Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-16 / 164. szám
Hová indul el a csoport? A csillebérci Nagy Táborba! Pirosnyakkendős pajtások róják a kecskeméti utcákat. Megállnak a lőtéren a szovjet emlékmű előtt, betűzik az emlékmű oldalán lévő orosz szöveget. Nem idegen, ismerik. Főként a nyolcadik osztályosok olvassák jól s magyarázzák a kisebbeknek: »A mi hazánkért estek el, a mi szabadságunkért.« — Kik vagytok, honnan jöttök, pajtások? — állok közéjük újságot hallani. Kiderül, hogy ez a csapat csak ma^prődik össze a megye különböző községeiből, városaiból, innen indulnak a csillebérci Nagy Táborba. Szőke kislány körül megkérdem hogy hívják mellém, Gyóni Matild. Most végezte a hetedik osztályt a kiskunmajsai leányiskolában. Ő volt az osztály legjobb tanulója. Őrsvezetői tanfolyamra megy két hétre. Jó őrsvezető akar lenni. Összeakadok egy fiúval is. — Barna Feri vagyok, a kiskunfélegyházi Szabadság téri iskola tanulója. — Hányadikos vagy, Feri? — Most leszek nyolcadikos. — Milyen volt a bizonyítvány? — Közepes. — Nocsak, hát közepes tanuló is mehet Csillebércre?! Elakad a beszélgetés, egy kis feszültség keveredik a levegőbe, de egy magasabb fiú kisegíti. — Feri a Pajtás újság terjesztésében ért el gyönyörű eredményt, azért jöhet. Az iskolában minden héten eladott száz Pajtást. — Könnyen ment, Feri? — Hú, még többet is el tudtam volna adni, de nem küldtek, csak mindig százat. Hát ha már beszélő viszonyba kerültünk — mondom ennek a sugaras, magas fiúnak, aki az előbb kisegítette Ferit a kátyúból — ismerkedjünk össze. — Hevér László második osztályos gimnáziumi tanuló vagyok — mondja mosolyogva. — Te is Csillebércre tartasz? — Igen. Hajdanában, azaz, hogy egy évvel ezelőtt ő volt a Móra Ferenc úttörőcsapat csapattanácselnöke. Nagyon szereti az úttörőéletet. — Szívesen járok vissza a volt iskolámba, kedves ott minden. Most rajvezetői tanfolyamra megyek, mert szeptemberben rajvezető szeretnék lenni a Szabadság téri iskolában. Na meg összebarátkozok egy alacsony, barna fiúval, az orgoványi Petőfi Sándor általános iskola őrsvezetőjével. — Süveges Sándor személyében mutatkozik be, örül, hogy nemcsak ő, hanem még rajta kívül két pajtás is megy Orgoványról Csillebércre. — Hányan vagytok az őrsödben, Sanyi? — Tizen. ■— Bukott-e meg közületek valaki? — Nem. — Te milyen tanuló vagy? — Kitűnő. — Na hát akkor azt kívánom, hogy az őrsvezetői tanfolyamon is kitűnően álld meg a helyed. Nem akarunk kifogyni a beszélgetésből. Amikor már búcsúzni akarok, akkor derült ki, hogy az alpári pajtások is képviseltetik magukat ezen a csellebérci tanfolyamon. Itt áll előttem Tóth Sándor csapattanácstitkár, de majd kibúvik a bőréből, úgy csillog a szeme az örömtől. — Minek örülsz te úgy, Sanyi? — Annak, hogy mégis csak sikerül meglátnom végre az úttörővasútat. — Nem láttad mégte— Még nem. Most megyek életemben először Budapestre. — Nahát, Sanyi, használd ki az alkalmat, utazz is egyet az úttörővasúton. — Azt akarom. Lám, milyen szerencsés ez a Tóth Sanyi, ha nem volna úttörő, akkor most sem láthatná meg hazánk fővárosát, de így, ha hazajön, biztos sok élményt mesél a Tisza partján az alpári gyerekeknek. Jó utat pajtások, tanuljatok és játszatok jókat! Tőserdei kirándulás Izgatottan vártam a vasárnap reggelt. Már egy héttel előtte készülődtem nagy ügybuzgalommal, hogy jól sikerüljön a kirándulás. Sikerült is. A harmadik és a negyedik osztályos gyerekek valamennyien kint voltunk. A Tőserdőben gyönyörű látvány tárult elénk. Bár nagyon sok szúnyog alkalmatlankodott egész nap. Csak akkor nem szúrtak bennünket, amikor fürödtünk, no meg amikor számháborút játszottunk. Hazafelé nótaszóval indultunk. Czakó Margit IV/a, Kecskemét, Kaszap u. 15. Szőlőtermelők figyelmébe! Védekezzünk a fürt-peronoszpóra ellen A szőlőtermés jónak ígérkezik. Ezért most különösen fontos, hogy a termelők minden anyagi áldozatot meghozzanak a fürtök megmentéséért. Az esős időjárás következtében a szőlőkben a peronoszpóra fertőzés lehetősége fokozottan nő. A peronoszpóra nem is annyira a leveleket, hanem a fürtöket fenyegeti. A fürtperonoszpóra gombája a fürtök kocsányán