Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó ott évről évre kedvezőbb az üzemidő-kihasználás, mint például a Zománcipari Műveknél. — A vállalatok többsége nagy gondot fordít a folyamatos normakarbantartásra. Szervezési intézkedéseik hatására jelentős eredményeket érnek el e téren. — Kezdeményezések történtek belső átcsoportosításokra, a felduzzadt improduktív létszám termelésbe való átirányítására. — Pozitív törekvések tapasztalhatók a vállalati ügyrend korszerűsítésére. Vezetés, üzem- és munkaszervezés Tanácskozás az ipar helyzetéről Megyénkben befejezés előtt áll az iparilesztés extenzív szakasza, s a termelés ívelésének mind fontosabb elemévé vált a műszaki fejlesztés, valamint a vetés és a munkaszervezés színvonalának aelése. A megyei pártbizottság határozai éppen ezért arra hívják fel az üzeek gazdasági és politikai vezetőit, hogy magasabb technikai színvonal megalaizása céljából a beruházások minél nagobb hányadát fordítsák korszerű gépkre, berendezésekre, ugyanakkor azt is iagsúlyozzák, hogy a gazdálkodás hakonyságának növelésére állandóan javítsák a munkaszervezést, tökéletesítsék a vezetés módszereit. Mint arról hírt adtunk, egy héttel ezelőtt a megyei pártbizottság — a jelenlegi középtávú tervciklus első esztendeje termelési eredményeinek birtokában — összehívta a vállalatok, üzemek, szövetkezetek vezetőit, hogy az iparfejlesztésre vonatkozó párthatározatok végrehajtását megtárgyalják. Az ipari aktívaülés beszámolóját — amelyet Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára tartott — valamint a vita anyagát az alábbiakban közöljük. Erdélyi Ignác beszámolója :— Tanácskozásunk célja, egy szót váltsunk a műiparának általános füzetéről, és megvitassuk közelmúltban hozott gazságpolitikai határozásból adódó feladatainkat mondotta előadásának vezető részében Erdélyi Ívtárs. — Ezzel is szeretnk előmozdítani, olyan emléleti és cselekvési ys így kikovácsolódását, mely céljaink eléréséhez ikséges. Megyénk ipara armadik ötéves terv időnkában dinamikusan fejlött. A termelés értéke öt alatt folyó áron számoltöbb, mint 90, az export dig mintegy 70 százaléka növekedett. A negyedik ötéves terv Oszakában várhatóan ckken a termelés menyiségi növekedésének ütmm és előtérbe kerülnek a mnőségi tényezők: a hatéányság, gazdaságosság, prszerűség. Az ipar fejsztése alapvetően intenzív negű lesz, összhangban a jó gazdaság fejlesztési célival és figyelembe véve iottságainkat, az ipar arája tovább növkszik. Megyénk gazdaságának főbb feladatait 1971-ben a pártkongresszus és megyei pártértekezlet határozataiból adódó tennivaló szabták meg. A központ és a megyei intézkedések is szolgálták a tervidőszak fő évére meghatározott élkitűzések teljesítését. A megyei pártbizottság legtöbbi ülése úgy értékelte, egy 1971. kiemelkedő volt megye ipari életében, sz eredményekért elismerést fejezte ki az üzemek munkásainak és vezetőinek. Előrehaladásunkat mutata, hogy a megye gazdasági életében egyre inkább érvényesülnek a hatékonyabb gazdálkodást sürgető határozatok. Az üzemi rekonstrukciók után jelentkező új termelési kapacitás — mint a ZIM, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Kismotor- és Gépgyár stb. — már az intenzív fejlődés jellemzője. A megye szocialista ipara 1971-ben az előző évhez képest 10,5 százalékkal növelte termelését. Hozzá kell tenni, hogy a termelésnövekedés üteme magasabb volt, mint az előző három évben. A központi és a megyei a határozatoknak megfelelően termelés volumenének növekedése mellett emelkedett a termelékenység is. A foglalkoztatottak mintegy 3 százalékos növekedése mellett a termelékenység százalékkal