Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MDP BATCSKISKUNMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGAINAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM AJaSO fiLlér 1355 MÁJUS 1. VASÁRNAP ------------------------------------------------------------------------------------. ! Éljen május 1, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje ! ________________J A naptár 1890 május elsejét mutatott. A bágyadt tavaszi fák vidáman nyújtogatták zsenge hajtásaikat a Városligetben, a mosolygó napfény felé. Friss szellő kerekedett, amely a tavasz izgató illatait sodorta a fák között és énekszó tömör akkordjait teregette a koradélelőtti csendbe. Innen is, onnan is rendezett, apróbb csoportokban, majd nagyobb tömegekben zászlókat lengető munkások — férfiak és nők — tűntek elő a környező utcákból. Az Aréna előtti hatalmas téren, melynek bejáró útjait hallgatag szigorúsággal a »hatalom« rendőregyenruhás őrei vigyázták, díszes, a fehér és vörös színeiben pompázó emelvény magasodott. Az emelvényen ünnepélyes embercsoport figyelte a felsorakozó, lelkesen éljenző tömeget, mely munkásdalokat, vidám tavaszi énekeket zengett ezen a napon. Az emelvényen lévők boldogan számolgatták a menetelőket és tapssal üdvözölték a katonás fegyelmezettséggel felsorakozó csoportokat. »Ezek a Ganz gyáriak — amott jön a Vasúti Főműhely — a Flóra Gyertyagyár, Újpest, — a Nicholson Gyár, a Láng Gépgyár, —a szabók, vasutasok, kézműiparosok, a harcos nyomdászok •— világosítják fel a külföldi küldötteket, a szomszédos országok munkásosztályának tagjait a magyar munkásság vezetői. A beálló csendben ércesen verődik vissza a fákról a szónokok hangja: »Nyolc óra pihenés — nyolc óra szórakozás — nyolc óra munka — ez a követelésünk!« »Harcoljunk fáradhatatlanul a vasárnapi munkaszünetért!« »Emberibb bánásmódot kívánunk és nagyobb megbecsülést a kérgeskezű munkásnak, aki verejtékével, erejével, ércben, vasban, kőben teremti a holnapot ■— nemzedékek jólétét, jövőjét!« Felhangzott a szentpétervári proletárok üdvözlő távirata, melyben harcos köszöntésüket küldték a munka népiének, a magyar munkásságnak és eredményt kívántak harcaira. Megnedvesedtek a szemek és felzúgott a taps. 1890 május elsején, az ébredő magyar proletariátus első nagy seregszemléjén a nemzetközi munkásmozgalom magyar bástyájának harcos ereje, izmosodó egysége és bámulatot parancsoló fegyelmezettsége mutatkozott meg. Beteljesedett Budapesten ezen a tavaszon Engels szava, melyet az első feledhetetlen május előtt mondott: »...a munkásosztály már természeténél fogva internacionalista és erről újra tanúságot fog tenni a küszöbönálló május elsején.« És fellélegzett a magyar földi keményöklű munkássága, a gyárak, az üzemek, füstös műhelyek, férfi, asszony és gyermek népe — ereibe új pezsdülést hozott a májusi ünnep, a II. Internacionale 1889-i döntése szerint harci nemzetközi munkás seregszemlévé avatott tavaszt jelentő nap. Azóta 66 év telt el. Ötvenöt esztendő elnyomatásban és harcban, tíz a szabadságban és építésben. Az idők foga nem kezdte ki ezt az első május fényét. Ragyogása ma a tíz szabad esztendő határmesgyéjén még szebb, erősebb, nemesebb, mint valaha. A munkásosztály nemzetközi harci ünnepe, a kizsákmányoló imperialista igában kemény erővel harcoló proletariátus előtt az maradt, ami hatvanöt esztendővel ezelőtt volt: harci seregszemle, összeszorított kemény ököl, nemzetközi munkáskézfogás, melynek ereje visszahőkölésre készteti újra és újra a kizsákmányolók, a rabszolgatartók kopóhadát. Harcba szólító riadó ez a nap az imperializmus országaiban — a