Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

II 4 **) ‘"’•'ft. ..-wr-VV Í ÉVL ÉVFOLYAM, 1*. SZÁM Ára 60 fillér 1961. ÁPRILIS 1, SZOMBAT A Varsói Barátsági, Együtt­működési és Kölcsönös Segély­­nyújtási Szerződés tagállamai­nak Politikai Tanácskozó Testü­lete 1961 márciusában Moszk­vában rendes ülést tartott. A Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésén képviselői minő­ségben részt vettek. Az Albán Népköztársaság ré­széről: Beqir Balluku, a Mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese, honvédelmi miniszter, Ko­to Theodosi, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Terv­bizottság elnöke, Behar Shtylla külügyminiszter; A Bolgár Népköztársaság ré­széről: Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első tit­kára, Anton Jugov, a Minisz­tertanács elnöke, Ivan Mihaj­­lov, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, honvédelmi miniszter, Karlo Lukanov külügyminisz­ter, Ceko Monov, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese; A Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: .Antonin Novotny, a CSKP Központi Bi­zottságának első titkára, állam­elnök, Viliam Siroky kormány­­elnök, Otokar Simunefr kor­­m­ányelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Bohumi­­lomsky honvédelmi miniszter, Václav David külügyminiszter. A Lengyel Népköztársaság ré­széről: Wladislaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Minisztertanács elnöke, Ste­fan Jendrychowski, az Állami Tervbizottság elnöke, Marian Spychalski honvédemi minisz­ter, Adam Rapacki külügymi­niszter. A Magyar Népköztársaság ré­széről: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Münnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Sik Endre külügymi­niszter, Czinege Lajos honvé­delmi miniszter, Tóth Lajos ve­zérőrnagy, Jávor Ervin alezre­des. A Német Demokratikus Köz­társaság részéről: Walter Ulb­richt, az NSZEP Központi Bi­zottságának első titkára, az Ál­lamtanács elnöke, Erich Hone­­cker, az NSZEP Központi Bi­zottságának titkára, Lothar Bolz, miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter, Heinz Hoff­mann honvédelmi miniszter. A Román Népköztársaság ré­széről: Gheorghe Gheorghiu-Dei, az RMP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács el­nöke, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, Leontin Salajan honvédelmi miniszter, Gheorghe Marin Gaston, az Ál­lami Tervbizottság elnöke, Cor­nel Manescu külügyminiszter. A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről .N. Sz. Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Minisztertanács elnöke. R. J. Malinovszki­j honvédelmi mi­niszter, a Szovjetunió marsall­­ja. V. V. Kuznyecov, a külügy­miniszter első helyettese. Az ülésen megfigyelői minő­ségben részt vettek: A Kínai Népköztársaság ré­széről: Liu Hsziao, a KKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Kí­nai Népköztársaság moszkvai nagykövete; A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről: Kim Kvang Hjop, a KMP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, honvédelmi miniszter, Coj Kvang, a légierők parancsnoka, Liu Djan Szik külügyminiszter­helyettes; A Mongol Népköztársaság ré­széről: J. CedenbaJ, az MNFP Központi Bizottságának első tit­kára, a Minisztertanács elnöke, Zs. Shagvaszuren honvédelmi miniszter, P. Sagdarszuren kül­ügyminiszter. Az ülésen részt vett Anna Grecsko, a Szovjetunió marsall­­ja, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. Az ülésen Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára elnökölt. A Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésének részvevői a tel­jes kölcsönös megértés és egyet­értés légkörében átfogó eszme­cserét folytattak a nemzetközi események legutóbbi­ alakulásá­val összefüggő kérdésekről és ezzel kapcsolatban megvizsgál­ták a Varsói Szerződés tagálla­mainak az európai és a világ­béke biztosítására irányuló in­tézkedéseit. A Politikai Tanácskozó Testü­let támaszkodott a kommunista és munkáspártok novemberi ér­tekezletének elméleti és politi­kai következtetéseire, történel­mi jelentőségű okmányaira, me­lyek választ adnak a békéért és a háború elhárításáért folyó harc legégetőbb, életbe vágó kérdéseire. A Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésének