Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-01 / 154. szám

A>- ' ' to­­ ú'­. . ... ^ ' BÁCSKISKUN MEGYEI NÉPÚJSÁG IX. ÉVFOLYAM. 154. SZÁM Jr. SO fitter 1954 JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK A MAI SZÁMBAN A megyei tanács ülése. — A kiskunmajsai termelési bizottság. — Baja fürdőváros. — Épülő megyénk. — Amit kifogásolnak dolgozóink. — Hírek a megyéből.-­­Sport, Gépállomásaink feladata A gabona jórésze még zöld ugyan, de nem sok idő van hátra és teljes ütemben meg­indul az aratás. Sok helyen már vágják is az őszi árpát nemcsak megyénkben, de szerte az or­szágban. Ezekben a szorgos napokban nagy feladatok hárulnak gépál­lomásainkra. A termés jelentős részét aratógépek és kombájnok vágják le. De a gépek csakis akkor segíthetnek igazán, ha az emberek, a gépállomások, a ter­melőszövetkezetek vezetői és dolgozói nagy körültekintéssel szervezik meg az aratást és gon­doskodnak arról, hogy a gépek­nek állandóan legyen munká­juk. Tavaly többször előfordult, hogy egy-egy kombájn vagy ara­tógép napokig tétlenül állt, mert rosszul szervezték meg a mun­kát vagy késedelmesen javítot­ták meg az eltörött alkatrészt — míg a gép állt, a gabona per­gett, nagy kár érte egész nép­gazdaságunkat. Pedig a drága gépek azt a célt szolgálják, hogy könnyebbé tegyék a pa­raszti munkát, hogy gyorsabban, kevesebb szemveszteséggel ha­ladjon az aratás. Az idén nem szabad megis­métlődni olyan eseteknek, mint tavaly. Különösen fontos, hogy kihasználjuk nagyszerű gépein­ket, a kombájnokat. Tavaly több kombájnvezető megmutatta me­gyénkben is, hogy lehet jól dol­gozni a géppel, csak szív és akarat kell hozzá. Fontos fel­adat az is, hogy hozzáértő, ügyes vezető üljön a gépen. A gépállomások igazgatóinak egy­ik legfontosabb tennivalója,­­hogy az aratógépeken kívül min­den kombájn dolgozzék. A mű­szaki vezetők és szerelők fel­adata pedig az, hogy a gépek elromlott alkatrészeit gyorsan megjavítsák. Ebben a munká­ban éppen úgy, mint a téli gép­javítások idején, sokat segíthet­nek az ipari üzemek is. A Bajai Mezőgazdasági Gépjavító dolgo­zói az aratás megkezdésének el­ső napjától készenléti műszakot tartanak. A készenléti műszak éjjel-nappal rendelkezésre áll majd, hogy motorkerékpárral az üzemképtelenné vált gép kijaví­tására induljon. A gyors és jó gépi munka csök­kenti a szemveszteséget. Har­colni kell tehát a gépállomások vezetőinek, a traktorosoknak a gép becsületéért. Nem úgy, mint ezt a szabadszállási gépállomás főagronómusa tette, aki az egyik járási értekezleten szenvtelenül kijelentette, hogy a fülöpszállási Kossuth termelőszövetkezet le­mondott 50 hold aratási szerző­dést, mert úgy gondolják a ter­melőszövetkezet tagjai, hogy ré­széből adják ki az aratást, te­­­­kintettel arra, hogy az aratógép tavaly gyenge munkát végzett. Alsetz Sándor főagronómus egy szóval sem ellenezte mindezt. Pedig éppen ráhárul egyik leg­nagyobb felelősség, hogy a szem­veszteség nélküli aratást előse­gítse. Nyilvánvaló, ha a terme­lőszövetkezet részéből adja ki az aratást, nemcsak a szemvesz­teség növekszik, hanem a része­sek legalább 1 mázsa gabonát elvisznek holdanként. Nem be­­­­szélve arról, hogy a learatott ga­bonát el is kell csépelni, ami újabb időveszteség és egy csomó munkaerőt is igénybe vesz.