Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁ­CS-KISKUN MEGYEI LAPJA I. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM Ara­SO fiLlér 1957. MÁRCIUS 1. PÉNTEK A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án ülést tartott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alap­ján megtárgyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kér­dések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párt­­határozat végrehajtása eredmé­nyeként, jelentős sikerek szület­tek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fejlesztése terén. Pártmunkánk komoly fogya­tékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres köz­ponti irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatároz­za: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása ér­dekében létre kell hozni a Köz­ponti Bizottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel. A párt építésével párhuzamo­san jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósítá­sáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellen­­forradalom nyílt erőit (a fegyve­res osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restau­­rációs pártokat és szervezeteket­ szétverjük, maradványaikat pe­dig illegalitásba szorítottuk, harc új szakasza kezdődött. Is­­­meretes, hogy az úgynevezett központi« munkás­tanácsok, a különböző »forra­dalmi bizottságok«, valamint az író- és újságírószövetség becsü­letes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenfor­radalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek fel­oszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes in­tézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisíté­séhez a proletárdiktatúra eszkö­zeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mellett feltétlenül szükség van az el­lenforradalom eszmei és politi­kai leleplezésére és elszigetelé­sére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló támadás során az ellenforradalom a főcsa­pást­ a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irányította fa­l. Valamennyi pártszervnek a­ pártmunka egyik legfontosabb* feladataként meg kell kezdeni a] rendszeres kádermunkát, az ed­­­­diginél azonban lényegesen kor­­­látozottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok elméletit képzése érdekében hathónapos] pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfe­­­­lelő feldolgozásának elősegítésére] meg kell indítani a párt tudomá­­­nyos folyóiratát: a Társadalmi] Szemlét, 3­6. Központi előadássorozatot] kell indítani a legfontosabb el­]­méleti kérdések tisztázására, a] Nagy Imre—Losonczy-féle cso­­­port által képviselt, a marxi­*­* rmis—leninizmust meghamisító, revizionista nézetek és osztály­áruló politika leleplezésére, az októberi események helyes, mar­xista—leninista értékelésének ki­dolgozására; ezen előadások alap­ján széles körben helyi előadás­­sorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak meg­tárgyalása, a pártmunka új ta­pasztalatainak megvitatása, párt vezető szerveinek megerő­­­sítése és véglegesítése céljából. párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlása, a párttagok megfélem­lítése, üldözése és fizikai meg­semmisítése), hogy ezután a szo­cializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeál­líthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellenfor­radalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a töme­gek egy részében meglevő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osztályöntudatát sovi­niszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá el­lenforradalmi nézetekkel igye­kezett megzavarni, a megtévesz­tett embereket tartalék erőkér­t megnyerni s támadást indítani a népi államhatalom ellen. Az ellenforradalom a kisajátí­tott gyárosokon, földbirtokoso­kon, nagykereskedőkön, kuláko­­kon, a volt horthysta-fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csend­őrökön kívül még december kö­zepén is rendelkezett jelenté­keny olyan, tartalékokkal, me­lyek a megzavart és átmenetileg az ellenforradalom eszmei és po­litikai befolyása alá került ré­tegekből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből­­ is, na­gyobb mértékben egyes értelmi­ségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) rétegekből tevődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideoló­giai megzavarását, a párt, a szo­cializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idéz­ték elő antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra ta­gadását jelentő burzsoá-naciona­­lista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista né­zetekkel egy frontba kerültek az imperialista burzsoáziával, s ok­tóber 23-a előtt az ellenforrada­lom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédeinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tömörí­tése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikeresen előre, mert­ a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista né­zetekkel szemben és magasra emelte a marxizmus,leninizmus, a proletárdiktatúra, a