Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

9 / ASZTALITENISZ-IIIRADO Kecskemét város asztalitenisz-bajnokságai A Megyei Asztalitenisz Szö­vetség január 14-én és 15-én rendezi meg a Piarista Gim­názium dísztermében Kecske­mét város 1961. évi asztalite­nisz bajnokságait A serdülők és ifjúságiak bajnokságait szombaton délután bonyolítják le, míg a felnőttek versenyére vasárnap de. 8 órai kezdettel kerül a sor. A versenyszámok a serdülők­nél és az ifjúságiaknál fiú- és leány egyes, a felnőtteknél: fér­fi egyes, női egyes, férfi páros, női páros és vegyes páros.­­ Az ifjúsági versenyzők a fel­nőtt számokra is nevezhetnek. — Ifjúságiak az 1943. január 1-e után, serdülők az 1946. ja­nuár 1-e után született verseny­zők. Valamennyi versenyszámot kiesési rendszerben bonyolítják le A mérkőzések két nyert játszmáig tartanak. Az asztalitenisz-sport rajon­gói bizonyára élvezetes mérkő­zéseknek lesznek tanúi. A tiszakécskeiek taroltak a járási asztalitenisz-bajnokságban A Kecskeméti Járási Asztali­­tenisz Szövetség rendezésében az elmúlt vasárnap bonyolítot­ták le a kecskeméti járás asz­talitenisz-bajnokságait. A ver­seny élénk érdeklődés mellett folyt le, s azon a tiszakécskeiek minden bajnokságot és helye­zést megszereztek. Hiányolható, hogy a kécskeieken kívül csak a lajosmizseiek és a bugaciak vettek részt. A többi 15 jégből nem akadt versenyző­ köz­A verseny részletes eredmé­nyei: Fiú egyes: 1. Szabó Ist­ván, 2. Szentendrei, 3. Kosik és Petőfi. — Leány egyes: 1. Var­ga Vali, 2. Tóth M., 3. Varga M. — Felnőttek: férfi egyes: 1. Fürtös Mihály, 2. Tóth S., 3. Sebestyén és Szentendrei. — Férfi páros: 1. Fürtös—Tóth S., 2. Szabó—Szentendrei, 3. Kiss— Sebestyén és Horváth—Laczi (Bugac). — Női egyes: 1. Vágó Ilona, 2. Varga V., 3. Tóth M. és Varga M. — Női páros: 1. Vágó—Varga I., 2. Tóth M.— Varga II. — Vegyes páros: Fürtös—Vágó, 2. Tóth S.—Var­­­­ga I., 3. Jekő—Tóth M. és Se­bestyén—Varga II. — Az egyet­len bugaci párt kivéve vala­mennyi versenyző tiszakécskei. A halasi versenyzők nyerték a halasi járás bajnokságait Vasárnap Kiskunhalason ren­dezte meg a Járási Asztalite­nisz Szövetség a halasi járás asztalitenisz-bajnokságait A versenyen 57 játékos nyolc versenyszámban­ indult a Örvendetes jelenségként köny­velhetjük el, hogy a versenyen három új asztalitenisz-szakosz­tály — Kiskunhalasi MÁV, Ba­­lotaszállás és Zsana — is indí­totta játékosait. — Külön emlí­tésre méltó az általános iskolai sportkörök asztaliteniszezőinek indulása a serdülő versenyeken. A járási bajnokság részletes eredményei: Serdülő fiú: 1. Gi­­lich Ferenc (Alsóvárosi iskola), 2. Vaszary (A. I.), 3. Tóth B. (F. I.), 4. Szakos (A. I.). — Ser­dülő és ifjúsági női: 1. Csoban­kő Zsuzsa, 2. Kiss M., 3. Te­mesvári, 4. Kiss K. (valamen­­­nyi felsővárosi isk.). — Ifjúsági férfi: 1. Királykúti, 2. Rácz, 3. Somogyvári, 4. Rétfalvi, (vala­mennyi Kiskunhalasi MEDOSZ). — Felnőttek: Férfi egyes: 1. Szalay Miklós (MÁV), 2. Ki­rálykúti, 3. Rácz, 4. Horváth (Spartacus). — Női egyes: 1. Gusztosné (MÁV), 2. Nyilas (MEDOSZ), 3. Lencsésné (MÁV), 4. Barta (MÁV). — Férfi pá­ros: 1. Szalay—Horváth, 2. Ki­rálykúti—Somogyvári, 3. Rácz— Rétfalvi. — Női páros: 1. Gusz­tosné—Nyilas, 2. Lencsésné— Barta. — Vegyespáros: 1. Sza­lay—Lencsésné, 2. Suba—Gusz­tosné (MÁV), 3. Horváth I.— Nyilas, 4. Horváth J.