Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJ xxi. EVF.. r­. sz. Ara 60 fillér »«. apr. i. péntek Másodszor permeteznek Nagy gondot fordítanak a nö­vényvédelemre a Kalocsai Ál­lami Gazdaság gyümölcsöseiben. Mutatja ezt, hogy az idén már másodszor permetezik az almá­sokat, a húsvéti rozmaringot termő fákat. A felvételen: az RS—09-es erőgépre szerelt nagy­üzemi permetezőgéppel Hídvégi Gyula traktoros, továbbá a két növényvédő szakmunkás: Tordai Ferenc és Harangozó István na­ponta 15 holdon szórja ki a fákra a mészkénlevet. 211 ezer ember körülményeinek javítása érdekében A megyei nép­front elnökség ülése Egyetlen téma alapos, sok­oldalú megvitatása szerepelt a Hazafias Népfront megyei el­nöksége tegnapi ülésének napi­rendjén: Beszámoló a tanyai népfrontbizottságok munkájáról és feladatairól. Az ülésen — melyen az el­nökség tagjain kívül részt vett Magyari Mihály, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tit­kárságának munkatársa és a járási-városi népfronttitkárok — Farkas József, a megyei elnök­ség titkára terjesztette elő az érdekes beszámolót. Bevezetőjé­ben a népszámlálási adatokra utalva — elmondta, hogy me­gyénkben 840 külterületi lakott he­lyen 52 ezer tanyát tarta­nak nyilván, ahol mintegy 211 ezer ember él, a­ megye lakosságának 35,9 szá­zaléka. E 211 ezer ember szo­ciális és kulturális helyzete — a sajátos adottságok következté­ben — összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint a városi, illetve falusi lakosságé. Példa erre, hogy a legutóbbi felmérés sze­rint a megyében élő 19 ezer részleges és teljes analfabéta 80 százaléka a tanyán élők kö­zül kerül ki, de az sem jelen­téktelen gond, hogy sok a pa­nasz a gyér bolthálózatra, azok ellátottságára és sok ezer ember számára — a nagy távolságok miatt — betegség esetén az or­vosi kezelés is csak nehézségek árán oldható meg.­­ Igaz ugyan, hogy tanyák felszámolásának folyamata megkezdődött, de ez egyelőre gazdasági és egyéb okokból még nem olyan ütemű, hogy a tanyarendszer­rel hosszabb időn át ne kelljen számolni. Ez indokolja a törek­vést, hogy minden helyi és tár­sadalmi erő összefogásával, a lehetőségekhez mérten javít­sunk a tanyai lakosság szociális és kulturális helyzetén. Az összefogás igen jelenté­keny társadalmi keretéül kínálkoznak a tanyai nép­­frontcsoportok, melyek a beszámoló szerint nap­jainkig 71 helyen alakultak meg az utóbbi két évben.­­ E csoportok kétharmad ré­sze igen jelentős, rendszeres te­vékenységet fejt ki, s jól szol­gálja azokat a célokat, amelyek létrehozását indokolták. Több­ségük a kulturális, politikai ne­velőmunkában tevékenykedik legerőteljesebben, de nagyon je­lentős a szerepük a társadalmi munkára való mozgósításban is, — mondotta többek között Far­kas József, majd járásonként részletesen elemezte a tanyai népfrontcsoportok szervező te­vékenységét, munkamódszereit, eredményeit. A beszámolót követő vitában tízen kértek szót, s mondták el személyes tapasztalataikat, ja­vaslataikat. Ennek alapján szü­letett meg az elnökség határo­zata, mely szerint azon túl, hogy két évenként visszatér a MOSZKVA. (MTI) Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Küldöttségünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt nevében szívből köszönti a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusát. Átadjuk a kong­resszusnak és a kommunizmust építő nagy szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró, testvéri üdvözletét és őszinte jókívánságait. Elvtársak! Még nincs ötven éve annak, hogy az orosz proletárok, a cá­ri birodalom elnyomott népei­nek fiai és leányai 1917-ben, Lenin, a bolsevikok szavát kö­vetve felkeltek és kivívták a