Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Folytatjuk '"'^«íüSÍ Ö nagy nemzeti programunkat! Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke január 1-én a televízióban, illetve a Kos­­suth­ rádióban köszöntötte az ország lakosságát. Az új esztendő első nap­ján őszinte tisztelettel kö­szöntöm kedves hallgatói­mat, népköztársaságunk va­lamennyi állampolgárát Szívből kívánom, hogy az új esztendőben kísérje si­ker és szerencse minden jószándékú törekvésüket. Teljesüljön mindaz a jó, amit ilyenkor egymásnak kívánni szoktunk. Töltse be hétköznapjainkat az örömteli szocialista építő­­munka, ünnepeinket a jó­kedv, a gondtalan pihenés Kívánom, hogy leljenek hazánkfiai sok örömet csa­ládjuk boldogságában, s a tágabb család, a szocialista nemzet anyagi és szellemi gyarapodásában. 1968 egy gondokkal teli, ugyanakkor eredményei­ben sikeres esztendő volt. a Az óesztendő és az új csak naptárban különül el. Az élet folyamatos, 1969 munkája a múlt évekére épül. Az elmúlt év ered­ményeinek értékét csak növeli az a tény, hogy bo­nyolult és feszültségektől terhes nemzetközi viszo­nyok között értük el azo­kat. Hazánk belső helyzetét a törvényes rend és a nyu­godt építőmunka jellemzi. Céljainkat egészében véve elértük. Az ipar, a mező­­gazdaság és a szellemi élet eredményei jóleső érzéssel töltenek el mindnyájunkat. Új alkotásaink és kiváló teljesítményeink messze földön hirdetik a magyar nép szorgalmát és alkotó­­készségét. Népünk a múlt évben is teljesítette köte­lességét a szocialista haza iránt. Köszönet és elismerés illeti a munkások, a szö­vetkezeti parasztok, az ér­telmiségiek, minden becsü­letes magyar hozzájárulását állampolgár sikereink­hez. Pedig 1968-ban sem hiányoztak a kisebb-na­­gyobb próbatételek. Az élet sokszor nehéz és bo­nyolult feladat elé állított bennünket. A próbát ki­álltuk. Népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt ki­próbált és bevált politikája iránti bizalom jegyében, magabiztosan folytatta munkáját, nyugodt méltó­sággal figyelte a világban folyó eseményeket. Belső helyzetünk szilárd­ságát növelte, hogy hazánk egyenjogú tagja a szocia­lista országok nagy és erős közösségének. Hazai sike­reink ugyanakkor nemcsak a mi életünket, hanem a szocialista világ egészét is gyarapítják. A világ népei­nek békéjét, függetlensé­gét is csak a szocializmus erői, azok egysége és össze­fogása biztosíthatja. Ezért munkálkodunk mi is a szo­cialista országok egysége, az összes haladó erők ös­­­szefogása érdekében. Ugyanakkor szorgalmaz­zuk és egyengetjük kap­csolataink elmélyítését minden országgal, amely ez irányú törekvéseinket hasonló őszinteséggel vi­szonozza. Jogos büszkeséggel ál­lapíthatjuk meg, hogy bel­ső életünk fejlődése és következetes külpolitikánk öregbítette a Magyar Nép­­köztársaság nemzetközi te­kintélyét, jóbarát és velünk nem rokonszenve­­­­zők előtt egyaránt Az új esztendő céljait lehetőségeinkhez mérve szerényen, a realitások fi­gyelembevételével tűztük ki. Folytatjuk nagy nem­zeti programunkat, a szo­cializmus teljes felépítésé­nek történelmi művét, an­nak a politikának az alap­­­­ja, amelyet önök mind­­anyian, elsősorban na­­inta végzett munkájuk­at támogattak az elmúlt évek során. Meggyőződé­­sem, hogy a jelen és jövő nemzedék boldogabb a­­•létének formálásában tár­­sdalmunk minden rétege 969-ben is egységesen fel­sorakozik a történelmi mű úgtatásához. Nagy feladataink meg­­alósításához békére van­zükségünk. Most, az új íztendő küszöbén is hitet eszünk minden nép leg­elte­ttebb kincse, a béke mellett. Programunk világos cél­jai a dolgozó magyar nép akaratát, vágyait fejezik ki. A szocialista nemzetté válás folyamatában a szo­cialista építés közös érde­kei mind közelebb hoz­zák egymáshoz