Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. július (6. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

BÁCSKISKUN MEGYEI VI. évfolyam, 151. szám S3 ára 50 fillér A sztálini nemzetiségi politiká­ról. — Kecskemét város az al­kotmány ünnepére aratási, csép­­lési és begyűjtési versenyre hívta ki a megye városait. — Az Al­földi Kecskeméti Konzervgyár dolgozói szocialista kötelezettsé­get vállaltak. 1951. július 1. vasárnap Késedelem nélkül lássunk hozzá a rozs aratásához. Megyénkben a termelőcsopor­tok mindenütt megkezdték a rozs és számos helyen a búza aratását. A bicsbokodi Vörös Csillag-termelőcsoport 150 mázsa rozsot el is csépelt 40 hold őszi­ árpán kívül, amely 18 mázsa átlagtermést hozott. A bátmo­­nostori Ságvári-csoport a rozsot 20 holdon, a búzát 60 holdon vágta már le. A garai Vörös Csillag-csoport 10 holdon 160 mázsa ősziárpát csépelt el, tel­jes ütemben folyik a rozs és bú­za aratása. Csátalján a Budai Nagy Antal-csoport kombájnnal arat. Árpából 1T­ 60 az átlagter­més. Búzából 180 holdat arattak le, 16 mázsa termésátlag holdan­­ként. Kiskunhalason a Petőfi­­csoport 235 hold rozsot és 100 hold búzát aratott le géppel és 60 hold másodvetéssel is kész. A városok közül Kiskunfél­egyházán folyik a legjobb ütem­ben az aratás. A termelőcsopor­­tok az árpát 95 százalékban, a rozsot 87 százalékban vágták le géppel, kézierővel 322 holdat arattak le. A tarlóhántást 90 holdon, a másodnövények veté­sét 52 holdon végezték el. Az egyénileg dolgozó parasztok ta­vaszi árpából 38 százalékot vé­geztek, rozsból 91 százaléknál tartanak, míg a búza aratása 4 százalékos. 325 holdon kész a tarlóbuktatás és 23 holdon a másodnövények vetése. A termelőcsoportok példáját a községek is követik. Szeremlén már az egyénieg dolgozó pa­rasztok is csépelik az árpát, amelyből 15 mázsa az egyéniek átlaga. Gyorsítani kell a rozs és a búzaaratás ütemét a kalo­csai és kiskőrösi járásban, ahol, bár érett a gabona, csak szórványosan folyik az aratás. A pártszervezetek és a tanácsok vegyék fel a harcot a maradi­sággal és az­ ellenség agitáció­­jával. A kalocsai járás vala­mennyi községe kövesse Drág­­szél példáját, amely járási vi­szonylatban élen halad az ara­tásban. 50 hold rozsból 30 holdat learattak a község dolgozó pa­rasztjai, búzából 60 holdat, s az aratás után azonnal elvégezték a tarlóhántást és megkezdték a m­ásodnövények vetését. A Gross-per tanulsága Az utóbbi hetekben mintha valami vándorlási láz lepte volna meg az amerikai tábornokokat-Franciaországban, Angliában, Nyugat-Németországban szinte egymásnak adják a kilincset, amerikai katonai küldöttségek keresik fel Jugoszláviát, Török­országot, Tajvant és Spanyol­­országot. Minden ilyen látogatás után újabb amerikai fegyverszállít­mányok jönnek, fokozódik a há­borús készülődés. Ezek a tények azt mutatják, hogy amerikai im­perialisták meggyorsították há­borús készülődéseiket. Ezt bizo­­nyítja az is, hogy durván meg­szakították a külügyminiszter­­helyettesek párisi tanácskozá­sait, ők nem akarnak békés megegyezést. Az nyíltan kimondták, amerikaiak hogy ők nem akarnak tárgyalni Nyugat- Németország lefegyverzéséről, az amerikai haditámaszpontok­­ról, a támadó katonai Atlanti­­ Szövetségről­ Háborút akarnak, újabb „koreai helyzetet" terem­teni Európában is. Az amerikai halál­gyárosok uralkodni akar­nak az egész világon. Gyalázatos terveik végrehaj­tásánál a világon mindenütt a gazemberekre, a kalandorokra, a gyilkosokra, a hóhérokra, a nép ellenségeire számítanak. Ezért kerestek Magyarorszá­gon Grőszékkel kapcsolatokat, akik tő­lük és Titóéktól reméltek fegyveres támogatást. Ez a Grősz-per egyik tanulsága. A klerikális reakció aknamunkája tehát szorosan összefügg Nemzetközi helyzet kiéleződésé­­­vel. Egyenes következménye és tükröződése az amerikai impe­rialisták fokozódó agresszivitá­sának, háborús uszításának. Az imperialista ügynökségek kö­zött az egyik legfontosabb sze­­repet kezdettől fogva a kleriká­lis reakció játssza, éis ez a sze­rep egyre fontosabbá vált, kap­csolatban azzal, hogy az impe­rialisták egyéb legális politikai többségeit sorra — rendre imoltuk. Legális pártokra, vagy egyéb nyílt politikai szer­­vekre nem támaszkodhatnak már