Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1951-04-01 / 76. szám
BÁCSKISKUN MEGYEi Sä» VI. évfolyam, 76. szám Ára 50 fillér A Kiskunfélegyházi Gyárépítő Vállalat taggyűléséről. — Két nagy győzelem a bácsalmási állami gazdaságban. — Sánta Mihály lakatos anyagtakarékossággal harcol a békéért. — Sztálinnak köszönöm... — Orosz Sándor új útja. 1951. április 1. vasárnap A NAGY ÜNNEP ELŐTT : közeledünk az egész magyar a munkanélküliséggel, a talpadolgozó nép nagy ünnepe felé. Április 4 történelmünk felejthetetlen napjává lett. Tudtuk, éreztük a fasiszta iga alól való felszabdalásunk nagy jelentőségét a megtörténte pillanatában, egy évvel később még inkább, de most a hatodik évforduló előtt látjuk igazán magunk elé óriásodni felszabadulásunk fényének eredményeit és erre építve hatalmas önbizalommal tölt el minden magyar dolgozót ez a nagyszerű távlat, melyet Pártunk II. kongresszusa határozott meg és amelynek célja: hazánkban a szocializmus felépítése. Hat év alatt messze eljutottunk. Messzebbre, mint gondoltuk. Miért? Mert a Szovjetuniótól kaptuk szabadságunkat, mert a munkási osztály élcsapata, a Párt izmos keze vezetett bennünket, mert a Párt vigyázó, tervező szeme nem engedte, hogy eltévelyedjünk, hogy a reakció martalékává legyen népünk ; harcos, edzett akarata legyűrte a nehézségeket, súlyos, sorozatos csapást mért az ellenségre, tervet javasolt és valósított meg és egész népünket egységbe kovácsolva hazánk nem réti, hanem erős bástya lett a béke frontján. Az elmúlt hat esztendő nagy alkotásai történelmi dokumentumai annak, hogy a szovjet néptől kapott szabadság a Párt és a dolgozó nép kezében kimeríthetetlen erőtartalékja országunk boldogulásénak. Nem így azokban az oosszágokban, lahovtá az imperialista csizma tette be a lábát, pl. Görögországban. Ezekben a z «migokban szabadságot csak s fülkések, a volt nádik, a munkás nyúzó pribékek kaptak dolgozó tömegek irtózatos szennvedéseinek az árán. Nálunk a Szovjetunió felszabadítása telegítísége nyomán országépítés, — hat évvel ezelőtt elképzelhetetlen méretű — gigászi borúházások, Duntapentele, Inotiai erőmű, 28 ezer traktor. Állandóan emelkedő életszínvonal. Ezzel s zömben az impenaliizmus által „felszabadított“ területieken és magukban a kapitalista országokban ió rohamosan süllyedő munkabérek, növekvő munkanélküliség, a munkásüldözés, a dolgozó tömegek csaknem törvényenkivülisége, « becsülete* gondolkodású emberek bebörtönzése, kímpadra hurcolása. Tito Jugoszláviájában mindez még vadabb, kegyetlenebb formában áll fenn. nak Ha felszabadulásunkat és anelsorolhatatlanul nagy eredményeit, — amelyben most élünk —■ összehasonlítjuk a kapitalista országokban uralkodó helyzettel, a Tito banditák Jugoszláviájából érkezett levelek kesergő, panaszkodó hangjával, ha a mát összevetjük a felszabadulás előtti életünkkel, rasztok, cselédek nyomorgó sorsával, ha összevetjük a felszabadulás utáni közvetlen időkkel, az inflációval, a sokaknál már elfelejtett nagy nehézségekkel — akkor látjuk igazán, meddig jutottunk el, hogyan termékenyült meg szabadságunk. Az imperialista fenevadak erre a szabadságra és annak minden eddig elért és elérhető eredményeire csattogtatják fogaikat. Vérszomjükat Koreában már megmutatták és most minden szándékuk az, hogy a világ európai részén is lángba borítsák az országokat. Ezt célozza közvetlenül Nyugat-Németország militarizálása és ezekbe a számításokba esik bele Tito és bandája is. Az új világháború kiirobbantásának azonban nemcsak előrehajtó, hanem akadályozó ereje is van és ez a Szovjetunió vezette hatalmas erejű, 800 milliós béketábor, amely képes arra, hogy hátul álljon egy új világháború kirobbanásának. „A béke fennmarad és tartós ha a népek kezükbe veszik lesz, a béke megőrzésének ügyét végleg kitartanák mellette."rés Felszabadulásunk napján, hat évvel előbb •—• sok szovjet hős élete árán ölünkbe hullott