Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

st MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA xxi. evf., 136. sz. Ára 60 fillér m«. jün. 10, fentek Felelős éberséggel S­zafíréba illő eset­ történt az egyik termelőszövetkezet leg­utóbbi zárszámadó közgyűlé­sén: az elnök megtartotta a be­számolót, de nem ült le a he­lyére, hanem a zsebéből elő­húzott egy-két teleírt papírla­pot, valahonnan a gazdák so­rából magához intette az ellen­őrző bizottság elnökét, átadta neki az irkafirkát, azzal, hogy ismertesse a tagság előtt: az elmúlt évben a bizottság ho­gyan őrködött a gazdálkodás rendje felett. Meg kell vallani, számottevő még azoknak a közös gazdasá­goknak a száma, ahol a fenti esethez hasonlóan formálissá halványodott az ellenőrzés, oly­annyira,­ hogy még a bizottság elnökének a zárszámadási be­számolóját is a vezetőség ké­szíti el. Ilyenkor mondjuk azt, hogy a bizottság „csak a papí­ron létezik”. Akad azért kivétel is, s ez a maga nemében nem kevésbé tanulságos. A lászlófal­­vi Alkotmány Tsz-ben például szintén a vezetőség készítette el az ellenőrzésről szóló beszá­molót, s ennek megfelelően ugyancsak semmitmondó volt. Csakhogy amikor a közgyűlés során felszólalt az ellenőrzési bizottság elnöke, minden külön készülődés nélkül kiteregette azokat a hibákat, amelyeket előző évbe­n a vezetés és a tagság elkövetett. Végeredményben tehát nem az a fontos, milyen a beszá­moló — bár a tagság alapos tájékoztatása e tekintetben sem mellőzhető —, hanem az, hogy az ellenőrző bizottság ellátja-e azt a feladatot, amellyel vég­eredményben a tagság bízta meg. A feladatot, amit így fog­lalhatunk össze: védeni a kö­zös vagyont, s megtenni min­dent, ami a jó gazda gondossá­gától kitelik. S az ellenőrzéssel erre kell buzdítania a szövetke­zet minden gazdáját, vezetőjét. * Egyre több az olyan szövet­­­kezeti gazdaságok száma, ahol fenti követelményeknek mindinkább megfelel az ellen­őrző bizottság. A gazdálkodás ellenőrei — érdekes, de jellem­ző módon — a gazdaságilag már megszilárdult tsz-ekben tárják fel inkább az önmaguk­ban többnyire súlyosnak nem is nevezhető hibákat. E körülmény arra utal, hogy a szóban forgó szövetkezetek nem kis részben az ellenőrzés hatékonyságának köszönhetik megszilárdulásukat.­­ Csak né­hány megállapítás a bizottsá­goknak a legutóbbi zárszámadó közgyűléseken elhangzott be­számolóiból: a tiszakécskei Sza­badság Tsz-ben nem ügyeltek eléggé­ az öntözőcsö­vekre, a bu­gaci Béke Tsz-ben évek óta improduktív a méhészet, az izsáki Aranyhomok Tsz nagy raktárában nincs elegendő polc. Nemrég pedig a nyárlőrinci Petőfi Tsz ellenőrző bizottsága végzett alapos vizsgálatot az üzemanyag felhasználásával kapcsolatban. Kitűnt, hogy a raktár nem zárható, a trakto­ros bármikor tankolhat, amen­­­nyit akar. Nem is mérik a ki­adott üzemanyagot. A bizott­ság a helyzet sürgős megvál­toztatására hívta fel a tsz-veze­­ték figyelmét. Nem rossz módszer, ha a bi­zottságok tervet készítenek az ellenőrzések lebonyolítására. A tiszakécskei Béke Tsz ellenőrző bizottsága például az év min­den negyedére meghatározta feladatát Ilymódon az év fo­lyamán az ellenőrzés a gazdál­kodás minden ágazatára kiter­jed. S ez a követendő gyakor­lat. Mert így idejében fel tud­nak készülni egy-egy vizsgálat szakszerű lebonyolítására, s ha szükséges, külső szakértőt is bevonhatnak az ellenőrzésbe. Pár hónappal ezelőtt a kecs­keméti járás valamennyi köz­ségében, a