társadal­munk különböző rétegeit, hatékonyabbá teszik min­dennapi munkánkat. Mun­kánk és politikánk minden eredménye is közös öröm, közös megtiszteltetés és jutalom lesz. Sok ilyen örömet, megtiszteltetést és jutalmat kívánok hallga­tóimnak 1969 minden nap­jára. E gondolatok jegyében kívánok szocialista hazánk minden hű fiának és leá­nyának és önökkel együtt az egész világnak, a béke­szerető embereknek: bé­kés, boldog új esztendőt. (MTI) II nagy hideg próbára teszi az őszi vetéseket A mínusz 15—mínusz 18 fokos éjszakák próbára te­szik az őszi gabonavetése­ket. A Szombathely—Baja vonaltól délre, ahol 15—20 centis a hótakaró, kitűnően telelnek a vetések. A me­zőgazdászoknak nincs kü­lönösebb gondja a Dunán­túl többi részén sem. A Duna—Tisza közén azon­ban egyes részeken a hőré­teg még az 5 centit sem éri el, ezeken a vidékeken „meztelenül” telel a vetés és a gabonákat megsanyar­gatja a zord idő. t*'; téf^te } Világ proletárjai, egyesüljetek! VETOntreFB A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 1. szám Arat 80 fillér 1969. január 3. péntek Rekord a konzervgyárban Serényen dolgoznak az asszonyok a Kecskeméti Konzervgyár új zakuszka­­üzemében. A gyár 5 millió forintos költséggel felújí­totta egyik régi részlegét, s most itt állítják elő a Szovjetunióban közkedvelt savanyúságot. A múlt év utolsó napjáig végeztek a rekonstrukciós munkák utolsó, szabadban folyó simí­tásaival is. Az üzemben fej­lett technológiai eljáráso­kat vezettek be. A képen zo­amhez, ahol a gyártás folyik csatlakoznak a kiszolgáló helyiségek, s az áru már útra kész álla­potban hagyja el a részle­get A zöldségfélékkel töltött nanriscákból két műszak a­­latt 9 vagonnal szállítanak. A takuszkakészítés idénye március végéig tart. Ekkor­ra a tervek szerint 700 va­­gonnyi savanyúságot ex­portálnak a Szovjetunióba. Nyáron befőttek készülnek az új üzemben. Kölcsönös bizalom, erősödő népi-nemzeti egység Fock Jenő rádió- és tv-beszélgetése Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke, az MSZM PB tagja, az új év első es­téjén a televízió kamera és a rádió mikrofonjai, a ország nagy nyilvánosság­ előtt válaszolt Megyeri Ká­roly és Szepesi György kér­déseire. A tavalyi eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy az aszály ellenére sikeres gazdasági esztendőt tunk, politikailag pedig már­az eljövendő sikerek alap­jának tekinti, hogy to­vább erősödött a közéle demokratizmusa, s a né­pi-nemzeti egység. — Természetesen, amikor népi-nemzeti egységről be­szélünk, soha nem szabad azt hinnünk, hogy ez azt jelenti: 10 millió magyar szíve együtt dobban. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne túlozzuk el azok számát és jelentőségét, akik ma és talán még hos­­­szabb időn át nem telje­sen és nem mindenben ér­tenek velünk egyet — mon­dotta, majd hangsúlyozta, hogy ezekkel, s a politikai közömbösökkel kapcsolat­ban türelmes nevelőmun­kára van szükség, a közös­séget megkárosítókkal, va­lamint a tudatos ellenség­gel, a törvénytelen eszkö­zöket alkalmazókkal szem­ben azonban keményen, szükség esetén a törvény teljes szigorával kell fel­lépni. A lakosság túlnyomó többsége bízik a rend­szerben, a párt és kor­mány vezetőiben, s a ve­zetők is az emberekben. Kijelentette: „Csak addig érdemeljük meg, hogy a helyünkön legyünk, amíg valóban szolgáljuk a népet, és nem élünk vissza azzal a beosztással, amelybe a nép bizalma emelt bennünket. Egyébként, ha egy kor­mányzat okos, jelentősen megkönnyíti munkáját... ha minden jelentős kérdést megtanácskozik a nép szé­les rétegeivel, mielőtt hatá­rozna.” Fock Jenő megálla­pította, hogy az elmúlt 12 évben az ország vezetői ilyen szellemben igyekeztek dolgozni, noha nem min­den kérdést tárgyalhattak meg előzetesen a széles