Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-17 / 297. szám

A MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁR­T 1960. december 17. szombat KISKUN MEGYEI LAPJA Mindenkit érhet meglepetés! Érik néha az embert váratlan meglepetések, így jártam a na­pokban is, amikor a MÉSZÖV telefonszámát tárcsáztam fel, s a vonal túlsó végén imigyen je­lentkeztek: — Halló, itt a postás. — Bocsánat — mondom —, téves kapcsolás, a MESZÖV-öt hívtam. — Jó számot hívott. Ez a ME­SZÖV. — Hát akkor miért triccel ve­lem, hogy maga a postás. Jó, hogy nem Mikulás-este van ?— dühöngtem félhangosan. — De igazán a postás vagyok! Most hoztam egy táviratot, s nem találok itt senkit, akinek átadhatnám. Az órámra néztem: délután 145 volt, persze, persze, a ME­­SZÖV-nél fél ötig dolgoznak. — Azért mégsem kellene tárva­­nyitva hagyniok mindent, ami­kor elmennek, mert egyszer a postásnál kellemetlenebb láto­gatójuk is akadhat... — no — Kaparj kurta — neked is jüt„. Vétek ne essék, szólván, — de ennél kifejezőbb társképzés nem jut eszünkbe, amikor jellemezni kívánjuk a Kecskeméten az alábbi vonatkozásban ma élő szemléletet. De térjünk a do­logra részleteiben is..­­. Mint szerte az országban, a kecskeméti szülők is szíves­örömest küldik gyermekeiket is­kolába, egyetemre, hogy »több és különb legyen« náluk. Ez egészséges törekvés, s az emberi fejlődés egészséges szemlélete. Mennek is hát városunkból minden ősszel szép szám­mal fiatalok az egyetemek­re, főiskolákra, — csak az a kérdés, hogy vissza is jönnek-e...? Mert erről már beszélhetnénk. Társadalmi ösztöndíj-rendsze­rünk sem annyira kiterjedt, hogy segítségével köthetnénk városunkhoz fiainkat; a szülők által főiskolára küldött fiatalok visszaszármaztatása pedig még inkább nincs biztosítva. Van e téren más gondunk is. Már évekkel ezelőtt felvetettük lapunkban: »Szükség van-e a Hírős Városnak élelmiszeripari technikumra­“? De egy Debre­cenből érkező (!!) válaszon kí­vül a város egyetlen illetékese sem mozdította füle botját sem! Debrecenből is csupán a Hírős Várost bíráló válasz érkezett, amely azt fejtegette, miképpen »rúgta el« magától a város az akkor itt letelepülni akaró technikumot. Ebbe természetesen nehéz vol­na mélyen beletekinteni — sok más vonatkozást is érintenünk kellene. Egy azonban bizonyos. Szakemberre a vidéki ipartele­pítés során egyre nagyobb szük­ségünk lesz. Hiába hoznak ide a minisztériumok gyárakat, ha Budapestről nem tudnak vele hozni fiatal szakembereket is, akik kecskemétivé tudnak válni. Meg kell jegyezni, hogy más vá­rosok már előre gondolnak erre és a különböző technikumok le­telepítésével, a társadalmi ösz­töndíjak hálózatának széleskörű kiépítésével, s a jelenleg egye­temen tanuló diákok — leendő szakemberek­ — összefogásával, a velük való foglalkozással már­is biztosítják a szakember­ anyagát.későbbi évek Vagyis: kaparj kurta — neked is jut. S aki nem kapar...??? Márpedig Kecskemét nem »kapar«. idő.Közeledik a karácsonyi szün­Nem gondoltak-e a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának tagjai arra, hogy he­lyes volna az ünnepre ha­zajövő, a Hírös Városból egyetemeken tanuló diáko­kat egy délutánra, vagy délelőttre összegyűjteni, számukra kis ismertetőt adni a város közeljövőiben való fejlődé­séről; ízelítőt nyújtani nekik ar­ra, hogy majdan véglegesen is haza­jöjjenek? Ez lehetne az első lépés... Az­tán majd ki lehetne találni olyan megoldásokat is, amelyek­kel kedvet is tudnánk csinálni fiainknak a kecskeméti letele­pedéshez. Ez így szép is lenne, jó is lenne... Csak attól tarunk, hogy — mint sok más javaslatunk, kéré­sünk úgy — ez is süket fülekre talál majd... (— ng —.) Házépítés lottónyereményből (Községi tudósítónktól.) Nagy szerencse érte a közel­múlt napokban Jászszentlászlón Forgó Antalnét és leányát. Né­hányszor­ lottózás után négyes találattal, 86 ezer forinttal ko­pogtatott hozzájuk a Fortuna asszonya. Forgone a második vi­lágháborúban veszítette el