Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MDP BATCSKISKUNMEGYEI P­ÁRTBIZOTTSÁGAINAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM AJa­SO fiLlér 1355 MÁJUS 1. VASÁRNAP ­------------------------------------------------------------------------------------. ! Éljen május 1, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje ! ________________J A naptár 1890 május elsejét mutatott. A bágyadt tavaszi fák vidáman nyújtogatták zsenge hajtásaikat a Városligetben, a mosolygó napfény felé. Friss szellő kerekedett, amely a tavasz izgató illatait sodorta a fák kö­zött és énekszó tömör akkord­jait teregette a koradélelőtti csendbe. Innen is, onnan is rendezett, apróbb csoportokban, majd na­gyobb tömegekben zászlókat len­gető munkások — férfiak és nők — tűntek elő a környező utcák­ból. Az Aréna előtti hatalmas téren, melynek bejáró útjait hallgatag szigorúsággal a »hata­lom« rendőregyenruhás őrei vi­gyázták, díszes, a fehér és vörös színeiben pompázó emelvény magasodott. Az emelvényen ün­nepélyes embercsoport figyelte a felsorakozó, lelkesen éljenző tö­meget, mely munkásdalokat, vi­dám tavaszi énekeket zengett ezen a napon. Az emelvényen lévők boldogan számolgatták a menetelőket és tapssal üdvözöl­ték a katonás fegyelmezettséggel felsorakozó csoportokat. »Ezek a Ganz gyáriak — amott jön a Vasúti Főműhely — a Flóra Gyertyagyár, Újpest, — a Ni­cholson Gyár, a Láng Gépgyár, —­a szabók, vasutasok, kézmű­­iparosok, a harcos nyomdászok •— világosítják fel a külföldi küldötteket, a szomszédos orszá­gok munkásosztályának tagjait a magyar munkásság vezetői. A beálló csendben ércesen ve­rődik vissza a fák­ról a szónokok hangja: »Nyolc óra pihenés — nyolc óra szórakozás — nyolc óra munka — ez a követelé­sünk!« »Harcoljunk fáradhatatlanul a vasárnapi munkaszünetért!« »Emberibb bánásmódot kívá­nunk és nagyobb megbecsülést a kérgeskezű munkásnak, aki ve­rejtékével, erejével, ércben, vas­ban, kőben teremti a holnapot ■— nemzedékek jólétét, jövőjét!« Felhangzott a szentpétervári proletárok üdvözlő távirata, melyben harcos köszöntésüket küldték a munka népiének, a magyar munkásságnak és ered­ményt kívántak harcaira. Meg­­nedvesedtek a szemek és fel­zúgott a taps. 1890 május elsején, az ébredő magyar proletariátus első nagy seregszemléjén a nemzetközi munkásmozgalom magyar bás­tyájának harcos ereje, izmosodó egysége és bámulatot parancsoló fegyelmezettsége mutatkozott meg. Beteljesedett Budapesten ezen a tavaszon Engels szava, melyet az első feledhetetlen má­jus előtt mondott: »...a mun­kásosztály már természeténél fogva internacionalista és erről újra tanúságot fog tenni a kü­szöbönálló május elsején.« És fellélegzett a magyar föld­i keményöklű munkássága, a gyá­rak, az üzemek, füstös műhelyek, férfi, asszony és gyermek népe — ereibe új pezsdülést hozott a májusi ünnep, a II. Internacio­­nale 1889-i döntése szerint harci nemzetközi munkás seregszem­lévé avatott tavaszt jelentő nap. Azóta 66 év telt el. Ötvenöt esztendő elnyomatásban és harc­ban, tíz a szabadságban és épí­tésben. Az idők foga nem kezdte ki ezt az első május fényét. Ra­gyogása ma a tíz szabad esz­tendő határmesgyéjén még szebb, erősebb, nemesebb, mint valaha. A munkásosztály nemzetközi harci ünnepe, a kizsákmányoló imperialista igában kemény erő­vel harcoló proletariátus előtt az maradt, ami hatvanöt esztendő­vel ezelőtt volt: harci sereg­szemle, összeszorított kemény ököl, nemzetközi munkáskéz­fogás, melynek ereje visszahőkö­­lésre készteti újra és­ újra a ki­zsákmányolók, a rabszolgatartók kopóhadát. Harcba szólító riadó ez a nap az imperializmus or­szágaiban — a béke, az emberi jogok, a jövő