Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-01 / 153. szám
BÁCSKISKUN MEGYEI X. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Ára 60 fillér 1955 JÚLIUS I. PÉNTEK Támogassák az újítómozgalmat üzemeink vezetői A harmadik negyedév küszöbén újult erővel indulnak üzemeink vezetői és dolgozói küzdelembe a terv teljesítéséért. Célszerű ilyenkor megemlékezni arról, hogy ez a munka csak akkor eredményes, ha az eddiginél nagyobb gonddal törődnek az újító mozgalommal. Ez a mozgalom ugyanis egyik igen célravezető módszere az olcsóbb termelésnek, a Központi Vezetőség márciusi határozata végrehajtásának. Mi teszi szükségessé e mozgalommal való fokozottabb törődést? Az egész ország érdeke az életszínvonal emelése. Ez elképzelhetetlen a termelési folyamatok meggyorsítása, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése nélkül. Az újítómozgalom e munkához ad felbecsülhetetlen segítséget. Sajnos, meg kell állapítani, hogy ennek jelentőségét még nem ismerték fel megfelelően üzemeink gazdasági vezetői. Éppen ezért az újító mozgalom fejlődése megállt. Sőt helyenként visszaesett. 1953-ban például 203 újítást nyújtottak be az építőipari dolgozók. Ezekből 124-et elfogadtak és 113-at bevezettek. A következő évben a benyújtott újítások száma 173- ra esett vissza. Vagyis 30-cal csökkent. Az újításokból 97-et elfogadtak és 92-t bevezettek. Még kedvezőtlenebb a helyzet megyénk üzemeiben 1955 első negyedévében. A benyújtott 488 újításból 381-et elfogadtak. De csak 305-öt alkalmaztak. A Kiskunfélegyházi Gépgyárban például 131 benyújtott újításból 38-at fogadtak el. Ebből is csak 27-et alkalmaztak. Nem csodálkozhatunk most már azon, hogy a vállalat egyes gyártmányokat még ma is nagyobb költséggel állít elő, mint amennyit a terv kötelezően rögzít. Még rosszabb a helyzet a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál. Itt az első félévben tizennyolc újítást adtak be, de csak hetet vezettek be. Ennél a vállalatnál annyi újítást adtak be hat hónap alatt, mint a Kecskeméti Gépgyárban két hét alatt. A dolgozók száma itt kétszer annyi, mint a gépgyárban. Mi az oka ennek? Üzemi vezetőink »termelési gondjaik« közepette megfeledkeztek az újító mozgalomról. Mintha a két dolognak semmi köze sem lenne egymáshoz. Igaz, néhány üzemünkben kidolgozták a terveket. Ezeket rendszerint el is küldik a minisztériumba. Csak éppen elfelejtik a dolgozókkal megismertetni, így aztán számos dolgozó másodlagos feladat, álprobléma megoldásán töri a fejét. Erre utal az a tény is, hogy az első negyedévben 107 újítást kellett elutasítani azért, mert nem segítették elő az olcsóbb termelést. Bizonyára ebből is fel lehetett volna néhányat használni, ha a műszaki vezetők szakmailag támogatták volna az újítókat egy-egy részkérdés megoldásában. Az újító mozgalom terebélyesedését a bürokratikus huzavona is gátolja. A rendelet szerint 8 napon belül az újítót értesíteni kell írásban az újítás elintézési módjáról. Ugyanezen idő alatt meg is kell tárgyalni. A gyakorlat más. Legtöbb helyen összegyűjtik a beadott újításokat s a hó végén tárgyalják meg. .- kifogás: sok az előkalkulációs munka. Nincs idő, vagy kevés az újítások száma. Ez a kifogás, nem fogadható el, mert ezzel egyes újító-felelősök csak hanyag munkájukat akarják takargatni. Az elfogadott újítás csak az első tűzpróbán jutott túl. Hátra van még a hasznosítása. Itt sem állunk valami jól megyénkben. Üzemeinknél az első negyedévben a benyújtott újítások 15—20 százalékát nem vezették be, bár az érte járó összeget az újítónak kifizették. A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál, Sebestyén Józsefnek több újítását díjazták, elfogadták, de nem vezették be. S mikor megkérdezte: miért nem használják az újítást, azt válaszolták: »miért fontos ez Sebestyén bácsinak? Hiszen felvette érte az újítási díjat.« Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy az effajta hozzáállás nem szolgálja az újítómozgalom kiterebélyesedését. Helytelen volna a hibákért csak a műszaki vezetést elmarasztalni. Legalább ennyire felelősek üzemi pártszervezeteink, üzemi bizottságaink. Vajon az újítási feladatterv népszerűsítése, propagálása nem annyira pártpolitikai feladat is, mint amennyire műszaki? ne Pártszervezeteink éppen ezért szervezzék, hanem politikailag irányítsák és ellenőrizzék a vállalat és a szakszervezet ilyen irányú tevékenységét. Politikai nevelőmunkával kell meggyőzniük a mérnököket, technikusokat, hogy segítsék az újítókat ötleteik, jó elgondolásaik megvalósításában. Az újítások elbírálása a vállalatvezető, vagy a főmérnök egyszemélyi joga. De a pártszervezet joga és kötelessége felfigyelni a beadott újításokra, figyelemmel kísérni azok sorsát s politikai felvilágosító munkában utalni e kiváló dolgozók tevékenységére. Ezenkívül helyes, ha pártszervezeteink ellenőrzik a szakszervezeti bizottságok ilyen irányú tevékenységét is, mert az újító mozgalom csak úgy lesz élő és eleven, úgy segíti elő a termelékenység emelkedését, az önköltség csökkentését, ha a szakszervezet is törődik vele, '—/ .0^ A Városföldi Állami Gazdaság dolgozói jó munkával járulnak hozzá a mezőgazdasági termelés fellendítéséről szóló párthatározat végrehajtásához. Virág Lajos üzemegység-vezető a Törekvés-brigád tagjaival megbeszéli a párthatározatot. , A helsinki béke-világtalálkozó záróülésének felhívása a világ népeihez Helsinki, június 29. (MTI) A helsinki béke-világtalálkozó záróülése a következő felhívást intézte a világ népeihez: Kettészakított világban a világközvélemény erőfeszítéseinek eredményeként 10 év óta először ülnek majd össze a nagyhatalmak kormányfői. Általános reménység előzi meg tanácskozásukat. Az lesz az első kötelességük, hogy legyőzzék a kölcsönös bizalmatlanságot. A béke-világtalálkozón,amelyen 68 állam küldöttei vettek részt, bebizonyosodott, hogy mély véleménykülönbségek és eltérő világnézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdésekben és hogy tárgyalások útján ma már számos problémát meg lehet oldani. A világközvélemény szembefordul az erő politikájával, a katonai tömbökkel, a fegyverkezési versennyel és az atomháború borzalmas veszedelmével. A genfi egyezmény, az indokínai háború befejezése, a bandungi értekezlet, Ausztria szerződéssel megpecsételt semlegessége, a belgrádi nyilatkozat, a kormányok magatartásában tükröződő felébredt közvélemény küzdelmének megannyi gyümölcse. A leszerelés és az atomfegyverek kérdésében az álláspontok, amelyek eddig áthidalhatatlan ellentétben merevedtek meg, olyan mértékben jutottak közelebb egymáshoz, hogy a megegyezés csupán a jóakarattól függ. A biztonság kérdését illetően a bandungi értekezleten elfogadott elvek bebizonyították, hogy egy egész földrész különböző társadalmi rendszerű államainak békés együttműködését biztosítani lehet a Kína és India által meghirdetett elvek alapján. A helsinki találkozó megmutatta, hogy a négyhatalmi értekezlet, ha figyelembe veszi a közvélemény követeléseit, olyan Európa felépítésének első szakasza lesz, amely szavatolja valamennyi európai állam biztonságát és ezek az államok a szoros gazdasági és kulturális együttműködés útjára lépnek. Ez az építés összefügg a minden katonai szövetségen kívül álló és a militarizmus feltámadásától mentesített Németország újraegyesítésével. A négyhatalmi értekezletnek ugyanebben szellemben tárgyalások útján elő kell készíteni » az idegen csapatok kivonását Tajvan (Bormoza) kínai szigetről. Az értekezletnek ellenőriznie kell az Indokínáról kötött, genfi egyezmény pontos végrehajtását. Lehetővé kell tennie, hogy az ENSZ a Kínai Népköztársaságnak tagjai sorába való bebocsátásával megszerezze igazi világszervezet jellegét. De vannak még erők, amelyeknek megfelel a hidegháború. Ezek akadályokat, gördítenek négy nagyhatalom közeledésének útjába. A helasinki találkozó felszólítja, a világ valamennyi országának közvéleményét, hogy szálljon szembe ezekkel az erőkkel és támogassa a tárgyaló partnereket. A