fér­jét, s azóta szerényen, szűkös körülmények között élt leányá­val. Sokat ábrándoztak arról, milyen jó is lenne telkükre kis családi házat építeni, de valóra váltására legmerészebb álmaik­ban sem gondolhattak. És de­cember 8-án ölükbe hullott szerencse: a helyi moziban nagy­a számú közönség előtt nyújtotta át százforintos címletekben a nyereményt a kiskunfélegyházi OTP-fiók vezetője. Forgó Antal­­né a házépítésre szánt szeren­csepénzt a takarékpénztárban helyezte el — Béla, menj haza és hozd a mozi elé az autót, én meg majd elmesélem, ki a gyilkos. PETŐFI NÉPE é Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megye­ Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: • Petőf Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-1«. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Kecskemét. — Tel.: 15-29, 27-49 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. , Kecskemét, — Tel.: 15-29, 27-4# Új köntöst kap a Szabadság-híd Sok víz lefolyik a Dunán, amíg felhasználják azt a 150 mázsa festéket, amely a főváros egyik legszebb hídjának szépítéséhez és megóvásához szükséges. A munka két évig tart. Képünkön a bátor festők a Duna felett lebegve festik a vas-tartóoszlopokat. Szögesdrót mögött Baján ha A doschemerlei botrány alig­vert fel nagyobb port a maga idejében, mint a bajai Béke téri nyilvános árnyékszék immáron krónikussá váló üzem­szünete. Legalábbis erre enged következtetni a szerkesztősé­günkben ezzel kapcsolatban összefutott sok-sok panasz. — Nem győzzük az autóbusz­végállomás utasainak „kulcs iránti ostromát” és udvarunk rendbetartását(!H), mert a „sül­lyesztett házikó” már megint zárva tart — panaszkodnak az Állami Gazdaságok Mintabolt­jában és a szomszédos házak­ban. A Béke téri kisvendéglő egyik ajtaján nyíllal ellátott táblácska hirdeti: „Nyilvános WC a Béke téren”. Ha viszont oda fárad a gyanútlan rászo­ruló, nagyot csalódik és mor­mol egy kacskaringósat, mert a lejáratnál rozsdás szögesdrót­ba ütközik, melyen ellentábla hirdeti: vízhiány miatt zárva... Oka? A közeli Béke Szálló tatarozása, csőhálózatának ki­cserélése. Innen szolgáltatják ugyanis a süllyesztett „körgug­­goldának” a vizet — ezt a mű­szaki osztályon is megerősítet­ték. — Egyébként nem is olyan nagy a vész, hiszen alig húsz méterre, a Széchenyi utcában van egy másik nyilvános WC is — vélekedik a városi tanács v. b. műszaki osztályának ve­zetője. Nekünk azonban más a véle­ményünk. Ha az említett, a legközelebbi illemhelyhez ve­zető távolság valóban csak húsz méter volna, nem lett volna szükség 120 ezer forintos költséggel egyet a Béke tér kellős közepére is süllyeszteni. Minthogy azonban oda építet­ték, bizonyára a szükségnek,­­ a lakosság kívánságának tettek eleget. S ha így van, tessék ar­ról gondoskodni is! Vödörrel nem győzik? — Szállítsák a vizet lajttal, míg a Béke Szálló tatarozása be nem fejeződik! I Eddig ötezer mázsa kukoricát kaptak a háztáji sertéshizlalásra Bács megye tsz-tagjai sertést hizlalnak eladásra. Az idén csak szerződésre 80 000 ser­tést adtak Vállalatnak és az Álatforgalmi a termelőszövetke­zetek, egyéni gazdák. A takar­mánypótlásról szóló rendelkezés az eddiginél még több hízóser­tés előállítására ösztönzi a ter­melőket. Főleg a termelőszövet­kezeti tagok részére nyújt az eddiginél nagyobb lehetőséget a hizlalásra. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy a rendelkezés megjelenése óta — alig egy hét alatt — több mint 5000 sertést állítottak hízóba a háztáji por­tákon, és a még egyéni gazda­ságokban. Harta termelőszövet­kezeti községben több mint 300 sertést hizlalnak meg a tagok szerződésre. A megállapodás után eddig már több mint 5000 mázsa kukoricát utalványozott a szerződő felek részére az Ál­latforgalmi Vállalat. A megye egyes részein, a kiskunsági sávó­­homok- területeken, ahol ala­csony a kukorica terméshozama, egy-egy sertés meghizlalásához 50 kilóval k­apnak több takar­mányt a termelők. (vi) Az ország egyik