­­ Mindez jelentősen csökkenti a termelőszövetkezet tagjainak ré­szesedését. A józan ész tehát azt diktálja, hogy igen rosszul jár az a termelőszövetkezet, amely így cselekszik. Mikor mindeze­ket megmagyarázta Molnár András, a megyei tanács mező­­gazdasági osztályának kiküldöt­te az említett járási értekezleten Györfi elvtársnak, a szövetkezet fia­tal elnökének, az belátta, hogy milyen helytelenül gondol­kodtak. Azonnal elhatározták, hogy az összes kalászosok kom­bájnnal való aratására és csép­­lésére kötnek szerződést. Ez a példa is igazolja, hogy sok gépállomás vezetői részéről mennyire hiányzik a felvilágo­sító munka, mennyire közömbö­sen nézik a gépek iránti ide­genkedést. Pedig nem nehéz szá­mításokkal­ bebizonyítani, hogy milyen sokat jelent egy-egy ter­melőszövetkezetnek, ha géppel aratja a gabonáját. A város­földi Dózsa termelőszövetkezet 400 holdat szerződött a gépállo­mással. Kiszámították, hogy mázsa átlagtermés esetén csak 8 egyszázalékos szemveszteség­­csökkentés 32 mázsa kenyérga­bonát jelent a tagoknak. Nem számítva azt, hogy sok munka­erő felszabadul és nyugodtabban végezhetik a növényápolást.­­ Ezért sürgetik, hogy legalább két kombájn és két aratógép vé­gezze a munkát. Gépállomásaink nemcsak az aratógépek és kombájnok mun­kájáért felelősek, hanem a cséplőgépekért is. Még több cséplőgép nincs kijavítva me­gyénkben. Feladat, hogy ezeket a legrövidebb időn belül rend­behozzuk, hogy a munka zavar­talanul haladjon. Nem szabad elhanyagolni a versenyt sem. A nemes vetélke­dés gyorsítja a munkát, növeli az eredményeket. Történt már több kezdeményezés. Tóth László a szocialista munka hőse, hartai gépállomás kiváló trak­a­toristája elhatározta, hogy gé­pével naponta 150 százalékra teljesíti a műszaknormát. Válla­lásához több hartai traktorista csatlakozott. Id. Makai Antal tavaly a megyében első, orszá­gosan pedig ötödik lett az ara­tási kampányban. A lajosmizsei gépállomás aratógépével dolgo­zik napok óta a lajosmizsei Sal­­lai termelőszövetkezetben. Jú­nius 29-én estig már 20 hold őszi árpát learatott. Elhatározta, hogy az idén még jobb teljesít­ményt ér el, mint tavaly. Az elmúlt évben 303 holdról aratta le a gabonát. Az idén 350 holdra tett vállalást, Zúgnak st suhognak a kaszák — ha­rc* Imi is a kenyérért Az aranyló gabonatáblák a kaszát várják. Megyénk legtöbb helyén már megindult a harc az új kenyérért. Az őszi árpa ara­tása mellett megkezdődött a rozs aratása is. Az aratás-cséplés si­keres lebonyolítása hatalmas politikai kérdés, melynek meg­oldása attól függ, milyen mér­tékben tudjuk a falusi dolgozók tömegeit mozgósítani. Harcolni kell az aratás gyors befejezésé­ért, minden szem gabonáért. •­ Nagy feladat vár kombájnveze­tőinkre és aratógépkezelőinkre, akik a gabonaterületek döntő részének betakarítását végzik. Az ő harcukat, munkájukat fi­gyeli az egész ország, hisz ettől függ népünk egész évi kenyere. I­­ Jwsmizsén aratják a rozsot A kecskeméti járásban teljes erővel megindult az aratás. La­­josmizsén szerda reggelig 600 holdon fejezték be a rozs ara­tását, 130 holdon az árpa aratá­sát. A learatott gabona helyén a friss tar­lóhántásba már 70 holdon elvetették a másodnövé­nyeket a község dolgozó paraszt­jai. Szerdán