Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-17 / 297. szám
A MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 1960. december 17. szombat KISKUN MEGYEI LAPJA Mindenkit érhet meglepetés! Érik néha az embert váratlan meglepetések, így jártam a napokban is, amikor a MÉSZÖV telefonszámát tárcsáztam fel, s a vonal túlsó végén imigyen jelentkeztek: — Halló, itt a postás. — Bocsánat — mondom —, téves kapcsolás, a MESZÖV-öt hívtam. — Jó számot hívott. Ez a MESZÖV. — Hát akkor miért triccel velem, hogy maga a postás. Jó, hogy nem Mikulás-este van ?— dühöngtem félhangosan. — De igazán a postás vagyok! Most hoztam egy táviratot, s nem találok itt senkit, akinek átadhatnám. Az órámra néztem: délután 145 volt, persze, persze, a MESZÖV-nél fél ötig dolgoznak. — Azért mégsem kellene tárvanyitva hagyniok mindent, amikor elmennek, mert egyszer a postásnál kellemetlenebb látogatójuk is akadhat... — no — Kaparj kurta — neked is jüt„. Vétek ne essék, szólván, — de ennél kifejezőbb társképzés nem jut eszünkbe, amikor jellemezni kívánjuk a Kecskeméten az alábbi vonatkozásban ma élő szemléletet. De térjünk a dologra részleteiben is... Mint szerte az országban, a kecskeméti szülők is szívesörömest küldik gyermekeiket iskolába, egyetemre, hogy »több és különb legyen« náluk. Ez egészséges törekvés, s az emberi fejlődés egészséges szemlélete. Mennek is hát városunkból minden ősszel szép számmal fiatalok az egyetemekre, főiskolákra, — csak az a kérdés, hogy vissza is jönnek-e...? Mert erről már beszélhetnénk. Társadalmi ösztöndíj-rendszerünk sem annyira kiterjedt, hogy segítségével köthetnénk városunkhoz fiainkat; a szülők által főiskolára küldött fiatalok visszaszármaztatása pedig még inkább nincs biztosítva. Van e téren más gondunk is. Már évekkel ezelőtt felvetettük lapunkban: »Szükség van-e a Hírős Városnak élelmiszeripari technikumra“? De egy Debrecenből érkező (!!) válaszon kívül a város egyetlen illetékese sem mozdította füle botját sem! Debrecenből is csupán a Hírős Várost bíráló válasz érkezett, amely azt fejtegette, miképpen »rúgta el« magától a város az akkor itt letelepülni akaró technikumot. Ebbe természetesen nehéz volna mélyen beletekinteni — sok más vonatkozást is érintenünk kellene. Egy azonban bizonyos. Szakemberre a vidéki ipartelepítés során egyre nagyobb szükségünk lesz. Hiába hoznak ide a minisztériumok gyárakat, ha Budapestről nem tudnak vele hozni fiatal szakembereket is, akik kecskemétivé tudnak válni. Meg kell jegyezni, hogy más városok már előre gondolnak erre és a különböző technikumok letelepítésével, a társadalmi ösztöndíjak hálózatának széleskörű kiépítésével, s a jelenleg egyetemen tanuló diákok — leendő szakemberek — összefogásával, a velük való foglalkozással máris biztosítják a szakember anyagát.későbbi évek Vagyis: kaparj kurta — neked is jut. S aki nem kapar...??? Márpedig Kecskemét nem »kapar«. idő.Közeledik a karácsonyi szünNem gondoltak-e a városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai arra, hogy helyes volna az ünnepre hazajövő, a Hírös Városból egyetemeken tanuló diákokat egy délutánra, vagy délelőttre összegyűjteni, számukra kis ismertetőt adni a város közeljövőiben való fejlődéséről; ízelítőt nyújtani nekik arra, hogy majdan véglegesen is hazajöjjenek? Ez lehetne az első lépés... Aztán majd ki lehetne találni olyan megoldásokat is, amelyekkel kedvet is tudnánk csinálni fiainknak a kecskeméti letelepedéshez. Ez így szép is lenne, jó is lenne... Csak attól tarunk, hogy — mint sok más javaslatunk, kérésünk úgy — ez is süket fülekre talál majd... (— ng —.) Házépítés lottónyereményből (Községi tudósítónktól.) Nagy szerencse érte a közelmúlt napokban Jászszentlászlón Forgó Antalnét és leányát. Néhányszor lottózás után négyes találattal, 86 ezer forinttal kopogtatott hozzájuk a Fortuna asszonya. Forgone a második világháborúban veszítette