részvevői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület (1960 februárjában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szocia­lista tábor országai újabb ki­magasló eredményeket értek el a gazdaság, kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésében, né­peik anyagi jólétének fokozásá­ban, a két rendszer békés gaz­dasági versenyében. A külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélésének lenini politikája, a szocialista tábor országai békeszerető külpoliti­kájának eredményeképpen ú­jabb fontos győzelmeket aratott, leigázott, de nemzeti független­­­ségükért küzdő népek nemzeti felszabadító mozgalmának csa­pásai alatt folytatódik a gyar­mati­ rendszer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. Az ülés részvevői egyszer­smind megállapítják, hogy ag­resszív körök további akadályo­kat gördítenek a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételének útjába, szembehelyezkednek azokkal az erőfeszítésekkel, me­lyeket a békeszerető államok a béke fenntartására és megszi­lárdítására tesznek. A NATO és a többi, támadó szellemű katonai csoportosulás imperialista tagállamai folytat­ják a fegyverkezési hajszát, fo­kozzák háborús előkészületei­ket, újabb katonai támaszpon­tok létesítésére törekszenek Eu­rópában és a világ más részein, növelik atom- és rakétafegyver­készleteiket, negyedik atomha­talommá teszik a NATO-t. Az Egyesült Államok Anglia és Franciaország segítségével eről­tetett ütemben, hitlerista tábor­nokok parancsnoksága alatt építi ki az agresszív nyugatnémet hadsereget, ellátja atom- és rakétafegyverekkel, valamint egyéb korszerű, tömegpusztító eszközökkel. Katonai támasz­pontokat bocsátanak Nyugat- Németország rendelkezésére más országok területén. Mindezeket a lépéseket külö­nösen veszélyessé teszi az a­­­ kö­­rülmény, hogy Nyugat-Német TM ország kormánya egyfelől min­d­­egyre területi igényekkel lép fel más országokkal szemben, másfelől revanspropagandát foly­tat a nyugatnémet közvélemény körében. Nyugat-Németország a hábo­rús veszély fő gócává válik Eu­rópában. Az agresszív imperialista kö­rök elkeseredett erőfeszítések­kel igyekszenek akadályozni népek előretörését a béke, a de­a­mokrácia és a haladás útján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak köz­vetlen katonai erőszakhoz, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiban elfojtsák a terebé­lyesedő nemzeti felszabadító mozgalmat. Ezt bizonyítják gyarmattartók Kongóban, Algé­­­riában, Angolában, Laoszban el­követett véres gaztettei, vala­mint a Kubai Köztársaság ellen irányuló provokációk. A Varsói Szerződés tagálla­mai nem maradhatnak részvét­len szemlélői az imperialista ál­lamok fokozódó háborús előké­születeinek. A szocialista álla­mok szakadatlan erőfeszítése­ket tettek és tesznek az általá­nos és teljes leszerelés megvaló­sításáért, a fegyverkezési haj­sza beszüntetéséért, a nemzet­közi feszültség enyhítéséért. A Varsói Szerződés tagálla­mai azonban a nyugati hatalmak újabb háborús előkészületei nyomán kialakuló helyzetből kiindulva, sokoldalú vélemény­csere során összehangolták azo­kat az intézkedéseket, amelye­ket védelmi képességük további erősítése és a világbéke meg­szilárdítása céljából szükséges­nek tartanak. Ennek kapcsán a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének abból a következtetéséből indulnak ki, hogy a háború ellen síkraszálló szocialista világtábor, a nemzet­közi munkásosztály, valamen­­­nyi nemzeti felszabadító mozga­lom és az összes békeszerető erők — egyesített erőfeszítései­vel meg lehet akadályozni háborút. A béke biztosítása ér­­­dekében elengedhetetlenül szük­séges a második világháború maradványainak megszüntetése, mégpedig oly módon, hogy mindkét német állammal meg­kötik a békeszerződést, s ezzel ártalmatlanná teszik a nyugat­­berlini veszélygócot Nyugat- Berlin demilitarizált, szabad vá­rossá tételével. A Varsói Szerződés tagálla­mai ünnepélyesen kijelentik, hogy továbbra is tántoríthatat­­lanul a békés együttélés politi­kájét folytatják és a népek bé­kéjének és biztonságának biz­tosítása céljából készek bár­mely pillanatban hozzájárulni a más államokkal összehangolt, legátfogóbb intézkedések