béke, az emberi jogok, a jövő védelmében. Ezen a májuson száz- és százmillió egyszerű ember úgy sorakozik fel a május elsejei tüntető menetben, hogy aláírta a Békevilágtanács felhívását az atomháború, a nyomorúság, a pusztulás lovagjainak megfékezésére —• figyelmeztetésül, ereje megmutatásául. Nyugat-Németország munkásai kemény egységben sorakoznak fel" ezen a napon) jogosan mutathatják a világnak, hogy háború utáni esztendők során a még soha ilyen elszántan nem álltak ki a béke és jogaik védelmében, mint az 1954-es és 55-ös esztendőben. Bajorországban 236 ezer fémmunkás lépett sztrájkba. Letették a kalapácsot a Ruhr-vidék és Hessen munkásai. Ennek az esztendőnek az első hónapjában több mint 840 ezer ember szüntette be a munkát. A ködös Angliában a nemzetközi szolidaritás nagy ünnepén van mivel büszkélkedniök az angol dolgozóknak is. Sztrájkba léptek a bányászok, a hajóépítők, a repülőgépgyári munkások. Dél-Yorkshire öt szénbányájában megállt a termelés. Eredményesen sztrájkolnak Firenze, Róma, Velence és Milánó kohászai, textilmunkásai. Március elején százezer gépgyári munkás és kohász hagyta abba a munkát. Franciaországban a kommunista párt politikai harcba hívó szavára megállt a munka a textilgyárakban, a kohók mellett, a kikötőkben, a gépgyárakban. Egész sor vidéki város munkásosztálya tüntet sztrájkkal, munkabeszüntetéssel. A fasizmus ellen harcoló hős francia munkásosztály elszántan küzd jogaiért, a békéért, az emberiség közös vágyáért. De így van ez a világ minden részén. Sztrájkolnak az USA és Japán, Chile és Brazília dolgozói. Az egyszerű emberek milliói azt követelik, hogy legyen béke és barátság az államok között. Keményen küzd a nemzetközi fórumok előtti az imperializmus aljas tervei ellen a hatalmas Szovjetunió, a szabad Kína népe a testvéri népi demokráciák politikusai és dolgozói. A béke erői nemzetközi méretekben is hatalmasat erősödtek csak a legutóbbi május elseje óta is. • A mi megyénk munkássága — tíz éve szabadon, erős szívvel, a jövőbe vetett törhetetlen hittel ünnepli ezt a napot. Meleg kézszorítással üdvözli a világ minden május elsejét ünneplő dolgozóját. A kecskeméti, a vaskúti, a bajai, a kalocsai dolgozók, a falvak és városok népe együtt menetel a chilei, az argentínai, a chicagói, a párizsi, a barcelonai, a londoni munkássággal, az egyszerű emberek százmillióival, a béketábor harcos katonáival, a gyarmati és kizsákmányolt országok öntudatra ébredő népeivel, a hatalmas Szovjetunió, a népi demokráciák dolgozóival, a kínai nép hős fiaival, minden barátunkkal. Együtt menetelnek és együtt tesznek hitet, erős fogadalmat a béke megvédésére, — de milyen más eszközökkel folyik e békeharc a szocializmust építő népek táborában, mint az imperializmus gyárkapui előtt, falvaiban és városaiban! Ott sztrájkok, tüntetések, munka beszüntetése, a politikai ellenállás komor fegyverei villognak a munkáskézben. Itt Inota, Kazincbarcika, Diósgyőr, Ózd, Komló fényei, harci munkaversenye, a szövetkezeti parasztság lendülő termelési energiája, a gépállomások, állami gazdaságok száz és száz napi eredménye, a munkásosztály és a dolgozó parasztság széttéphetetlen harci szövetsége, a szocializmus építése lendíti előre a munkásosztály százezreit és csillogtatja meg az eredményeinket oltalmazó hadseregünk fegyvereit. Van mit védenünk — van miért harcolni — hangzik ezen a május elsején is a régi jelszó, az idén még keményebben, még bizakodóbban. Pártunk ereje nőtt, acélosodést a munkásosztály karja. A márciusi határozat újult fénnyel világítja meg a helyes utat, amelyről a jobboldali elhajlás szószólói könnyen