Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MPP BACCSKISKUNMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 103. szám. Ara SO siker 1954 MÁJUS 1. SZOMBAT Éljen május elseje, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek hatalmas seregszemléje! V_______________________________J A tavasz, az ifjúság, új örömök, még nagyobb remények évszaka. A természet új életre zsendül, a táj színpompás ruhát ölt magára. A mi népünk és a szabad országok munkásainak dolgos keze ünneppé avatta a munkát. Azt a munkát, mellyel termékenyebbé varázsolják az anyagot, eltéphetetlenné az egymás iránt való barátságukat, valósággá és egyre erősebbé teremtik a békét. E dolgos napok legszebbike: május 1 — az összetartás, a barátság és béke ragyogó ünnepe. E napon majdnem minden országban magasra lendítik a dolgos kezek a munka, a szabadság, a béke vörös zászlaját. E napon újabb erő gyűlik az ínakba, újabb tűz az erekbe, újabb láng a szívekbe, amely a holnapok eredményeit növeli, de elsősorban megvédi azt, amit a munkásság eddig kivívott magának. A szovjet ember számára, mint minden becsületes ember számára, az az eredmény a legdrágább, amit a béke terén kivívott. A kommunizmust építő Szovjetunióban a béke gyümölcsei: a romokból újjáéledt városok, a négy esztendő alatt megteremtett két és félezer új ipari vállalat, szovhozok és kolhozok, a Volga—Don-csatorna és a sok erőmű, az évről-évre ismétlődő árleszállítás, a minden eddiginél nagyobb gondoskodás az emberről. Hogyne lenne legdrágább ez az eredmény, amikor ezzel a hőn szeretett szovjethazát gazdagította, s e győzelmeket irányító pártját erősítette. A szovjet nép tudja, hogy kommunista pártja, amelyet Lenin és Sztálin alapított, nevelt és edzett, korunk eszét, becsületét és lelkiismeretét testesíti meg. Az SZKP politikája, amely a szovjet állam hatalmának növelésére és a nép jólétének szakadatlan emelésére irányul, kiáltotta az évtizedes harc és munka próbáját. Ez a politika juttatta a szovjet népet világtörténelmi győzelméhez. Pedig amit eddig elértek a szovjet emberek, még nem a végső határ. Most újabb traktorok indulnak a földekre, amelyek 13 millió hektár új földet forgatnak meg, újabb üzemek épülnek, hogy még bőségesebben ontsák az árucikkeket, újabb csatornák és erőművek, erdősorok és növénykultúrák létesülnek, hogy megszelídítsék a természetet, hogy bőségesebb anyagi és szellemi gazdagságot teremtsenek. A demokrácia és a szocializmus Szovjetunió vezette hatalmas tábora a békés alkotómunka nagyszerű sikereivel ünnepli május elsejét. E tábor minden országát, az építkezések tömegeinek sűrű hálózata fogja át. Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig az élősdi osztályok igájától megszabadult népek, sorsuk urai lettek; átalakítják szülőföldjük arculatát, gyárakat és erőműveket, iskolákat és egyetemeket, öntözőrendszereket és csatornákat létesítenek, új városokat építenek, — s mindezt a béke jegyében, az élet nevében, az emberiség ragyogó jövője kedvéért. Hazánk dolgos népe is diadalmas seregszemlét tart ma. Olyan seregszemlét, amely áttekinti az ötéves terv eredményeit, s különösen az új szakasz sok-sok hasznos következményét. Egy esztendővel ezelőtt választásra készült az ország, s megyénk dolgos népe is vörös zászlók alatt haladva, a választások sikeréért tüntetett. Sikere is volt a választásoknak. Hatalmas sikere, Mint amilyen sikere volt és van, a választásokat követően alakult új kormány programmjának, pártunk új szakaszt kialakító politikájának, a mezőgazdaság fellendítésére hozott párt- és kormányhatározatnak. Egy esztendő alatt igen sokat tettünk a magasabb jólét megteremtése útján: több élelmiszer jut a városnak, több iparcikk és gép a falunak. Ki ne ismerné el, hogy csupán a legutóbbi esztendő alatt is hatalmas lépéssel haladtunk előre a szocializmus építése, népünk jólétének emelése, az emberről való gondoskodás terén! — Ki tagadhatná, hogy a dolgozó parasztok termelési- és életszínvonala emelkedett a falunak nyújtott kedvezmények által, s hogy a munkások életszínvonala is magasabb lett a dolgozó parasztoknak nyújtott segítség, a piaci kapcsolatok kibővítése, az árleszállítás következtében! Ma tehát népi demokráciánk fejlődésének új szakaszában, a kormányprogramm első