meg­tételéhez. KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének üléséről A megyei tanácsülés második napja A­­ Bács-Kiskun Megyei Ta­nács első negyedévi üléséről tegnapi lapszámunkban tudósí­tottuk olvasóinkat. A tanács­ülés második napja a Pénzügy­minisztérium által jóváhagyott, 1961. évre szóló megyei költ­ségvetés; az Országos Tervhi­vatal által kiadott 1961. évi ter­melési, szolgáltatási és beruhá­zási tervszámok, valamint az 1961. évi megyei tési terv vitájával községfejlesz­­kezdődött. •Megyénk 1961. évi költségvetése Az előterjesztés szerint Bács- Kiskun megye 1961. évi költség­­vetésének bevételi és kiadási tervezete 568 millió forint. Meg­valósítására intézkedési tervet dolgozott ki a végrehajtó bi­zottság, amely részletesen meg­határozza az alsóbbfokú végre­hajtó bizottságok és más szer­vek feladatait. Az Országos Tervhivatal ál­tal megyénk tanácsi gazdálko­dása számára jóváhagyott 1961. évi termelési, szolgáltatási és beruházási tervszámok ebben az évben megközelítik az egymil­­liárd forintot. A második ötéves terv első éveiben néhány terü­leten átmenetileg csökkennek ugyan a központi előirányza­tok, tekintetbe véve azonban az előttünk álló legfontosabb fel­adatokat, megfelelő intézkedé­sekkel el kell érni, hogy a ren­delkezésre bocsátott beruházási hitelt céltudatosan, takarékosan használjuk fel. A beruházások közül kiemelkednek a lakásépí­tésre fordított összegek. 1961- ben és 1962-ben például cs'"""o[ Kecskeméten előrelátó, több mint 300 lakást építenek. A községfejlesztési alap 1961- ben meghaladja a 124 millió fo­rintot. Ebből 22 milliónál va­lamivel többet tartalékolni fo­gunk. Új jelenség a tsz-tagok nagymérvű hozzájárulása a köz­­ségfejlesz­tési alapokhoz. A köz­ségfejlesztési összegek jelentős részét építkezésekre fordítják. Ezt a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos új feladatok tették szükségessé, mert bővítenünk kell az iskolai tantermek, napköziotthonos óvo­dák, körzeti orvosi rendelők számát. Vita a beszámolóról és a költségvetésről A költségvetési előterjesztést és a tanácsi munka felülvizsgá­latáról szóló ideiglenes bizott­sági beszámolót együttesen vi­tatta meg a megyei tanácsülés. Kőrös Gáspár, a MSZMP Kis­kőrösi Járási Bizottságának első titkára, megyei tanácstag a ta­nácsok vezetőinek egyetemi és középiskolai tanulmányairól, meg a megyei tanács végrehajtó bizottságának az alsóbbfokú ta­nácsokat serkentő ellenőrző munkájáról beszélt. Havasi László, a Kecskeméti Járási Ta­nács VB-titkára, megyei tanács­tag a tanácsok hatáskörének­­ bővítéséről szólt, majd Pálmai Máté, a Kisszállási Gépállomás igazgatója, megyei tanácstag kérte, hogy a tsz-ekbe időnként k­ülönféle szakemberekből álló a brigád­ menjen ki, s így segítsék közös gazdaságok üzemvite­lét. Ez után Fórján Gyula, a Mi­nisztertanács tanácsszervek osz­tályának képviselője szólalt fel,, kiemelve, hogy a tanácsi mun­ka ideiglenes bizottsággal törté­nő felmérése új módszer a ta­nácsok munkájának megjavítá­sára. Kifejtette, hogy a tanács­vezetés ma már nem egyszerű igazgatás, hanem alkotó jellegű, irányító munka. „Nem szüksé­ges — mondotta — hogy a ta­nácsvezető hosszú beszámolókat tartson országos, vagy nemzet­közi kérdésekről, sokkal inkább fontosabb, hogy jól tájékozott legyen saját területének politi­kai, gazdasági, kulturális hely­zetében.” Utána Petikó János, a Bajai Járási Tanács V. B. elnöke, me­gyei tanácstag beszélt arról, hogy bár a beszámoló dicsérte a Bajai Járási Tanács munká­­ját, ők abban mégis sok hibát találnak még. „Meg kell taní­tani a községi tanácsok vezetőit arra — mondotta — hogyan se­gítsenek a termelőszövetkeze­tekben.” Hegedűs István, a Bácsalmási Járási Tanács V. B. elnöke, me­gyei tanácstag javasolta, hogy a jövőben ne a kötelező vetés­területet bontsák le járásokra, hanem mázsákban szabják meg, miből mennyit termeljenek. Az új agrotechnikai módszerek al­kalmazása ugyanis lehetőséget ad a többtermelésre, s ilyen­formán a járások jobban tud­ják majd irányítani területük mezőgazdaságának termelését. Kallay István megyei tanács­tag az öntözéses termelés prob­lémáiról szólt, majd Mándics Mihály megyei tanácstag kifej­tette, hogy társ­dalmi üggyé csak úgy tehetjük a tsz-kmeg­­(Folytatás a 3. oldalon,)

Next