Hazafias Népfront és az ügyészség kezdeményezé­sére, közösen beszélték meg a feladatokat az ellenőrző bizott­ságok elnökei és tagjai. Ez, a tapasztalatok szerint, igen hasz­nos volt. Az önképzés, a jó módszerek megismerése is se­gíti a gazdálkodás ellenőreit hogy szemük mind érzékenyeb­ben fogja fel a rejtett, vagy az álcázott hibákat is, nem a bi­zalmatlanság, hanem a közösért való felelős éberség jegyében. H. D. A csarnok legmagasabb pontján Mintha a lenin városi to­ronyházakkal akarna verseny­re kelni, olyan magasra tör a ZIM új melegüzemi csarnoká­nak az olvasztóműje. Szép innen a kilátás, szívderítő nézni az új városrészt is. A munka azonban veszélyes, teljes figyelmet kíván. A ku­­pola kéményét rögzítő acél­vázat 27 méteres magasság­ban festi a Közúti Gépellátó Vállalat dolgozója. Mélyen alatta, a csarnokban is folyik­­ a munka: szerelik az automa­ta kádformázó berendezés j A-gépsorát. (Pásztor Zoltán felvétele.)1 Negyvenöt mázsa csöves kukorica, Homok/ 16 mázsa rozstermés holdanként termelőszövetkezetek szakembereinek tapasztalatcseréje Csütörtökön a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya és a Duna—Tisza közi Mezőgazdasá­gi Kísérleti Intézet növényter­mesztési és talajerőgazdálkodá­si tapasztalatcserét rendezett. A tanácskozásra a megye külön­böző részéről jelen voltak a ho­mokon gazdálkodó termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok szakemberei. A résztvevőket dr. Bauer Fe­renc, az intézet növénytermesz­tési osztályának vezetője fo­gadta. Helyszínen tekintették meg a szakemberek az intézet kísérleti parcelláit. A vendégek a gyakorlatban is tapasztalhat­ták, hogy megfelelő talajműveléssel, vetésforgóval jelentősen nö­velni lehet a termésátlago­kat a lepelhomokon. Dr. Bauer Ferenc osztályveze­tő, valamint Mester László tu­dományos munkatárs már 1958. óta végeznek kísérleteket. Cél­juk: kutatni a terméseredmé­nyek növelésének lehetőségeit a futóhomokon. A szerves anyag­ban szegény homoktalajok ta­lajerő fenntartása főként csak zöld- és műtrágyákkal lehetsé­ges, mivel istállótrágyában ez a vidék elég szegény, és ami van is, azt elsősorban a kerté­szetekben használják fel. A kutatók alkalmazzák az úgynevezett kecskeméti módszert, mely szerint a szöszösbükkö­­nyös rozsnál és a somkórónál csak a tarló- és gyökérmarad­ványokat szántjá­k le, a zöldtö­meget szénaként értékesítik. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez esetben is számottevő terméseredmény-növekedés je­lentkezik. Ezzel a módszerrel hasznosul a zöldtakarmány és­­ jelentős talajerőjavulás is mu­tatkozik. A vetésforgó-kísérletek azt bizonyítják, hogy megfelelő ag­rotechnika és talajerőpótlás alkalmazásával homokon is lehet érni a 15—16 mázsás hol­e­­dankénti rozstermést, olyan te­rületeken is, ahol a szokvány­termesztésben 4—5 mázsát ta­karítottak be. Kísérleteikben 45 mázsa csöves tengerit ter­mesztettek holdanként, öntözés nélkül. Ez egyben azt is bizo­nyítja, hogy a bajai járásban alkalmazott sortrágyás kukori­cavetést érdemes a homokterü­­leteken is alkalmazni. Másod­vetésként 137 mázsa silókukori­cát takarítottak be holdanként, ami igazolja, hogy a silókukorica fővetésként való alkalmazása nem cél-Ha másodvetésként takarítják be, jobban kihasználják a ta­lajt és számottevő zöldtakar­mányt kapnak a gazdaságok. A vendégek megtekintették a takarmányhüvelyesek naprafor­góval társított, zöldtakarmány céljára történő termesztésének