a béke és vele együtt a szabadságunk is. Most, hat év után, a felszabadulás napja a békeharc kellős közepén, a béke megőrzéséért folytatott nagy munkában talál bennünket. Hat év után — persze már előbb is — újra mindenek felett való kérdés számunkra harcolul békénkért; szabadságunk, megőrzéséért. Néhány alp különbséggel, április 8-án indul meg nagy aláírásgyűjtési kampány a ma egészen biztosan egész dolgozó népünk, április 4 ünnepének szellemében egy akarattal fogja aláírni a békeívet, melyen ez élt: „A béke biztosítóm és a nemzetközi biztonság érdekében követeltük, hogy az öt nagyhatalom: az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Anglia és Franciaország kössön békeegyezményt.‘‘ Nagy ünnepünk és béketearcunk újabb állomása előestéjén, hogy felkészültek Hegyünk, magunk munkája, területén kell a körülnéznünk. Üzemeinkben, pártszervezeteink vezetékével és a kongresszusi munkaversenyzés folytatásaképpen állandósultak a nagy eredmények és jónéhány versenyfelhívás vagy csatlakozás sok olyan feladatot tűzött ki megoldani, amelyek jelentősen viszik előbbre az iparunkra háruló fokozottabb feladatok megoldását. A hátralévő három nap arra kötelezi az üzemek dolgozóit, hogy felajánlásaikat teljesítsék, hogy még erősebb, lendületesebb legyen a munkaversenyzés, hogy segítsék azokat, akiknek a teljesítményeik még a 100 százalék alatt van. A felszabadulási versenyzés nem elégszik meg azzal, hogy figyelembe nem véve a kongresszusi termelési harcban elért nagy teljesítményeket, az azt megelőző régi, már túlhaladott alacsony eredmények valamelyes túlteljesítésére törekedjünk. Ilyen jelenséggel nem egy helyr., találkoztunk, különösen a Bajai Gyapjúszövetgyárban. Ezt a „fogást””, mely mindenképpen visszautat jelent, fel kell számolni és a népnevelőmunka, a versenyzés felfokozásával és a nyilvánosság biztosításával el kell érni, hogy az eredményeik méltóak legyenek a felszabadulási ünnep felbecsülhetetlenül nagy jelentőségéhez. Az üzemek dolgozói kövessék a Kecskeméti Gépgyár dolgozójának, Berényi Istvánnak példáját, aki a 178 százalékos vállalása helyett már 203 százalékot teljesített, vagy a Kecskeméti Magasépítő Vállalatnál Vidács József ács* brigádjának példáját, százalékos felajánlása aki 115 már 164 százalékot ért el.helyett A falun, s a felszabadulás ünneplék legszebb ajándéka lesz, ha április 4-re a tengeri és gyapot kivételével minden taavaszi vetésű mag a földben lesz. Éppen ezért gyorsítani kell az árpa, a zab, a cukorrépa és a napraforgó vetését. Az állami gazdaságok és a termelőszövett kezelt csoportok élenjárnak a munkálatok elvégzésében, kövessék őket az egyénileg dolgozó parasztok is. A bajai és bácsalmási járások sorakozzannak fel az élenjáró kecskeméti, kunszentmiklósi, kalocsai és dumvecsei járások mögé. Mint a deu erő mozgósításával a felszabadulás nagy ünnepére be kell hozni az elmaradást. Pártszervezeteink teljes mozgósítást hajtsanak végre a maguk területén és a helyi tanácsok felelősségük teljes tudatában irányítsák a tavaszi munkálatokat Adjunk minél nagyobb támogatást az újonnan megalakult termelőcsoportoknak, biztosítsuk, hogy már munkájuk kezdetén is élesen intéződjék a közös munka minden előnye. A felszabadulás napjára isigjobban végzett munkával készülünk igazán. Az ünneplésünknek ez az egyetlen módja. Éppen ezért, a még hátralévő néhány napot arra használjuk fel, hogy fokozzuk eredményeinket, hogy mindenütt, üzemben, falun végrehajtsuk, illetve teljesítsük mindazt, amit április 4- re vállaltunk, így fejezzük ki legjobban a Szovjetunió iránti határtalan szeretetünket, ez mutatója annak, hogy megéri tettük Pártunk kongresszusának határozatait, a felemelt terv ránk háruló Rákosi elvtárs kötelezettségeit, azt mondotta kongresszusi referátuma két záró mondataként: „Mi, magyar kommunisták, rajta leszünk, hogy a lehetőségekkel jól éljünk dolgozó magyar népünk