Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

0 O« Világ proletariat, egyesüljetek! 1966. MÁJUS 1, VASÁRNAP Ma időszerűbb, mint valaha: Világ proletárjai, egyesüljetek! Gáspár Sándor elvtárs nyilatkozata A Központi Sajtószolgálat munkatársa május 1. alkalmá­ból felkereste Gáspár Sándor­t Május 1 a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy seregszem­léjének napja. Milyen gondola­tok jegyében ünneplik az idei május elsejét a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó szak­­szervezeteik? — Hetvenhat esztendeje a nemzetközi proletáriátus min­dig közösen ünnepli ezt a na­pot. Hogy ebben a háromne­gyed évszázadban mi minden történt — és éppen a munkás­­osztály ereje, alkotóképessége és nemzetközi szolidaritása jó­voltából —, azt nemhogy egy nyilatkozat, de több kötetes könyv is nehezen foglalhatja össze. Mégis: gondolataink ilyenkor végigvágtatnak ezen a 76 éven, benne a két világégés szörnyűségein, de az azokból mindig hatalmasabban és győ­zelmesebben kikerülő nemzet­közi munkásmozgalom útján is. Persze, szép ünnepi szóként is csenghet ez a megfogalmazás, mert a „hatalmas”, a „győzel­mes” kifejezés nem mondja el azt is, mennyi szenvedés, küzde­lem és véráldozat kellett a mai eredményekhez. Mert a tőke elleni küzdelem dédapáink kora óta egyre bonyolultabb lett, egy­re magasabb követelmények elé állítja a dolgozó milliókat. Május elseje értelmét és alapgondola­tait mindig ennek a harcnak a jelszavai foglalták össze.­­ A hetvenhat évvel ezelőtti első közösen ünnepelt május el­seje jelszavát a Kommunista Kiáltvány közismert zárósorát kell idézni tájénn legelsősorban: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez a jelszó születése óta mindig aktuális, de nehéz lenne olyan időszakot kiválasztani a mun­kásmozgalom történetéből, amelyben időszerűbb lett volna mint napjainkban. A tőke nem­zetközi méretekben ellentáma­dásokkal próbálja csökkenteni az új társadalmi rend előretö­résének ütemét és ezek az ellen­­támadások nem egy országban bombák hullását, asszonyok és gyermekek napalm és gáz okoz­ta halálával járnak, másutt le­mészárolt munkások, értelmisé­giek, kommunisták és szakszer­vezeti aktivisták tömegsírjait je­lentik. Ezért a nemzetközi fe­szültség növelésére irányuló tö­rekvések mindenütt ártanak a szocializmus ügyének — s mi május elsejét akkor ünnepeljük méltán, és a mai helyzet adott­ságainak megfelelően, ha gondo­lataink középpontjába állítjuk az imperialista törekvések vis­­­szaszorítására, a dolgozó száz­milliók harci szelleme erő­sítésére oly fontos egy­ség kérdését. Magunkévá tes­­­szük az SZVSZ VI. kongresszu­sának a nemzetközi helyzettel kapcsolatos állásfoglalását, nem nézzük tétlenül az USA és más tőkés hatalmak népelnyomó, a gyarmati rendszer konzerválá­sára, vagy új cégérek alatti res­taurálására irányuló kísérleteit, a szolidaritás sokféle formájá­val, megnyilatkozásával állunk ki mindenekelőtt a nép, de Indonézia és vietnami minden más nép haladó erőinek oldalán. — Május elseje, a nemzetközi munkásünnep a gyakran ismé­telt kifejezés szerint, a munka­ünnepe. De nem akármilyen munkáé. A zászlók és virágok ezen a napon azt az alkotó em­beri munkát köszöntik, amelyet csak békében lehet végezni és amelyet a békéért végeznek. A mi társadalmi rendünk építése — gondjaink és nem könnyedén megvalósuló új törekvéseink fi­gyelembevételével is — az em­berhez egyedül méltó, a békét védő és a nemzedékek jövőjét szolgáló, alkotó tevékenységhez tartozik. Ezért nálunk május el­seje — akárcsak a szocialista építést végző többi országban is, a nemzetközi szolidaritás és a sa­ját békés építőmunkánk kettős ünnepe, szocialista társadalmunk eredményeinek természetes, nagy szavak nélküli díszszemléje is. — A