Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN MEGYEI LAPJA Ara 60 fiLlér 1960. JANUÁR 1. PÉNTEK Nincsen több tjan esemény* dátum, amelyhez annyi boona fűződne, mint az év első napjaihoz. Gyermekkorunkban mi is megpróbálkoztunk az ólomöntéssel, és nagy izgalomnál, aggódva figyeltük, vajon milyen formát ölt a hideg vízben hirtelen megmerevedő fen. Azután óriási gonddal, apa okosan és találékonyan elemezgettük a szeszélyesen kialakul torz darabot, valamihez mindig lehetett hasonlítani. Rengeteg jeltől, epizódtól és véletlenül függött, hogy az év kezdete jónak lehessen minősíteni, és a kedvezően kialakult előjeleket alaposan elronthatta egy m egasszony rosszkor érkezett jókívánsága. Az emberi természet mindig olyan volt, hogy szívesan hitt a dolgok jobbrafikulásában, és valami oktalan reménykedéssel bízott abban; ha egy esztendő lezárult, azzal befejeződtek a kellemetlen remények. Ezért a babona jellege olyan volt, hogy inkább kedvezett a boldogságot áhítozóknak. Azután a januárt felváltta a február, s amire kiderült hogy az új esztendő sem lett különb a többinél, már rég ss-régen feledésbe merültek az örömet ígérő jelek bizonyságai. December végén kezdődhetett újra elölről minden. Az esztendők szürkén és kopottan lövették egymást, egyik sem különbözött a másiktól. Legfeljebb az árvíz, aszály, vagy haláleset jelölt meg egyet-egyet, Boldog alig-alig lett belőle. A babonák egyik msszire ágazó gyökere az ember ás a természet ősi harcából tájlkozott. A valaha kiismert tétlen és vakon dúló csapások rabja volt a nép, és ha a hókuszpókuszokhoz fordult, ezeket a komisz és kíméletlen erőket próbálta kiengesztelni, vagy valami varázslattal a titkukat ellesni.És hiába haladt előre öles léptekkel a tudomány, hiába derített fényt az eddig megmagaarázhatatlan dolgokra, a milliók élete nem lett könnyebb és jobb általa, mert a társadalmi rendszer jellege is hasonlatos volt a természeti jelenségekhez." Ki tudta, mikor rendíti meg a lét alapjait egy váratlan viharként támadó termelési válság? Mikor omlik össze a chichagoi gabonabörze? Vagy meddig tat az évtizedek óta dúló agrárválság? Mikor esik fillérekre a bor ára? Ezek a jelenségek is a megfoghatatlan, a titokzatosság régióiban lebegtek, miként a természet rejtelmei. Olyan erők, melyek ellen harcolni nem lehet. A boldog esztendő ezeknek az erőknek kénye- üdveként alakult és soha nem, lett még megközelítően sem olyan, amilyennek a szegény ember, igazán igénytelen és szerény álmaiban óhajtotta. A mai ember, aki tizenöt es ztendeje szívja a szabadság ‘ áthárító levegőjét, tudósait a réginél. Nemcsak azt tudja, hogy mikor és milyen magot vessen a földbe és miképpen művelje, az időjárás viszontagságaival szembeszegülve. Hanem azt is, hogy milyen módon alakítsa ki élete sorát, hogy az mindig jobb és szebb legyen. Azzal, hogy lerázta magáról a kizsákmányolók hatalmát, s a maga ura lett, végre megismerhette azt a tudományt is, amely nemcsak a természet, hanem a társadalom törvényeit is feltárja. Ez a tudomány: a szocializmus. Ennek birtokában úgy kormányozhatjuk a jövőnket, hogy az nem csupán a boldogság évenként visszatérő óhajtása, hanem annak biztos megvalósítása legyen. z 1960-as esztendő első napján érdemes arról elgondolkozni, hogy milyen más lett tizenöt esztendő alatt minden. Mennyi ,nevezetes évet éltünk át azóta! Olyanokat, amelyeket egyre több piros