Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. május 14, vasárnap ba irányuló szállításokat s így közvetve kihasson a Dél-Vietnamban szabadságharcosok harcoló után­pótlására is. De mint szin­te minden katonai szakér­tő leszögezi: a dél-vietna­mi nagy offenzíva megin­dításakor a szabadsághar­cosok vezetői nyilvánvaló­an maximális fegyver-, lő­szer- és élelmiszer-men­­­nyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rövid időn belül nem lehet­nek ... (az amerikai had­vezetés számításaira csat­­tanós választ adtak a viet­namiak An Loc elfoglalá­sával). Az Egyesült Államokon belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora, különösen az egyetemi fia­talság volt igen aktív ezek­ben a napokban. Az or­szág mintegy 7 millió fő­iskolai diákja közül sok százezren verekedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik megpróbálták elfojta­ni az ifjúság ellenzéki hangját. Hogyan vélekedik az amerikai közvélemény Nixon újabb agresszív lé­péséről? Egyes közvéle­ménykutatási adatok sze­rint ama bizonyos „csön­des többség”, a reakciós sajtó, és a demagóg poli­tikusok által befolyásolt kispolgárság még mindig nem hajlandó felismerni, milyen kockázatos, kalan­dor útra tévedt az elnök. A „hangos kisebbség”, Ni­xon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyi­séget is felsorakoztat: Ed­ward Kennedytől tudóso­kig, McGovern szenátortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökvá­lasztás kimenetelét befo­lyásolhatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Leg­alább 3 hónapja van az elnökjelölt-elnöknek arra, hogy döntsön: a háború vagy a béke zászlaja alatt jelenik meg a választópol­gárok előtt. A moszkvai tervezett utazástól azon­ban már szinte csak napok választják el Nixont. A hét végén el­ is vonult Camp David-be, az Eisen­hower–Hruscsov-találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy ott készül­jön fel a moszkvai útra. A héten minden szovjet megnyilatkozásra rendkí­­­­üli figyelemmel tekintett világ. • A Szovjetunió kormányának nyilatkozata igen határozottan, ugyan­akkor mértéktartóan fej­tette ki a szovjet állás­pontot. A hangsúly nem­csak az amerikai lépések elítélésén volt, hanem azon, hogy a Szovjetunió megadja a hős vietnami nép harcához a szükséges támogatást. A szovjet kor­mánynyilatkozatban ben­ne volt az a felszólítás is, hogy az USA küldöttei tér­jenek vissza a párizsi tár­gyalóasztalhoz. (Pénteken Párizsban egy amerikai szóvivő ezt kilátásba is­­ helyezte.) Természetszerűleg érdek­lődés kísérte ilyen körül­mények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet— amerikai tárgyalások a ha­dászati fegyverek korláto­zásáról tovább folytak, hogy hírek szerint küszö­­­bön áll egy részletmeg­egyezés. Ugyancsak ráirá­nyult a figyelem a szov­jet—amerikai külkereske­delmi tárgyalásokra. Pato­­licsev szovjet külkereske­delmi minisztert még Ni­xon elnök is fogadta. A héten „megkeménye­dett”, a bonni ellenzék, amely pedig az emlékeze­tes bizalmatlansági indít­vány fölötti szavazásban egyszer már­­ vereséget szenvedett. A sorozatos pártközi tárgyalásokon kompromisszum született ugyan, ennek alapján ki is tűzték a Bundestag napi­rendjére a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződések ratifikációs vitáját, de az utolsó pillanatban Bartel, Strauss és a többiek értés­re adták, hogy ha nem ha­lasztják el a szavazást, el­utasítják a ratifikációt. Olyan helyzet alakult ki, hogy kétségessé vált, több­séget kap-e a ratifikációs javaslat? Ezt a kockáza­tot a Brandt-kormány aligha vállalhatta. Hiszen éppen az volt addig a