—Barta. j Legalább a vezetőség ismerje a szabályokat A falusi sportkörök vezetősé­ge gyakran nem ismeri eléggé a szabályokat. Ennek kárát pe­dig legtöbbször ők látják. Páhi óvást adott be az ősszel a járási labdarúgó szövetségnek. Az óvási díjat azonban nem fi­zették be, s így ügyüket sem tárgyalhatták. A kaskantyús sportkör nem igazolta le idejében labdarúgó­csapatának két játékosát. Azzal védekeztek, nem tudták, hogyan kell Ezért az őszi fordulóban két pontot vesztettek, ugyanis a fenti játékosokkal lejátszott mérkőzésüket nem fogadták el. <J­ridái bünk­th A naviszádi Magyar Szó „Pél­dás büntetés” cím alatt számol be a belgrádi törvényszék egy ítéletéről. Egy Terries nevű ököl­vívót 51, társát pedig 36 havi börtönbüntetésre ítélték, mert leütöttek egy autóbuszellenőrt, egy idős nyomdászt és egy mér­nököt Vezetők és barátok igye­keztek őket menteni, de hiába... „De másodrangú, hogy mit és hogyan vétett a két öklöző — írja a lap.— Súlyosabb az, ami ide jutatta őket A jelenség el­gondolkodtató. .. A baj rendsze­rint ott kezdődik, ahol a klub­vezető az iskolában vagy a mun­kahelyen közbelép... Először csak a mulasztást igazolja, ké­sőbb már mindent elkövet, hogy a vizsga könnyebben menjen... És folytatódik mindez a hibák elnézésével, a kilengések eltus­­solásával, törvénytelenségek el­titkolásával, míg aztán jönnek a következmények..." Megkezdték az alapozást a Kecskeméti Vasas tekézői Az országban talán az egyet­len vidéki csapat a Kecskeméti Vasas, amely a felkészülést az 1961-es bajnoki esztendőre már január elején megkezdte. Felke­restük a versenyzőket a Katona József Gimnázium tornatermé­ben tartott edzésen. Kovács Ger­gely, a csapat intézője a meg­indulásról és a közelebbi ter­vekről a következőket mondta: —■ A versenyzőkön a múlt év végén a fáradtság jelei mutat­koztak. Egyre kevésbé bírták a hajrát, ami a bajnokság befeje­ző szakaszának velejárója. Ezért tervbe vettük, hogy az 1961-es évet komoly alapozással kezd­jük. Tudomásunk szerint eddig sehol az országban — legalábbis vidéken — még nem kezdték ilyen koránn a munkát a teké­­zők.­— A versenyzők­ nem tartot­ták rövidnek a téli pihenőt? — Mondhatom, hogy örömmel fogadták valamennyien a veze­tőség intézkedését. Tudják, hogy az erősödő mezőnyben csak ak­kor állhatják meg a helyüket, ha kemény, szorgalmas edzéssel készülnek a versenyekre. A pi­henő után most minden test­részt alaposan megmozgatunk, s hogy ne legyen unalmas a fog­lalkozás, összekötjük egy kis játékkal is. Ez el­szórakoztat­j­a őket, s még az idősebbek is — amilyen Kovács és Kripeczky — nagy kedvvel, vidáman dolgoz­nak. — Milyen eredményeket vár­nak ebben az esztendőben? — Erre nehéz válaszolni — óvatoskodik Kovács sport­társ. — De, reméljük, jobbak lesznek, mint a tavalyiak. Hogy úgy le­gyen, annak érdekében mindent megteszünk. Helyeselnek a körénk gyűlt versenyzők is: Balogh, Botos, Tanai, akiknek gyöngyözik a homlokuk a játék hevétől. Jó kezdet, fél siker. Az indu­lásból úgy látszik, hogy a Va­sas nem hajlandó megmaradni a jelenlegi nívón, az idén fel­jebb akar jutni. — Jól fogtak hozzá. B. T. Ez is játékvezetés a A legsportszerűbb labdarúgók Perzsa öböl Al Harvas nevű községében vannak, — írja zürichi Sport. Itt ugyanis a já­­­tékvezetők gumibotot kapnak, s kisebb szabálytalanság esetén nem állítják ki a játékosokat, egyszerűen csak rájuk húznak egyet-kettőt... 18. — Azt mondtam neked, hogy hallgass! — ordított rá Franz, és egy kézmozdulattal kitessé­kelte az ajtón. Banc­elli már éppen ki akart lépni rajta, amikor a tábornok kezet nyújtott neki. Banc­elli megszorította, könnyedén meg­hajolt, és kiment. — Most pedig levegőre! — mondta Franz. Della Rovere, mielőtt enge­delmeskedett volna, megmosta az arcát, újra megfésülte rit­­kás haját, felöltötte a Szahara­­zubbonyt és lassan begombolta, zsebkendőjével megtisztogatta monokliját és jobb szemére il­lesztette, majd az őrmester kí­séretében, emelt fővel, végig­ment az egész börtönszárnyon, s katonai tisztelgéssel viszo­nozta azt a meghajlást, amel­­­lyel a tisztogatásra beosztott foglyok