és más ujjongó színnel festett meg a boldogság. A számlálatlan, szürke évek sorát az emlékezetes 1945. bontja meg, ezt nem felejti el senki sohasem. Felszabadultunk! Végelett az öldöklő, véres háborúnak! Földet kaptak a nincstelen parasztok százezrei! Megszűnt a nagybirtok! A nép a kezébe vette a hatalmat, elkezdődött a szabad élet. Pergessük csak visszafelé a kalendárium lapjait! Nem múlt el esztendő, hogy ne hozott volna az egyén, a család életében valami újat, örömet. Fölfelé megyünk. Biztos, nagy léptekkel, s ennek az útnak minden egyre többet mutat.kilométerköve Milyen más tartalmat nyert ma a szép_ kívánság: boldog újévet! Nem’ jámbor óhaj, vagy udvarias formalitás többé, hanem program, elkötelezettség. És ha az új év első napján számot vetünk magunkkal, miért lesz az 1960. boldog, akkor erre is meg tudunk felelni. Az, amire támaszkodunk: a mögöttünk levő másfél szabad évtized. Nagy horderejű események történtek ez idő alatt, ellenséges acsarkodás, ellenforradalmi lázadás nem állíthatott meg bennünket, hogy elérkezzünk ahhoz a ponthoz, amikor elhatározhattuk: lerakjuk a szocialista társadalmi rend szilárd betonalapjait. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa az egész ország színe előtt tárgyalta meg a jövő kérdéseit, és a Központi Bizottság beszámolója a győzelem biztos tudatának jogosan bizakodó hangján állapította meg: „A szocializmus belátható időn belül teljesen győzedelmeskedik hazánkban is; felépül a magyar nép több nemzedékének legszebb és legigazabb álma, a szocialista Magyarország.” Persze, dolgozni is kell mindezért, nem is keveset. Dehát ki nem buzgólkodik szívesen azért, hogy annak gyümölcsét nemcsak gyermekei és unokái, hanem már maga is bőven élvezhesse? Ki nem dolgozik szívesen olyan légkörben, amelyben megbecsülik a munkát, és kit-kit az ország javáért kifejtett tevékenysége alapján ítélnek meg? Olyan légkörben, megbecsülik az igazat amelyben akaró embert, amelyben bizalommal tekintenek reája, megértéssel hallgatják szavát? Ilyen körülmények között nem is olyan nehéz nekivágni olyan utaknak, melyek még újak és ismeretlenek. Nem olyan nehéz — ha néha-néha talán kicsit fájdalmas —, leküzdeni az ősidők óta indokoltan kialakult, de ma már idejét múlta önzés, csökönyösség, minden nem megszokottól való idegenkedés terhes érzését. A példák egyre sokasodó ezrei azt bizonyítják, hogy a magyar dolgozó parasztság megért az idő szavát. Megérti, hogy ami tegnap talán még jó volt, holnap akadálya lehet nemcsak az ország, hanem kis családja, a maga boldogságának. A gépen rohanó modern idők kilométerekkel elhagyják a kis parcellán maga bíbelődő parasztot. Odaát, Nyugaton, a kapitalista rendszer között a nyomorba, a nincstelenségbe taszítja, földönfutóvá teszi. A mi szocialista rendünk arra szólítja, hogy legyen ő a nagybirtok gazdája. Tervezzen, gazdálkodjék szocialista módra, a többi társával egyetemben az ezer, holdakon, és a nagyüzemi gazdálkodás nagyobb hasznát élvezze ős általa az egész ország.Az egyén boldogságához három alapvető dologra van szükség: jólétre, egészségre és békére. Azért említettem elsőnek a jólétet, mert ahol nem gond a jó táplálkozás, az öltözködés, megfelelő lakás, ott már kevesebb lehetősége van a betegségeknek. A jólét útjait megszabta a kommunista párt kongresszusa, csak mirajtunk múlik, hogy úgy valósul-e meg, ahogyan megterveztük, vagy esetleg