május 1-én, eredményekkel gazdagodva, büszkén ünnepelünk a vörös zászlók alatt. Mégsem lehetünk elégedettek ezekkel az eredményekkel. ■— Többre van szükségünk. S hogy több legyen mindannyiónknak, ahhoz az szükséges, hogy ipari üzemeink munkásai hiánytalanul teljesítsék a tervet, hogy kevesebb önköltséggel, fegyelmezettebb munkával, takarékosan végezzék feladatukat; szeretett pártunk kongresszusáig pótolják az elmaradást. Szükséges, hogy a falun sürgősen befejezzék a tavaszi vetést. Emellett lelkiismeretesen teljesítse minden dolgozó paraszt beadási és adófizetési kötelezettségét, ezen túlmentően törlessze minden elmaradó az állammal szembeni adósságát. Ezt várja a falutól az egész ország, ez a parasztság érdeke is. S a mai hatalmas seregszemlén, amikor munkás, paraszt és értelmiségi kart karba öltve, végeláthatatlan sorokban vonul fel a májusi zászlók alatt, új erőt gyűjtünk, hogy méltóképpen köszöntsük pártunk III. kongresszusát, népünk életének nagy eseményét. Megbonthatatlan egységben menetelünk a világ minden becsületes munkásával, a proletárnemzetköziség harcos ünnepén, a békéért küzdő népek arcvonalában. A mi erőnk, a mi munkánk, a mi küzdelmünk is része annak a lebírhatatlan hatalomnak, amely szemben áll az emberiség, a boldogabb élet ellenségeivel, a háború kufárjaival. A béke erőinek ragyogó sikerei jegyében ünnepeljük az idei május 1-et. Olyan történelmi győzelemben gazdag az elmúlt esztendő, mint a koreai fegyverszünet. Az európai védelmi közösség összetákolásának meghiúsítása, az olasz és francia munkásság győzelmei, s aminek jelentőségét felbecsülni is nehéz: januárban tárgyalóasztalhoz kényszerültek Berlinben azok, akiknek eszük ágában sem volt tárgyalni és megegyezni. Most Genfben tartja konferenciáját, Kínát is bevonva, az öt nagyhatalom. Ez a nemzetközi tárgyalások eszméjének, a béka erőinek, a mi küzdelmünknek is a nagyszerű győzelme. Dehogy akarták ezt az imperialisták, hiszen mindent megtettek és megtesznek, hogy a tárgyalásokat meghiúsítsák, sikerét csorbítsák. Még nem fordult elő a történelemben, hogy egy békét szolgáló értekezlet ellen ennyi provokációval és fenyegetéssel készült volna akármelyik ország is. Nyíltan hirdették, hogy az indokínai háborút nemzetközi háborúvá akarják kiszélesíteni. Hidrogénbomdát robbantottak a Csendesóceánon. S mi lett a provokációk eredménye? Még szilárdabb lett a békéért harcoló népek egysége, gyarapodott ereje, s az egész világ előtt minden eddiginél világosabbá lett, hogy milyen éles és szédítően mély szakadék tátong aközött, amit a békére vágyó emberiség százmilliói és a civilizáció ellenségei gondolnak, akarnak, mondanak és cselekszenek. Ma az egész világon százmilliók hallatják akaratukat. Genf ne csak a tárgyalások, hanem a megegyezések színhelye is legyen. Május 1-én a tavasz, az ifjúság, a munka ünnepén boldogan az eddigi eredményeinktől, vidáman a ragyogó jövő reményeitől— ünnepelünk. És ünnepel e napon a világ minden dolgozója, immár 65 esztendeje. A halhatatlan Sztálin 1912-ben így emlékezett meg e napról:A világ szocialistáinak párizsi kongresszusán a munkások elhatározták, hogy éppen a mai napon, május 1-én — amikor a természet felébred téli álmából, erdők, hegyek kizöldülnek, mezők és rétek virágba borulnak, a nap melegebben kezd tűzni, a levegőt átjárja a megújulás öröme, a természet pedig táncra perdül és ujjongásba tör ki, —• éppen ezen a napon fogják az egész világnak harsányan és nyíltan tudtára adni: a munkások hozzák az emberiségnek a tavaszt és szabadítják meg a kapitalizmus bilincseitől, a munkások hivatottak megújítani a világot a szabadság és szocializmus alapján.