köszöntötték. A különleges őrizet, amely­nek még alá volt vetve, nem engedi meg, hogy a többiekkel együtt menjen sétára. Franz egyedül kísérte ki, de nem a csillagalakú udvarra, hanem egy kertbe. Az egyik végén há­rom angol fogoly gumilabdá­val játszott. Tisztek voltak, akiket szeptember 8-án kisza­badítottak valamelyik koncent­rációs táborból, majd a néme­tek elkapták Milánóban, amint civilruhában bujkáltak, s most itt őrizték őket, talán valami­féle továbbirányító parancsra várva, amely megakadt vala­hol a bürokrácia gépezetében. Ők is az ötödik szárny egyik cellájának lakói voltak, de jó­formán semminemű kapcsola­tuk nem volt a többi letartóz­tatottal, részint azért, mert ab­ban a kiváltságban részesültek, hogy egész nap a szabad leve­gőn lehetnek, részint azért, mert maguk is mindenképpen el akartak különülni, ők vol­tak az egyetlenek, akik nem köszöntek a tábornoknak, az pedig úgy tett, mintha észre sem venné jelenlétüket. Fel s alá járt a kertben, s időnként meg-megállt, hogy teleszívja tüdejét, vagy azokat a virágo­kat tanulmányozza, amelyek a meglehetősen jól gondozott ágyásokban nőttek. Egy alka­lommal leszakított egy szál ár­vácskát, és gomblyukába tűzte. Franz még csak nem is tiltako­zott ellene. Holott rendszerint tíz korbácsütéssel büntette virágok, vagy állatok ellen el­­­követett merényleteket. A ma­ga módján így értelmezte a „civilizációt”. Abban a pillanatban a gumi­labda, az egyik játékos vigyá­zatlan rúgása következtében, átrepült a tábornok feje fölött és az őrmester fejére pattant. A német, éktelen dühében, felkapta a földről, s előrántva zsebkését összeszabdalta, majd löttyedten visszadobta a három angolnak. — Son of a bitch!... Dirty dog!... — fakadtak ki azok. Franz, kihívó tekintettel, a szemükbe nevetett. A tábornok rendületlenül folytatta sétáját, mintha észre se vette volna a jelenetet. Három nap múltán összeütközésre került sor,újabb A sok különleges engedmény közé, amelyben a tábornok ré­szesült, egy csomag játékkár­tya is tartozott. Azzal töltötte idejét, hogy passziánszot rakott vele. Egyik este épp bele volt gabalyodva a Napóleon játék­ba, amikor egy hang csendült meg a háta mögött: — Nem, kegyelmes uram, fekete tízes a vörös alsóra jön...a Ceraso volt az. Kinyitotta az ajtót, hogy egy kis légáramlás­sal kedveskedjék neki (június­ban jártak, a rekkenő hőség kezdett már elviselhetetlenné válni), s most a rácsos ajtón keresztül figyelte. — No persze, igaz... — mondta a tábornok, és kijaví­totta a hibát. Abban a pillanatban Franz bukkant elő a lépcsőre nyíló ajtóból. (Folytatása következik) A különleges őrizet, amelynek alá volt vetve, nem engedte meg, hogy a többiekkel együtt menjen sétára. — Hogy milyen furcsa alag* utakat építenek manapság! GYEREKSZÁJ Pistike megsértette hüvelyt»» ujját, körme leesett és most új körme nő. Egy ismerős hölgy] jön Pistikéékhez látogatóba, aki megnézi a kisfiú hüvelykujján és azt mondja: — Na, ez szépen utánanőtt. — Igen — jegyzi meg Pisti«­ke. — Már csak a körömtekén­­téje hiányzik... AZ OKORIFJO AZ UTOLSÓ VONAT A kecskeméti pályaudvar előtt odamegy egy utas a hor­­dárhoz és megkérdi: — Mondja, kérem! Mikor megy az utolsó vonat Buda*­pestre? A hordár kiveszi szájából a pipát, ránéz a kérdezőre és így válaszol: — Hiába is várná azt a tisz­telt elvtársi Úgyse fogja azt megérni! Biztos, ami biztos... Pistike történelemkönyvében érv csomó lap át van húzva kék ceru­zával. — Mondd csak — kérdi töl* a ta­nítója —, mit jelentsenek ezek az áthúzások? — Hogy ezt a részt már megtanul­tam. — Na és, miért kell azt megje­lölni? — Nehogy még egyszer megtanul­jam* IBSSZ — Jenő! Kelj fel, mert csep­peg a vízcsap! Pincér: — Viszontlátásra kedves vendég!

Next