Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1951-04-01 / 76. szám

BÁCSKISKUN MEGYEi Sä» VI. évfolyam, 76. szám Ára 50 fillér A Kiskunfélegyházi Gyárépítő Vállalat taggyűléséről. — Két nagy győzelem a bácsalmási állami gazdaságban. — Sánta Mihály lakatos anyagtakarékos­­sággal harcol a békéért. — Sztá­linnak köszönöm... — Orosz Sándor új útja. 1951. április 1. vasárnap A NAGY ÜNNEP ELŐTT : közeledünk az egész magyar a munkanélküliséggel, a talpa­dolgozó né­p nagy ünnepe felé. Április 4 történelmünk felejt­hetetlen napjává lett. Tudtuk, éreztük a fasiszta iga alól való felsz­ab­dalásunk nagy jelentő­­ségét a megtörténte pillanatá­­ban, egy évvel később még in­kább, de most a hatodik é­vfor­­­­duló előtt látjuk igazán magunk elé óriásodni felszabadulásunk fényének eredményeit és erre építve hatalmas önbizalommal tölt el minden magyar dolgozót ez a nagyszerű távlat, melyet Pártunk II. kongresszusa hatá­­rozott meg és amelynek célja: hazánkban a szocializmus fel­építése. Hat év alatt messze eljutot­tunk. Messzebbre, mint gondol­­tuk. Miért? Mert a Szovjetunió­tól kaptuk szabadságunkat, mert a munkási osztály élcsapata, a Párt izmos keze vezetett ben­nünket, mert a Párt vigyázó, tervező szeme nem engedte, hogy eltévelyedjünk, hogy a re­­akció martalékává legyen né­pünk ; harcos, edzett akarata le­gyűrte a nehézségeket, súlyos, sorozatos csa­pást mért az ellen­­ségre, tervet javasolt és való­­sított meg és egész népünket egységbe kovácsolva hazánk nem réti, hanem erős bástya lett­­ a béke frontján. Az elmúlt hat­­ esztendő nagy alkotásai törté­nelmi dokumentumai annak, hogy a szovjet néptől ka­pott szabadság a Párt és a dolgozó nép kezében kimeríthetetlen erőtartalékja országunk boldo­­gulásénak. Nem így azokban az oosszágokban, lahovtá az impe­rialista csizma tette be a lábát, pl. Görögországba­n. Ezekben a z «migokban szabadságot­ csak s fülkések, a volt nádik, a mun­­k­ás nyúzó pribékek kaptak dolgozó tömegek irtózatos szen­n­vedéseinek az árán. Nálunk a Szovjetunió felszabadítása te­legítísége nyomán országépítés, — hat évvel ezelőtt elképzelhe­tetlen méretű — gigászi ború­­házások, Duntapentele, Inotiai erőmű, 28 ezer traktor. Állan­­dóan emelkedő életszínvonal. Ezzel s zömben az impe­­naliizmus által „felszabadított­“ területieken és magukban a ka­pitalista országokban ió roha­mosan süllyedő munkabérek, nö­vekvő munkanélküliség, a mun­­kásüldözés, a dolgozó tömegek csaknem törvényenkivülisége, « becsülete* gondolkodású embe­rek bebörtönzése, kímpadra hur­colása. Tito Jugoszláviájában mindez még vadabb, kegyetle­nebb formában áll fenn. nak Ha felszabadulásunkat és an­­­els­or­olh­ata­t­la­nu­l nagy eredményeit, — amelyben most élünk —■ összehasonlítjuk a kapitalista országokban ural­­kodó helyzettel, a Tito­ banditák Jugoszláviájából érkezett leve­­lek kesergő, panaszkodó hang­­jával, ha a mát összevetjük a felszabadulás előtti életünkkel, rasztok, cselédek nyomorgó sor­sával, ha összevetjük a felsza­badulás utáni közvetlen idők­­kel, az inflációval­, a sokaknál már elfelejtett nagy nehézsé­gekkel — akkor látjuk igazán, meddig jutottunk el, hogyan termékenyült meg szabadsá­­gunk. Az imperialista fenevadak er­re a szabadságra és annak min­den eddig elért és elérhető ered­­­ményeire csattogtatják fogai­­kat. Vérszom­jükat Koreában már megmutatták és most min­den szándékuk az, hogy a vi­­lág európai részén is lángba bo­­rítsák az országokat. Ezt céloz­za közvetlenül Nyugat-Ném­et­­ország militarizálása és ezekbe a számításokba esik bele Tito és bandája is. Az új­­ világháború kiirobban­­tásának azonban nemcsak elő­­rehajtó, hanem akadályozó ere­je is van és ez a Szovjetunió vezette hatalmas erejű, 800 mil­liós béketábor, amely képes ar­­ra, hogy hátul álljon egy új vi­lágháború kirobbanásának. „A béke fennmarad és tartós ha a népek kezükbe veszik lesz, a béke megőrzésének ügyét végleg kitartanák mellette."rés Felszabadulásunk n­a­p­ján, hat évvel előbb •—• sok szov­­jet hős élete