többet is tudunk tenni annál. A Hazafias Népfront azon buzgólkodik, hogy tömörítse a nemzet minden igazi jó fiát és leányát; a mi nagy egyetértésünk és egységünk hatékonyan járuljon hozzá a kitűzött célok megvalósításához. Lassan-lassan az egész nép beletanul az ország kormányzásába, egyre kevesebb a szűklátókörű ember, és aki messzebb tud tekinteni a maga kis portáján, az felismeri, hogy milyen nagy erő, jelentős tényező az egység. Nemcsak milliókat és milliókat jelent, amit a társadalmi munka által nyer az ország — Bács-Kiskun megyében eléri az idén az ötmillió forintot—, hanem felbecsülhetetlen erőt, üzemanyagot, amely egyre gyorsabb iramban haladó mozdonyunkat táplálja. . Boldog új esztendő írta: Ortutay Gyula A ; ' Világ proletárjai, egyesüljetek! Május 16-án csúcsértekezlet Hruscsov elvtárs levele a három nyugati kormányfőhöz Moszkva, december 30. A szovjet kormány hozzájárult ahhoz, hogy a négyhatalmi csúcsértekezlet 1960. május 16-án nyíljék meg Párizsban. A szovjet kormány hozzájárulását Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke levélben közölte Eisenhower amerikai elnökkel, Macmillan angol miniszterelnökkel, De Gaulle francia köztársasági elnökkel. A leveleket Grexmiko szovjet külügyminiszter nyújtotta át szerdán a három nyugati hatalom moszkvai nagyköveteinek. — Megelégedéssel állapíthatjuk meg — írja levelében Hruscsov —, hogy a négy hatalom kormányai között lefolyt tanácskozás eredményeként végleges megállapodás jött létre a csúcsértekezlet összehívásának időpontjáról és színhelyéről, Január 2-án kezdődik a népszámlálás amely szervesen beletartozik az ENSZ által indított világnépszámlálásba, s emellett népgazdaságunk számára igen fontos adatokat szolgáltat a lakosság szociális-, kulturális-, lakás- és áruellátása megjavítására. A megyei tanács v.b. és a KSH kéri a lakosságot, hogy pontos adatszolgáltatással könnyítse meg a számláló biztosok munkáját. Ma már azt sem kell sokat magyarázni, hogy tehet-e valamit az egyszerű ember a béke érdekében? Mindenki tudja, hogy a szava nyom a latban, ha az egész néppel együtt kiáltja tiltakozását, ha a háborús uszítók minden alkalommal azt látják, hogy egységes, szilárd akarattal állnak szemben. Persze, ez egymagában nem elegendő. Puszta kiáltással, még ha tízmilliók ajkáról harsog egyszerre, nem lehet a tankokat és az atombombákat visszafordítani. Ezekkel szemben egy másik erőt is fel kell mutatni, olyat, amely meggondolásra készteti az imperialista háborús uszítókat. Az 1959-es nagyszerű év feljogosít bennünket arra, hogy bátran reménykedjünk az 1960-as esztendő ilyesfajta sikereiben is. A Szovjetunió, a szocialista nagyhatalom, a világ legerősebb katonai hatalma a béka legszilárdabb védelmezője. Amikor Nyikita Hruscsov a pártkongresszus alkalmával legutóbb Budapesten járt, az Országos Béketanács, a békeszerető magyar milliók nevében a magyar békemozgalom arany jelvényét nyújtotta át neki s egy levelet, amelyben biztosítottuk őt, és általa a szovjet embereket, hogy továbbra is egységesen velük vagyunk a béke frontján, a szocializmus frontján, és mindent elkövetünk, hogy az 1959-es év nagy sikereit 1960-ban még ragyogóbbá tegyük. Sok szép reménnyel vágunk neki ennek az új esztendőnek. Elsősorban rajtunk múlik, hogy beváltja-e szép ígéreteit. Sorakozzunk fel hát a jó munkára, amelyhez sok sikert, boldog új évet kívánunk! V., ---