el férjét, s azóta szerényen, szűkös körülmények között élt leányával. Sokat ábrándoztak arról, milyen jó is lenne telkükre kis családi házat építeni, de valóra váltására legmerészebb álmaikban sem gondolhattak. És december 8-án ölükbe hullott szerencse: a helyi moziban nagya számú közönség előtt nyújtotta át százforintos címletekben a nyereményt a kiskunfélegyházi OTP-fiók vezetője. Forgó Antalné a házépítésre szánt szerencsepénzt a takarékpénztárban helyezte el — Béla, menj haza és hozd a mozi elé az autót, én meg majd elmesélem, ki a gyilkos. PETŐFI NÉPE é Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megye Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: • Petőf Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-1«. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Kecskemét. — Tel.: 15-29, 27-49 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. , Kecskemét, — Tel.: 15-29, 27-4# Új köntöst kap a Szabadság-híd Sok víz lefolyik a Dunán, amíg felhasználják azt a 150 mázsa festéket, amely a főváros egyik legszebb hídjának szépítéséhez és megóvásához szükséges. A munka két évig tart. Képünkön a bátor festők a Duna felett lebegve festik a vas-tartóoszlopokat. Szögesdrót mögött Baján ha A doschemerlei botrány aligvert fel nagyobb port a maga idejében, mint a bajai Béke téri nyilvános árnyékszék immáron krónikussá váló üzemszünete. Legalábbis erre enged következtetni a szerkesztőségünkben ezzel kapcsolatban összefutott sok-sok panasz. — Nem győzzük az autóbuszvégállomás utasainak „kulcs iránti ostromát” és udvarunk rendbetartását(!H), mert a „süllyesztett házikó” már megint zárva tart — panaszkodnak az Állami Gazdaságok Mintaboltjában és a szomszédos házakban. A Béke téri kisvendéglő egyik ajtaján nyíllal ellátott táblácska hirdeti: „Nyilvános WC a Béke téren”. Ha viszont oda fárad a gyanútlan rászoruló, nagyot csalódik és mormol egy kacskaringósat, mert a lejáratnál rozsdás szögesdrótba ütközik, melyen ellentábla hirdeti: vízhiány miatt zárva... Oka? A közeli Béke Szálló tatarozása, csőhálózatának kicserélése. Innen szolgáltatják ugyanis a süllyesztett „körguggoldának” a vizet — ezt a műszaki osztályon is megerősítették. — Egyébként nem is olyan nagy a vész, hiszen alig húsz méterre, a Széchenyi utcában van egy másik nyilvános WC is — vélekedik a városi tanács v. b. műszaki osztályának vezetője. Nekünk azonban más a véleményünk. Ha az említett, a legközelebbi illemhelyhez vezető távolság valóban csak húsz méter volna, nem lett volna szükség 120 ezer forintos költséggel egyet a Béke tér kellős közepére is süllyeszteni. Minthogy azonban oda építették, bizonyára a szükségnek, a lakosság kívánságának tettek eleget. S ha így van, tessék arról gondoskodni is! Vödörrel nem győzik? — Szállítsák a vizet lajttal, míg a Béke Szálló tatarozása be nem fejeződik! I Eddig ötezer mázsa kukoricát kaptak a háztáji sertéshizlalásra Bács megye tsz-tagjai sertést hizlalnak eladásra. Az idén csak szerződésre 80 000 sertést adtak Vállalatnak és az Álatforgalmi a termelőszövetkezetek, egyéni gazdák. A takarmánypótlásról szóló rendelkezés az eddiginél még több hízósertés előállítására ösztönzi a termelőket. Főleg a termelőszövetkezeti tagok részére nyújt az eddiginél nagyobb lehetőséget a hizlalásra. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy a rendelkezés megjelenése óta — alig egy hét alatt — több mint 5000 sertést állítottak hízóba a háztáji portákon, és a még egyéni gazdaságokban. Harta termelőszövetkezeti községben több mint 300 sertést hizlalnak meg a tagok szerződésre. A megállapodás után eddig már több mint 5000 mázsa kukoricát utalványozott a szerződő felek részére az Állatforgalmi Vállalat. A megye egyes részein, a kiskunsági sávóhomok- területeken, ahol alacsony a kukorica terméshozama, egy-egy sertés meghizlalásához 50 kilóval kapnak több takarmányt a termelők. (vi) Az