ha­talmat. Romokban heverő or­szágban, meggyötört és véráz­tatta földön fogtak hozzá egy új világ, a szocialista társada­lom felépítéséhez. Azóta a párt­vezette szovjet nép a régi vi­lág romjait eltakarítva, szinte a semmiből hatalmas gazdasá­got, virágzó kultúrát teremtett. A Szovjetunió ma a fejlett tőkés országokat megelőzve, élenjár a rakétatechnika, az űrkutatás, az elektronika, valamint a tudomány és az alkotó munka számos más területein. A szovjet nép az emberiség úttörőjeként, példátlan nehézsé­geket leküzdve tör előre céljai felé, s ma már a kommunista társadalom megteremtésén dol­gozik. A Szovjetunió hatalmas eredményei méltán vívták ki a haladó emberiség legnagyobb elismerését. Ezen a történelmi úton mérföldkő volt a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa és nyilvánvaló új fejlődés kezdete és lendítő ereje lesz a mostani, XXIII. kongresszus is, amely­nek munkájához sok sikert kí­vánok. Elvtársak! A kongresszus bonyolult nem­zetközi helyzetben végzi mun­káját. Történelmileg az imperia­lizmus hanyatlik, a szocialis­ta világrendszer ereje, a népek szabadságharca, a világ kommu­nista pártjainak és haladó moz­galmainak befolyása növekszik. Ugyanakkor a nemzetközi hely­zet éleződik, mert a vesztüket őrző imperialisták fokozzák ag­resszióikat, különösképpen az USA-i­mperial­izmus, amely dur­va támadások sorozatát követte és követi el a dél-vietnami nép és a Vietnami Köztársaság ellen.Demokratikus Ebben a helyzetben éber­ségre, az imperialistaellenes erők összefogására, Viet­nam és más megtámadott népek hatékony megsegíté­sére van szükség. Mindezt figyelembe véve. a Magyar Népköztársaság — két- és több­oldalú megállapodások alapján — állandóan szilárdít­ja egységét és együttműködé­sét mindenekelőtt a Szovjet­unióval, a szocialista országok­kal. Támogatjuk a szocializmus és a béke szegi pontjából oly nagy fontosságú nemzetközi szervezetek — a Varsói Szer­ződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — hatékonyságának növelését. Elítéljük a vietnami nép el­leni amerikai agressziót, köve­teljük annak beszüntetését, se­gítjük az agresszió ellen har­coló vietnami testvéreinket, s az imperialisták ellen harcoló más népieket. Azt tartjuk, hogy az imperialistákra kudarc vár, a világháború megaka­dályozható, mert a hatalmas Szovjetunió, a szocialista országok, a szabadságukért harcoló népek, a világ ha­ladó mozgalmainak együt­tes ereje legyőzhetetlen. Az imperializmus ellen har­coló forradalmi erőket támo­gatva, a szocialista és kapitalis­ta országok állami kapcsolatai vonatkozásában fontosnak tart­juk és változatlanul követjük a békés egymás mellett élés poli­tikáját, a szuverenitás tisztelet­ben tartása, a bel­ügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny elveinek érvényesítése alapján. A nemzetközi helyzetet bo­nyolítja, a szocializmus előre­haladását fékezi, az imperializ­musnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom egységtörekvéseit szaka­­dárok akadályozzák. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a marxizmus—leninizmus elivei alapján küzd az álbaloldali ka­­landorság, a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a revizioniz­­mus, és minden más káros irányzat ellen és bizton hiszi, hogy az egység gondolata győ­zedelmeskedni fog. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja között teljes az­ elvi és politikai egység, örü­lünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszusán al­kalmunk van ismét kijelenteni. Mi abban a meggyőző­désben vívtuk harcunkat eddig és folytatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, ame­lyet a testvérpártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekez­lete dolgozott ki, helyesnek bizonyult az eddigiekben is, és a világ forradalmi erői­nek hatékony fegyvere ma­rad ezután is. Kifejezzük azt a meggyőződé­sünket, hogy ha állhatatosan harcolunk internacionalista egységünkért, az eredményes lesz és ezzel szolgáljuk legjob­ban a szocializmus, a nemzeti függetlenség és béke erőinek ügyét. Kedves elvtársak! A Szovjetunió internaciona­lista segítséget nyújtott a ma­gyar népnek, amikor megsza­badította a hitleri fasisztáktól és háborújuktól, amikor segí­tett az ellenforradalmi felkelés leverésében, amikor segít a bé­kés építő munkában. A szovjet nép által nyúj­tott segítség nem volt hiá­bavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van nálunk is — és nem kevés — a legfontosabb azonban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kultu­rális munkában előre haladunk, a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk sikerrel. Kedves elvtársak! Ezekben a napokban a világ közvéleménye, barát és ellen­ség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjetunió Kom­munista Pártja kongresszusára figyel. Az igaz ügyért harco­lók, az elnyomottak és megtá­madottak, a békéért aggódók reménnyel és támaszt várva tekintenek a kongresszusra, ez természetes. Érthető az is,­­ hogy a kommunizmus ellensé­gei gyűlölködve néznek a Szov­jetunióra. Viszont különös, hogy manapság olyanok is akadnak, akik „igazi” marxista—leninis­tának nevezik magukat, ugyan­akkor szovjetellenes hangulat­­keltéssel próbálkoznak. A ma­­gyar kommunisták azt vallják, hogy az internacionalizmus pró­baköve volt mindig, és ma is az a Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony. Szovjetellenes más nem volt, kommuniz­nincs, nem is lesz sohasem,és Ezekre gondol küldöttségünk, amikor kijelenti, hogy a ma­gyar kommunisták teljes mér­tékben és fenntartás nélkül szolidárisak szovjet elvtársaik­kal. Meghallgattuk a Központi Bizottság beszámolóját, ame­lyet Brezsnyev elvtárs adott elő. Küldöttségünk egyetért az abban kifejezett fő politikai irányvonallal és törekvésekkel. Sikert kívánunk testvérpár­­tunknak, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a szovjet népnek a kongresszus határo­zatainak végrehajtásához, az ötéves terv megvalósításához. Kádár János felszólalását több ízben szakította meg küldöttek tapsa. A beszéd vé­­­gén a részvevők viharos taps­sal fejezték ki tetszésüket. tanyai lakosság helyzetének fe­lülvizsgálatára, megvitatására, ajánlja, hogy a járási népfront­bizottságok is legalább évenként tanácskozzanak a tanyai nép­­frontcsoportokkal munkájukról. Kádár János felszólalása az SZKP XXIII. kongresszusán Pártkü­ldöttséglisik találkozott Leonovval Csütörtökön délben a kong­resszus szünetében Kádár János és a magyar pártküldöttség töb­bi tagja találkozott Leonov szov­jet űrhajós alezredessel, aki a napokban Magyarországra repül és április 4-én hazánk vendége lesz. — Bármilyen programot szí­vesen elfogadok, sőt kész va­gyok öt napig nem aludni. — jelentette ki Leonov, amikor Kádár János az iránt érdeklő­dött, hogy mit szeretne megnéz­ni Magyarországon. Azután Leonov pályafutásáról beszél­gettek. Csengetnek, a kongresszus folytatja munkáját. A fotóri­porterek együtt akarják lefény­képezni Kádár Jánost és a­ szov­jet űrhajós alezredest. Kattog­nak a fényképezőgépek, azután pártunk első titkára búcsút vesz Leonovtól, aki elfoglalja helyét a kongresszusi küldöttek között.­ Felszabadulásunk évfordulója elszakítja őt küldötti tevékeny­ségétől a szovjet pártkongres­­­szus második részében, de ma­­­­gyarországi küldetését minden­­ bizonnyal úgy fogják tekinteni, mint amely indokolttá teszi tá­­­­volmaradását.

Next