Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-03 / 1. szám
«fflymwwk mi Baja városi tanács munkája — j A kiskunfélegyházi általános iskolában harcolnak a lemorzsolódás ellen. — I’álmonostori j békebizottság munkájáról. — j A minisztertanács határozata a j cukor- és lícomliszt ellátásáról í VI. évfolyam, 1. számÁra 50 fillér 1951. január 3, szerda A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a takarékosságról ben Az ötéves terv első esztendején ép gazdaságunk fejlődése hatalmas lépésekkel haladt előre. Gyáriparunk termelése ez év III. negyedében 30 százalékkal haladta meg az 1949-es év hasonló időszakának színvonalát. A beruházások összege az előző évhez képest kétszeresére emelkedett, a munka termelékenysége egy év alatt 19,1 százalékkal nőtt meg. E sikerek fokozásának, népgazdaságunk további gyorsütemű fejlesztésének egyre inkább akadályává válik a takarékos gazdálkodásnak széles területeken mutatkozó hiánya. A termelés, a beruházások, közlekedés, a kereskedelmi forgalom és az államigazgatás számos területén felesleges költekezést lehet megfigyelni, egyes hivatalokban és vállalatokban pedig határozottan a pazarlás jelei tapasztalhatók. A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocializmus építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését. Ennek fontos feltétele az anyaggal, gépekkel, munkaerővel való takarékosság fokozása, amely újabb hatalmas tartalékok mozgósítását teszi lehetővé népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében. I. A minisztertanács a takarékos gazdálkodás hiányának legfontosabb jelenségeit a következőkben állapítja meg. 1. Az anyagfelhasználás területén a pazarlás megnyilvánulásai az alacsony anyagkihozatal, a magas hulladékszázalék, a selejt, a segédanyagok takarékos felhasználásának elhanyagolása. Szénben, villamosenergiában, folyékony üzemanyagban jelentős mennyiség kerül feleslegesen felhasználásra. Az ipari termelés értékének az anyagköltség mintegy a felét teszi ki. Ezért minden százalék anyagmegtakarítás többszáz millió forint nyereséget jelen népgazdaságunk számára. Az üzemekben nagyértékű, ott felesleges, de máshol használható anyag hever felAz Állami Ellenőrző Központ csupán 90 üzemben végzett vizsgálata során 260 millió forint értékű, évek óta heverő ilyen készletet talált. A színesfémek, koksz, pamut, bőr és más ipari termelés szempontjából igen fontos anyagokból a szükséglet túlnyomó részét csak behozatal útján, részben tőkés országokból lehet beszerezni. Ennek ellenére országunkban teljesen elhanyagolják a behozatalra kerülő anyagoknak hazai anyaggal és műanyaggal való helyettesítését. A melléktermékek és hulladékok feldolgozása, hasznosítása a kezdet kezdetén tart. Jelentékeny mennyiségű kohósalak, bőr, textilanyag, vegyianyag megy így veszendőbe. Nem kielégítő a hulladékok gyűjtése sem. Ennek következtében olyan anyagokban is behozatallal kell fedezni a szükségletet, amelyek idehaza is fellelhetők, de rossz szervezés, nemtörődömség miatt a szemétbe kerülnek. Az anyagtakarékosság megvalósításához az anyaggazdálkodás megszervezésére s az anyagnormák széleskörű alkalmazására van szükség. Az anyaggazdálkodás szervezete azonban csak nemrég épült ki, az első anyagnormák pedig csak 1951- ben kerülnek bevezetésre, mert az iparban az anyagnormák elkészítéésre és alkalmazására vonatkozó határozatokat késve hajtották végre. Az állami gazdaságokban általános jelenség a termények, takarmányok, a gépek és szerszámok hanyag, szakszerűtlen kezelése. Sok megtakarítási lehetőség van a termelőszövetkezetekben is. A betakarítás késedelmes elvégzése, valamint a már betakarított termények gondtalan kezelése évente 4-5 százalékos szemveszteséget okoz. A szálastakarmányok rossz kamtazása következtében a beázások több tízmillió forint kárt jelentenek. A szakszerűtlen trágyakezelés következtében jelentékeny mennyiségű táperő vész el. A helytelen és gondtalan tejkezelés következtében évente néhány millió liter tej válik emberi fogyasztásra alkalmatlanná, és kerül a moslékba. 