Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

XIX. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljefeti) El LAPJA Ara 60 fillér 1964. DECEMBER 1. KEDD Képek a határból Fent: RS 09-es erőgépe nyergében szorgosan végzi munkáját — 120 hold szőlő betakarását — Schauer József, a bajai Micsu­rin Termelőszövetkezet traktorosa. Annak ellenére, hogy a fedő­eke a kötött talajban, meglehetősen nehezen halad, napjában mégis mintegy 6 holdon tesz eleget a tőkék megóvását szolgáló feladatának. Lent: Balotaszálláson a négy termelőszövetkezet összefo­gásából alakult közös vállalkozás ez év őszén újabb hatalmas területeket „rabol el” a terméketlen homoktól. Kétszáz holdon szőlőt, 250-en gyümölcsöst , barackost, meggyest, körtést — telepítenek. Ezzel majdnem ezer holdra növekszik a közös vál­lalkozás új ültetvényének területe. Felvételünk az alsóbarotai határrész telepítőinek egyik munkacsapatát ábrázolja. (Pásztor Zoltán felvételei.) Negyvenhárom ipari üzemben szervez munkásakadémiát a TIT TAVALY 36, idén 43 ipari üzemben indított munkásakadé­miát a TIT megyei szervezete. A számszerű fejlődést azonban fenntartással kell fogadnunk. Erre int bennünket az a tény, hogy az elmúlt oktatási évben csak részben valósultak meg a szép elképzelések: mindössze 27 ütemben fejezték be eredmé­nyesen a megkezdett előadás­­sorozatot. A többiben fokozato­san lemorzsolódtak a hallgatók. — Fenyeget-e idén ez a ve­szély és ha nem, azt minek kö­szönhetjük? — így fogalmaztuk meg kérdésünket, amelyre Ma­jor Imre, a TIT Bács-Kiskun megyei szervezetének titkára adott választ. Elmondta, hogy — idén elő­ször — részletes kulturális ter­vet készítettek az üzemi szak­­szervezeti bizottságok, és ezek­ben jelentős súlyt kapott a mun­kásakadémiák szervezése, irá­nyítása is. A program összeál­lítása előtt felmérték a dolgo­zók képzettségét és kipuhatol­ták azt is, hogy milyen témájú előadásokat hallgatnának a leg­szívesebben. Segítséget nyújtot­tak ebben az üzem gazdasági vezetői, pártszervezeti és a TIT munkatársai is. Az előkészítő munka tehát, kétségtelenül ja­vul. De itt azonnal meg kell jegyeznünk, hogy már a terv­­készítés idején kiütközött — ha nem is élesen — egy lénye­ges ellentmondás. A MUNKÁSAKADÉMIÁK szervezésénél egyre inkább an­nak az elvnek kell érvényesül­nie, hogy az előadások anyaga közvetlenül segítse az üzem ter­melését. Részletesebben: állít­son össze a TIT és az illető szakszervezeti bizottság olyan tematikát, amely tájékoztatást ad a dolgozóknak a népgazda­ság főbb célkitűzéseiről és arról, hogyan kapcsolódik ezekhez üze­mük munkája. Mégis aránylag kevés üzemben indul olyan elő­adássorozat, amely a termelés profiljának megfelelő hasznos tudnivalókkal ismerteti meg a hallgatókat. „Nem igénylik a munkások. Szívesebben hallgatják a tudo­mány és a művészet több terü­letéről összeválogatott témá­kat” — érvelnek a szakszerve­zeti bizottságok. Arról viszont mélyen hallgatnak, hogy nem is igyekeztek felkelteni az ér­deklődést a közgazdasági, mű­szaki ismeretek iránt. PEDIG, bizonyára kíváncsian hallgatják majd például az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a számukra szervezett előadássorozatot­­, amelyben a következő — ki­mondottan szakmai jellegű — témákat találjuk: „Az építőipar feladatai a második ötéves terv­ben”, „Épületek gyárban elké­szítve”, „Hogyan építkeznünk té­len’” stb. De hasonló — az üze­mi termeléssel közvetlenül ös­­­szefüggő — témájú előadásokat találunk a többi között a Kecs­keméti Konzervgyár, a Bajai Fi­nom posztó-, és a Kiskunha­lasi Vastömegcikkipari Vállalat tervében is. SAJNOS IDÉN SEM mozdul el a holtpontról a munkásaka­démia ügye a Zománcipari Mű­vek Kecskeméti Gyáregységé­ben, a Bács-Kiskun megyei Épí­tési és Szerelőipari Vállalatnál, valamint az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecs­keméti Vasszerkezeti Gyáregy­ségében. Indokot erre bőven tudnak felsorolni az illető üze­mek szakszervezeti bizottságai: „Nincs megfelelő helyiségünk, nehezíti a szervezést a több mű­szakos