védelmében. Ezen a májuson száz- és százmillió egyszerű­­ ember úgy sorakozik fel a május elsejei tüntető me­netben, hogy aláírta a Béke­világtanács felhívását az atom­háború, a nyomorúság, a pusztu­lás lovagjainak megfékezésére —• figyelmeztetésül, ereje megmu­tatásául. Nyugat-Németország munkásai kemény egységben sorakoznak fel" ezen a napon) jogosan mu­tathatják a világnak, hogy háború utáni esztendők­ során a még soha ilyen elszántan nem álltak ki a béke és jogaik vé­delmében, mint az 1954-es és 55-ös esztendőben. Bajorország­ban 236 ezer fémmunkás lépett sztrájkba. Letették a kalapácsot a Ruhr-vidék és Hessen munká­sai. Ennek az esztendőnek az első hónapjában több mint 840 ezer ember szüntette be a mun­kát. A ködös Angliában a nemzet­közi szolidaritás nagy ünnepén van mivel büszkélkedniök az angol dolgozóknak is. Sztrájkba léptek a bányászok, a hajóépí­tők, a repülőgépgyári munkások. Dél-Yorkshire öt szénbányájá­ban megállt a termelés. Eredményesen sztrájkolnak Fi­renze, Róma, Velence és Milánó kohászai, textilmunkásai. Már­cius elején százezer gépgyári munkás és kohász hagyta abba a munkát. Franciaországban a kommunis­ta párt politikai harcba hívó sza­vára megállt a munka a textil­gyárakban, a kohók mellett, a kikötőkben, a gépgyárakban.­­ Egész sor vidéki város munkás­­osztálya tüntet sztrájkkal, mun­kabeszüntetéssel. A fasizmus el­len harcoló hős francia mun­kásosztály elszántan küzd jogai­­­ért, a békéért, az emberiség kö­­­­zös vágyáért. De így van ez a világ minden részén. Sztrájkolnak az USA és Japán, Chile és Brazília dolgo­zói. Az egyszerű emberek milliói azt követelik, hogy legyen béke és barátság az államok között. Keményen küzd a nemzetközi fórumok előtti az imperializmus aljas tervei ellen a hatalmas Szovjetunió, a szabad Kína népe a testvéri népi demokráciák po­litikusai és dolgozói. A béke erői nemzetközi méretekben is hatalmasat erősödtek csak a leg­utóbbi május elseje óta is. • A mi megyénk munkássága — tíz éve szabadon, erős szívvel, a jövőbe vetett törhetetlen hittel ünnepli ezt a napot. Meleg kéz­­szorítással üdvözli a világ min­den május elsejét ünneplő dol­gozóját. A kecskeméti, a vaskúti, a bajai, a kalocsai dolgozók, a falvak és városok népe együtt menetel a chilei, az argentínai, a chicagói, a párizsi, a barcelo­nai, a londoni munkássággal, az egyszerű emberek százmillióival, a béketábor harcos katonáival, a gyarmati és kizsákmányolt or­szágok öntudatra ébredő népei­vel, a hatalmas Szovjetunió, a népi demokráciák dolgozóival, a kínai nép hős fiaival, minden barátunkkal. Együtt menetelnek és együtt tesznek hitet, erős fo­gadalmat a béke megvédésére, — de milyen más eszközökkel folyik e békeharc a szocializ­must építő népek táborában, mint az imperializmus gyárkapui előtt, falvaiban és városaiban! Ott sztrájkok, tüntetések, munka beszüntetése, a politikai­­ ellenállás komor fegyverei vil­lognak a munkáskézben. Itt Inota, Kazincbarcika, Diósgyőr, Ózd,­­ Komló fényei, harci mun­kaversenye, a szövetkezeti pa­rasztság lendülő termelési ener­giája, a gépállomások, állami gazdaságok száz és száz napi eredménye, a munkásosztály és a dolgozó parasztság széttéphe­­tetlen harci szövetsége, a szo­cializmus építése lendíti előre a munkásosztály százezreit és csil­logtatja meg az eredményeinket oltalmazó hadseregünk fegyve­reit. Van mit védenünk — van mi­ért harcolni — hangzik ezen a május elsején is a régi jelszó, az idén még keményebben, még bizakodóbban. Pártunk ereje nőtt, acélosodést a munkásosz­tály karja. A márciusi határozat újult fénnyel világítja meg a he­lyes utat, amelyről a jobboldali elhajlás szószólói könnyen leté­ríthettek