az imperialisták. Azzal sem érik be, hogy csak földalatti gém- és szabó törcsoportokat szerveznek. Inkább igyekeznek egy olyan legális szervezetre tá­maszkodni, amely látszólag nem politikai szervezet, amely poli­tikai céljait és módszereit „val­lásos" mezbe bujtatja és ezért különösen alkalmas arra, hogy legális szervezetével aknamunkát folytasson.Illegális A per második tanulsága az, hogy a klerikális reakció ma ná­lunk az imperialisták ötödik hadoszlopának legfontosabb tá­masza. Ez következik abból is, hogy Mindszentyék, majd Gre­­czék a Vatikánból kapták és fogadták el az utasításokat, ez határozta meg magatartásukat népi demokráciánkkal szem­­­ben. Már pedig közismert, hogy Vatikán az imperialisták csatlósa és kiszolgálója, így­­ te­hát a Vatikán utasításai az im­perialisták parancsának továb­bítása. A Grősz-per lerántotta a leplet az imperialista háborús gyújtogatóik aljas terveikről és megmutatta az összefüggést az imperialisták és azok belső ügy­nökeik között. Az összeesküvő bandát az amerikai imperialis­ták buzdították és pénzelték. 290 millió dolláros ígértek Gröszéknek és kölcsönt „csak" azt kérték tőlük, cserébe hogy ezekért a véres dollárokért ad­ják el nekik az egész országot. Grősz vállalta az államfői tisz­tet és Amerikától, meg az Egyesült Nemzetek Szervezeté­től várta elismerését. A Grősz-per tanulsága az is, hogy a reakció aknamunkájának fokozódása összefügg az osz­­tályharc élesedésével A szo­cializmus építésének, a tő­kés és földbirtokos elemek ki­­­szorításának és felszámolásának politikája fokozza és élesíti a régi uralkodó osztályok marad­ványainak ellenállását, ezért a nagybirokos és nagytőkés osz­tályok itt maradt képviselői a régi rendszer restaurációjának előharcosai. Háborút akartak, mert ettől várták, hogy kezükbe kerül a hatalom. „Vissza akar­tuk adni a földet a nagybirtoko­soknak, a gyárat a nagytőké­seknek” — vallották a bíróság előtt A „régi világot’’ akar­ták visszaállítani ellenforradalmi csendőrtisztek segítségével, akik­­nek már „gyakorlatuk van” a bövérblonka kezelésében, a mun­kások, a parasztok megnyúzásá­­ban. A „régi világot" akarták visszaállítani, hogy újra pofoz­hassa a jószág kormányzó éa in­téző úr a cselédeket hogy to­vább dáridózhassanak a persely­­pénzből szeretőket eltartó szer­zetesek, hogy újra koldus legyen a nép. És mindezt a magyarság évszázados ellenségének, a Habs­­burg-háznak a cégére alatt akar­­ták véghezvinni. De még ez nem minden! Nemcsak Habsburg-gyarmattá , amerikai gyarmattá is akar­­ták tenni az országot. A drága függetlenséget, amelyet több mint négy évszázad véres, újra meg szabadságküzdelmet újra elbukó után a dicső Szovjet Hadsereg ho­zott el nekünk és népünk áldo­­zatos munkája teszi meg­­ingathatatlanná — el akarták kótyavetyélni cserébe a fegyve­res segítségért és 296 millió dol­lárért. A dollárbilinccsel úgy meg akarták kötözni a magyar népet, hogy mozdulni se tudjon. Megtörni a magyar népet — elő­­ször a kívülről rárohanó fegyve­res bandák támadásával, aztán a fehérterror rémségeivel, élet­fogytiglani céltalan robotolással — ez volt a programuk. A Mind­szenty által vezetett klerikális reakció 1945. óta ádáz dühvel támadott ránk fejlődé­sünk minden döntő kérdésében. Mindenki tudja, hogyan állt a földreformmal kapcsolatban a nagybirtokosok oldalára, a köztársaság kikiáltásával kap­csolatban a Habsburgok oldalá­ra, hogy védje minden egyes esetben azokat a kizsákmányoló osztályokat, amelyeket sorra­­rendre szorítottunk ki a hatalom­ból és gazdasági pozíciókból. A Grósz-per tanulsága tehát az is, hogy azzal, hogy elnyerik méltó büntetésüket, még nem tettünk meg mindent, mert az ellenség még nem tette le a fegy­vert, a szándékot, hogy Magyarországon megakadályoz­za a szocializmus Sztálin elvtára 1928-ban építését, meg­­mondotta: balgaság volna azt hinni, hogy a nemzetközi tőke békében hagy minket. Nem, elv­társaik­, ez nem így van. Osztá­lyok vannak és Van nemzetközi tőke, f­a ez nem nézheti nyugod­tan egy olyan ország fejlődését, amely a szocializmust építi. Ne feledjük el Sztálin elvtárs intő szavait, ez a Grősz-per együk újabb tanulsága. Ne feledjük el, hogy a nemzetközi tőke felénk is újra és újra kinyújtja