kan­cellár és Walter Scheel külügyminiszter szándéka, hogy egy közös külpoliti­kai nyilatkozatot szerkesz­­­tenek meg az ellenzékkel együtt. Bartelék" azonban — szinte óráról órára változ­tatva álláspontjukat — a végén visszatáncoltak. S az­ emberben felmerül kérdés: vajon Bartel, vagy a Strauss olyan nagy em­ber-e, hogy a saját sza­kállukra mernének-e egy ilyen világpolitikai kihatá­sú bonni botrányt kavarni? A Német Kommunista­ Párt elnökségének nyilatkozata figyelmeztet a bonni idő­húzó reakció és a minden eddigit felülmúló eszkalá­cióba kezdő amerikai veze­tés közötti összejátszás lehetőségére. A bonni belpolitikai hu­zavonát jó irányba befo­lyásolhatja viszont a hét másik eseménye: egy lé­péssel közelebb került a megvalósuláshoz az NDK és az NSZK első, nemzet­közi jogi jellegű szerző­dése. Bonnban már para­­fálták a közúti, vasúti és víziúti forgalmat szabá­lyozó megállapodást. (A lé­giforgalom szabályozásá­ról még nem döntöttek, ez későbbi tárgyalási téma lehet.) Nem lehet elég nyo­matékkal hangsúlyozni, milyen jelentősége van an­nak, hogy létrejön az első nemzetközi jogi szerződés a két német állam között. Ebben már benne van az NDK nemzetközi jogalany voltának elismerése is. A győzelem napján Jefremov, a Szovjetunió berlini nagykövete megkoszorúzta a szovjet hősök nyugat­berlini emlékművét. Nixon bejelentését követően az amerikai légierő azon­nal megkezdte a VDK kikötőinek elaknásítását. 37 millió olasz választópolgár járult az urnák elé vasárnap és hétfőn, hogy megválassza a hatodik tör­vényhozás két házának tagjait. Képünkön (fent): Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitká­ra és Giovanni Leone (lent) olasz államelnök a sza­­vazóurnánál. Az amerikai egyetemeken tiltakozó gyűléseket és tün­tetéseket tartottak az észak-vietnami kikötők elakná­­sítása ellen. Kép: A minneapolisi egyetem tüntető diák­jai ellen rendőri alakulatokat is bevetettek. 3. oldal Kedvezően fejlődött a megye gazdasági élete (Folytatás az 1. oldalról) marha- és a tojásértékesí­tés. A lakosság jövedelme és fogyasztása A megye lakosságának életszínvonala az év első három hónapjában tovább növekedett. A készpénzbe­vételek és a kiskereskedel­mi forgalom felülmúlta az 1971. első negyedévit, míg az OTP betét- és hitelállo­mány kisebb ütemben gya­rapodott. A fogyasztói árak az országosnál kedvezőbben alakultak. A Magyar Nemzeti Bank készpénz-kifizetéseinek 38 százalékát a munkabérek­­ képezték, s az ilyen címen történt kifizetések 17 szá­zalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Ebben kisebb­ szerepe volt a vál­lalatok létszámemelkedésé­nek és nagyobb az átlagke­resetek javulásának. A me­zőgazdasági lakosság jöve­delme elsősorban a termék­­értékesítésből származott. Az építési kölcsönök 21 százalékkal növekedtek, ami arra vall, hogy az építő­­anyagárak emelkedése nem korlátozta az építési ked­vet. Az első negyedévben 472 kölcsönkérelem érke­zett be családiház-építésre, ami 20 százalékkal több, mint az elmúlt év első há­rom hónapjában volt. Az áruvásárlási kölcsö­nök összegének növekedé­sében jelentős szerepet ját­szott a hitelleveles gépjár­műeladás. A negyedév fo­lyamán 673 új személygép­kocsit vásárolt a megye la­kossága. A kiskereskedelmi forga­lom 15 százalékkal haladta meg az 1971 első negyed­évit. Ez 5 százalékkal ma­gasabb a kereskedelmi for­galom országos­­ növekedési üteménél. Az élelmiszer­­forgalom 16, a vendéglátó­­ipar forgalma 11, a ruhá­zati cikkek forgalma 22, a vegyesiparcikkek forgalma Alkohol 13 százalékkal növekedett. Az utóbbi időben egyre több gépjárművezetőt ér­nek