Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. március (6. évfolyam, 51-74. szám)
1951-03-02 / 51. szám
BÁCSKISKUN MEGYEl <«M—M>rt>^(fcli<llM 1ÉaliMEI)i*b<Ht iflhiiti~i fii i MMIE iMfcrtÉlitif HiiMfc^O iíllHlMiiŰ indiMffii VI. évfolvani. 51. szám Ara 50 fillér I mm Az MDP Kecskemét városi pártbizottsága március 4 én, Kecskeméten délelőtt 11 órakor a Széchenyi téren KONGRESSZUSI NAGYGYŰLÉSt tart. Előadók: A Holland Kommunista Párt küldötte. — Kállai Gyula külügyminiszter. — Németi József, a megyei pártbizottság titkára, " 11 1951 március 2. péntek Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság* szocialista építése terén Gerő Ernő elvtárs beszámolója az MDP Kongresszusán Az MDP Kongresszusának negyedik napján, szerdán reggel lelkes, hosszantartó taps és üdvözlés közepette Gerő, Ernő elvtárs. Pártunk főtitkárhelyettese lépett a Ha népgazdaságunk fejlődését egészében tekintjük, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az ötéves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődőt az előírtnál. Mint ismeretes, gyáriparunk a menetközben felemelt előirányzatot is 9,6 százalékkal túlteljesítette , ennek eredményeként. egész tervkötelezett iparunk termelésének növekedése 1950- ben, a hároméves terv utolsó évéhez, 1949-hez képest 35,1 százalék volt. Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta, s amelyhez foghatót soha nem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosítás sztálini törvényének megfelelően nehéziparunk termelésének fejlődése meghaladta a könnyűiparunkét. Nehéziparunk termelése az ötéves terv első évében 36,2 százalékkal emelkedett a megelőző évhez képest, könnyűiparunké pedig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelésének fejlődését is messze maga mögött hagyta gépiparunk, amelynek termelése egyetlen év alatt 42,3 százalékkal ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocialista iparosítás sztálini törvényének. Nehéz- és könnyűiparunk mellett komoly fejlődést mutat építőiparunk, melynek termelése az ötéves tervidőszak első évében, a megelőző évhez képest 116 százalékkal növekedett s amely termelési tervét kereken 30 százalékkal teljesítette túl. Ötéves népgazdasági tervünk előírta, hogy a gyáriparban a munka termelékenységének öt év alatt 50 százalékkal kell növekednie. Ismeretes, hogy már az első évben gyáriparunkban a termelékenység, az egy teljesített munkaóra alatt termelt értékben mérve, több mint 20 százalékkal emelkedett. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke száz ,forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz-és köBÖyűiparban egy év alatt száz forint kifizetett bérre vonatkoztatva, a termelés értéke 2,0 százalékkal, az építőiparban pedig 16 százalékkal csökkent. Más szóval a szónoki emelvényre, hogy megtartsa a Kongresszus második napirendi pontjának beszámolóját, Tisztelt Kongresszus! Elvtársak! — kezdte beszámolóját. Iparunkban a béralap gyorsabban növekedett, mint a termelés, amit nem normálisnak tekinteni lehet Az önköltség csökkentését ötéves népgazdasági tervünk 1050—54. évek időszakára 25 százalékban írta elő. Ennek megfelelően az ötéves terv első évében az ipari termelés önköltségének mintegy öt százalékkal kellett volna csökkennie. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük. Gyáriparunknak és építőiparunknak egészében rendkívül gyorsnemű fejlődése nem terelheti el figyelmünket azokról hiányosságokról, amelyek, a mára említetteken kívül, iparunk fejlődésében megmutatkoznak, így jóllehet ötéves tervünk eredeti előirányzatához képest, anyagiparunk termelésének alapfejlődése is meggyorsult, mégis alapanyagi emelésünk, a vas-,az acél-,a hengerelt, acél- és a széntermelés gyorsulásának üteme jelentősen elmarad az egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképpen, jóllehet, már az ötéves terv első évében több villamosenergiát termeltünk, mint amennyit tervünk szerint termelnünk kellett volna, villamosenergia termelésünk gyorsulásának üteme elmarad egész iparunk termelésének gyorsulási üteme mögött. A tapasztalat bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk. Ha az iparunkban az ötéves terv első évében az igen komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta lényegileg egy helyben topog és helyi iparunk, tehát a túlnyomórészt helyi nyersanyagokat feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövetkezésre és kisiparosaink jelentékeny része rája már, hogy számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi A Magyar Dolgozók Pártjának I Kongresszusa olyan időpontban ülésezik, amikor már módunkban áll részleteiben is kiértékelni ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményeit, demokrácia gazdaságába, az épütő szocialista gazdaság rendjébe. Ami a helyi ipart illeti, itt a helyi tanácsok létrehozása, számos gazdasági tevékenység fokozatos átadása a helyi tanácsoknak és a Helyi Iparigazgatóságnak megteremtése kell, hogy jelentős mértékben meggyorsítsák a fejlődést. Közlekedésünk lépést tudott tartani népgazdaságunknak, s különösen gyáriparunknál és építkezéseinknek az ötéves tervben, előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Vasútjaink 1950- ben kereken 70 százalékkal szállítottak több árut, mint a második világháborút megelőző utolsó esztendőben. Ha figyelembe vesszük, hogy a második világháborút megelőző időszakban a magyar vasút áruforgalmának növekedése évente átlagosan 2—3 százalék volt, ez világosan megmutatja egész népgazdaságunk erőteljes fejlődését is, amely csakis a szocializmust építő népi demokrácia rendében vált lehetővé. A vasúti személyszállítás 1950 folyamán még nagyobb mértékben emelkedett, mint az áruszállítás: 25,7 százalékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja hanem egyben jelzi dolgozó meg. népünk életszínvonalának emelkedését is. Mezőgazdaságaink részben a kedvezőiévi