Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-01 / 26. szám
PETŐFI KIÉPE POLITIKAI NAPILAP [UNK] Ii. Évfolyam, 20. számára 50 fillér— ---------------- -------------------- S 1957. FEBRUÁR 1. PÉNTEK ♦ A sajtó ünnepel és feladata (3. oldal) H liszakécskeiek éltek alkotmányos jogaikkal (3. oldal) : *serves> a pártot (3. oldal) Az 1001-es telep 1001 mondja (4. oldal) I jánoshalmi Uj Alkotmány Tis> ifiéi tervei (5. oldal) árnyékában (6 oldal) niMmMmwtMmMMw»«,,«,,,,,,;; Ésszerűen, gazdaságosan... Zilált gazdasági életünk okozója nem az októberi eseményekben, hanem az azt követő sztrájkos időszakban keresendő. Ez idő tájt történt az áruházak és áruval teli vasúti kocsik kirablása, a termelés nélkül kifizetett 9,5—10 milliárd forintnyi bér. Ez juttatta a tönk szélére az országot. Ez volt a valóság novemberben. A kormány bízva abban, hogy a népben szunnyadó életerő feltámad, s megmenti saját országát, megteremti a boldogabb jövőjének alapját, megteremtette az egészséges munka feltételeit. Nem csalódott. Bányászaink, szőkébb hazánkban, a Bajai Ruhagyár, a Kecskeméti Gépgyár, Kecskeméti Gyufagyár békebeli termelése minden szónál ékesebben hirdeti, ha nehezen, lassan, de a régi mederbe terelődik a termelés, a munkakedv. A fejekben még nem tisztázódott minden. Sokan még nem látják világosan az összefüggéseket, de az önállóság birtokában egyre terebélyesedik ez az óhaj: termeljünk , ésszerűen és gazdaságosan. Ez maga olyan szerteágazó probléma, annyi ága-boga is van, mint egy évszázados tölgynek. Nem foglalkozhatunk minddel, csak a legégetőbbekkel. Üzemeinkben egyre több becsületes dolgozó azon gondolkodik, miként tudna egy fillérből tizet varázsolni. Nehéz feladatra vállalkoztak. Valahol mégis csak el kell kezdeni. Aki az üzemben él és nyitott szemmel jár, látja, hogy az ésszerű, gazdaságos termelés előfeltétele imitt-amott hiányzik, — nem ösztönző a bérrendszer. — Ha dolgozom, ha nem, akkor is megkapom az előírt órabért — mondják többen. Majd így egészítik ki: — Mi pedig nem látogatók akarunk lenni az üzemben, hanem keresők. Ésszerű, jogos ez az indok? Igen! E bonyolult probléma megoldásához egy kormányintézkedés kevés. A munkástanács, a vállalatvezetőség és a pártszervezet vállára nehezedik a megoldás módja. E téren úttörőnek kell lenni. Lehet, hogy sokaknak az új intézkedés kellemetlen is lesz, de gazdaggá tenni a gyárat, megelégedetté jogos tulajdonosait, a munkásságot csak óhajokkal nem lehet. • Régi, de örök magyar igazság: fillérből lesz a forint. Aj kormány takarékossági intézkedései e gondolat jegyében is fogantak. A példát csak követni szabad, mert enélkül nincs felemelkedés. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban gyakran jó hallani: Ha eltöröd az üveget, saját zsebedből veszed ki a nyereség egy részét. — Igaz, a figyelmeztetés még nem általános, de azzá lehet tenni. Van még anyagpocsékolás? Rendezetlenek a kiszállások? Sok a felesleges telefonbeszélgetés? Pazarolják az energiát? Sok az akta? Indokolatlan a szerszámtörés? Tegyük szívünkre a kezünket, s bátran, őszintén mondjuk meg: igen. Örök probléma ez! Többen azt mondhatják, nem mondunk újat. Igazuk van azoknak, akik így vélekednek. Annyi bizonyos, s ebben mindannyian egyetértünk, egy ország gazdagságát, a nép elégedettségét a termelt javak mennyisége határozza meg. Ezért lesz »örök probléma« az ésszerű • Gazdaságos termelés. Nem azért, mert termelünk, hanem azért, mert enélkül nincs élet, nincs felemelkedés. » tcsinül Z$‘zöM6tUe<zdi <L<*lfy6.z6íc Mj.ucsd%ácól i::!ílilll!lű!ll!llll!!il!llilll!l!illillílil!!ll!!llilllllillllll!iilllIlillIÍII!!Iilllll!illllil!l!!llií!ii!Í!!l!l!!ll!iillil!H!iilllll!