proletár­nemzetköziség általuk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szocia­lista Munkáspárt szervezeteiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosab­ban látja a Nagy Imre—Lo­­sonczy-csoport áruló tevékenysé­gét és az a véleménye, hogy sikeres előrehaladásunk előfelté­tele a jövőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Ami­lyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mér­tékben szabadítjuk fel a dolgo­zók megtévesztett rétegeit az el­lenforradalom eszmei-politikai befolyása alól és tömörítjük ők­et újra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek elleni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkásosztály régi szervezeteinek, a szakszerveze­teknek a megszilárdítása. A párt­tól és a munkás-paraszt kor­mánytól »független« szakszerve­zetek, valamint a munkásállam­mal szembeni sztrájkjog reakciós követelését visszautasítottuk. A munkástanácsok jelentékeny része megalakulásuk után még hosszú ideig az ellenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkástanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok álta­lában komoly pozitív fejlődé­sen mentek át s ma már kezdik betölteni népgazdaságunk fejlő­désében hasznos szerepüket. Ha­sonló eredmények mutatkoznak az ellenforradalom tömegbefolyá­sának visszaszorításában más területen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállását! (Folytatás a 2. oldalon.) I. A párt építése A proletárdiktatúra, a népi de­mokrácia vezető erejének, pártnak építése alapjában véve a egészségesen és kielégítő ütem­ben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszerveze­teken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult pártszervezet, a párt alapszer­­­vezeteinek száma meghaladta a 8 ezret,lényegesen A párt központi lapja, a Nép­­szabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer példányszám­ban jelenik meg, az egyéni előfi­zetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építő jellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Losonczy-féle párt­ellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot foly­tattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végered­ményben az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújítá­sát pártunkban. Visszavertük azt az ellenfor­radalmi támadást is, amelyet a ^»sztálinizmus«, »rákosizmus« ha­mis jelszavával indítottak pár­tunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei to­vábbá annak a határozottságnak köszönhetők, amellyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdeké­ben biztosítottuk a vezető szervek megfelelő személyi összetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvé­nyesülésére, a párt tevékenysé­gének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésé­re. A függetlenített pártappa­rátus létszámát 64 százalékkal csökkentettük. Politikánk szilárd elvi alapok­ra való helyezésével s követke­zetes gyakorlati keresztülvitelé­vel sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egy­ségét. Ennek eredményeként si­került elérni azt is, hogy pár­tunk vezető szerepe a Magyar Népköztársaság állami és tár­sadalmi életében mind hatéko­nyabban érvényesüljön. A párt­egységért való elvi harc, a pro­letárdiktatúra erősítése s a párt vezető szerepének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelességei Az elmúlt két és fél hónap si­kereiről szólva, nem hallgatha­tunk a pártmunka azon gyen­geségeiről sem, amelyek az álta­lános fejlődésen belül megmu­tatkoztak s a további egészsé­ges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmi­ségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. El­ítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint, »akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség«. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szem­ben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és ba­ráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tag­ságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott »területi« és hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell fel­venni a pártba. Ez után az idő­pont után csak­ mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan, helyenként meg­mutatkozó elvtársiatlan és int­­rikus magatartást, mely minden­áron és mindenkiben hibát ke­res. Ezt egészségtelen, vagy ép­pen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett el­lenforradalmi elemek szítják kí­vülről. Komoly fogyatékossága a párt­építés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutat­kozik néhány budapesti és vi­déki üzemben, egyes értelmiségi pártszervezetek fejlődésében és a kisebb falvak pártszervezetei­nek építésében. II. A szocializmus erőinek összefogása A NAPRAKÉSZ VÁROS TANÁCSA (3. oldal) PÉNTEKI JEGYZETEINK (3. oldal) akikről példát VeHETNÉNEK A DIÁKOK (S. oldal) KECSKEMÉTI UTCÁK DICSÉRETE (1. oldal) MOST IDŐSZERŰ (1. oldal) Heyerdahl: TUTAJJAL A CSENDES-ÓCEÁNON (4. oldal) PARTNAPOK MEGYÉNKBEN (3. oldal) HALÁLOS KIMENETELŰ VASÚTI SZERENCSÉT­LENSÉG KECSKEMÉTEN (4. oldal)

Next