tetten, ittas állapot­ban közlekednek. Köztudo­mású, hogy az idegrend­szer egyensúlyi állapotára éppen úgy kedvezőtlenül hat az alkoholos befolyá­soltság, mint a közlekedés biztonsága szempontjából szükséges cselekvésre, moz­gásbiztonságra, érzékelés­re, a figyelem koncentrálá­sára. Az a tapasztalat, hogy a gépjárművet üzem­ben tartó állami szervek vállalatok, intézmények csupán olyan követelményt támasztanak a gépjármű­­vezetőkkel szemben: veze­tés előtt hat órával ne fo­gyasszanak szeszes italt. Ez a szemlélet már múlté, ugyanis a külön­­­böző orvosi vizsgálatok be­bizonyították, az alkohol ennél tovább marad a szer­vezetben. Nézzünk egy példát. Hét deci 10 száza­lékos alkohol tartalmú borban 70 gramm alkohol van. Ez az érték 3—4 kor­só sörnek, illetve 1 deci tömény szesznek felel meg*. Ez az alkoholmen­­­nyiség tíz óra alatt ürül ki a szervezetből. Logikus te­hát, ha egy gépkocsiveze­tő este 11 órakor 1 deci pálinkát iszik meg, reggel 5 órakor még enyhén it­­a­los állapotban van. S ez legveszedelmesebb. Az ilyen alkoholos befolyá­soltság külső jelei ugyan­is nem észlelhetőek, környezet nem ismeri fel, é s nem tartja vissza a jár­művezetőt attól, hogy ki­merészkedjen az ország­a újra. A másik tapasztalat: gépjárművezetők ön­­kontrollja ilyen állapotban nem működik kellőképpen, tehát a volánhoz ülnek, veszélyeztetve önmaguk és mások életét. S, hogy az mennyire így van, azt egy, az életből el­lesett példával szeretnénk illusztrálni. Kovács Jenő Kecskemét, Műkertváros XIII. épület 4. szám alatti lakost március 29-én rendőrség ittas vezetés vét­a­sége miatt feljelentette. Kovács — éppen ittassága miatt — nem gondolt­ ar­ra, hogy az általa vezetett autóbuszban ülő utasok élete hajszálon múlott egy­­egy kanyarodás, vagy elő­zés alkalmával. „Egy felje­­­lentéssel megúsztam” — jelszóval május 6-án is­mét részegen ült fel a mo­torkerékpárra. Hatvan ki­lométeres sebességgel egy enyhe kanyarban az árok­ba borult. A rendőrség most már szigorúbb volt, vezetői engedélyét elvet­ték. Ezzel tulajdonképpen Kovács Jenőt állásától is megfosztották, Kovács ugyanis gépkocsivezető a városi tanács építési és költségvetési üzeménél. Helyes-e ez az intézke­dés, hiszen egy ember ke­nyeréről van szó? A drá­kóinak tűnő büntetés min­denképpen indokolt és szükséges, mert Kovács és hasonszőrű társai olyan emberek életére törtek, ha közvetve is, akik pontosan betartották a szabályokat, józanul, megfontoltan in­dultak el járműveikkel. Miért meditálunk tehát ez­zel kapcsolatosan? Az in­dok egyszerű. Már koráb­ban, a vállalat illetékesei­nek kellett volna ugyanis ezt az intézkedést megten­­niök. Mi a gyakorlat általában a vállalatoknál? Ha a gép­kocsivezetőről látszik, hogy alkoholos állapotban van, hazaküldik, s levonják a béréből azt a napot. Ám, ha a gépkocsivezetőn nem látszik az alkoholos be­folyásoltság — tehát eny­hén szeszes — a volán mellé engedik, aki a leg­szerencsésebb esetben csak összetöri a nagy érté­kű járművet. Mit kellene tenni, hogy a járművezetők még ilyen enyhe ittasság esetén se ülhessenek a vo­lán mellé, csírájában aka­dályoznák meg a szeren­csétlenség bekövetkezését? Azt, amit már korábban néhány vállalatnál meg­kezdtek, de aztán abba is hagytak. Munkakezdés előtt a gépkocsivezetőket alkoholszondával ellenőriz­ték, megbizonyosodva afe­lől, hogy még enyhe alko­holos befolyásoltság alatt sem állnak. Ezt a bevált gyakorlatot már csak azért is jó lenne elterjeszteni, mert kevesebb lenne az ittasságból származó sze­rencsétlenség, amelyből na­ponta több is akad a me­gye közútjain. Gémes Gábor a vérbe

Next