Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-05 / 205. szám
4. oldal Középiskoláink és a tanulmányi versenyek Az iskolareform lépésről lépésre történő megvalósítása során — túljutva a főként szervezési feladatokat igénylő problémák megoldásán — három évvel ezelőtt szemben középiskoláinkkal is követelményként vetettük fel a tartalmi munka javítását, a minőségi változások fokozását, az iskolai nevelő-oktató munka színvonalának emelését, röviden: a tartalmi munka prioritását. A mennyiségi problémák helyébe a minőségi kérdések, a módszerek kutatása helyébe az eredmények vizsgálata lépett, így az 1967—68. tanévtől kezdve a megyében működő középiskolák munkájának a megítélésében legfontosabb alapelvként a nevelés-oktatás eredményessége szerepel. A szakfelügyelet elsőrendű feladata a tanári munka hatékonyságának feltárása, egy adott tantárgynak egy-egy iskolában történő teljes ellenőrzése, vizsgálata. Ugyanakkor nevelői munka eredményességének a vizsgálata az igazgatók feladata is, hiszen ők a középiskolában folyó nevelő-oktató munka közvetlen irányítói és elsőszámú felelősei. Mindezekkel párhuzamosan a központi felügyelet munkáját is elsősorban annak a felkutatására irányítottuk, hogy mit tesznek az iskolák a tartósan eredményes ismeretnyújtás, a tanulók tudásszínvonalának és neveltségének emelése érdekében. Az eltelt három év elég tapasztalatot adott ahhoz, hogy számvetést tegyünk: hol állunk, meddig jutottunk a kitűzött cél felé vezető úton? A nevelő-oktató munkában mutatkozó minőségi javulás többféle módon mérhető. A sok közül itt most csak kettőt említenék: az egyik a tanulók neveltségi szintjének figyelembevétele, a másik az oktatás mérhető eredményeinek az értékelése. Az első módszer csak jól valószínűsített következtetések levonására ad lehetőséget, a második azonban az eredmények objektív lemérésére is alkalmas. Az oktatás eredményességét is több területen lehet megmérni, így az érettségi vizsgákon, az egyetemi-főiskolai felvételek adatain, az országos középiskolai tanulmányi versenyeken szereplés eredményein,vala Mi az alábbiakban a tanulmányi versenyeken elért Bács-Kiskun megyei eredményeket szeretnénk megvizsgálni, mert ezek kiváló mutatói a minőség javulásának. A Művelődésügyi Minisztérium minden tanévben meghirdeti az országos középiskolai tanulmányi versenyeket 10 tárgyból, két vagy három fordulóban. A korábbi években ezeken a versenyeken csak elvétve lehetett egy-két Bács-Kiskun megyei diákról hallani, nem azért, mintha nem indultak volna, hanem azért, mert már az iskolai, vagy a megyei fordulón „elvéreztek”, kiestek. Igazgatói összejöveteleken, szakfelügyelői értekezleteken évek során át visszatérő problémánk volt a tanulmányi versenyeken való gyér szereplés. Néha korholó, máskor buzdító szavakkal próbáltuk megmagyarázni az igazgatókon és a szakfelügyelőkön keresztül a tanároknak, hogy érdemes és az ép dolog többletmunkával kitűnni és kiemelni a jó tanulókat az átlagból, mert a versenyeken való eredményes szereplés nemcsak az iskolának és a felkészítő tanárnak hoz dicsőséget, hanem az eredményt elért tanulónak is hasznos, hiszen felvételi vizsga nélkül kerülhet az egyetemre, főiskolára,de öröm volt látni biztatás nyomán megélénkülő pezsgést. Növekedett a tanárok segítőkészsége, tanulók munkakedve, versenyekre való felkészülés és a versenytételek kidolgozása során egyre több tanuló kezdte ízlelgetni a tudományos munka örömét. S az eredmény nem is maradt el. 1967- ben három iskolánk összesen négy helyezést ért el: a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium nyelvből az országos 1. angol és földrajzból a 6., a bajai Tüntetvén Közgazdasági Technikum könyvvitelből a 3., a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium pedig orosz nyelvből a 10. helyre küzdötte fel magát. Ugyanebben az évben több tanulónk dicséretben és könyvjutalomban részesült. 