reggel kezdte meg az aratást a Petőfi és Alkotmány termelőszövetkezet. A község dolgozó parasztjai közül pedig többen vannak olyanok, akiknek ez a nagy munka már a hátuk­­mögött van. Ezek közé tartozik Bódogh László, aki 2 hold, és Szilágyi Béla, aki 4 hold rozsát szerdáig learatta. Ahol a termelési ftj­­g­u­ltság tagjai járunk az élen Lászlófalván ifj. Bőszén Jó­zsef kezdte meg elsőnek az ara­tást. A learatott gabona helyére már el is vetette 800 négyszög­ölön a másodvetést. Bőszén Jó­zsef a község egyik legtekinté­­lyesebb gazdája, akinek szavára sokat adnak a lászlófalvi dol­gozó parasztok. Ezért választot­ták meg a termelési bizottság elnökének is. Most sem csalat­koztak benne. Példája nyomán késlekedés nélkül kezdték meg az aratást Fiedler István, Gut­man János és Csordás Mihály dolgozó parasztok. A hét elején a községben teljes erővel meg­indult az aratás. Az egyénileg dolgozó parasztok 32 hold őszi­árpát és 186 hold rozsot arattak le. Kedden az Úttörő termelő­­szövetkezet is megkezdte az őszi árpa aratását, amelyből ezen a napon 9 holdat vágtak le. Termelőszövets cege­*«■ k versenye- Jászszentlászló két termelő­szövetkezete, az Uj Barázda és az Alkotmány versenyben vég­zik az aratást. Noha elsőnek az Uj Barázda kezdte meg a köz­ségben a munkát, méltó vetély­­társnak bizonyul az Alkotmány is, ahol már az első napokban felzúgott a traktor, míg az Új Barázdában kézierővel kezdték meg az aratást. Ki lesz az első? Ezzel a kérdéssel suhintották meg először a kaszát két nappal ezelőtt a lakiteleki dolgozó pa­rasztok. A kérdés még egyelőre nem dőlt el, mert a legfrisseb­bek is még keményen dolgoz­nak. Jelenleg az őszi árpa és a rozs aratása folyik, amelynek először Gyapjas János, Budai István, ifj. Sváb Kovács Lajos és Zubor László fogtak hozzá a község dolgozó parasztjai közül. Most köztük folyik a verseny az elsőségért. Folyik a mimika a halasi járásban Szerdán a harkakötönyi Vörös Csillag tsz-ben egy aratógép megkezdte az őszi árpa vágását. Érik a gabona Kéleshalmán, Ke­­lebián, Balotaszálláson is, itt már a rozstáblákba is kaszát akasztanak a dolgozó parasztok. A kiskunhalasi gépállomás aratógéppel és ugyanannyi kom­­­bájnnal segíti majd a betakarí­­tást, eddig 1000 hold aratására kötöttek szerződést. A halasi határban a naponta megújuló esőzés miatt megdőltek a gabonák. Legtöbb helyen kézi­­erővel lehet csak levágni.­­A városi tanács brigádokat kül­dött ki, amelyek felmérték a tsz-ek aratnivalóját, munkaere­jét. A város üzemeinek, vállala­tainak dolgozói vállalták, hogy segítséget adnak a szövetkeze­tek aratásában. A honvédkiegé­szítő parancsnokság és a motor­­gépjavító vállalat fiataljaiból alakult brigád — mintegy 10 pár kaszával — azoknak a családok­nak segít az aratásban, ahol férfimunkaerő nincs. A borotai gépállomás kihú­zatta a cséplőket a brigádszállá­sokra. Két csépel máris gép franciaperjel a borotai Vörös Október és a jánoshalmi Új Al­kotmány termelőszövetkezetben. Ez utóbbi szövetkezetben a hét folyamán növényápolási bemu­tatót rendez a gépállomás. Maróti Ferenc rekettyés egyé­nileg dolgozó paraszt — elsőnek Kiskunhalason — hétfőn 96 kg. tavalyi termésű rozzsal teljesí­tette idei gabonabeadási kötele­zettségét. ARATÁS KÖZBEN ranysárgán hullámzó