javára és így szolgáljuk legjobban béke, a szocializmus ügyét. Azt a az ügyet, amelyé a biztos jövő, s melynek 800 milliós tábora élén ott halad győzelmes felszabadítónk, a hatályas Szovjetunió s mindannyiunk szeretett, bölcs vezére, a nagy Sztálini“ A megyei tanács ülése megtárgyalta a tavaszi munkálatok, a békés határrási mozgalom és a tanácsok megerősítésének feladatait Az ülésen felszólalt Németi József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára Pénteken zajlott le a megyei tanács végrehajtóbizottságának ülése, amely kiértékelte az eddig végzett munkát és irányt szabott a soron következő feladatok megoldásához. A napirendi pontok öt kérdést sorakoztattak fel. A békeharc következő feladata: Szabó elvtárs, megyei tanácsos, nők elsőnek az április 8-án beinduló békeivaláírási mozgalomról beszélt. Ennek a mozgalomnak nem csupán az a célja, hogy számszerű aláírásokat gyűjtsön, hanem ennél sokkal többi gyarapítani. az aktív békeharcosok táborát, mozgósítani a dolgozó tömegeket a fokozottabb békeharcra. Ugyanakkor agitációnkban le kell lepleznünk a béke belső ellenségeit. Megyénkben, mely Tito Jugoszláviájával határos, fokozott feladatok állanak előttünk a békéért folyó harcban, erre eggyé kell kovácsolnunk minden magyar és délszláv dolgozót. Éreznie kell megyénk dolgozó népének, hogy a magyar és délszláv dolgozók mögött ott van a 800 milliós béketábor, élén a Szovjetunióval és Itt van a mi néphadseregünk, amely példaképének a szovjet hadsereget tekinti. Mi vagyunk az erősebbek, mint Tito és bandája, hiszen mögöttük csak néhány bankár áll, de nincs mellettük a jugoszláv dolgozó nép. S egyre nő a gyűlölet Titóék ellen, amit az odaátról érkezett levelek és a jugoszláv munkások egyre elszántabb harca is bizonyít. A mi táborunk, a béke tábora azért erős, mert a Szovjetunió szakadatlan harcot folytat a béke ügyéért. Az elmúlt időszak eredményei Szabó elvtára azután beszámolt a megyei tanács végrehajtóbizottságának eddig végzett munkájáról és vázolta a közeli feladatokat. — A végrehajtóbizottság első negyedévben elvégzett munkája és ez a beszámoló beleesik abba az időszakba, amelyben Pártunk történelmi jelentőségű n. kongresszusát tartotta — mondotta Szabó elvtárs. — A pártkongresszus kiértékelte népünk hatalmat építő munkáját, az ipar, mezőgazdaság és kulturális fejlődésünk eredményeit. Az elmúlt hónapok munkája nyomán megyénkben is elértük a termelőszövetkezeti mozgalom ugrásszerű növekedését. Tavaly még 154 termelőcsoport dolgozott megyénkben, ma számuk 306-ra nőtt. Megyénk szántóterületének 10 százaléka a kezében van.csoportok A szövetkezeti mozgalom fejlődése azonban nem volt mentes a hibáktól, sok községben nem tartották be az önkéntesség elvét. Ugyanakkor azokon a helyeken, ahol nem volt kielégítő a tanácsok felvilágosító munkája, érvényesült többé-kevésbbé az ellenség támadása. A tavaszi munkák beindításához súlyponti feladatként látott hozzá a tanács, 500 traktorral, 68 ezer lóval és több mint 6 ezer vetőgéppel indult meg a munka. A tanács a Párt Irányításával, a tömegszervezetekkel karöltve igyekezett fokozni és kiszélesíteni a felvilágosító munkát, eredményeink vannak.Kétségtelen. A munkák elvégzésében a termelőcsoportok példamutatóan élen járnak. Döntő mértékben segíti a munkák elvégzését a széleskörű versenymozgalom Megyénk területén 306 termelő, csoportból 193 páros versenyben áll egymással, ugyanakkor 47 község egyéni dolgozó parasztsága la. Szabó elvtárs beszélt a tanácsok munkájának megjavításáról is. Különösen sok tennivalója van a végrehajtó bizottságnak a három déli járás megsegítésében, ahol nem tudtuk kellőképpen felvenni a harcot, az ellenséggel. Az állandó bizottságok — Az előttünk álló nagy feladatokat nemcsak az osztályoknak kell végrehajtaniok — hangsúlyozta. Szabó elvtársi A megyei tanács és az osztályok mellett működő állandó bizottságok révén ki kell