2. A beruházások területén a takarékosság hiányát ugyancsak széles körben lehet tapasztalni, noha a takarékosságnak ezen a területen igen nagy jelentősége van, hiszen a beruházásokra 1951-ben 11,7 milliárd forintot, a következő években pedig fokozatosan növekvő összegeket fordítunk. A beruházások előkészítése — az utóbbi időben kétségkívül tapasztalható javulás ellenére — még mindig nem kielégítő. A beruházások előkészítésével megbízott szervek elhanyagolják a gazdaságossági nem törekszenek a szempontokat, beruházási költségek csökkentésére. Az előkészítéshez gyakran nem áll kellő idő rendelkezésre, ezért számos építkezés folyik terv nélkül, s ez növeli az építési költséget. Az előkészítés tervszerűtlensége mutatkozik meg abban is, hogy számos esetben kevésbbé fontos beruházások megelőznek fontos és hosszabb előkészítést igénylő beruházásokat. Ez az eljárás a beruházások arányát az ipar rovására változtatta meg. A beruházások indokoltságának elbírálásával kapcsolatban sokszor nem vizsgáljak meg alaposan, vajjon nem lehetne-e a termelést új építkezés helyett, a meglévő épületek jobb kihasználásával emelni. Bár köztudomású, hogy iparunk gépállománya nincs megfelelően kihasználva, mégsem veszik kellőkép figyelembe új gépek beszerzése megett a több műszakra való áttérésnek, a gépállásidő csökkentésének lehetőségét. Nem érvényesül eléggé a takarékosság az építkezések tervezésében és kivitelezésében sem Az épületek méretei sokszor úlzottak, a kivitel is gyakran feleslegesen drága. Ez a hiba külünösen kirívóan is jelentkezik a mezőgazdasági építkezéseknél Az új állami kereskedelmi üzletek jelentős részét is fényűző .mőden, költséget nem kímélve építették fel. A típustervek elksészításénál nem alkalmazzák eléggé a szabványosítás módszerét. A tervezők nem egyszer feleslegesen használnak költségesebb vasbeton szerkezeteket, egyszerűbb, ok osóbb anyagokból előállítható szerkezetek helyett. Gépi beruházásoknál előfordul, hogy a tervezők a szükségesnél nagyobb teherbírásra, teljesítőképességre méretezik a berendezéseket és szerkezeteket. A túlzott igények sokszor úgy jelentkeznek, hogy az egy művelet elvégzésére alkalmas egycélú gépek helyett többcélú gépeket szereznek be. 3. A munkaerőhalasználás területén a pazarlás ugyancsak szembeötlő. Noha a bányászatban, az építőiparban és más szakmákban is munkáshiány mutatkozik, jól képzett szakmunkásokban pedig majdnem minden iparág szűkön áll, a vállalatok egy részében mégis több munkást és tisztviselőt foglalkoztatnak, mint amennyi a munka helyes megszervezése esetén szükséges volna. A termelésben közvetlenül részt nem vevő, kisegítő munkakörökben és az adminisztrációkban dolgozók aránya a termelésben közvetlenül részvevő munkásokhoz viszonyítva sokhelyütt nem kielégítő. Az amúgyis túlméretezett nagykereskedelmi vállalatok alkalmazottainak száma az év eleji 43.000-ről novemberre 52.000-re emekedett. Az államapparátus létszáma — beleértve a vállalati formában működő, de lényegében irányító feladatokat ellátó szerveket és központokat is — állandóan növekszik. Ez nagyrészt a még mindig tapasztalható rizmus következménye. bürokraA magas létszám viszont maga fontos tényezője a bürokratizismus további növelésének. 4. Az államháztartás dologi kiadásai 1151-ben 6,2 forintot tesznek ki. A milliárd dologi kiadások mértékének ez a megállapítása nem nyugszik szilárd alapokon. Sokhelyütt hiányoznak a költségnormák, ott pedig, ahol már elkészültek, nem elég szorosak. A kiküldetési költségek például 1951-ben 200 millió forintot emésztenek fel. A túlságosan sűrű és felesleges kiküldetések nemcsak komoly anyagi megterhelést jelentenek az államnak, de fokozzák a bürokratizmust is. Egyes hivatalnál és vállalatoknál pazarlás mutatkozik a reprezentációs jellegű kiadásokban. A felesleges és fényűző rendezvények, a költséges szobaberendezések, az állami gépkocsik szabálytalan használata és az állami pénznek különféle más formákban történő könnyelmű kezelése nem egyszer olyan méreteket ölt, ami szocializmust építő országban megengedhetetlen. II.» A minisztertanács a felsorolt hibák és hiányosságok kiküszöbölésére, valamint általában a takarékosság mindenirányú fokozása érdekében a következőket rendeli: 1. Az anyagfelhasználás területén a kohó- és gépipari, a bánya- és energiaügyi, a könnyűipari, az építésügyi, az élelmezési, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszterek a vállalatok igazgatóinak, műszaki alkalmazottainak és dolgozóinak bevonásával szervezzék meg és biztosítsák az anyaggal és energiával való takarékos gazdálkodást. Különösen takarékoskodni kell