őszi­­árpát érlelnek a napsu­garak a Sallai termelőszövetke­zet földjén a lajosmizsei határ­ban. Soltész István, a csoport agronómusa megáll a tábla szé­lén, szemével méricskéli a kalá­szokat, a learatott kévéket: — Hiába, azért a termésen mindjárt meglátszik, hogy az idén egy kicsit másképpen gon­dozta a csoport a vetéseket, mint tavaly. Most azután 2—3 mázsával nagyobb termés ígér­kezik holdanként. Most már az a fontos, hogy a csoport sikere­sen el tudja végezni a betakarí­tást! Ebben pedig előreláthatóan nem lesz hiba! Hisz id. Makai Antal gépe már vágja a rendet, köti a kévéket. A motolla falécei simán te­relik a gabonát az aratógép asz­talára. Gyűlnek a kévék, hisz már a huszadik holdat aratja a híres aratógépvezető. Néhány rövid percre megáll a géppel, mert éppen megérke­zett a brigádvezető Makai Kata­lin. Néhány szó után rögtön el­mondja­, hogy egyik gépét kiál­lították a Törekvésben. — Hogy-hogy? — kérdezi az apja. — Azt mondják, lazán köti a kévét, s hogy mire az osztagba ér, széthullik az egész. z apja már érzi a lánya hangjából, hogy tanács­ra van szüksége. — Ide figyelj, mondd meg Ve­­szelszkinek, — ugyanis az ő gépe arat a Törekvésben, — hogy te­gyen a kéve ellenálló nyelv alá még egy rugót, mert biztos laza, ami alatta van. Nem kell több magyarázat, a lány ért a szóból és rövid idő­vel utána megelégedetten készülődik, hogy tovább men­jen. Közben Makai Antal iga­zít valamit a gépén. Két napja látott hozzá az aratáshoz — elő­fordul még, hogy igazítani való akad, de ez össze-vissza két nap alatt nem haladta meg az egy órát. — Hétfőn délben 11-kor indultam a géppel, ma pedig az eső miatt nem lehetett délnél előbb kezdeni, így még csak 20 holdat arattam. Eredeti tervem szerint azonban naponta számí­tok 20 hold learatására, így sok­kal hamarabb és szemveszteség nélkül kerül a gabona a raktár­ba — mondja Makai Antal, aki egyébként is csoporttag. L1 s mint csoporttagnak, még egy dolog nagyon érthetetlen előttem. A csoport 80 hold kukoricája még csak egyszer van kézzel megkapálva. A 10 hold cukorrépa szintén. Most mégis abbahagyták a kapá­lást, mert a tagságnak több mint fele aratni megy. Az arató­» valóban sürgős és nagy munka, de én úgy gondolom, hogy nem helyes, ha a kukoricát gaz­ba hagyja a csoport, hisz ez akár 4,5 mázsával is csökkent­­heti az átlagtermést. Amíg ha aratógéppel végeznénk az ara­tást, az holdanként 123 forintba kerülne a csoportnak. Nem be­szélve arról, hogy ez alatt az idő alatt kényelmesen meg lehetne kapálni az egész kukoricát. Ez­zel pedig lényegesen többet nyerne a csoport, hisz 123 forint ráfordítás mellett holdanként 4 mázsa kukorica lenne a haszon. Nemcsak azért mondom el, mert én vagyok az aratógép ve­zetője és szeretnék minél többet aratni, hanem azért is, mert ort is csoporttag vagyok és több ré­szesedést szeretnék hazavinni majd az ősszel. A­zután elmondja, hogy a csoport 153 holdra kö­tött szerződést a gépállomással, melynek az aratását 9 nap alatt akarják elvégezni. Ezért nagyon sietni kell, minden percet gon­dosan kihasználni, mert a ga­bona rohamosan érik és a késle­kedés a kevesebb kenyérben mu­tatkozna meg. Újra felbúg a traktor — azaz Ma­kai Antal, aki az idén is­­ a megye első aratógépvezetője akar lenni.

Next