Ílll!l!ll!ll!l"lic A kisipari termelőszövetkezetek dolgozói között elterjedt az a téves nézet, hogy az 58. életévét betöltött dolgozó nyugdíjba mehet. Ezt a téves hírt a 34 —1956-os számú kormányrendeletből magyarázzák. Nem veszik figyelembe, vagy nincs tudomásuk az 1—1957. (I. 8.) számú] végrehajtási utasításról, amely olyan kitételt tartalmaz, hogy csak azt az 58. évét betöltött dolgozót lehet nyugdíjazni, akinek 1956. okt. 23-tól 1957. március 31-ig szűnt meg a munkaviszonya, illetve a munkaviszonyát az illető vállalat ez időben szakította meg. A végrehajtási utasítás kitér még arra is, hogy csak azokat a dolgozókat lehet nyugdíjba küldeni, akiknek megvan a tíz év munkaideje. A rendelkezés kétségtelenül jól van megfogalmazva az ipari dolgozók nyugdíjigényének rendezésére. De nem jó ez a megfogalmazás a kisipari termelőszövetkezet dolgozói számára. A kisipari termelőszövetkezetben dolgozó tagok munkaviszonyát a szövetkezet nem szüntetheti meg, csak fegyelmi határozat alapján. Szükséges lenne egy olyan intézkedés, ami végérvényesen rendezné a kisipari termelőszövetkezetek öreg munkásai számára a nyugdíjjogosultságot! A szövetkezetek vezetőségéhez már sok javaslat érkezett. Reméljük, hogy a kormány rövidesen intézkedik a kisipari termelőszövetkezetek dolgozóinak nyugdíjproblémájáról. — gém — Belerúgott a rendőrbe 8 hónapra ítélték A bajai járásbíróság hatósági közeg elleni erőszak és könnyű testi sértés bűntette miatt nyolchónapi börtönre és választói jogának gyakorlásától való háromévi eltiltásra ítélte Petrovics Lajos 20 éves vaskúti lakost, mert a nevezettet Baján 1956. május hó 19-én körözés folytán bekísérték a rendőrségre, ahol kihallgatása során K. P. rendőrtörzsőrmesterbe belerúgott és rajta nyolc napon belül gyógyuló sebeket okozott, I -- ■ -------—: ELINTÉZTE A PÁRT Engedélyezték Lakóteleken a lisztcsere-telep felállítását Néhány héttel ezelőtt a lakiteleki dolgozó parasztok képviseletében egy idős tanácstag felkereste Simó Tibor elvtársat, az MSZMP járási ideiglenes intézőbizottságának elnökét. Tolmácsolta a lakitekieknek azt a kérését, hogy állítsanak fel a községben is lisztcsere-telepet, mert 8—10 kilométer távolságra van a legközelebbi cseretelep. Mint január 16-i számunkban megírtuk, az MSZMP járási elnöksége foglalkozott ezzel a kérdéssel és javaslatot terjesztett az élelmiszeripari minisztérium j 4 ha a lisztcsere-telep felállítása] érdekében. A válasz már meg is érkezett, melyből idézünk néhány sort: »Megvizsgáltattam a lakiteleki cseretelep kérdését. Tekintettel arra, hogy a község lakóinak a kívánsága jogos, intézkedtem, hogy a Bács-Kiskun megyeit Malomipari Egyesülés gondoskodjon a helyi lisztcsere-telep felállításáról.« A fenti sorokat Nyers Rezső { élelmiszeripari kormánybiztos írta alá. S Az elmúlt hónapokban a harc lényege az volt: kié legyen a gyár, a föld Kádár János beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt XXI. kerületi aktívaértekezlet i A Magyar Szocialista Munkáspárt XXI. kerületi ideiglenes intéző bizottsága aktívaértekezletet tartott, amelyen felszólal Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is Az elmúlt hóftapos isteméi.Te * során — mondotta Kádár elvtárs ! — a harc lényegében a hatalomért folyt. A megvert burzsoázia a hatalom visszaszerzéséért folytatott harcot. E harc lényege, hogy kié legyen a gyár, ez föld. A burzsoázia most is azért töri a fejét, hogyan árthat a munkások hatalmának. Ezt a kártevést, bármiben formát öltsön, ártalmatlanná kell tenni. Ennek nagyon fontos feltétele, hogy a munkásság tisztán lásson és egységes erővel küzdjön a munkáshatalom további erősítéséért. Ha minden munkás azon töprengene, hogyan segíthetné a legjobban az országot, ha nem feledkeznének meg egyesek arról, milyen volt, amikor a hatalmat a burzsoázia gyakorolta, akkor ma sokkal előbbre lehetnénk. Tehát a