mocskos csápjait. Ne feledjük el, hogy az imperialisták igyekszenek össze­gyűjteni a nép mindenrendű el­lenségeit, öszeesküvést szőnek, gyilkosságot terveznek és hajta­nak végre, mert nem nézhetik nyugodtan, hogy népünk béké­­ben él és boldogabb jövőjét, a szocializmust építi. Ha meg akarjuk őrizni, védeni a békét, ha azt akarjuk, hogy ne hullja­nak bombák családi házainkra, lakóépületeink ne égjenek porrá, hogy ne pusztuljanak asszo­nyaik, gyerekeink és az öregek, akkor fokozottabb éberségre van szükség. A Grősz-per lerántotta a leplet belső és külső ellensé­geinkről. Most jobban ismerjük őket, az itthoniakat is, a külföl­diket is. Tudjuk, hogy az ellenség más alakban és más módszerek­kel tovább folytatja merényleteit. Népünk tehát tovább erősíti a belső ellenség elleni harcban ke­mén­y­en, helytálló államvédelmi szerveinket, melye­knek fő mun­­kája nem utolsósorban a dolgo­zók éberségén, odaadóbb támo­gatásán múlik. Nem tehetjük tehát le a fegy­vert, sőt erősebben kell meg­markolni. Erősebben kell meg­­markolnunk a harc fegy­verét, amellyel lesújtunk az ellenségre. De erősebben kell megmarkolni a munka fegy­verét saját gyá­rainkban, hogy ne kell­jen a ka­­pitalisták gyáraiban menyvedni. Dolgozó parasztságunk saját földjén kell többet termelni, hogy ne kelljen újra úgy élnie, mint a nagybirtokok, uradalmak cselédjeinek. Azzal adjon vá­laszt, hogy sikerre viszi ez évi termésünk jó betakarítását, a békearatást. Harcol minden szem gabonáért, hogy győ­zelemre vigye 5 éves tervünket. De nem utolsó sorban erősebben kell megmarkolnunk az éberség fegyverét. Fel kell kutatni, le kell leplezni és szét kell zúzni az ellenséget, bárhol, bármi­­lyen álarcban tevékenykedik is. Nincs kímélet a hazaárulók, a nép ellenségei, az idegen impe­­rial­ista hatalmak, Tito ügynö­­kei számára. Az ellenség elleni harcban fogjunk össze és küzd­­jünk együttes erővel, éber egy­ségben minden becsületes, házé­­ját és népét szerető dolgo­zóval. A becsületes embereknek és a vallásos tömegeknek szo­­rosabb felzárkózása a békéért folyhatott harchoz, tovább erő­síti, szélesíti a béke táborát. Minden becsületes ember egyet akar velünk, hogy ne a fegyve­­rek dönsék el a vitákat. És ezért zárkózzanak fel még szo­rosabban ahhoz a táborhoz, amely a békét akarja és amely, élén a legyőzhetetlen Szovjetuniói áll. Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter rádióf­elhívása a dolgozó parasztsághoz Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter pénteken rádiófelhívás­­sal fordult a dolgozó pa­rasztsághoz. — Az őszi árpa már mindenütt teljesen beérett, aratása befejezéshez közeledik — mondotta. — Mindenütt aratható, érett állapotban van a rozs is, s az ország nagyobb részén a búza is viaszérésben van, tehát ara­tása sok helyen megkezdhető. A rozsaratást teljes erővel meg kell kezdeni. Hangsúlyozta a miniszter, hogy bár gabonáink jórészt aratásra érettek, az ara­­­dsi munka még nem indult meg országszerte a megfelelő ütem­ben. Ezért legfőbb teendőink, minden más munkát megelőző fontosságú feladatunk az aratás haladéktalan megkezdése. Az egész országban teljes minden késedelem nélkül erővel, meg kell­­­ kezdeni a rozs aratását- Semmiféle halogatásra nincs idő. A továbbiakban különöse­n az állami gazdaságok dolgozóit és a termelőszövetkezetek tagjait hívja fel a miniszter, hogy jár­janak élen az aratás munkájá­ban és minden mozgósítható erejükkel elsősorban a rozs, s mindenütt, ahol lehetséges, a búza aratásához ss lássanak hozzá. Munkaerőhiány nem le­het akadály, mert­ minden mun­­kaerőtartaléknak, a tszcs-tagok családtagjainak, az állami gzda­­ságok állandó dolgozóinak és azok családtagjainak mozgósítá­­sával biztosítani lehet az aratás teljes sikerét. Mindenütt kell hozzálátni megfelelő erővel az aratáshoz. Szembe kell szállni minden ha­logató szándékkal, hogy a kö­vetkező napokban országszerte teljes erővel meginduljon a munka és a nagy termést min­­denütt időben, veszteség nél­kül betakarítsuk. Ez most leg­­főbb kötelességünk önmagunk­kal, szocializmust építő orszá­gunkkal szemben, s a béke ügyé­­nek szolgálatában, a béke erői­nek növelése érdekében — fe­­jeződik be a földművelésügyi mi­niszter felhívása.

Next