időjárás miatt, 1950-ben nem fejlődött egyenletesen, így, míg kenyérgabonából 9,2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és a takarmánynövényeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk, az 1950. évre előírt tervhez viszonyítva. Különösen jelentős az elmaradás a kukoricánál és cukorrépánál, amely terményekből több termett ugyan, mint 1940- ben, de az ötéves terv első évére előírt feladatot csak 79, illetve 65 százalékra sikerült megvalósítani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lassította, sőt részben visszavetette állatállományunk fejlődését, amiben persze az ellenség aknamunkája is szerepet játszott. Sertésállományunk 1950. októberében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanazon hónapjában, tehénállományunk pedig mintegy 50.000-rel csökkent. Ugyanakkor jelentősen megnövekedett az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok állatállománya. Az állami gazdaságok állatállománya számos állatban kifejezve) 1950 folyamán 125 százalékkal emelkedett s emelkedésében túlhaladta a tervelőirányzatot. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgazdaságunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállománya 4400 traktorral növekedett s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet is adtunk a mezőgazdaságnak. A műtrágya-felhasználás mezőgazdaságunkban 1950 folyamán több mint 50 százalékkal emelkedett. A minisztertanács ismert határozata nyomán az agrotechnika nemcsak az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban is bizonyos javulást mutat, Egészében véve azonban mezőgazdaságunk fejlődését az ötéves terv első évében nem tekinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását nem is mutatják meg eléggé világosan csak a termelési adatok. A mezőgazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg, a népi demokrácia idején összehasonlíthatatlanul nagyobb hányadot fogyaszt el, mint amekkora hányadot elfogyasztott a nagytőkés, nagybirtokos Horthy-Magyarországon. Nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy ma szétaprózott mezőgazdaságunk ,nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad iparunk árutermelése mögött, így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 százalékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4,5 százalékkal. A mezőgazdaság elmaradásának legfőbb oka az, hogy iparunk már túlnyomó többségben szocialista nagyipar, mezőgazdaságunk pedig még túlnyomórészt szétaprózott, kisárutermelő és kevés árut termelő gazdaság. Emellett, szerepet játszik az is, hogy egyéni parasztgazdaságaink fejlődésére nem mindig fordítottunk elég gondot. Ebből azonban nem azt a következtetést kell levonni, hogy meg kell lassítani országunk iparosításának ütemét, hanem azt, hogy fokoznunk kell az iparosítás ütemét, fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését, fokoznunk kell a mezőgazdaságnak műtrágyával, munkaeszközökkel, szállítóeszközökkel való ellátását s a fokozott iparosítás útján is meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdaságot fokozatosan nagy üzemű, sok árut termelő, iparunk és lakosságunk összes szükségeiért bőven kielégítő szocialista gazdasággá szervezhessük át 1950 Belső áruforgalmunk folyamán nagymértékben megnőtt. Az állami nagykereskedelem forgalma tehát egész nagykereskedelmünkké, mert 1950- ben már nem volt nálunk magánnagykereskedelem) egy év alatt 57,4 százalékkal emelkedett , az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel hét százalékkal túlteljesítette. A kiskereskedelem (tehát az állami, a szövetkezeti és a magán-kiskereskedelem együttvéve) 1950 évi forgalma 13,8 százalékkal haladta meg az 1949. évit. Az 1950-ben bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősen megerősödött belső áruforgalmunkban a szocialista (tehát az állami és szövetkezeti) kereskedelem szerepe- Jelenleg a szocialista kereskedelem a fogyasztói áruforgalomnak már mintegy 70 százalékát bonyolítja le. Belkereskedelmünk jelentős fejlődése és szocialista kereskedelmünk komoly megerősödése azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy szemet hányjunk a hiányosságok előtt. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy míg az előző években, gyakran a fölös mennyiségben raktáron fekvő áruk elhelyezése okozott számunkra gondot, addig 1950-ben, a termelés általános emelkedése ellenére, a kereslet számos területen elébeszaladt a kínálatnak. Misában véve ez nem lehet negatív jelenségnek tekinteni. Például az, hogy 1950 ben 156.000 kerékpárt és közel tízezer motorkerékpárt termeltünk s ez a mi viszonyainkhoz képest hatalmas mennyiség sem mutatkozott elegendőnek, mutatja, mennyire felemelkedett dolgozó népünk életszínvonala. De természetesen, a belső áruforgalomban tapasztalt rendellenesség nemcsak erre vezethetők vissza. A belső áruforgalomba megmutatkozó rendellenességekben szerepet játszik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés elmaradása. De szerepet játszik e mellett az is, hogy a dolgozók, a keresők száma s ezzel együtt a béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez a gyors ütemű növekedése átmenetileg csak kisebb mértékben jut kifejezésre a fogyasztási javak termelésének emelkedésében, mert a szocialista iparosítás megköveteli, hogy most mindenekelőtt nehéziparunkat, illetve általában a termelőeszközök termelését fejlesszük. Mindezekhez járul saját tapasztalatlanságunk és gyenge szervezőcégünk is az állami s általában a szocialista kereskedelem terén, de nem utolsó sorban, igen Végül komoly szerepet játszik népünk ellenségeinek, a kizsákmányoló osztályoknak, ezek maradványainak, a különféle reakciós elemeknek népi demokráciánk ellen irányuló tudatos kártevő munkája is- Ismeretes, hogy 1950 folyamán az ellenség időről-időre több atka- ötéves népgazdassági tervünk első évének eredményei és hiányosságai