beosztás, nincs érdeklő­dés ...” stb. A TIT munkatár­sai szerint azonban — és a mi véleményünk is ez — megold­hatnák a szóban levő problé­mákat. Major Imre elmondta azt is, hogy bár kevés vetítőgéppel rendelkeznek, mégis igyekeznek filmvetítéssel fűszerezni az elő­adásokat. Az Állami Építőipari Vállalatnál sorra kerülő tizen­két előadás közül például tíz­hez adnak filmet. BEFEJEZÉSÜL a megyei tit­kár közölte, hogy idén az SZMT megyei könyvtárának dolgozói is segítik a TIT munkáját. Az üzemi könyvtárosok megkapták az idei előadások anyagát, így módjuk nyílt arra, hogy besze­rezzék és a dolgozók rendelke­zésére bocsássák a témákhoz kapcsolódó szakkönyveket. B. D. Az idő télen is pénz (K. A.) A termelőszövetkeze­tek vezetői már ezekben a he­tekben sokat töprengenek azom­miképpen foglalkoztathatnák télen a tagságot. Több helyen csak üzemszerűen, vagy mun­kacsoportokban, brigádokban végzett munkaként tudják el­képzelni a foglalkoztatást, s ha erre nincs módjuk, akkor ta­nácstalanok. A szövetkezetek többségében helyes a téli fog­lalkoztatást a tagok lakásán, illetve a háztáji gazdaságokban megszervezni. Persze, ez függ a munka természetétől és le­hetőségeitől. Helyes elv, ha a téli foglal­koztatás a tsz-gazdák közvet­len érdekein túl az üzemi bel­terjesség fokozódását is segíti. Erre például olyan állathizla­­lási, illetve tenyésztési lehető­ségek teremthetők, amelyekkel a tsz-gazda — takarmányhiány, vagy egyéb okok miatt — egyedül nem tudna megbirkóz­ni, de a szövetkezet segítségé­vel hasznot hajtóan dolgozhat. Ilyen lehetőségek mindenek­előtt a liba-, kacsatömés, a téli baromfinevelés és a házinyúl­­tenyésztés. E munkák jól el­végezhetők a ház körüli üres gazdasági épületekben, a be­rendezés csekély módosításával és a szövetkezet által juttatott takarmánnyal. Ily módon ki­tűnő mellékkereset biztosítható a tagságnak és a szövetkezet is tetemes jövedelemhez jut­hat. Hasonló megoldást kínál a rántanivaló csirke nevelése is, amelyet ugyancsak a szö­vetkezet szervezhet. Két-há­­romszáz darabjával lehet ki­adni a naposcsibéket, s a ta­­karmányjuttatásért a tsz-tag súlyra és darabszámra számol­jon el. A nevelésért járó mun­kadíj magában foglalhatja a felhasznált épület üzemben tartásának díjazását is. Mind­ezekre a különböző intézmé­nyek, vállalatok szívesen köt­nek szerződést a termelőszö­vetkezetekkel. Ahol arra lehetőség­ kínálko­zik, érdemes őszi, téli gyógy­növénygyűjtéssel és feldolgo­zással is foglalkozni. Ezzel kap­csolatos tájékoztatást szívesen ad a HERBARIA Vállalat, amely bérmunkákat is kiad a termelőszövetkezeteknek. Alig akad nálunk olyan ter­melőszövetkezet, amelynek mélyfekvésű, vizesebb földjei ne volnának. E területek álta­lában mezőgazdaságilag nem hasznosíthatók. Legtöbbször jól díszük azonban rajtuk a ne­mesfűz. Ahol tehát, vessző áll rendelkezésre, hasznos rátérni a háziipari kosárfonás oktatá­sára. Ez nemcsak azért szük­séges, hogy a megfont kosara­kat és tároló eszközöket érté­kesíthessék, hanem mert első­rendű szükségük van rájuk maguknak a szövetkezeti gaz­daságoknak is. Új jellegű és más természetű téli foglalkoztatási lehetőséget nyújt a tsz-eknek a környező üzemekkel, ktsz-ekkel történő kapcsolat kialakítása. Számos üzemnek nagy gond a csoma­golás. Sok ktsz és helyi ipari vállalat küzd átmeneti munka­erőhiánnyal. Helyes, ha a ter­melőszövetkezeti vezetőségek együttműködnek velük, akár úgy, hogy a faluban, a tsz ál­tal biztosított helyiségben vég­zik el a vállalt bérmunkát akár pedig úgy, hogy a tsz mint munkavállaló munkacso­portokat, illetve brigádokat bo­csát az üzem vagy ktsz ren­delkezésére. Azért fontos ezt így szervezni, hogy a tél el­múltával a szövetkezet ne ke­rüljön hátrányos munkaerő­­helyzetbe. A téli foglalkoztatásra ugyan legjobb tavasszal felkészülni, reális ütemtervet készíteni, de ha ezt annak idején elmulasz­tották volna a tsz-vezetőségek, kellő körültekintéssel még helyrehozhatják a hibát. Meg­éri a fáradságot, mert jól jár­nak a közös gazdaságok, meg a tsz-gazdák is*

Next