legjelentő­sebb sertéstenyésztő vidékén, megyénkben évente több ezer Az Odera—Duna-csatorna Csehszlovákia és Lengyelor­szág közösen építi meg az Ode­ra—Duna-csatornát. A tervezési munkálatok most fejeződtek be. A 318 kilométeres csatorna Keleti-tengert és a Fekete-ten­­­gert fogja összekötni. Ezzel pár­huzamosan az NDK-ban kiépí­tik a Nyugat-Európába vezető, összekötő csatornákat is. Ha majd elkészül az Odera—Duna­­csatorna, évente 15 millió tonna árut lehet szállítani Észak- Európából Dél-Európába és vi­szont. Emlékezetünk mélyéből egy­­egy esemény ragad fel a tudat­ba új és új képeket. Ez történt velem is, amikor az elmúlt hó­napokban újra megláttam az új­ságokban Stanley nevét, a róla elnevezett város, nevébe ötvözötten...Stanleyville A világhírű Afrika-kutató, az eltűnt Livingstone felkeresésére indult Stanley, az angol újság­író. A második világháború vé­­gefelé készült amerikai film az ő kalandjait örökíti meg. HATALMAS ERDŐK, harso­gó vízesések, villásvégű faágak­kal egymáshoz kötözött rabszol­gák sora — akik az Amerikába induló rabszolgaszállító hajók gyomrában tűntek el az új föld­rész urainak munkaeszközeiként — korbácsütés, a négerek félel­me a nagy fene­vadtól, a fehér embertől — ezekre a képekre emlékszem a filmből. S arra a végső eszmei mondanivalóra, hogy — mint Livingstone és Stanley mutatta — a fehér em­ber hivatása Afrikában az, hogy megmentse a fekete emberek tehetségét, életét, s emberi élet­hez juttassa őket. Bizony halvány emlékké­pek már ezek. De ahogy gon­dolkozom rajtuk, s összevetem őket a ma eseményeivel, Lu­mumba letartóztatásával és meg­­kínzásával, a kongói szabadság­­mozgalom törvénytelen tiprásá­­val — magam is megdöbbenek emlékeimtől, attól az ellentéttől, amit az amerikai politikusok mai cselekedete, s az amerikai film mondanivalója között talá­lok. GONDOLOM, AZ AMERIKÁ­BAN amerikai tőkével készült film akkoriban azoknak a bele­nyugvásával jelenhetett meg a közönség előtt, akik manapság álságos félrepillantásokkal, sze­re­csenmosdatásokkal, behunyt szemmel tekintenek arra a fo­lyamatra, amely jelenleg a tőke érdekeit szolgálja Kongóban. Ha pedig ez így van, — akkor megtagadtak minden szépet és emberit, amire bennünket —, akkor eszmélőket — az 1945— 1946-os években a Stanley című film tanított. Kétségbeejtő megdöbbenés. — Ennyire jutottunk? Mai cseleke­deteik alapján hiszem, talán még be is tiltanák e filmet, ha valamely nyugati mozi véletle­nül műsorára tűzné. Hát nem segíthetünk fekete embertársa­inknak, hogy szabadságuk bir­tokában jussanak el az emberi élethez? A tőke érdeke annyira jutott már, hogy még a legkön­­­nyedebb lepellel álcázott ember­telenségről is lerántja a tüll­­fátyolt? A tőke teljes emberte­lenségében, torz mivoltában és szörnyűségesen jelenik meg ma­napság? IGEN. DE NÉZZÜK CSAK A NEVEKET: Livingstone, aki af­rikai »fehér foltokat« megy ku­tatni a fekete földrészre. Stan­ley, aki élete kockáztatásával véghezviszi ez ismeretlen föld­rész felderítését, Lumumba, aki­nek fogvatartása és megkínza­tása a kongóiak százezreiben tu­datosítja: ha ragaszkodnak tör­vényes kormányukhoz, nincs el­veszve szabadságuk. S nézzük a Lumumba letartóztatása óta in­dult világmozgalmat is, amely egy emberként ítéli el a kongói kormány elnökének megkínzatá­­sát___ Fent azt írtam: »kétségbeejtő megdöbbenése. Valóban olyan kétségbeejtő lenne? Ami jelen­leg Kongóban van , azt pénzen megvásárolt fegyverek és fegy­veresek okozzák. Ami pedig ez ellen­szegül? •— Az az emberek szabadság- és békeszeretete. MÁRPEDIG MEG LEHET-E TILTANI a földbe rejtett mag­nak, hogy ne csírázzék? Ez nyomai, fejlődésében akadályoz­ni — lehet. Tehetünk rá követ, hogy napfény se érje, de a csíra a kő alól is kibújik. Az emberek millióinak szabadság- és béke­szeretete is erősebb a »kőnél«, ezernyi-ezer fegyveresnél, s vé­gül a milliók győznek, — a mag győz! Livingstone, Stanley, Lu­mumba eszméje győz! F. STANLEYVILLE (Egy film emlékére)

Next