kísérleteit. A kísérletben napraforgót kilenc takarmány­­a hüvelyessel próbálják ki már harmadik éve. Lényeges szem­pont itt, hogy melyik keverék révén lehet a homokon terület­­egységenként nemcsak legtöbb szárazanyagot, hanem legna­gyobb fehérje menny­iéget nyer­ni. A résztvevők a délutáni órákban értékelték a látottakat, elismeréssel nyilatkoztak a kísérletekről és megállapították: — Ezek azt bizonyítják, hogy azokon a ho­mokterületeken, amelyeket nem­­ hasznosítottunk a kertészeti ter­­­­mesztés céljára megfelelő eljá­­­­rásokkal, számottevően növelni­­ lehet a terméseredményeket. Kiss János miniszterhelyettes Kecskeméten Tegnap Kecskemétre látoga­tott Kiss János kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes. Dr. Molnár Frigyes, a megyei párt­­bizottság első titkára és dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke kíséretében megte­kintette a Zománcipari Művek Gyáregységében folyó építke­zést és rövid eszmecserét foly­tatott az üzem vezetőivel. Megyei szakoktatási tanácskozás Eredményesebb mezőgazdasági szakképzést Rákóczi és a Kiskunság Terme­lőszövetkezettel együttesen meg­szervezték a tsz-közi szakokta­tást — a résztvevők megismer­kedtek ennek helyzetével, vív­mányaikkal és gondjaikkal. húszévesnél fiatalabb szövetke­­­zeti gazdák számaránya például az összeshez viszonyítva mind­össze 2,2 százalék. Az elörege­dés veszélye miatt különösen fontos a szakmai utánpótlásról való gondoskodás. A tíz termelőszövetkezet ve­­­­zetőiből alakult kiskunfélegy­házi mezőgazdasági értelmiségi szakkör tagjai alapos felvilágo­sító munkát végeztek a végzős általános iskolai tanulók közt a mezőgazdasági szakma meg­­kedveltetésére. Felhasználták az agitációra a szülői értekezlete­ket, sőt az osztályfőnöki órá­kat is. Ennek eredményeként az elő­ző évi 2—3-m­al szemben a múlt tavaszon már csaknem hatva­­nan jelentkeztek mezőgazdasági tanulónak, s kötöttek a közös gazdaságokkal szerződést. Idén 47 gyümölcstermesztő és 21 ba­romfitenyésztő szakmunkásta­nuló adta be jelentkezését, a rajtuk kívül még jó néhánynak a jelentkezésére számítanak. Rövidesen zöldségtermesztő és szarvasmarhatenyésztő osztállyal is bővíteni kívánják a szakokta­tás körét. A korábbi, elsősor­ban a szükséges létszámra irá­nyuló törekvések helyett ma már egyre több lehetőség nyílik a tanulmányi eredményen alapuló, céltudatos válogatásra is. A tanácskozás részvevői ez­után megtekintették a szakmun­kástanulók számára a gazdaság központjában épülő szociális lé­tesítményeket, s elbeszélgettek a fiatalokkal tanulmányaikról, terveikről. Délután élénk eszmecsere ke­retében vitatták meg a látotta­kat, majd Horváth Antal, a me­gyei pártbizottság mezőgazda­­sági osztályának munkatársa foglalta össze a szemle és megbeszélés tapasztalatait. Ma­­­gyar Ferenc oktatási főelőadó pedig az idei szakoktatás cél­kitűzéseit, feladatait ismertette. Ma, pénteken az 1965—1966. oktatási év tanulságait, eredmé­nyeit összegezik, s a szakokta­tási előadók járásonként és váro­sonként beszámolnak a mező­­gazdasági képzésben megtett újabb lépésekről.k X. Az MSZMP megyei bizottsága mezőgazdasági osztályának kez­deményezésére csütörtökö­n Kis­kunfélegyházán , a járási és városi tanácsok vb szakoktatási előadóinak, valamint számos tö­megszervezet képviselőinek rész­vételével — kétnapos szakokta­tási tanácskozás és tapasztalat­­csere kezdődött. Délelőtt a kiskunfélegyházi Bem József Tsz-ben — ahol a

Next