volna, ha nem vigyá­zunk. Pártunk szilárd és egysé­ges Központi Vezetősége azon­ban — mint tíz éves szabad éle­tünk során nem egyszer — most is résen állt és az iránytűt a kétes jövő ködgomolyairól a szo­cializmus napfényes mezői felé igazította vissza. Van mit véde­nünk, van mit ünnepelnünk, de csak munkánk ereje hozhat to­vábbi sikereket. A felemelkedés kulcsa a mi kezünkben van. Csak a gyárak, az üzemek­ mun­kásainak, a föld dolgozó népé­nek, a néphez hű értelmiségnek, a becsületesen dolgozó kisembe­reknek mindennapi tettei, őszin­te elhatározása irányíthatja emelkedő életszínvonalunk kor­­mányrúdját. És a május elsejei munkaverseny sikerei a mi me­gyénkben is világosan megmu­tató, hogy a pártunk által­ ha­tározottan kitűzött célok, újabb tettekre lelkesítik megyénk dol­gozóit. Egymás után érkeztek be a jelentések pártunk megyei bi­zottságához, hogy üzemeink, ter­melőszövetkezeteink, állami gaz­daságaink, gépállomásaink, az egyénileg dolgozó parasztok ez­rei teljesítették május elseje tiszteletére tett vállalásukat, újabb munkasikerekkel szilárdí­tották meg a nemzetközi szoli­daritás, a békeharc zászlóit ma­gasra emelő munkásmilliók, a harcoló százmilliók erejét. »Magyar dolgozók! Harcolja­­tok a Központi Vezetőség már­ciusi határozatának végrehajtá­sáért!« — hangzik pártunk má­jusi jelszava. Ahhoz, hogy dol­gozó népünk, így megyénk dol­gozói is eredményesen haladhas­sanak előre a pártunk által mu­tatott úton, a nagyjelentőségű márciusi határozatok körülte­kintő és lendületes végrehajtá­sára van szük­ség. Ez azt jelent­i, hogy tovább kell erősítenünk és következetesen fejlesztenünk ne­héziparunkat, mert csak erős és fejlett nehézipar lehet a megte­remtője, előfeltétele egy korsze­rű, gépesített, a legújabb mód­szerek és eljárások alapján dol­gozó, az élelmiszerek és más áruk hatalmas tömegét termelő mezőgazdaságnak. Csak ennek a segítségével lehet több gépet adni a kecskeméti homoki ter­melés fellendítésére. Csak­ a ne­hézipar acélóriásai nyújthatnak még több segítséget újjáéledő szőlőtermelésünknek, gyümölcs­­termesztésünknek. Csak a nehéz­ipar és a korszerű nagyüzemi termelés módszereivel dolgozó szocialista társasgazdálkodás ket­tős céljának megvalósítása old­hatja meg megyénkben is a ga­bona­kérdést. Május elsején, a munkásosz­tály nagy nemzetközi harci se­regszemléjén vonuljanak végig megyénk városainak, falvainak utcáin dolgozó népünk százezrei! A tavasz ünnepét, a megújító élet varázslatos napját fogadják munkagyőzelmein­k büszke meg­mutatásával, további munkahős­­tettek biztató fogadalmával, a második ötéves terv alapjainak megteremtésére szövetkező aka­rattal, a világ dolgozói felé nyúj­tott baráti jobbal és nekik szánt harcos üdvözlettel. Az egység és erő harcos seregszemléje VLADIMIR MAJAKOVSZKIJ : A régi május 1 most felrémlik. Titokban lopóztam a város pereméig. Nézek sandán, van-e kozák, Micisapkás vagy zsandár? munkás, kezében tollak. Szembejön — 1 jelszót súg, tovább ballag. A Szokolniki mögött, mit tolvaj horda, megbújtunk a réten egy bokorba. Őrségre kiállt a legéberebb. A suttogó szónoklat gyorsan pereg. Ingünkből kihúztuk a vörös szöveteket, mentünk és maréknyi zubbonyos követett. Lópaták alatt a bokor ropogott. — Börtönbe veletek! Korbácsot! Kardlapot! — De a reményünket Mi tudtuk —nem ölte a bánat, jön a nép. Mi tudtuk —jönnek a gyárak, ez a perc egységbe szorítja a világ dolgozó koldusait ma. S tudta, mikor kard sújtott a zászlóvivőre, legbiztosabb vetés a kiontott vére. Jönnek majd — nevüket ne is számláld össze. — Lobog a lobogók millió vöröse! S jön századot, korszakot rohamozva vele a Szovjetunió végtelen ereje,

Next