Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-01 / 50. szám
SÁCSKISKUN MEGYEI NÉPÚJSÁG X. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM Ara 50 fillér 1955 MÁRCIUS 1. KEDD igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog! Befejeződött a IV. magyar békekongresszus A békekongresszus első napi tanácskozásán a többi között felszólalt Nánási László, a falusi békemozgalmi munkával foglalkozó bizottság elnöke. Beszámolójában ismertette a falusi békemozgalommal foglalkozó bizottság munkáját. Beszédében hangoztatta Nánási László, hogy a magyar békemozgalom segített megtanítani a magyar parasztságot arra, hogy eligazodjék a világ dolgaiban. Biztatta, hogy túlemelje tekintetét a falu határát jelző helységnévtáblán. Megmagyarázta, hogy tűzveszedelem fenyegeti a világot, de megmagyarázta azt is, hogy miként lehet ez ellen a veszedelem ellen védekezni. Falvainkban minden lehetőség megvan a békemozgalom további szélesítésére. A bevált módszerekkel — békebeszélgetések és békeestek rendezésével — továbbra is fáradhatatlanul folytatnunk kell a nemzetközi helyzet ismertetését. El kell érnünk, hogy olvasott, a falun megbecsült, rátermett emberek — köztük értelmiségiek is — kerüljenek mindenütt a békebizottságok élére. A békemozgalom szavának azokhoz is el kell jutnia, akik kívül állnak minden szervezett kereten, azokhoz is el kell vinnie a mi igazságunkat, akik nem mindenben értenek egyet velünk; de a főkérdésben — hogy a békét meg kell védeni — azt vallják, amit mi. Állami gazdaságokban dolgozó parasztok! Mutassátok meg, hogy a legfejlettebb agrotechnikával miként lehet Kánaánná varázsolni a magyar földet! Legyetek tanítómesterek a mezei munkában és a békeharcban. Termelőszövetkezeti parasztok ! Ti, akik bátran és okosan belevágtatok az újba, és vállaltátok az áttörés fáradalmait, tegyétek olyan erőssé a szövetkezeteket, mint amilyen megingathatatlannak a békét akarjátok látni! Egyénileg dolgozó parasztok! Ti, akik nem várjátok be, hogy nyíljék a tavasz, és már ezekben a napokban kisiettek a földekre, hogy ízletes, foszlós kenyeret tegyetek majd a magatok és a békéért munkálkodók asztalára, úgy vigyázzatok a békére, mint ahogy drága vetéseiteket óvjátok a kártevőktől, féltitek a vihartól, őrzitek a kártevő szándéktól. Parasztasszonyok, falu édesanyái! Ti, akik a bölcsők fölé hajoltok és hajladozva szeditek a markot, neveljétek gyermekeiteket a haza szeretetére, a békét termő, teremtő munka szeretetére, a béke szeretetére. Nánási László beszámolója után hozzászólt Erwin Eckert, a Nyugatnémet Béketanács elnöke és hangoztatta, hogy a német nép nem fogadja el a párizsi szerződéseket. Szombat küldöttei az este a kongresszus Operaház Erkel Színházában megtekintették a Hunyadi László című operát. A második nap vitája során Káldy Zoltán pécsi evangélikus esperes felszólalása után Josef Lukacevic, a Csehszlovák Békeszövetség nevében üdvözölte a békekongresszust. Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztár felszólalásában ezeket mondotta: A diósgyőri dolgozók egy emberként kiáltják oda a háború előkészítőinek; gyilkosok, megálljatok, ne tovább, mert rajtavesztetek! A béke adja az életet, a jövőt, a boldog jelent. Tíz éve élünk boldogan, szabadon. Tíz esztendeje röppent fel a szó: béke, amelyet, ha kell, fegyverrel is megvédünk. A koreai nép testvéri üdvözletét tolmácsolta Kim Gi Szu, a koreai nép küldötte. »Kívánom — mondotta —, hogy a békeszerető magyar nép erősítse, fejlessze tovább gazdag országát, s arasson újabb ragyogó sikereket az emberiség életének megmentéséért vívott harcban. Utána átadta a kongresszusnak a Koreai Béketanács zászlaját. Szabó István altábornagy: a magyar néphadsereg népünk szeretett gyermeke Szabó István altábornagy, az Országos Béketanács Elnökségének tagja, néphadseregünk képviseletében szólalt fel. A népi demokratikus Magyarország békés ország — mondotta. — A mi békeszeretetünk és békeakaratunk azonban egy pillanatra sem jelenti, hogy hazánk kiszolgáltatott és védtelen ország. Mi békét akarunk, nem akarjuk, hogy édes hazánk az imperialista kalandorok háborús területe legyen. Ezért hozta létre pártunk és kormányunk népünk szeretett gyermekét, a magyar néphadsereget. Szocialista államunk jellegéből következik, hogy néphadseregünk sohasem fog hódító, rabló háborút viselni. A béke megvédéséhez nem elegendő a békevágy. A béke megvédéséhez olyan erő is kell, mely féken tartja és ha szükséges, meg is semmisíti a népek békéjére és szabadságára törő agresszorokat. Hála pártunknak és kormányunknak, hazánkban is megvan a béke alapvető feltétele: a magyar néphadsereg. — Honvédelmünknek olyan kiapadhatatlan forrásai vannak, mint népünk egyre izzóbbá váló hazaszeretete, erősbödő erkölcsi-politikai egysége, növekvő gazdasági ereje, és nem utolsó sorban mérhetetlen szeretete a béke legfőbb őre, a Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok iránt. Lukács György beszámolója az értelmiségi bizottság munkájáról Lukács György, a Béke-Világtanács tagja, felszólalásának bevezető részében megállapította, hogy a III. és IV. békekongresszus között eltelt időszak is be-1 bizonyította: a magyar értelmiség tevékenyen kiveszi részét a békéért folytatott harcból. Rámutatott arra is, hogy a