« A történelem bizonyítja e szavak igazságát. A dicső Szovjetország, amelynek népe a kommunizmus hajnalán vigad e napon, és mi, akik a népi demokráciákkal ünnepelünk, immár tizedik esztendeje, egyre boldogabban, szabadon! Éljen a népek közötti barátság, a proletár internacionalizmus harcos ünnepe. Éljen a tizedik szabad május lé A munka, barátság és béke ünnepe RÉGI BAJAI MÁJUSOK A tizedik szabad május elsejét ünnepük ma Baja dolgozói, nemzetközi munkásosztály nagy ü ünnepét. Virágos, illatos május köszönti ezt a napot, hogy e nagy ünnep világszerte a békéért, a népek biztonságáért küzdő erők nagy és hatalmas seregszemléje legyen. Május elsejét a múltban is n Nagy örömmel köszöntötte a munkásosztály, annál nagyobb rettegéssel tekintett feléje az elnyomók, kizsákmányolók törpe kisebbsége. Érezték az erőt, melyet május elseje sugároz. A múlt már csak mint kísértet jár vissza. A dolgozók elvetett rablánca végleg eltemette, önfeledt, boldog dal köszönti, a szabadság levegője övezi. □ je A Horthy-fasizmus 25 esztendőalatt Baján a dolgozók, ha lopva és titkon is, de mindenkor megünnepelték ezt a napot. A hatóságok szigorú rendszabályokat léptettek életbe ilyenkor. A rendőrség még az éjszaka sötétségétől is rettegett. Kettőzött rendőrjárőrök járták a város utcáit. Vizslatekintetek figyelték a Cirfusz Ferenc utcában a Munkás Otthont. Hiábavalónak bizonyult azonban minden igyekezetük. A város szervezett dolgozói magukénak érezték ezt a napot. Már kora reggel útnak indultak egyenként, vagy családostól, hogy az ünnepség színhelyére, a Duna túlsó partján húzódó erdőségbe eljussanak. Ki kellett játszani az árgus tekinteteket, mert a szigetre való átkelés sem volt veszélytelen. Erős rendőrjárőrök figyelték a kompátkelést. Az erdő árnyat nyújtó fái között találkoztak. Mozgalmi énekek szárnyaló csengése verte fel az erdő csendjét. Szállt a dal, hogy köszöntse a munkása osztály nagy ünnepét. Valakinek zsebéből illegális röpirat került elő. Feszült figyelemmel hallgatták a sorokat, hogy távol - keleten a Szovjetunió felszabadult népe mily ragyogó fénnyel ünnepli a napot. Beszámoltak egymásnak mozgalmi munkájuk eddigi eredményeiről, arról az erőről, mely a fokozódó kiszákmányolás révén a dolgozók soraiban viharrá kezd tornyosulni. A délutánt szórakozással töltötték. Másnap nem egy munkahelyen a munkakönyvük kikészítve várta őket. Szécsényi Imre hajóépítő, Schneider Péter dunai malomtulajdonos, Osztronics Géza kőművesmester ezekkel a szavakkal nyújtották át: — menjenek oda dolgozni, ahol tegnap voltak. Az ilyen következmények sem riasztották vissza azonban őket, hogy évről-évre meg ne ünnepeljék ezt a napot. 1930-ban már a rendőrségnek is számolnia kellett erejükkel. Küldöttség kereste fel Koller rendőrkapitányt, hogy tőle május 1 megünneplésére engedélyt kérjen. A rendőrkapitány engedni kényszerült, az engedélyt azonban csak olyan feltétellel adta meg, ha az ünnepséget a Munkás Otthonban, zárt kapuk mögött tartják. A rendőrség természetesen nemcsak a Munkás Otthon környékét, hanem a környező utcákat is nagy készültséggel szállta meg. A város egykori, urai, lakásaikban lehúzott redőnyök, mögött gondoltak a munkásság egyre növekvő erejére, mely ha lelépné láncát, elsöpörné őket. 1931-ben besúgás lebuktatta Baján az illegálisan működő pártot. A pécsi törvényszék, mely ügyüket tárgyalta, az előző évi májusi ünnepségét is terhükre írta és mindenáron meg szerették volna tudni, kik voltak az ünnepség kezdeményezői. Az illegális párt lebuktatása sem tudta azonban megakadályozni a következő évek május elsejének megünneplését. Májusfákat állítottak. Vörös szalaggal való díszítésük jelezte, hogy a munkásosztály nagy ünnepét üli. Háziak ablakaiba virág került, a bizakodás, a minden évben újjáéledő élet várakozását jelezve. Így köszöntött Baja dolgozóira 1945. A felszabadulás. Az első szabad május 1. Baja dolgozói a szabadság levegőjében újjászülettek. Maguk vették kezükbe sorsuk, jövőjük intézését. Méltóan önmagukhoz, az első szabad május elsejét felszabadult lélekkel, munkával ünnepelték. Takarították a háborús romokat, építették a Dunát átszelő szükséghidat. A nagy nap magasztos célját, jövő életük alapjait rakták le az első szabad május 1 ünnepén, 1946-ban már 25.000 ember vett részt május 1 ünnepén. Áradt a sokaság a környező községekből. Itt volt Katymár, Gara, Csávoly, Bácsbokod, Vaskút, Szeremle, Bátmonostor dolgozó népe is színes népviseletben. Mint medréből kiömlött áradat hullámzott végig a városon. Énekszó, tizenkét zenekar hangja visszhangzott a város falai között. Ma a tizedik május elsején ünnepi köntösbe öltözött város ünnepel. A szabadság levegőjében, a munka diadalát ünneplik a dolgozók és színpompás felvonulásuk a nemzetköziség nagy eszméje mellett hirdeti a megváltozott élet örömét, a szocializmus építésében elért ményeinek újabb győzelmeit.ered B. Ú. 0