SZOT és a KISZ Köz­­ponti Bizottsága április elején felhívással fordult a dolgozók­hoz, az MSZMP IX. kongres­­­szusa tiszteletére kibontakozó munkaversennnyel kapcsolatban. Ez a felhívás a korábbi ha­sonló felhívásoknál konkrétabb versenycélokat szorgalmaz. Hallhatnánk-e Gáspár elvtárs­tól valamit a kongresszusi munkaverseny eddigi tapaszta­latairól? — Az idei munkaverseny — benne a pártkongresszusunk tiszteletére bontakozóban lévő versenymozgalom — lényeges vonásairól már több nyilatkozat hangzott el. merőben újat mon­dani így hát nem lehet róla Néhány fontos vonásra mégi fel kell hívni a figyelmet. Ilyen például az, hogy az 1966-os ter­melési feladatokat az üzemek­ben — műszaki konferenciák, termelési tanácskozások ezrein — alaposan és gondosan tanul­mányozták, megvitatták, kitűnő javaslatokkal egészítették ki. Táviratok, levelek hosszú sorát idézhetném, amelyek azt bizo­nyítják, hogy a Szaktanács és a KISZ felhívása éppen a felada­tok alapos ismerete révén talál­hatott ilyen széles körű vissz­hangra. — Hogyan tovább? A verseny — vele a tervteljesítés — sorsa szerintem most már elsősorban a gazdasági vezetők kezében van, hiszen az ismert feladatok (a termeléknyebb munka, a ta­karékosabb gazdálkodás, a jobb minőség, az export feladatokra irányítandó nagyobb figyelem) csak a munka jobb megszerve­zésével és folyamatos anyagel­látással teljesíthetők. Igen fon­tosnak tartja a Szaktanács an­nak — a szocialista elosztási elv­ből fakadó — alapgondolatnak az érvényesítését, hogy maga­sabb anyagi és erkölcsi elisme­résben részesüljön az, aki többet és jobbat ad a társadalomnak. Meggyőződésünk, hogy a ha­zánkhoz, rendszerünkhöz, a ha­ladás gondolatához hű dolgozó milliók megértik és átérzik a versenymozgalom jelentőségét, valóra váltják az egész népünk javára végzett, a maguk javu­ló életét is szolgáló, valamen­­­nyiünk érdekeit és békénket munkáló erőfeszítések céljait. Kívánom mindazoknak, akik ezeket a sorokat olvassák, hogy jó erőben, egészségben teljenek munkanapjaik és derűs, szép­ünnepük legyen az 1966-os má­jus elseje. •jL — Miben látja a termelés, a munkaversen­y segítésén túl a szakszervezetek legfontosabb és legidőszerűbb feladatait, külö­nös tekintettel a dolgozók ér­dekvédelmére ? — Ha már a kérdés különvá­lasztotta a két problémacsopor­tot — én inkább összekapcsol­nám — „a termelés segítése” nem olyan címszó, amely vala­a­hol fényévnyi távolságban jár munkás érdekvédelmétől, sőt szeretnénk ha megvalósulna, hogy mindenki megértse a két cél szoros összetartozását, és kölcsönhatásukat. Nincs nálunk olyan termelési feladat, olyan versenymozgalom, amelynek megoldása, szervezése ne válna közvetlen vagy közvetett módon a dolgozó ember javára, és nincs, de nem is lehet olyan jól vég­rehajtott szakszervezeti érdekvé­delmi nevelési faladat, amely ne kamatozna jól és távlataiban egyre jobban a termelő munká­ban. Mégis, túl széles a kér­déscsoport ahhoz, hogy minden alkotóelemét sorba vehessük. Célszerűbbnek tartom, hogy az új gazdaságirányítási rendszer megkövetelte szakszervezeti teendők néhány már kialakuló körét világítsam meg, az — Szakszervezeti mozgalmunk MSZMP megalakulása, konszolidáció évei óta fokozato­­­san a helyére került, tevékeny­ségi területe megnőtt, jogai ugyanígy szélesedtek. Bízvást el­mondhatjuk, hogy a szakszerve. (Folytatás a 2. oldalon.) Pisztoly és pálinka (7. oldal) Új lakószobák (1. oldal) elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát, s néhány kérdést in­tézett hozzá. Az ismertetjük Gáspár alábbiakban elvtársnak a kérdésekre adott válaszait. Lakás, mint gyógyszer (4. oldal) Régi május 1-ek Bács-Kiskunban (4—S. oldal) (5. oldal)­­X.fantap­ i Ltqjtnda Az üst (6. oldal) és szíves kinyerni (7. oldal)

Next