1968- ban a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium ugyancsak az orosz nyelvből már az országos 5. helyre került, a kalocsai I. István Gimnázium történelemből a 9. és a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium kémiából a 10. helyet szerezte meg. Nagyobb számban kaptak tanulóink dicséretet s könyvjutalmakat is a minisztériumtól. Az 1969. évi versenyeken a következő helyezéseket értük el: a kecskeméti Katona József Gimnázium kémiából 2., magyar nyelv és irodalomból 8., a Bányai Júlia Gimnázium földrajzból 6., a bácsalmási Hunyadi János Gimnázium biológiából 6., a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium történelemből 9. és a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium orosz nyelvből a 10. helyen végzett az országos versenyben, s újból gyarapodott a dicsérettel és könyvvel jutalmazottak száma. Idei szép eredményünknek az értéke még jobban kitűnik akkor, ha a többi megye eredményeihez viszonyítjuk. A 19 megye és az 5 megyei jogú város versenyében ugyanis Bács-Kiskun megye az előkelő 4. helyet foglalja el 6 helyezettjével. Csak Budapest (70), Debrecen (12) és Békés megye (10) előz meg bennünket. A három utolsó évben kapott dicséretek és könyvjutalmak (52) szerint pedig megyénk az országos sorrendben az 5. helyen áll Budapest (673), Debrecen (86), Szolnok megye (68) és Győr megye (54) után. Még egy érdekes összehasonlítás: hazánk 356 gimnáziumának az 1967—1968—1969. évi tanulmányi versenyeken összesített eredményei (helyezések, dicséretek, könyvjutalmak) alapján összeállított országos sorrendjében a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium a 32., a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium a 37. és a Katona József Gimnázium a 38. helyet foglalja el. Középiskoláink munkája tehát a tanulmányi versenyeken elért eredmények tanúsága szerint minőségileg valóban fejlődött. Az elért eredményekkel azonban mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Egyrészt ugyanis egyes tantárgyakban (matematika, fizika) még most sem vagyunk versenyképesek, másrészt még mindig vannak középiskoláink (Baja: III. Béla Gimnázium, Frankel Leó Gimnázium, Tóth Kálmán Gimnázium, Kiskunfélegyháza: Móra Ferenc Gimnázium, Kiskunmajsa: Dózsa György Gimnázium, Kunszentmiklós: Damjanich János Gimnázium), amelyek a versenyeken nem szerepelnek, s e szempontból különösen el kell marasztalnunk valamennyi tagozatos osztályunkat. Dr. Bognár Imre középiskolai ált. tanulmányi felügyelő Megkezdődtek az óvodai jelentkezések A jövő héten döntenek a felvételek ügyében Az előző évekhez hasonlóan az idén is szeptember első hetében bonyolítják le az óvodai jelentkezéseket. Az érvényes rendelkezés szerint óvodába a 3. életévet elért, testileg és szellemileg egészséges gyermek vehető fel. Kérhetik gyermekük óvodai elhelyezését azok az édesanyák is, akiknek gyermekgondozási segélye 1970. közepéig jár le. Ebben az esetben meg kell jelölni azt az időpontot, amikor ismét munkába állnak. A jelentkezési kérelemhez csatolni kell a szülők kereseti igazolását, továbbá az orvosi igazolást — amely szerint a gyermek óvodába járhat —, valamint az oltási bizonyítványt. A felvételek ügyében szeptember második hetében döntenek az illetékes bizottságok. A felvételek lezárása után a felvett gyerekek névsorát kifüggesztik az óvodában, vagy más úton hozzák a szülők tudomására. A felvételi bizottság — ha az igények igazságos elbírálásához szükséges — környezettanulmányt végez. A felvételnél előnyben részesítik az egyedülálló szülők gyermekeit, s azokat a gyerekeket is, akiknek édesanyja és édesapja is dolgozik — ha nincs olyan családtag, aki a gyermeket