vezető értelmiségiek között számosan vannak olyanok, akik formálisan aláírják ugyan a békeíveket, de mindennapi munkájukban keveset foglalkoznak a békeharc kérdéseivel. Ennek egyik oka az, hogy számos értelmiségi így gondolkodik: miért vegyek én részt aktívan a békemozgalomban, hiszen a mi kormányunk amúgy is a békéért harcol, s nekem, tanárnak, orvosnak, mérnöknek ,egyénileg , semmi tennivalóm nincs a békeharccal kapcsolatban. — Lukács György hangsúlyozta, hogy akik így gondolkodnak, azok tévednek. A hidegháború elsősorban ideológiai háború. Az imperialisták egyre azt hangoztatják, hogy a népi demokratikus országok állítólag leigázott népeit fel kell szabadítani. Nekünk, magyar értelmiségieknek — mondotta — kötelességünk bebizonyítani a világ közvéleménye előtt, hogy itt szemenszedett hazugságról van szó, hogy a magyar nép szabad és jómódban él, hogy a magyar kormánynak minden békecselekedetét a magyar nép — s benne a magyar értelmiség milliói — támogatják, egy emberként állnak kormányunk mögött a békeharcban. Ehhez azonban cselekvésre van szükség. A cselekvés formái különbözőek egyének szerint, de a győzelem kivívásához az értelmiség aktív szerepére is szükség van. Lukács György ezután arról beszélt, hogy minden értelmiséginek módjában áll munkáján keresztül is a békéért való tettekre ösztönözni az embereket. Vonatkozik ez elsősorban az írókra és művészekre. A bizottság vitája éppen arra a fontos tanulságra mutatott rá, hogy minden hivatáson belül más és más eszközökkel, más és más módon lehet az egyénekhez és a tömegekhez közeledni. Kiderült, hogy a mi eddigi munkánkat — bár helyenként nagyon eredményes és szép volt — bizonyos mértékig sablonosság jellemezte. Bizottságunk vitája megmutatta azt is, hogy nem kell külön új szervezeteket létrehoznunk. A békemozgalom nem szervezet, hanem mozgalom, de szervezett mozgalom. Feladatunk, kialakítani azokat a módszereket, amelyek segítségével a jogász, a tisztviselő, vagy a pedagógus legjobban tudja hasznosítani munkáját a békemozgalomban. Az elnöklő Vass Istvánná ezután dr. Kisbán Jenőnek, Tatabánya kórházi főorvosának, Tolnay Klári Kossuth-díjas színművésznőnek és Bakoskőházi György bányásznak adta meg a szót. Ezután Maria Banus román költőnő, a román békeharcosok küldötte szólalt fel. Beszédében aláhúzta, hogy az európai népek saját bőrükön tapasztalták, mit jelent a német militarizmus. •Mi lankadatlanul újra és újra felhívjuk az egész világ ügyelmet arra, hogy a német militarizmus felélesztése halálosan veszélyezteti mindenütt az emberek otthonainak nyugalmát, a gyermekek életét.« Befejezésül hangsúlyozta, hogy országainkat örök barátság fűzi egybe. Céljaink azonosak, az útjainkat bevilágító szocializmus ragyogó csillaga egyesít bennünket abban a közös harcban, amelyet a világ békéjéért, az ember boldogságáért folytatunk. Nazim tükmet felszólalása A kongresszuson Nazim Hikmet, a nemzetközi békedíjjal kitüntetett török költő, a Békevilágtanács tagja is a szónoki emelvényre lépett. — Hazámat halált híltó szerződések fojtogat-» A IV. magyar békekongresszus felhívása a magyar néphez! Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma, az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Németországban a német militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem eddig legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még szörnyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világháborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztítást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyugat-Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését. Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 milliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére támaszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat-Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutatkozott, milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pecsételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar békeharcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének tizedik évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk megvédeni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; felvilágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre meg nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Helsinkiben, a nagy béke-világtalálkozón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hű fiának összefogásával, megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS: ják — kezdte felszólalását. — Törökország tagja az Atlanti Szövetségnek. A török—pakisztáni és a török—iraki egyezmények is a háborút készítik elő. Hazánk földjét amerikai katonai támaszpontok szelik keresztül, de az én népem, Törökország népe, békét akar, barátságban akar élni minden szomszédjával, s a világ valamennyi népével együttműködve meg akarja védeni, a békét, harcol a nemzeti függetlenségért. A törökök régóta testvéreiknek tekintik a magyarokat. Felhasználva ezt az alkalmat, erről az emelvényről kérni szeretnék valamit tőletek. Szeretném, ha a magyar nép, amely olyan csodálatos dalokkal ajándékozta meg a világot, most újabb dalokat teremtene, olyanokat, melyek az atombomba és a német felfegyverzés ellen mozgósítás (Folytatás a 2. oldalon,)