valóban forradalmi munkásegység fejlesztése, megszilárdítása egyik legfőbb feladat, aminek megoldásáért a kommunistáknak a volt szociáldemokratákkal is, és minden becsületes dolgozóval együttműködve kell küzdenie. A kommunistaellenes hangulatkeltésről szólva megállapította: az a vád, hogy a kommunisták a sztálinisták«, »rákosisták«, ma már eléggé elcsépelt szólam, ezért az ellenforradalom, a reakció, most más módszerekkel próbálja elérni céljait: különféle hazugságokkal, hamis vádakkal igyekeznek eltávolítani a kommunistákat. Az ilyen módszerek ellen természetesen nem ad védelmet a fegyveres erő: arra van szükség, hogy a kommunisták bátran, határozottan lépjenek fel mindenféle hazugsággal és intrikával szemben, végezzenek alapos felvilágosító munkát a dolgozók soraiban. Véget vetünk a lelki terrornak A vallásoktatás kérdéseiről szólva Kádár János rámutatott: a fakultatív vallásoktatást, a nagy kapitalista országokba már a polgári forradalmak idején, a XVIII. és XIX. században megvalósították. Ezt a helyes elvet azonban manapság sokhelyütt furcsán alkalmazzák: a szülőket meg sem kérdezik, a gyermekeket lelki terrorral kényszerítik a jelentkezésre Sok helyütt feltűntek az egykori szerzetesek, levitézlett oktatók, s néhány helyen szinte üldözik azokat, akik nem jelentkeznek vallásoktatásra. A kormány a szükséges rendelkezéseket kiadja s érvényt is szerez azoknak, hogy az ilyen lelki terrornak véget vessen. Szükséges azonban, hogy a rendcsinálásban e téren is segítsenek a pártszervezetek, vegyék fel a harcot a lelkiismereti szabadság megsértése ellen. Az ellenforradalom először férfiakat vitt harcba, később a nőket akarta megszerezni, ma már a gyermekekre fanyalodik, s tapasztaljuk, hogy nem egy hitoktató, köztük számos újsütetű hitoktató hihetetlenül szégyenletes és szemérmetlen lélekmérgezést űz a gyermekek körében. A munkástanácsokról A munkástanácsok kérdéseiről szólva megállapította, hogy a lemondott csepeli központi munkástanács tevékenysége nem a munkáshatalom érdekeit, hanem az ellenforradalom célkitűzéseit, s a Szabad Európa-rádió »tanácsainak« megvalósítását szolgálta. Ezért mondotta ki a felső oszlatást is. A munkástanácsok az ellenj forradalom zűrzavarában jöttek létre, s így beférkőzhetett, más oda nem való elem. Az ilyen elemek ottléte azonban nem jelenti, hogy a munkástanács egészét el kell vetni. A feladat az, hogy a munkástanácsokat — ha szükséges, egyes tanácstagok visszahívásával, az oda nem való elemek kitételével — a nép javára, a munkások javára igazgassák, a helyes irányba térítsék. A munkástanácsok fennállása természetesen nem jelent olyan varázsszert, amely egy csapásra minden problémát megold, azonban arra kell törekedni, hogy a tanácsok helyes átformálásával mindenütt a munkáshatalom érdekeit szolgálják, s fontos szerepet töltsenek be az építőmunka helyes irányú továbbfejlesztésében, az életszínvonal emeléséért folyó küzdelmekben, népi demokratikus rendünk megerősítésében. A kommunisták egyik igen fontos feladata, hogy ezt elősegítsék. Hangsúlyozta, hogy a munkástanács akkor végezhet igazán hasznos és eredményes munkát, ha a kommunisták, a munkásosztály pártja vezeti. Mielőbb helyre kell állítani a párt erejét — mondotta. Az ellenség reszket a párt erejétől, reszket attól, hogy ez az erő mielőbb teljessé válik. Tudatosítanunk kell azonban minden munkásban, a munkásság ügyéért dolgozó és dolgozni akaró minden munkástanácstagban, hogy a párt ereje a munkáshatalom megszilárdításának, a konszolidációnak, a nemzet felvirágozásának döntő fontosságú tényezője. A párt nélkül nincs munkáshatalom A párt és a kormány fő bázisa — hangsúlyozta Kádár János elvtárs — a munkásosztály , és a vele szövetséges dolgozó parasztság. • (Folytatás » 2, © MaloMj < en