árán ölünkbe hul­­lott a béke és vele együtt a sza­badságunk­ is. Most, hat év után, a felszabadulás napja a béke­­harc kellős közepén, a­­ béke megőrzéséért folytatott nagy munkában­­ talál bennünket. Hat év után — persze már előbb is — újra mindenek felett való kérdés számunkra har­colul bé­­kénkért; szabadságunk, megőr­­zéséért. Néhány­­ alp különbség­gel, április 8-án indul meg nagy aláírásgyűjtési kampány a ma egészen biztosan egész dol­gozó népünk, április 4 ünnepé­nek szellemében egy akarattal fogja aláírni a békeívet, melyen ez élt: „A béke biztosítóm és a nemzetközi biztonság érdekében követeltük, hogy az öt nagyha­talom: az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, A­nglia és Fran­ciaország kössön bék­eegyez­­ményt.‘‘ Nagy ünnepünk és béketea­r­­cunk újabb állomása előestéjén, hogy felkészültek Hegyünk, magunk munkája, területén kell a körülnéznünk. Üzemeinkben, pártszervezeteink vezetékével és a kongresszusi munka­versenyzés folytatásaképpen állandósultak a nagy eredmények és jóné­­hány versenyfelhívás vagy csat­­lakozás sok olyan feladatot tű­­zött ki megoldani, amelyek je­lentősen viszik előbbre az ipa­­runkra háruló fokozottabb fel­adatok megoldását. A hátralévő három nap arra kötelezi az üzemek dolgozóit, hogy felaján­lásaikat­­ teljesítsék, hogy még erősebb, lendületesebb legyen a munkaversenyzés, hogy segítsék azokat, akiknek a teljesítménye­ik még a 100 százalék alatt van. A felszabadulási versenyzés nem elégszik meg azzal, hogy figye­lembe nem véve a kongresszusi termelési harcban elért nagy teljesít­ményeket, az azt meg­­előző régi, már­­ túlhaladott ala­csony eredmények valamelyes túlteljesítésére törekedjünk. Ilyen jelenséggel nem egy he­­lyr., találkoztunk, különösen a Bajai Gyapjúszövetgyárban. Ezt a „fogást””, mely mindenképpen visszautat jelent, fel kell szá­­molni és a népnevelőmunka, a versenyzés felfokozásával és a nyilvánosság biztosításával el kell érni, hogy az eredményeik méltóak legyenek a felszabadu­lási ünnep felbecsül­he­tetl­enül nagy jelentőségéhez. Az üzemek dolgozói kövessék a Kecskeméti Gépgyár dolgozójának, Berényi Istvánnak példáját, aki a 178 százalékos vállalása helyett már 203 százalékot teljesített, vag­y a Kecskeméti Magasépítő Vállalatnál Vidács József ács* brigádjának példáját, százalékos felajánlása aki 115 már 164 százalékot ért el.helyett A falun, s a felszabadulás ün­nep­­­lék legszebb ajándéka lesz, ha április 4-re a tengeri és gyapot kivételével minden ta­a­vaszi vetésű mag a földben lesz. Éppen ezért gyorsítani kell az árpa, a zab, a cukorrépa és a napraforgó vetését. Az állami gazdaságok és a term­elősz­ö­vett kezelt csoportok élenjárnak a munkálatok elvégzésében, kö­vessék őket az egyénileg dolgo­­zó parasztok is. A bajai és bácsalmási járások sorakozza­n­nak fel az élenjáró kecskeméti, kunszentmiklósi, kalocsai és d­umvecsei járások mögé. Mint a deu erő mozgósításával a fel­­szabadulás nagy ünnepére be­­ kell hozni az elmaradást. Párt­­szervezeteink teljes mozgósítást hajtsanak végre a maguk terü­letén és a helyi tanácsok fele­­lősségü­k teljes tudatában irá­nyítsák a tavaszi munkála­tokat A­d­junk minél nagyobb támoga­tást az újonnan megalakult ter­­melőcsoportok­nak, biztosítsuk, hogy már munkájuk kezdetén is élesen intéződjék a közös munka minden előnye. A felszabadulás napjára isigjob­ban végzett munkával ké­­­szülünk igazán. Az ünneplésünk­nek ez az egyetlen módja. Ép­­pen ezért, a még hátralévő né­hány napot arra használjuk fel, hogy fokozzuk eredményeinket, hogy mindenütt, üzemben, fa­lun végrehajtsuk, illetve telje­sítsük mindazt, amit április 4- re vállaltunk, így fejezzük ki legjobban a Szovjetunió iránti határtalan szere­tetünket, ez mutatója annak, hogy megér­i tettük Pártunk kongresszusának határozatait, a felemelt terv ránk háruló Rákosi elvtárs kötelezettségeit, azt mondotta kongresszusi referátuma két zá­ró mondataként: „Mi, magyar kommunisták, rajta leszünk, hogy a lehetőségekkel jól éljünk dolgozó