napközben elláthatná. Figyelembe vesznek egyéb szociális indokokat (lakáskörülményeket, stb.) is. Ugyancsak előnyben részesülnek a felvételnél a bölcsődéből jövő gyerekek — ha szociális körülményeik •azonosak a nem bölcsődésekével —, valamint azok, akik a következő esztendőben iskolába mennek. Bölcsődéből óvodába a 3. életévüket december 31-ig elérő gyermekek vehetők fel. Nem végleges adatok szerint az óvodába járó gyerekek száma az 1969—70-es tanévben meghaladja 295 000-et, ami a felszabaadulás óta a legmagasabb létszám lesz. 1969. szeptember 5, péntefi Vita a tsz-demokráciáról • •Összefoglaló helyett Amikor a szerkesztőség a hartai Béke Tsz-ről írott riport alapján vitát akart kibontakoztatni az olvasók között — elsősorban a szövetkezeti tagok, szakemberek és vezetők bevonásával — abból indult ki, hogy az új gazdaságirányítás új fejlődési szakaszt nyitott meg a szövetkezeti mozgalom történetében, hogy a nagyobb önállóság és a vállalatszerű gazdálkodásra való áttérés — a tulajdonképpeni fordulat — megköveteli a nyílt beszédet a szövetkezeti demokráciáról, a vezetési módszerekről, a tagok és a vezetők kapcsolatáról, s általában a szövetkezeti élet belső problémáiról. A cikksorozat közlése előtt kilencven tsz-elnököt és párttitkárt személyhez szóló levélben külön is felkértünk hozzászólásra — ennek ellenére is csak hárman nyilatkoztak. Tollforgatásban járatlan embernek nincs sok kedve és elég ideje, a mezei munka dandárjában vitatkozni — jól tudta ezt a szerkesztőség. A közvetlenül érdekeltek tartózkodása mégis elgondolkodtató. A passzivitás legvalószínűbb oka dr. Látó Sándor tsz-szövetségi munkatárs szerint azért van, mert „ma még egy termelőszövetkezet sem dicsekedhet azzal, hogy a tsz-demokráciát illetően ideális állapotok uralkodnak belső életében, és nincs tennivaló’’. Régi beidegzettség, hogy gyengeségünkről nem ’beszélünk. Ettől azonban nem leszünk erősebbek. Megerősödésünknek viszont alapfeltétele, hogy ismerjük azokat az okokat és körülményeket, amelyekben a gyengeségünk gyökerezik. Bár érdemi vita nem bontakozott ki, a szerkesztőség mégis hasznosnak tartja a hartai Békéről írott cikksorozat publikálását, mert ráirányította a figyelmet szövetkezeteinknek immár szemmel látható gyengeségére, arra, hogy a gazdasági megerősödésnek a szervezeti megerősödés mögötte marad. A két oldal ellentmondásba került, a szövetkezeti demokratizmus nem kielégítő állapota, hovatovább a gazdasági fejlődését is fékezi a szövetkezetnek. Ha sok hozzászólás érkezett volna, akkor is csak formálisan zárhatnánk le a kérdést, mert a szövetkezeti fejlődés nem befejezett folyamat. A struktúra mindkét oldalán keletkező új és új vonások újból és újból értelmezésre szorulnak, eszmecserére késztetnek, ezért a szerkesztőség úgy döntött, hogy formálisan sem zárja le a vitát, a későbbiekben is helyt ad olyan írásoknak, amelyek érdemben foglalkoznak a szövetkezeti demokráciával. Pusztuló értékek Számos észrevétel ér g= kezett szerkesztőségünk §j be a mezőgazdasági g nagyüzemekből az idei ú j gazdag gyümölcstermés g értékesítési gondjairól. ü A jelzések alapján ellágogattunk néhány gazdaságba Kecskemét határában. 3 Alma a jószágoknak A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet szarkási telepén egy szín alatt mázsaszámra pusztul a nyári alma. Nagyon szép lehetett a gyümölcs a fán. Még így pusztulóban is meg lehet állapítani, hogy akár exportra is elszállíthatták volna. tő Kovács Sándor telepvezőelkeseredetten be az előzményekről számol . A Ceglédi Piros nevű fajtánk igen szép termést hozott, de nem tudtuk értékesíteni. A kereskedelem 1,50 forintnál többet nem adott érte. A MÉK-től 50 filléres ajánlatot kaptam. Így hát úgy döntöttünk, hogy nem adjuk el, hanem inkább feletetjük a jószágokkal. Még