béke ügye végl is diadalmaskodik, ha a békeerők, amelyek azonos célt követnek —■ főként a különböző békemozgalmak, valamint keresztény és a szociáldemokrata irányzatú vagy a politikai szervezetek — egyesítik erőfeszítéseiket a bizalmatlanság szerteoszlatása és a békeharc győzelme érdekében. A nemzetközi ellentéteket lépésről lépésre át lehet hidalni és akkor megvalósulnak a népek reményei. Tettek tükrözik üzemi munkásaink békeakaratát A helsinki béke-világtalálkozó véget ért. Eredményeit dolgozóink nagy lelkesedéssel kísérték nyomon. A világtalálkozóhoz történő melléállásukat millióegy példán lehetne emlegetni Üzemi munkásaink mélységes békeakaratát megyénk üzemeiben is a tettek visszhangozzák. Számos üzemünkben a dolgozók kezdeményezésére békeműszakot szerveztek, hogy a békevilágtalálkozót még felemelőbbé, igazabbá és emberibbé tegyék. A Kecskeméti Lakatosipari Vállalat munkásai jelentős feladatot állítottak a műszak elé. A vállalat az első félévi tervét június 25-én befejezte. Az e hónapi terv teljesítése pedig 120 százalékra várható. A békeműszak alkalmával minden műhely külön-külön tett felajánlást a békevilágtalálkozó tiszteletére. Az egyes számú műhely terven felül 20 ezer forint értékű munkát vállalt. Ezt minden körülmények között teljesíti a hét végére, illetve a békeműszak befejezésére. A kettes számú műhely dolgozóiról is hasonlóak a vélemények. Hetven folyóméter hosszú csőburok elkészítését, meg tizennégy darab biztonsági ajtó elkészítését határozták el, s ezt már mintegy 80—90 százalékban el is végezték. A gyártmányokat még a műszak befejezése előtt átadják, melyeknek forint értéke túlhaladja az 55 ezret. A hármas számú műhely dolgozói a szellőző-berendezések gyártására megszabott határidőt rövidítették meg. Mégpedig: amivel e hónap 15-re kellett volna kész lenniük, azzal már június végére készen voltak. A Lakatosipari Vállalat dolgozói tehát együttes erővel, egy szívvel-lélekkel álltak a helsinki béke-világtalálkozó mellé. De ezt tették a Kecskeméti Cipőgyár dolgozói is. Ők ugyanis azt határozták el, hogy a békeműszak alatt a megtakarított anyagból 300 pár ízléses gyermekszandált készítenek. Ezeknek javarésze már készen van. A műszak befejezése előtt teljesítik vállalásukat. Ez az elhatározás nem kis feladatot rótt a műszaki vezetésre, mert ebben az időben az átlagosnál több dolgozó volt betegszabadságon. Ezt a nehéz feladatot páratlan sikerrel oldotta meg az üzemi közösség. Azt lehet ebből a munkából tanulságul levonni, hogy a Kecskeméti Cipőgyár dolgozóit határtalan békeszeretete serkentette e szép teljesítmények elérésére. Akárcsak a Kecskeméti Gyufagyár lelkes együttesét, amely már az éves terv vállalása során elhatározta, hogy terven felül 2 százalékkal növeli a termelést. A féléves tervet befejezve továbbra is állják szavukat. A naponkénti másfélszázalékos faanyag megtakarítás és a napi 2 százalékos terv-túlteljesítés a békeműszak sikerét hatványozta. A napi túlteljesítés és a takarékosság következményeképpen 4320 doboz gyufával termel az előirányzottnál többet az üzem. A selejt olyan ritka, mint a fehér holló. A Gyufagyárban nem szeretik a selejtet, ezért nem is gyártják. A Kecskeméti Gépgyárban egyénenként is kimagasló eredmények születtek. Az üzem ifjú és idősebb dolgozói minden erejüket és tudásukat latba vetve naponként mutatják meg, hogy békében dolgozni egyenlő a békéért harcolni. Az öntöde kályhásbrigádjának a tagjai közül kimagaslik Túri Imre DLSZ-fiatal 273, Erdődi Ferenc és Kanyó György 203 százalékos teljesítményével, az üzem júniusi 106%-os tervteljesítéséhez. Bánát János meg B. Kovács László 222 százalékos teljesítménnyel segít hozzá. Az üzem valamennyi részlegében a felfokozott munkalendület békekongresszus iránti mélységes hódolat jele. A gépműhelyben is, ahol Dukai György és Mostoha György 160 százalékos vállalását 318 százalékra teljesítette. A béke iránti tisztelet így ölt megtestesült formát üzemi dolgozóink munkája révén.