a következő anyagokkal: vas, színesfémek, szén, olaj, benzin, fa, cement, gyapot, bőr, papír és az összes importanyagok. A fokozott takarékosság megvalósítása érdekében: a) a 100 tonna hengerelt áruhoz szükséges önteésmennyiséget az 1950. évi 150 tonnáról 1951-re 146 tonnára kell leszállítani; a gépipar gyártmányainál a hengerelt és kovácsoltam fajlagos felhasználását 1951-ben 7— 10 százalékkal kell csökkenteni; az öntödék selejtjét 1951-ben egyharmadával kell csökkenteni; a gyapotfonál kifonását 1951- ben az idei 86 százalékról 92 százalékra kell emelni és ezzel 16 millió forint megtakarítást kell elérni; az egy cipőre felhasznált felsőbőr és talpbőr mennyiségét 5 százalékkal kell csökkenteni és az így megtakarított anygból 400 ezer párral több cipőt kell előállítani ; a már elrendelt 5 százalékos szén megtakarításán felül az összes állami hivatalok és vállalatok takarítsák meg a világítási célokra szolgáló villamosenergia 5 százalékát: a bánya- és energiaügyi miniszter egy hónapon belül terjesszen elő javaslatot a villamosenergia fogyasztásának a napszakok közti egyenletesebb elosztására: a közlekedéspostaügyi, illetőleg a földműveslésügyi miniszter egy hónapon belül állapítsa meg a teher- és személyautók, valamint a traktorok üzemanyagfogyasztási normáit olyan módon, hogy a jelenlegi felhasználással szemben 10 százalékos megtakarítás mutatkozzék. A gépek jobb kihasználása, a javítási költségek csökkentése érdekében minden ütemben meg kell szervezni a gépek rendszeres karbantartását. Minden gépfajtára és járműre vonatkozóan meg kell határozni a két karbantartás közötti időt és a javítói költségek normáját. A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben az eddigi kb.1,5 százalékos szemveszteség a betakarítói munkák időbeli és gondos elvégzése, valamint a szakszerű tárolás révén 1 és fél százalékra csökkenjen; a takarmányozásnál szigorú takarékosságot érvényesítsenek tervszerűen emeljék a takarmánykihasználás fokát. A földművelésügyi miniszter gondoskodjék az állami gazdaságokban az anyagkiadás, raktározás, kezelés rendszertelenségének, lazaságának felszámolásáról, a pontos elszámolás és ellenőrzés megszervezéséről. b) A minisztertanács utasítja az OT elnökét és az illetékes minisztereket, hogy a kutatóintézetek és az érdekelt vállalatok bevonásával dolgozzák ki az importanyagoknak hazai anyagokkal való jvórlását biztosító módszereket, szélesítsék ki a műanyagok előállítását és felhasználását. Az Országos Tervhivatal a elnöke a kísérletekhez, valamint pótanyagok és műanyagok gyártásához szükséges beruházásokat soronkívül engedélyezze. A minisztertanács felhívja az összes dolgozókat, különösen mérnököket, technikusokat, újíatókat, sztahánovistákat, tegyenek javaslatokat, dolgozzanak ki eljárásokat a külföldi eredetű anyagok pótlására. A könnyűipari, a belkereskedelmi és a külkereskedelmi miniszterek vizsgálják felül az egészben, vagy részben behozott anyagból gyártott, illetőleg forgalomba hozott cikkeket és egy hónapon tegyenek javaslatot egyes belül cikkeknél a behozott anyagból való a gyártás kiküszöbölésére, illetőleg behozott anyagoknak hazai anyagokkal való helyettesítésére c) A minisztertanács az érdekelt miniszterek kötelességévé teszi, hogy gondoskodjanak az üzemekben keletkezett melléktermékek feldolgozásáról és hasznosításáról. Amennyiben a hasznosítás az üzemen belül nem lehetséges, vagy nem gazdaságos, a helyi tanácsok szervezzenek kisebb üzemeket a melléktermékek feldolgozására és támogassák az ilyen célra szövetkezeteket.alakuló kisipari Az Országos Tervhivatal elnöke állapítsa meg minisztériumonként és iparáganként, — a minisztériumok pedig a keretszámok alapján üzemenként — a kötelezően beadandó ócskavas- és egyéb hulladék mennyiségét. A belkereskedelmi miniszter építsen ki olyan hulladékgyűjtő szervezetet, amely minden házhoz eljut és képes a háztartásokban felgyülemlő értékes hulladékot teljes egészében összegyűjteni. Ezekkel az intézkedésekkel az 1951. év folyamán legalább 50 százalékkal kell növelni az ócskavas-, a színesfémek, a bőr-, a papír-, a rongy- és egyéb hulladékok begyűjtését 1950-hez képest. A minisztertanács elsősorban az ifjúságot hívja fel, hogy a hulladékgyűjtésben való lelkes részvételével segítse szocialista iparunk erősítését. d) A minisztertanács díjsírja. / í