keresztül hatol be a bogyókba, ahol súlyos károkat okoz. A legbeváltabb védekezés a fürtperonoszpóra fertőzés megakadályozására a rézmészporozás. A rézmészpor a fürtökre szórva a bogyókra tapad és a bogyókon levő vízcseppekben rajzó peronoszpóra csíráit elpusztítja. Esős időjárás esetén — mint amilyen most is van — fürtpermetezéssel és rézmészporozással felváltva kell megmenteni a termést. Most már nem a permetezés száma és erőssége számít, hanem hogy idejében végezzük. Igen bevált eljárás, ha a permetezés nyomában azonnal rézmészporozzuk a fürtöket. Legalább kétszer porozzunk és egyszer fürtpermetezést végezzünk. Fontos, hogy a szőlőtőkéken mutatkozó új hajtásokat, amelyek peronoszpóragombától fertőzöttek, a tőkéről mielőbb távolítsuk el. Fáth Imre A REVIZOR SZEMÉVEL... Hol itt, hol ott találkozol vele. Egyszer Lakiteleken, máskor Félegyházán, harmadszor Kalocsán. Célja azonban mindenütt egy: segíteni, ellenőrizni. Segíteni a népgazdasági beruházásokat, azok helyes elosztását; ellenőrizni, hogy jó helyre kerül-e az állam pénze, nem használják-e fel meggondolatlanul a nép vagyonát. Nézzük meg ilyen szempontok alapján a fent említett helyet a revizor szemével:három Lakiteleken a téglagyárban új présház építését tervezték, mert a régi présházban üzemeltetett gépek már elhasználódtak, és nem biztosították az égető kemence kihasználását. Az új présházat új gépekkel akarták ellátni. Az új létesímény építése azonban időközben feleslegessé vált, mert az új présgépet és a meghajtó művet a jelenleg felújítás alatt álló régi présházban helyezték üzembe. Az új gép az égető kemence kapacitását teljesen kielégíti. Ez így rendjén is volna. Ám eközben az építendő présházhoz odaszállították a vasszerkezeteket, a hullámpalát, sőt az alapozási munkálatokat is megkezdték, ami bizony pénzbe került. A revizor megállapítja: a vállalat előbb cselekedett, csak aztán gondolkodott, azaz tervszerűtlenül gazdálkodott a beruházási hitellel. Ugyanis arra, hogy a régi gépeket új gépekkel cseréljék ki, már az építkezés megkezdése előtt gondolni kellett volna. Így nem lett volna szükség új présházépítésre, vagyis annak a félbehagyására. A Félegyházi Gépgyárban szerelőcsarnokot és egyebet építenek. Az építkezésre fordított összeg felhasználására vonatkozólag ellenőrzést végzett a revizor. Ennek révén a kivitelező ÉVISZ budapesti vállalat számlázásaiban nagy összegű jogtalan felszámításokat állapított meg, csaknem 100 000 forint értékben. Ennek a jogtalanul elszámolt és el nem végzett munkának keserű íze lesz, mert a Beruházási Bank vagy bűnvádi eljárást indíttat, vagy pedig a kivitelező vállalat felügyeleti hatóságához tesz jelentést. A Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalatnál Meggyőződött a vállalat helyes gazdálkodásából és a következőket tanácsolja: Ha a vállalat magasabb évi beruházást kapna, növekedésének úgyszólván semmi sem szabna határt. Tolna megye két telepén kívül (Bogyiszló, Fadd) egy új telep is létrejött, Decs községben és csak beruházási hitelen múlik, hogy ez a telep rövid időn belül szárító és feldolgozó helyet kapjon. Ez pedig szükséges, mert Tolna megye keleti részén, hatalmas területeken termelik a paprikát. A vállalat jelenleg nem tudja feldolgozni a hatalmas termést. Ilyen észrevételeket, ilyen tanácsokat vet papírra a revizor egy-egy látogatás után, így segíti, hogy helyes úton fejlődjék országunk szocialista ipara. Olvasóink figyelmébe! Közöljük, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében minden kedden délután 2 órai kezdettel ingyenes jogi tanácsadást tart a megyei ügyészség. (Cím: Kecskemét, Széchenyi tér 1. emelet.) Silt JOILY HUNT: Nem csekélyebb dolgot, mint azt, hogy a Déli Nyeregig próbál hatolni. Ezt a beszélgetést jól hallhatták a 4. és a 3. táborban, valamint az Alaptáborban is. A hír valamennyiünket felderített és mindenkiben, még bennem is, olyasféle érzést keltett, mintha elvben máris elértük volna a csúcsot. Most azután minden mozdítható erőt a Lhoce falára irányítottunk. Mindennap két csapat ment fel a 4. táborból; az egyik, amelynek sorában a hegymászó csapat tagjai is terheket