés nagy­szerű példáját mutatják. A munkásosztály felelősségérzete a jegyzés folyamán főjellem­ivonásként domborodott ki. Ez magával ragadta a tömegeket, és eredménye: a sok-sok millió lejegyzett forint. Az egész országban hatalmas eredmények Az ország fővárosának üzemei nagy eredményekkel, jó példával járnak az élen. A csepeli Martin 1134 forintos átlagot ért el. A Ba­ranya megyei Villányi járás az élre került, mert a népnevelők jó munkát végeznek. A debreceni Elektromosművek átlaga 750 fo­rint. A vasutas dolgozók eddig csaknem 60 milliót jegyeztek. Az igazgatóságok közötti versenyben első Miskolc, második Szeged. Az angyalföldi Acélöntő és csőgyár dolgozói 733 forintos átlagot értek el. A budapesti postások több mint 8 milliót jegyeztek. A salgótarjányi Acélárugyár­ban Szántó István népnevelő több mint 166 ezer forint Bé­kekölcsönt jegyeztetett. Néphadseregünk a 30 & féle millió­nál, Államvédelmi hatóságunk a 13 j milliónál, Rendőrségünk a 11 mil­lió felett tartanak. Olyan eredmé­nyek ezek, amelyek hatalmasan túlszárnyalják az egy évvel ez­­előtti tervkölcsön jegyzésnek a méreteit. A szakma­i gépállomáson Se­bők Valéria 700 forintot jegyzett. Példamutató népnevelők a kecskeméti Gépgyárban A Plotter-gyárban az napon komoly lendületet elmúlt vett a Jegyzés. Röpgyűléseket tartottak és eddig több mint 200 ezer fo­rintot jegyeztek. A Barneválban 322 dolgozó 82.150 forintot jegy­zett. A Lakatonszerelő NV 339 dolgozója 121.900 forintot jegy­zett. A kecskeméti barát­ papok 12-en jegyeztek 100.100 forintot. A kecskeméti gépgyárban a népnevelők jó munkát végeztek. A legjobbak közé tartozik Makai János és Partik Teréz öntőtanonc, akik 700 forintot jegyeztek. A legjobb üzemrészleg a zománcozó, ahol Farkas Imre és Farkas László 800, illetve 900 forintot jegyeztek. A Platter-gyárban a legjobb népnevelők: Vincze Er­zsébet és Kökény Margit. Mind­ketten Dísz-Ifjúmunkások. Erősíteni kell a felvilágosító, ■­épacTfdlő-ala­kát a közép­­parasztság felé. Az ellenség támadása a középpa­rasztság jegyzésében lemérhető. A kulákokat, a békekölcsön ellen­­ségeit, mint a béke ellenségeit kell leleplezni. Lendületes jegyzés Baján Baja jegyzése már jóval meg­haladta a 2 milliót. A Magas­építő NV, a Gyapjúszövetgyár, a Sumár­ipusztai Gép­állomás, a­z Olajgyár, a Bokányi-termelő szö­vetkezeti csoport, a Mátéházi Állami Gazdaság dolgozói java­részt már az elsó napon leje­gyeztek. Különösen lelkesek voltak a Gya­pjús szövetgyár fiataljai, ak­ik közül Herényi Ferenc, Kulter Márta, Braus Magda 600 forintot, Nyiláéin Jó­ A kalocsaiak elfogadták a bácsalmási járás versenykihívását Mi, Kalocsa város örömmel csatlakozunk a dolgozói, bácsal­mási járás dolgozóinak verseny­felhívásához, annak minden pont­ját elfogadjuk és magunkévá tes­­­szü­k. Megjavítjuk népnevelő mun­kánkat, a­­ felvilágosító munkát úgy végezzük, hogy szemmel tartjuk őszi feladatainkat is, nép­szerűsítjük a kölcsönjegyzés ed­digi eredményeit, leleplezzük az ellenség hangját. Ugyanakkor versenyre hívjuk ki Dunavecse nagyközséget, hogy ez­zel is erősítsük szocialista hazán­kat, erősítsük a Szovjetunió által vezetett béketábort, segítsük hős koreai népet szabadságharcá­­­ban, hogy újabb csapást mérjünk úgy a hazai, mint az amerikai imperialisták által irányított há­borús uszítókra. A kalocsai járásban Fajszon Katona Mihály dol­gozó paraszt 1500 forintot jegyzett és azt mondotta: "Tu­datában vagyok annak, hogy milyen nagy jelentőségű kér­désről van szó, tudom, hogy a békét, a szocializmus építé­sét erősítjük a kölcsön­jegy­­zéssel." Hajóson Incze Béláné, a tem­e­­tőszövetkezeti csoport tagja 400 forintot, M. Kovács Istvánná köz­ségi bíró 000 forintot jegyzett. A Maxim Gorki j­eszes elnöke, gyermekes családapa szintén 600 8 forintot jegyzett. Ebben a portban 20 csoporttag 6680 cso­fo­rintot jegyzett..

Next