letéríthettek volna, ha nem vigyázunk. Pártunk szilárd és egységes Központi Vezetősége azonban — mint tíz éves szabad életünk során nem egyszer — most is résen állt és az iránytűt a kétes jövő ködgomolyairól a szocializmus napfényes mezői felé igazította vissza. Van mit védenünk, van mit ünnepelnünk, de csak munkánk ereje hozhat további sikereket. A felemelkedés kulcsa a mi kezünkben van. Csak a gyárak, az üzemek munkásainak, a föld dolgozó népének, a néphez hű értelmiségnek, a becsületesen dolgozó kisembereknek mindennapi tettei, őszinte elhatározása irányíthatja emelkedő életszínvonalunk kormányrúdját. És a május elsejei munkaverseny sikerei a mi megyénkben is világosan megmutató, hogy a pártunk által határozottan kitűzött célok, újabb tettekre lelkesítik megyénk dolgozóit. Egymás után érkeztek be a jelentések pártunk megyei bizottságához, hogy üzemeink, termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, gépállomásaink, az egyénileg dolgozó parasztok ezrei teljesítették május elseje tiszteletére tett vállalásukat, újabb munkasikerekkel szilárdították meg a nemzetközi szolidaritás, a békeharc zászlóit magasra emelő munkásmilliók, a harcoló százmilliók erejét. »Magyar dolgozók! Harcoljatok a Központi Vezetőség márciusi határozatának végrehajtásáért!« — hangzik pártunk májusi jelszava. Ahhoz, hogy dolgozó népünk, így megyénk dolgozói is eredményesen haladhassanak előre a pártunk által mutatott úton, a nagyjelentőségű márciusi határozatok körültekintő és lendületes végrehajtására van szükség. Ez azt jelenti, hogy tovább kell erősítenünk és következetesen fejlesztenünk nehéziparunkat, mert csak erős és fejlett nehézipar lehet a megteremtője, előfeltétele egy korszerű, gépesített, a legújabb módszerek és eljárások alapján dolgozó, az élelmiszerek és más áruk hatalmas tömegét termelő mezőgazdaságnak. Csak ennek a segítségével lehet több gépet adni a kecskeméti homoki termelés fellendítésére. Csak a nehézipar acélóriásai nyújthatnak még több segítséget újjáéledő szőlőtermelésünknek, gyümölcstermesztésünknek. Csak a nehézipar és a korszerű nagyüzemi termelés módszereivel dolgozó szocialista társasgazdálkodás kettős céljának megvalósítása oldhatja meg megyénkben is a gabonakérdést. Május elsején, a munkásosztály nagy nemzetközi harci seregszemléjén vonuljanak végig megyénk városainak, falvainak utcáin dolgozó népünk százezrei! A tavasz ünnepét, a megújító élet varázslatos napját fogadják munkagyőzelmeink büszke megmutatásával, további munkahőstettek biztató fogadalmával, a második ötéves terv alapjainak megteremtésére szövetkező akarattal, a világ dolgozói felé nyújtott baráti jobbal és nekik szánt harcos üdvözlettel. Az egység és erő harcos seregszemléje VLADIMIR MAJAKOVSZKIJ : A régi május 1 most felrémlik. Titokban lopóztam a város pereméig. Nézek sandán, van-e kozák, Micisapkás vagy zsandár? munkás, kezében tollak. Szembejön — 1 jelszót súg, tovább ballag. A Szokolniki mögött, mit tolvaj horda, megbújtunk a réten egy bokorba. Őrségre kiállt a legéberebb. A suttogó szónoklat gyorsan pereg. Ingünkből kihúztuk a vörös szöveteket, mentünk és maréknyi zubbonyos követett. Lópaták alatt a bokor ropogott. — Börtönbe veletek! Korbácsot! Kardlapot! — De a reményünket Mi tudtuk —nem ölte a bánat, jön a nép. Mi tudtuk —jönnek a gyárak, ez a perc egységbe szorítja a világ dolgozó koldusait ma. S tudta, mikor kard sújtott a zászlóvivőre, legbiztosabb vetés a kiontott vére. Jönnek majd — nevüket ne is számláld össze. — Lobog a lobogók millió vöröse! S jön századot, korszakot rohamozva vele a Szovjetunió végtelen ereje,