nyilvánosság előtt. Tavaly ilyenek voltak a csehszlo­vák eseményekkel össze­függő intézkedések. „Bíz­tunk abban — mondotta —, hogy a dolgozók meg fogják érteni, miért kellett ezt tennünk, meg fogják ér­teni, hogy ez internaciona­lista kötelezettségünk volt.” Fock Jenő ezután a kor­mányzati munkáról, a Mi­nisztertanács tevékenysé­géről, az abban megnyilvá­nuló demokratizmusról adott tájékoztatást. Például a lakáshelyzettel több íz­ben foglalkoztak a Minisz­tertanácsban, januárban pe­dig arról tárgyalnak majd, hogyan lehetne a tervezett 62 ezer lakásnál néhány ezerrel többet építeni. Itt hangsúlyozta a miniszter­elnök: három négyezer lakással többet jelentene, ha az összes üzemek élnének lehetőségükkel, s részt vállalnának a lakások számának szaporításából. A munkaidő csökkentésé­vel kapcsolatban kiemelte: három év alatt — 1969 vé­géig —, kétmillió dolgozó tér át a 44 órás munka­hétre, s most elég nagy a türelmetlenség azok közt, akik nem hamarosan jut­nak el idáig. Ezektől türel­met kér, hiszen az áttérés feltételeit előbb meg kell teremteni. A kormány és a szakszer­vezetek gyakori párbeszé­déről, gyümölcsöző együtt­működéséről, majd a gaz­daságirányítási reform első esztendejének eredményei­ről szólt ezután. A továbbiakban az árak 1969-es alakulásáról folyt a beszélgetés. Fock Jenő ki­jelentette, hogy a kormány­zat 1969-ben egy-két száza­lékos, árszínvonal-növeke­déssel számol, de ebben minden árucikk, sőt a szol­gáltatások ára is benne van. Felhívta azonban a figyel­­et arra, hogy tavaly is egy-két száza­lékos áremelkedést ter­veztek, de csak fél szá­zalékkal nőtt az árszín­vonal. Ha nem lesz aszály, és jól mennek a dolgok, az árak színvonala az idén is csak fél százalékkal emel­kedik. A munkaerőhelyzetről s­­­za esett az interjúban, s­­ock Jenő rámutatott: a­állalatok munkaerőigénye árzott, hisz belső tartalm­­ainkat még korántsem használták fel. Például Bu­dapesten teljesen indoko­latlannak tartja a „mun­kaerőéhséget”. Szerinte a fővárosban egész sor in­tézkedést kellene tenni, hogy még kevesebb munka­erőt kelljen foglalkoztatni. A sokat emlegetett és Fock Jenő szerint túlzottan borúlátóan felfogott „de­mográfiai hullám” kérdései is szóba kerültek. „Szerin­tem örömmel kell üdvözöl­ni ennek a korosztálynak a tagjait. ” A kormányzat nem jótéteményt gyakorol, hanem kötelességének tesz eleget, amikor megkülön­böztetett gonddal foglalko­zik az őket érintő kérdé­sekkel” — mondotta. Ezután hangsúlyozta, hogy ezeknek a korosztályok­nak a perspektíváira is jótékonyan hat majd a gyermekgondozási segély időtartamának felemelése, hiszen ha 120—140 ezer asszony ezt igénybe veszi, helyüket többnyire fiatal nők foglalják majd el. Segít egyebek közt az is, hogy például 1969-ben 25 ezerrel több tanulót vesz­nek fel a szakmunkásképző iskolákba, mint az elmúlt években. Pozitívum, hogy a tsz-ekben tavaly 20 száza­lékkal többen jelentkeztek, mint az előző évben. Végül az új esztendő ki­látásaival kapcsolatban hangsúlyozta a miniszterel­nök, hogy ő nagyon opti­mista és véleménye szerint a közvéleménynek min­den oka megvan arra, hogy az ország fejlődését illetően optimista legyen, hiszen az egyetértés, a bizalom légköre erősödik, s már eddig is sok min­dent meg tudtunk oldani. Felhívta azonban a figyel­met arra, hogy feszültsé­gektől terhes világban élünk, ezért mindent el kell követnünk a szocialista or­szágok közösségével együtt, hogy nagyobb legyen az egyetértés, a világ összes haladó erőivel szót tud­junk érteni, s közös neve­zőre jussunk a hideghábo­rútól, a véres helyi hábo­rúktól — például a viet­namitól — vissza nem ria­dó imperialista körökkel szemben.agresszív Fock Jenő végül boldog új esztendőt kívánt az egész dolgozó magyar népnek.

Next