magyar népünk javára és így szolgáljuk legjobban béke, a szocializmus ügyét. Azt a az ügyet, amelyé a biztos jövő, s melynek 800 milliós tábora élén ott halad győzelmes felsza­badítónk, a ha­tál­­yas Szovjet­­unió s mindannyiunk szeretett, bölcs vezére, a nagy Sztálini“ A megyei tanács ülése megtárgyalta a tavaszi munkálatok, a békés határ­rási mozgalom és a tanácsok megerősítésének feladatait Az ülésen felszólalt Németi József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára Pénteken zajlott le a megyei tanács végre­hajtóbizottságának ülése, amely kiértékelte az ed­dig végzett munkát és irányt szabott a soron következő felada­­tok megoldásához. A napirendi pontok öt kérdést sorakoztattak fel. A békeharc következő feladata: Szabó elvtárs, megyei tanácsos, nők elsőnek az április 8-án be­­induló békeivaláírási mozgalom­­ról beszélt. Ennek a mozgalom­nak nem csupán az a célja, hogy számszerű aláírásokat gyűjtsön, hanem ennél sokkal többi gya­rapítani. az aktív békeharcosok táborát, mozgósítani a dolgozó tömegeket a fokozottabb béke­­harcra. Ugyanakkor agitációnk­­ban le kell lepleznünk a béke belső ellenségeit. Megyénkben, mely Tito Ju­goszláviájával határos, foko­zott feladatok állanak előt­­tünk a békéért folyó harc­ban, erre eggyé kell ková­csolnunk minden magyar és délszláv dolgozót. Éreznie kell megyénk dolgozó népének, hogy a magyar és dél­­szláv dolgozók mögött ott van a 800 milliós béketábor, élén a Szovjetunióval és Itt van a mi néphadseregünk, amely példaké­­pének a szovjet hadsereget te­kinti. Mi vagyunk az erősebbek, mint­ Tito és bandája, hiszen­ mögöttük csak néhány bankár áll, de nincs mellettük a jugo­szláv dolgozó nép. S egyre nő a gyűlölet Ti­tóék ellen, amit az odaátról érkezett levelek és a ju­goszláv munkások egyre el­szántabb harca is bizonyít. A mi táborunk, a béke tábora azért erős, mert a Szovjetunió szaka­­datlan harcot folytat a béke ügyéért. Az elmúlt időszak eredményei Szabó elvtára azután beszá­­molt a megyei tanács végrehaj­tóbizottságának eddig végzett munkájáról és vázolta a közeli feladatokat. — A végrehajtóbizottság első negyedévben elvégzett munkája és ez a beszámoló beleesik abba az időszakba, amelyben Pártunk történelmi jelentőségű n. kon­gresszusát tartotta — mondotta Szabó elvtárs. — A pártkon­­gresszus kiértékelte népünk ha­­talmat építő munkáját, az ipar, mezőgazdaság és kulturális fej­­lődésünk eredményeit. Az elmúlt hónapok munkája nyomán megyénkben is elértük a termelőszövetkezeti mozgalom ugrásszerű növekedését. Tavaly még 154 termelőcsoport dolgo­zott megyénkben, ma számuk 306-ra nőtt. Megyénk szántóterületének 10 százaléka a kezében van.csoportok A szövetkezeti mozgalom fejlő­dése azonban nem volt mentes a hibáktól, sok községben nem­­ tartották be az önkéntesség el­­vét. Ugyanakkor azokon a he­­­lyeken, ahol nem volt kielégítő a tanácsok felvilágosító munká­­ja, érvényesült többé-kevésbbé az ellenség támadása. A tavaszi munkák beindításához súlyponti feladat­­ként látott hozzá a tanács, 500 traktorral, 68 ezer lóval és több mint 6 ezer vetőgéppel indult meg a munka. A tanács a Párt Irányításával, a tömegszerveze­­tekkel karöltve igyekezett fo­­kozni és kiszélesíteni a felvilá­­gosító munkát, eredményeink vannak.Kétségtelen. A munkák elvégzésében a termelőcsoportok példamu­tatóan élen járnak. Döntő mértékben segíti a munkák elvégzését a széleskörű ver­­senymozgalom­ Megyénk területén 306 termelő, csoportból 193 páros versenyben áll egymással, ugyanakkor 47 község egyéni dolgozó paraszt­­sága la. Szabó elvtárs beszélt a taná­csok munkájának megjavításá­ról is. Különösen sok tennivaló­ja van a végrehaj­tó bizottságnak a három déli járás megsegítésé­ben, ahol nem tudtuk kellőkép­­pen felvenni a harcot, az ellen­­séggel. Az állandó bizottságok — Az előttünk álló nagy fel­­adatokat nemcsak az osztályok­­nak kell végrehajtaniok — hangsúlyozta. Szabó elvtársi A megyei tanács és az osz­tályok mellett működő állan­dó bizottságok révén ki kell

Next