ország egyik legjelentősebb sertéstenyésztő vidékén, megyénkben évente több ezer Az Odera—Duna-csatorna Csehszlovákia és Lengyelország közösen építi meg az Odera—Duna-csatornát. A tervezési munkálatok most fejeződtek be. A 318 kilométeres csatorna Keleti-tengert és a Fekete-tengert fogja összekötni. Ezzel párhuzamosan az NDK-ban kiépítik a Nyugat-Európába vezető, összekötő csatornákat is. Ha majd elkészül az Odera—Dunacsatorna, évente 15 millió tonna árut lehet szállítani Észak- Európából Dél-Európába és viszont. Emlékezetünk mélyéből egyegy esemény ragad fel a tudatba új és új képeket. Ez történt velem is, amikor az elmúlt hónapokban újra megláttam az újságokban Stanley nevét, a róla elnevezett város, nevébe ötvözötten...Stanleyville A világhírű Afrika-kutató, az eltűnt Livingstone felkeresésére indult Stanley, az angol újságíró. A második világháború végefelé készült amerikai film az ő kalandjait örökíti meg. HATALMAS ERDŐK, harsogó vízesések, villásvégű faágakkal egymáshoz kötözött rabszolgák sora — akik az Amerikába induló rabszolgaszállító hajók gyomrában tűntek el az új földrész urainak munkaeszközeiként — korbácsütés, a négerek félelme a nagy fenevadtól, a fehér embertől — ezekre a képekre emlékszem a filmből. S arra a végső eszmei mondanivalóra, hogy — mint Livingstone és Stanley mutatta — a fehér ember hivatása Afrikában az, hogy megmentse a fekete emberek tehetségét, életét, s emberi élethez juttassa őket. Bizony halvány emlékképek már ezek. De ahogy gondolkozom rajtuk, s összevetem őket a ma eseményeivel, Lumumba letartóztatásával és megkínzásával, a kongói szabadságmozgalom törvénytelen tiprásával — magam is megdöbbenek emlékeimtől, attól az ellentéttől, amit az amerikai politikusok mai cselekedete, s az amerikai film mondanivalója között találok. GONDOLOM, AZ AMERIKÁBAN amerikai tőkével készült film akkoriban azoknak a belenyugvásával jelenhetett meg a közönség előtt, akik manapság álságos félrepillantásokkal, szerecsenmosdatásokkal, behunyt szemmel tekintenek arra a folyamatra, amely jelenleg a tőke érdekeit szolgálja Kongóban. Ha pedig ez így van, — akkor megtagadtak minden szépet és emberit, amire bennünket —, akkor eszmélőket — az 1945— 1946-os években a Stanley című film tanított. Kétségbeejtő megdöbbenés. — Ennyire jutottunk? Mai cselekedeteik alapján hiszem, talán még be is tiltanák e filmet, ha valamely nyugati mozi véletlenül műsorára tűzné. Hát nem segíthetünk fekete embertársainknak, hogy szabadságuk birtokában jussanak el az emberi élethez? A tőke érdeke annyira jutott már, hogy még a legkönnyedebb lepellel álcázott embertelenségről is lerántja a tüllfátyolt? A tőke teljes embertelenségében, torz mivoltában és szörnyűségesen jelenik meg manapság? IGEN. DE NÉZZÜK CSAK A NEVEKET: Livingstone, aki afrikai »fehér foltokat« megy kutatni a fekete földrészre. Stanley, aki élete kockáztatásával véghezviszi ez ismeretlen földrész felderítését, Lumumba, akinek fogvatartása és megkínzatása a kongóiak százezreiben tudatosítja: ha ragaszkodnak törvényes kormányukhoz, nincs elveszve szabadságuk. S nézzük a Lumumba letartóztatása óta indult világmozgalmat is, amely egy emberként ítéli el a kongói kormány elnökének megkínzatását___ Fent azt írtam: »kétségbeejtő megdöbbenése. Valóban olyan kétségbeejtő lenne? Ami jelenleg Kongóban van , azt pénzen megvásárolt fegyverek és fegyveresek okozzák. Ami pedig ez ellenszegül? •— Az az emberek szabadság- és békeszeretete. MÁRPEDIG MEG LEHET-E TILTANI a földbe rejtett magnak, hogy ne csírázzék? Ez nyomai, fejlődésében akadályozni — lehet. Tehetünk rá követ, hogy napfény se érje, de a csíra a kő alól is kibújik. Az emberek millióinak szabadság- és békeszeretete is erősebb a »kőnél«, ezernyi-ezer fegyveresnél, s végül a milliók győznek, — a mag győz! Livingstone, Stanley, Lumumba eszméje győz! F. STANLEYVILLE (Egy film emlékére)