nőtt Míg 1969- ben például a többlettermelésnek csak 13 százaléka származott termelékenység emelkedéséből, addig 1971- ben ez a hányad már 70 százalék. Ilyen kedvező arány megyénk iparában korábban nem fordult elő. Kezdeti eredmények Nem értékelnénk reálisan helyzetünket, ha nem szólnánk azokról a hiányosságokról, amelyek előrehaladásunk legfőbb akadályozói. Ezek felszámolására a Központi Bizottság és kormány az elmúlt évben a több határozatot hozott. Ezek szellemében a megyei pártbizottság is több kérdésben foglalt már állást és megfogalmazta a helyi tennivalókat Ilyen többek között a beruházási tevékenység hatékonysága, az üzem- és munkaszervezés, a munkafegyelem megjavítására, a szocialista munkaverseny színvonalának emelésére, a gazdaságtalan termelés csökkentésére hozott határozat Ezek egyik jellemzője, hogy szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A munkaszervezésben például nem érhetünk el jelentősebb sikert, ha a dolgozók alkotókészségét, a szocialista munkaverseny-mozgalom kibontakoztatását nem segítjük. Ugyanakkor a beruházási politikánkat sem tudjuk javítani, ha jobb üzemszervezéssel nem törekszünk a meglevő kapacitás jobb kihasználására. Ezen a tanácskozáson részletesebben a munka- és üzemszervezés kérdéseivel foglalkozunk. A gazdasági munka megjavítására hozott intézkedések ismertek. Ezek nyomán már kezdeti eredmények is születtek: — Korszerűsödött a vállalatok belső szervezete. Egyes egységek — így például az anyag- és áruforgalmi osztály — tevékenységi köre kiszélesedett. Több vállalatnál új szervezeti egységeket hoztak létre, piackutatásra, értékesítésre stb-re. — Helyenként napirendre került a termelőmunka szervezetének felülvizsgálata. Új technológiai rendet dolgoztak ki, kialakították a belső szállítási útvonalakat, újjászervezték az anyagmozgatást, többek között a Vegyipari Gépgyárban. A Kismotor- és Gépgyárban, a Kecskeméti Magnetofongyárban bevezettek több gépes rendszert, illetve megkezdték a tipizálást. A vállalatok egy részénél munkanapfelvételeket végeztek, s vizsgálták a veszteségidőt. Ahol ezt nem formálisan teszik. Helyenként előbbre léptek az ügyvitelszervezésben, a gépi adatfeldolgozásra alkalmas ügyvitel kialakításában. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése azonban még a tervezés szakaszában van. A határozat végrehajtása mind vállalati, mind szövetkezeti keretek között lassan halad. A munkaszervezés elmaradásának okait vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a vezetés módszere, szemlélete még mindig meglehetősen egysíkú, inkább műszaki jellegű és nem eléggé komplex közgazdasági. A távlati elképzelések körvonalazásánál például csak számokban gondolkodnak, megfeledkezve a szervezésről, enélkül pedig nem lehet hatékony a munka. Intenzív jellegű a fejlesztés. A vállalatok fejlesztési programjának végrehajtása rendszerint még nem párosul átfogó termelési koncepcióval és komplex intézkedésekkel. A szervezési tennivalók iránti kellő érzékenység hiányát jelzi többek között az is, hogy amikor a megyei pártbizottság ülésére előkészítették a munkaszervezéssel foglalkozó előterjesztést, többen úgy vélték: miért kell ilyen kérdésekkel a párt megyei vezetőszervének foglalkoznia, hiszen ez nem politikai típusú feladat. rosból egyetemen tanuló fiatalokkal, s így a végzett diplomások más megyékben helyezkednek el. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen hetven Bács-Kiskun megyei fiatal tanul, s nyoma sincs annak, hogy gazdaságaink, vállalataink, szövetkezeteink keresnék velük a kapcsolatokat. A vezetők többsége elismeri a szervezéssel kapcsolatos munka fontosságát, amelyre pedig a gazdasági reform kedvező feltételeket teremtett. A jelenlegi helyzetben azonban az üzemekben gyakori az anyaghiány, laza a kooperációs fegyelem, a beruházások elhúzódnak, s nehezíti a gondokat a munkaerőhiány és a munkafegyelem gyakran tapasztalható lazasága. Mindez gyengíti a korszerű szervezési módszerek alkalmazásának lehetőségét. A szervezés elmaradottságát a vállalati gazdálkodásban az alábbi kedvezőtlen hatások jelzik: — Lassú a fejlesztési folyamat, sok új gyártmány már megjelenésekor korszerűtlen. — Hosszan elhúzódik a gyártás műszaki előkészítése, amely nem mindig komplett, ezért sok a közbeeső módosítás. A termelés a vállalatok egy részénél nincs öszhangban a tömeggyártással, s ezért a termékek átfutási ideje hosszabb az indokoltnál. — A korszerű, külföldről behozott berendezések alacsony hatékonysággal működnek a sok kényszerű állásidő miatt. A fejlesztési elképzelések gyakran megalapozatlanok, s emiatt alacsony a beruházás hatékonysága stb. Túlhaladott az a nézet, amit néhány gazdasági vezető hangoztat, hogy szervezés csak az új techanika, az új berendezések, épületek függvénye. Nem érthetünk egyet az olyan nézetekkel sem, amelyek további előbbrehaladásunkat csupán a beruházások növelésében látják. Az előadó ezután a beruházások helyzetét taglalta. Elmondta, hogy számos termelő beruházás túl hosszú idő alatt készül el A harmadik ötéves terv időszaka alatt üzembe helyezett 23 beruházás közül mindössze 5 valósult meg határidőre. Márpedig az elhúzódó munkák feleslegesen kötik le az erőforrásokat, s mert csak később lépnek be a termelésbe, később is hoznak hasznot a népgazdaságnak. Erdélyi elvtárs ezután a párthatározatok végrehajtásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy bizonyos kedvező tendenciák érvényesülése is tapasztalható. A beruházási döntések megalapozottabbak, néhány helyen a termelésnövelést a meglevő berendezések jobb kihasználásával valósítják meg. Törekvések vannak a takarékosabb beruházásokra, javult azok anyagi-műszaki összetétele. Csökken az építőiparral szemben megnyilvánuló társadalmi nyomás, az építőipari vállalatok csak annyi új munkát vállalnak, amelynek kivitelezésére képesek. A műszaki fejlesztés akadályai A szervezés folyamatában tapasztalható hiányosságok egyik objektív oka, hogy megyénk iparvállalatai a sajátos helyi adottságokból kiindulva a termelés növelését extenzív módszerrel képzelik el, vagy éppen úgy is végzik. Az üzemekben az elmúlt évek folyamán jelentős műszaki-technikai színvonal-emelkedés ment végbe, ennek ellenére ma is elég kezdetlegesek a műszaki feltételek. Ismert tény, hogy új épületekbe gyakran elavult gépek kerülnek, holott fordítva kellene ennek történnie. Vállalatainknál konkrét szervezéssel csak alkalomszerűen foglalkoznak. Szervezésfejlesztési tervet egy vállalatnál sem készítenek. A megye területén a legtöbb üzem gyáregységi rendszerben működik. Ezek a gyárak, gyáregységek nem rendelkeznek megfelelő képzettségű munka- és üzemszervezési apparátussal. A tapasztalatok azt igazolják, hogy nem is törekednek erre, ám vállalati központjaikból sem kapnak kellő segítséget ilyen vonatkozásban. Annak ellenére, hogy gyáregységeink jelentősen fejlődtek, ezt nem követte szellemi bázisaik növekedése. Ez a műszaki fejlődés gátját jelentheti, mert erősíti a megszokottsághoz való ragaszkodást, az újtól való idegenkedést. S ehhez még hozzá kell számítani megyénk társadalmi hátteréből azt, hogy az aktív keresőknek mindössze 15,8 százaléka a szakmunkás. Ez pedig országosan a legalacsonyabb arány. A népesség iskolai végzettsége is elégtelen, hiszen a