hordoztak, hogy jó formában maradjanak, megtette az utat fel az 5. táborig és vissza onnan, még további készleteket szállítva, hogy a csúcstámadásra tartalékolt raktárai gyarapítsák; a másik a 7. táborig ment, s útközben vagy az 5. táborban éjszakázott, vagy egyfolytában tette meg az utat a 4. tábortól; a 7. tábornak szánt készleteket szállították, de a tetejébe még némi egyéb terhet is a Déli Nyereg részére. Azt reméltük, hogy ezzel megkönnyítjük a Déli Nyeregre szállító osztagok munkáját, amelyek majd a kellő időben indulnak felfelé a Lhoce falán. Miután Will Noyce-ot május 15-én a Lhoce falán működő csapathoz osztották be Ang Njima helyettesítésére, aki lejött, mert valóban nagyon megérdemelte már a pihenést, a következő napokban Ed Hillary, majd Tom Bourdillon, utánuk pedig George Band és Mike Ward kísérték a serpákat azon a 600 méteres útszakaszon felfelé. A derűlátó George Lowe nem vette számításba a nagy magasság kockázatait. Aznap este, amikor Wilfrid megérkezett a 6. táborba, mind a ketten altatószert vettek be. Másnap Wilfrid észrevette, hogy társa egészen bódult, és hátba kellett ütögetnie, hogy lelket verjen beléje az indulás előtt. Nyugtalansága nőttön nőtt, amikor George, aki rendkívül lassan mozgott, szinte félálomban kapaszkodott a 7. tábor felé; a 180 méteres útszakasz megtétele két és fél órájukba került. George-on mászás közben is többször bódultság vett erőt és amikor pihenőt tartva leültek falatozni, Wilfrid nagy rémületére azon kapta magát, hogy egy félig kilógó szardíniával a szájában elaludt — pedig George kedvenc étele a szardínia. Nyilván nem volt tanácsos ilyen állapotban folytatni 89 % az utat és vissza is fordultak nagy megrökönyödést keltve azokban, akik lentről, a Teknőből figyelték őket. »Olyan volt az egész — mondotta Wilfrid —, mintha részeg embert kellett volna egy hegyoldalon lefelé támogatni.« Az 5. tábor sátraihoz érve, George öntudatlanul terült el és egyfolytában másnapig aludt. A rossz utóhatás reggelre teljesen megszűnt, és a pár fényesen kiköszörülte a szerencsétlen kaland ütötte csorbát. Nemcsak feljutottak a 7. táborba — melynek felszerelését Ed Hillary cipelte fel május 15-én, amikor kétszeres útját tette a 4. tábortól a 7-ig és még aznap vissza —, hanem a nézők nagy elragadtatására délután előtűntek a tábort takaró jégkúp mögül, és vagy 180 méterre tovább kapaszkodtak felfelé. Ez nagyszerű előhaladás volt és reménységgel eltelve néztünk elébe a következő nap diadalmas előnyomulásának. Eközben Mike Ward is megérkezett, hogy George-hoz csatlakozzék és felváltsa a tiltakozó Wilfridet, aki szívesen ottmaradt volna, hogy az előcsapatban folytassa tevékenységét, de kérésemre mégis visszament, hogy kipihenje magát és előkészüljön az első szállítójáratra, amely a megállapított időpontban, május 20-án indul majd a Déli Nyeregre. De reményeink, amelyeket a Fal magaslatán előző nap kivívott eredmények ugyancsak felcsigáztak, egyszerre lelohadtak, amikor 18-án három hegymászó, köztük Da Tenszing, elindult a 7. táborból, hogy az addig elért pontnál alig valamivel magasabban visszaforduljanak. Ez a balsiker keserű csalódást okozott, és feszült idegállapotunkban nem találtunk rá magyarázatot. Később megtudtuk Tom Bourdillontól, aki a 7. táborból tért vissza, miután felkísérte a szállítójáratot, hogy a szél nagyon élessé fokozódott — hallottuk is dübörgését tanyahelyünkön, mintha vonat száguldozott volna odafenn a magasban. Amikor George-ék végre kimerészkedtek, az előző napi kapaszkodástól kimerült Michael Wardnak alaposan átfázott a lába, később pedig George kezét csípte meg a fagy. Ilyen körülmények között éppen elég volt, hogy egyáltalában elindultak. A Lhoce fal drámája rendületlenül tovább folytatódott. Már május 19-ét írtuk, ez a küzdelem tizedik napja volt. A szél egyre vadabbul verdeste az Everest nyugati falán magasan fölöttünk meredező szirteket, innen a Lhoce falára csapott át és keresztülsüvített a kürtőn, amelyet a 7. tábort őrző jégkúp és a mögötte emelkedő lejtő formált. Órákon át várakoztunk aznap reggel, hasztalan remélve, hogy mozgás jeleit pillantjuk meg. 90 (Folytatjuk)