mindig jobban járunk, mintha ilyen alacsony áron átadjuk. Mintegy 600 mázsát takarmányoztunk fel. — Nem próbálták eladni közvetlen a piacon? — De igen. Megjelentünk a környező városok piacain. Három-négy forintért el tudtuk adni kilónként. Egyszer két óra alatt 30 mázsa ment el, mert egy forinttal olcsóbban adtuk, mint a helyi kereskedelem, illetve az őstermelők. Megjegyzem, a miénkhez hasonló minőségű almát 5—6 forintért árulták az ország más részein. Szerintem ez drága, de olcsóbban is kaphatott volna a fogyasztó, ha az értékesítést jobban megszervezik. Mi nem vagyunk berendezkedve a termés eladására, de úgy gondolom erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk, mert a kereskedelem jelenleg nem képes megoldani a fogyasztók ellátását. Előzőleg már hallottunk arról, hogy nagy mennyiségű barack is tönkrement értékesítési gondok miatt. Ehhez még annyit ,tennék hozzá, hogy a kísérleti intézet kutatói nagy fáradsággal nemesítettek, késői kajszi fajtákat, amelyek eladhatatlanok. Még most is van néhány mázsa a fákon. Szerintem nem folyik kielégítő piackutatás és azért megy tönkre ennyi érték. Az elhangzottakhoz nem fűzünk kommentárt. A tények önmagukért beszélnek. Levél a MÉK-től Mi eddig csak a MÉK- nek adtuk el termékeinket. Más értékesítési lehetőséget nem kerestünk. Itt követtük el a hibát. Tavaly emiatt nem tudtuk értékesíteni a téli almánkat, s ezért ment tönkre 100 mázsa nyári almánk. Az elnök "elmondta, hogy levonták" a tanulságot és más csatornákat is keresnek az értékesítésre. Felvették a kapcsolatot a homokhátsági termelőszövetkezetek kereskedelmi irodájával. Összefogtak Meglátogattunk egy szakszövetkezetet is. Tóth Jenő, a kecskeméti Nemeskadar elnöke ezt mondja: — Nekünk is vannak értékesítési gondjaink. A háztájiból származik az általunk leadott gyümölcs nagyobb része. Még kevés nagyüzemi telepítésünk van. Megjegyzem, a növényvédelmi szabályok betartását is néha elmulasztják a termelők. Nem mindig az átvevő a hibás. Jó a kapcsolatunk a MÉK-kel. Kétségtelen, hogy sok esetben nem tudjuk eladni az összes terméket. Keressük a kiutat az értékesítési Zsákutcából. Ezért is fogtunk össze a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezettel, a Haladás Szakszövetkezettel és hozzáláttunk egy szeszfőzde építéséhez, hogy legalább a gyümölcs egy részét ily módon hasznosítsuk. Még az idén üzembe helyezzük. Ezenkívül az ország különböző részeibe, elsősorban Budapestre szállítunk gyümölcsöt a KÖZÉRT-üzletek számára. A kecskeméti Mathiász Termelőszövetkezet elnöke, Tápai József egy levelet mutat. E szerint a megyei MÉK elmarasztalja a termelőszövetkezetet, hogy a szerződött 220 mázsa sárgabarack helyett csak 100 mázsát adott át. A vállalat szerint a termelőszövetkezet nem adott semmiféle tájékoztatást a szállítás elmaradása miatt. Egyúttal felszólítják a közös gazdaságot, hogy tanácsi igazolást adjon a „lemaradás okáról”. — Pedig mi szívesen odaadtuk volna az összes barackunkat — panaszkodik az elnök. — Sajnos, csak száz mázsát vettek át, a többit nem. Egyszerűen leállították a felvásárlást. Emiatt jelentős mennyiség tönkre is ment. Ugyanez a helyzet a szilvánál. Háromszáz mázsa átadására szerződtünk, de 240 mázsa után megszűnt az átvétel. Úgy gondoljuk nincs szükség hosszabb eszmefuttatásra. A látottak, tapasztaltak önmagukért beszélnek. Lehetőségeket kell teremteni, hogy a sok §s fáradtsággal megtermelt értékek ne menjenek ve§eszendőbe. A termelő üzemeknek alaposabban kell bekapcsolódni az értékesítésbe és a feldolgozásba. A felvásárló és feldolgozó vállalatoknak is másképp kell szervezniük a munkát ahhoz, hogy az §§ ellátás javuljon. Ennek végső soron mindenki hasznát látja, nemcsak a népgazdaság, hanem a fossgyasztó is, hiszen olcsóbban jut gyümölcshöz. =* K. S.