keresőknek mindössze 5,5 százaléka rendelkezik érettségivel, s 2,5 százaléka felsőfokú végzettséggel. Az ilyen körülmények nyilvánvalóan gátolják a megyében a tudományos-technikai forradalom vívmányainak tudatos felhasználását A megyei pártbizottság következtetése tehát megalapozott, amikor sürgeti a gazdaságvezetők jelentős részének továbbképzését, a tervszerű utánpótlást Sajnos, a vállalatok a társadalmi ösztöndíj adta lehetőségeket sem használják ki kellőképpen. Nem keresik a kapcsolatot az adott községből, illetve ráA termelés hatékonyságának növelését azonban más oldalról is meg kell közelíteni. Nagyobb figyelmet kell fordítani a meglevő eszközök jobb kihasználására, a rendelkezésre álló belső tartalékok feltárására. Nagyobb súlyt kell helyezni a meglevő eszközökkel, személyi állománnyal, a kisebb befektetésekkel megvalósítható — úgynevezett apró — de hatásukban jelentős szervezési feladatokra. Ehhez mind szemléletben, mind cselekvésben egységre van szükség. Fontos, hogy olyan közhangulat alakuljon ki az üzemekben, amely igényli a szervezést. Minden szintű vezetőnek figyelembe kell vennie, hogy a dolgozók a szervezést, csak akkor tekintik hasznosnak, ha az a munkakörülményeik javítására, teljesítményeik növekedésére, és ezek révén keresetükre is kedvező hatással van. A munkások akkor érzik jól magukat, ha rend, fegyelem, tervszerűség van az üzemben. Ez pedig csak a párt, a szakszervezet, a gazdasági és társadalmi szervezetek együttes munkájával, tevékenységük összehangolásával valósítható meg. Ezt követően az előadó a munkafegyelem kérdéseivel foglalkozott. A vállalatok gazdasági vezetői, párt- és társadalmi szervek — mondotta — az elmúlt évben intézkedéseket tettek a helyzet javítására. Az indokolatlan létszámmozgást, a munkafegyelem színvonalát alapvetően az határozza meg, milyen a dolgozók közérzete, megtalálják-e a számításukat a vállalatnál. Az elmúlt években bekövetkezett előrelépés ellenére sem mondhatjuk, hogy most már minden rendben van. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a rendbontók, fegyelmezetlenkedők, selejtgyártók, későnjárókkal szemben következetes fellépés nincs A munkaerőmozgás csökkentése, a munkafegyelem szilárdsága, a termelőmunka hatékonysága szempontjából jelentős tartalékokat rejt magában. Ezek kihasználása, a normális munkafeltételek megteremtése elsősorban a gazdasági vezetés feladata. Kedvező jelenség, hogy a vállalati párt- és társadalmi szervek jelentős többsége világosan látja: a párt gazdaságpolitikájának hatékony végrehajtása csak a gazdasági és politikai munka szerves egységeként valósulhat meg. A X. pártkongresszus határozatainak szellemében a párt- és állami szerveink sokoldalú szervező, ellenőrző munkát végeznek a gazdálkodás intenzív elemeinek mindinkább érvényesítésére. felismerik, hogy az éves és távlati tervek teljesítésében, az egyik legnagyobb tervtartalék a munka célszerű megszervezése, az egyre szélesedő üzemi demokrácia. Az előadó ezután az üzemi párt- és társadalmi szervezetek és a gazdaságvezetés kapcsolatáról szólt, majd így folytatta: — Feladatainkat csupán utasítások kiadásával teljesíteni nem lehet. Ilyen esetekben tekintetbe kell venni, hogy azokat emberek hajtják végre. Fontos tehát, hogy a dolgozó kollektívákat politikai eszközökkel nyerjék meg a tervek végrehajtásának. Fordítsanak fokozott gondot a vezetők a munkaszervezés jelentőségének, céljainak megismerésére, a munka magasabb szervezettségét célzó alkotó kezdeményezések kibontakoztatására. Ez csak úgy érhető el, ha a vezetők szorosabb kapcsolatot teremtFolulalds a 6. oldalon) Rend, fegyelem, tervszerűség