Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. december (7. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-02 / 282. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPUJSÁG VII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM WWW.... AZ M»P BÁCSKISKUNMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGUK LAPJA 41u 51 fillér A kommunizmus lánglelkei harcosa. — A mélyszántási versenyben a kiskőrösi járás vezet. — Példát mutatnak az adósság törlesztésében a Téglagyárak Egyesülésének telepei. 1952. DECEMBER 2, KEDD Gerő Ernő elvtárs beszámolója népgazdaságunk helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége november 29-i ülésén Gerő Ernő elvtárs beszámolt a magyar népgazdaság helyzetéről 1952-ben és fel. Gerő Ernő elvtárs beszéde elején rámutatott a párt és a minisztertanács 1951. december 2-i határozatának történelmi jelentőségére. E határozatok értelmében országunkban megszűnt a jegyrendszer, megszűntek a forgalmi korlátozások mezőgazdasági termékekre vonatkozóan, emelkedtek a bérek és a fizetések. Ezután négy pontban összefoglalta azokat az eredményeket, amelyeket népgazdaságunk fejlődésében a nagyfontosságú határozatok egy esztendő alatt hoztak. 1. A december 2-i határozatoknak döntő szerepük volt az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában Már 1951. decemberében egész gyáriparunk termelékenysége 1 százalékkal múlta felül a emberi termelékenységet, a no De nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette hatását a december 2-i rendszabály s nemcsak december hó folyamán, hanem a következő hónapokban is. 2. Növekedett a paraszti és szövetkezeti áruk felhozatala, növekedett a parasztság termelési kedve, ami elősegítette, hogy az idei aszály ellenére sikerült és sikerült biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását és a rendkívül rossz termés dacára a mezőgazdasági fogyasztási cikkek piaci ára a múlt év hasonló időszakához képest sok árunál (szalonna, zsiradék húsfélék, baromfi stb.) jelentékeny mennyiségben esett s csak viszonylag kevés árunál (főként főzelékféléknél) emelkedett. 3. E rendszabály emelte dolgozók, mindenekelőtt a bér, a ből és fizetésből élők életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikkellátásban. A dolgozók életszínvonalának emelkedését mutatja az egy főre jutó fogyasztás növekedése. így 1952. január-—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában, a városokban az egy főre eső lisztfogyasztás 31,8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7,9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24,0 százalékkal, a húsfogyasztás 4.6 százalékkal, a zsírfogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21.6 százalékkal, a vajfogyasztás 49.3 százalékkal emelkedett. De emelkedés mutatkozik az élelmiszerfogyasztásban a falun is. Az növekedése, élelmiszerfogyasztás amelyben persze, szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás, továbbá ez,hogy a lakosság vásárlása az, »a czikkek falai Adentus, már léki adatainkról a népgazdaság fejlesztése terén 1953 ban. Beszámólóját az alábbiakban ismertetjük: ben a magasértékű élelmiszerek felé tolódott el. — Skért — mondotta Gerő Ernő elvtárs — bár az élelmiszerfogyasztás növekedése az életszínvonal emelkedését mutatja, ezt az emelkedést nem lehet csak pozitív oldaláról értékelni. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés gyorsabb kiszorításához a elemek termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951 ben a tőkés szektor részesedése a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1962-ben a tőkés szektor 2—2,5 százalékra zsugorodik össze. A határozat tehát jelentős mértékben erősítette népgazdaságunk a szocialista napjait, hozzájárult munkás-paraszt szövetség megszilárdításához. A párt és minisztertanács határozata megvalósításának egy esztendős mérlegével kapcsolatban Gerő Ernő elvtárs rámutatott arra, hogy ezek az eredmények kézzelfoghatóan igazolják annak a zseniális lenini sztálini tételnek helyességét amelyet Sztálin elvtárs ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című művében formulázott meg: „A város és falu, az ipar és mezőgazdaság gazdasági összefogása érdekében pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adás-vétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsoGerő Ernő elvtárs beszámolt arról, hogy a minisztériumi ipar 1952. első tíz hónapjában befejezett termékekben 25 százalékkal, teljes termelés terén pedig 24 százalékkal termelt többet, mint 1951. első tíz hónapjában. Az iparon belül a befejezett termelés terén a nehézipar 32,5 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 29 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kiszámíthatjuk, hogy iparunk termelése ez évben — az élelmiszeripar idényszerűségét és nyersanyagainak csekélyebb voltát számítva — kereken 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1951-ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez évben a súlyos aszálykár miatt módosítottuk a könnyűipar és az élelmiszeripar tervét, megállapíthatjuk, hogy iparunk egészében az araké,afnai, megfelelő termelési látoknak a paraszt számára egyedül elfogadható és teljes erővel ki kell formáját fejleszteni a szovjet kereskedelmet, az állami és szövetkezeti kolhoz kereskedelmet, kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát."“ Gerő Ernő elvtárs hangsúlyozta, hogy az eredmények a határozat helyes végrehajtásáról tanúskodnak, itt-ott azonban előfordultak következetlenségek, részben maguknál az intézkedéseknél, részben pedig ezek gyakorlati végrehajtásánál ilyen következetlenség volt például az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész termés kötelező beadását rendelték el, vagyis nem hagytak meg felesleget a parasztságnál, ami fékezte a parasztság termelési kedvét ezeken a területeken Nem lehet véletlen, hogy a tervezett vetésterülethez képest a napraforgónál a legnagyobb hiány az összes termények közül és a hozam is nagyobb mértékben csökkent az egyéb növényekhez képest. Az sem véletlen, hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vontatott volt és az átlagosnál nagyobb volt a szemveszteség is. A feladat most az — mondotta Gerő Ernő elvtárs —, hogy biztosítsuk az 1951. december 2-i párt és minisztertanácsi határozat eddig elért rendkívül jelentős eredményeit; hogy kiküszöböljük a határozat megvalósítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányosságokat, hogy átgondolt, tervszerű intézedésekkel nemcsak megtartsuk, de kibővítsük, továbbfejlesszük az elért eredményeket, tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. — A nehézipar gyors fejlődése azt mutatja, hogy iparunk fejlődése megfelel annak a lenini-sztálini törvénynek, amely megköveteli, hogy a termelőeszközök fejlődésének üteme állandóan túlszárnyalja a fogyasztási cikkek termelésének ütemét. — Jelentős fejlődést mutat az összes iparágak termelése (az iparágak termelési adatai a melléktermékeket és a kiegészítő ipari termelést is magukban foglalják), így a szénbányászat 1952 első tíz hónapjában 25,3 százalékkal, az ásványolajipar 294 százalékkal, vaskohászat 20,8 százalákkal, a gépgyártás 37,9 százalékkal, a vegyipar 314 százalékkal, a textilipar 109 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában. 1952 első tíz hónapjában 23 százalékkal több szegt» fiú százalékkal több bas xitot,17.0 százalékkal több nyersolajat, 9.4 százalékkal több nyersvasat, 15.4 százalékkal több Martin-acélt, 126 százalékkal több elektroacélt, 195 százalékkal több hengerelt acélt, 153 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több arató-cséplőgépet, 190 százalékkal több villamosenergiát, 334 százalékkal több té"át, 10,9 százalékkal több cementet, 6,3 százalékkal több pamutszövetet, 17,3 százalékkal több bőrcipőt, 25 9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsír és zsírszalonnát, 84 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk, mint 1951 azonos időszakában. Ezek a számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Egyúttal azonban felhívják a figyelmet iparunk fejlődésének egyes gyengeségeire is, például arra, hogy bár vaskohászatunk igen jelentős mértékben fejlődik, fejlődésének üteme elmarad egész iparunk fejldésének üteme mögött. Továbbá felhívják a figyelmet pl. arra, hogy cementtermelésünk üteme nyilvánvalóan elmarad nemcsak iparunk fejldésének üteme, hanem építkezéseink szükségletei mögött is. — Pártunk második kongresszusa — mondotta. Gerő Ernő elvtárs — közel két évvel ezelőtt rendkívüli erővel vetette fel az ukimmajipor és mindenekelőtt a széntermelés és vaskohászat,, valamint a villamos energiaipar gyorsabb felesztésének követelményét, az alapanyagipar elmaradásának felszámolását, mint az ország gyors iparosításának és népgazdaságunk gyors felemelkedésének alapvető feltételét. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy kétségtelen, hogy a második kongresszus óta az alapanyagipar fejlesztéséből fejlődés mutatkozik, például a szénbányászat igen gyorsan fejlődik, mert a 23 százalékos termelésemelkedés egy esztendő alatt gyors fejlődést jelent. Szénbányászatunk ez év első 9 hónapjában termelési tervét egészében teljesítette, októberben azonban már 112 ezer tonna szénnel adósa maradt a népgazdaságunknak és ez az adósság novemberben jelentősen növekedett. Rámutatott a lemaradás okaira: a rossz gépkihasználásra, a túlórák magas számára, a szerelők arányszámának az összlétszámhoz viszonyított alacsony voltára. Ezután a vaskohászat problémáira tért át, hangsúlyozta, hogy a vaskohászat termelése ebben az évben jelentős mértékben fejlődött, de ennek ellenére nem teljesíti száz százalékra tervét az alapvető termékekben, így a nyers vas, Martin-acél, az elektroacél, a hengerelt acél termelésben. Jelentősen emelkedett a vaskohászatban munka termelékenysége, 1952 a első tíz hónapjában az előző évhez képest- 136 százalékkal- Gerő Ernő elvtárs hangsúlyozta, hogy ez nem rossz eredmény, de még mindig igen nagy tartalékok vannak kohászati üzemeinkben. Rámutatott arra, hogy kifogásolható a kohászatban a termékek minősége, nem kielégítő a programmszerűség alakulása, magas a munkásvándorlás, amit elősegít a kohászati üzemek igazgatóinak liberalizmusa A kohászati üzemek vezetésében mutatkozó komoly hiányosságokat 1953 folyamán ki kell küszöbölni. » Ezután az építőipar fejlődésének adatait ismertette, rámutatva arra, hogy építőiparunk egészében teljesíti tervét de egyrészt túlságosan drágán építünk, másrészt az építésügyi minisztérium az építőipar teljesítményét a legutóbbi időkig csak aszerint mérte, hogy ő maga mennyit számított fel az elvégzett munkáért. Ennek alapján a minisztérium nagyobb teljesítményt mutatott ki, mint amekkorát ténylegesen megvalósított. Az építésügyi minisztérium ellenére kellett bebizonyítani, hogy az építkezések költsége az elmúlt egy év alatt nem csökkent, hanem emelkedett. Rámutatott arra, hogy az ipar fejlődésének egészében kedvező képe mellett a termelékenység, az önköltség, a béralap, a létszám terén távolról sincs minden rendben. Ami a termelékenységet illeti, igen jelentős a fejlődés, de a tervhez képest van némi lemaradás is- igen jelentős lemaradás van az önköltségcsökkentés megvalósításánál. minisztériumi ipar az év első három negyedévében 3459 millió forinttal lépte túl bér alapját. Igaz, hogy ugyanekkor a minisztériumi iparban 354,5 millió forint béralap megtakarítás is mutatkozott Ezek az adatok is mutatják hogy a javulás ellenére mennyire laza nálunk még mindig a béralap-tervezés. Általában nem csökken ipari termelésünk nagy hiányossága: selejt — sőt inkább emelkedik Ennek az az oka, hogy a minisztertanácsnak a selejtelszámolásra vonatkozó határozatát az igazgatók általában nem hajtják végre, mert ,,jó emberek” akarnak lenni, senkit nem akarnak megsérteni s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vágják a fát és ártanak a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeinek. Vagy ha végrehajtják, úgy hajtják végre, hogy ezzel valójában kompromittálják a minisztertanács határozatát. Például a MAVAG Mozdony- és Gépgyárban 1952 első kilenc hónapában 9,9 millió forint összgyári selejtkárt állapítottak meg, ezzel szemben 159 forint kártérítést vetettek ki. Hangsúlyozta, hogy a hiányosságok egyik fontosoka: a minisztériumok vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói gondatlanságból, nemtörődömségből, liberalizmusból, nem egyszer önelégültségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását. , A külkereskedelem számára dolgozó iparról megállapította a nemnövekedett , Az 1951. évi december 2-i határozat egyeeztendús mérlege Az ipari termelés alakulása 1952 első tíz hónapjában és az 1952. évi várható teljesítés