Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

8. oldal 1972. június 23, péntek (Folytatás az 1. oldalról) A költségvetési bevéte­lek a termelés és forgalom bővülésével, a hatékony­ság javulásával párhuza­mosan emelkedtek, de va­lamivel várakozásaink alatt maradtak. A vállalatoktól származott a bevételek négyötöd része. A bevéte­lek 9 százalékkal növeked­tek. Végeredményben a költ­ségvetést 191,6 milliárd fo­rint bevétellel és 194,9 mil­liárd forint kiadással zár­tuk­. Amint azt már az 1972. évi költségvetés be­terjesztésekor jeleztem —, • az állami költségvetésnek a tervezettet meghaladó, kereken 3,3 milliárd forint hiánya keletkezett. Ennek oka az, hogy a vállalatoktól remélt és elvárt bevétele­ink egy része nem folyt be, beruházási költségeink és a társadalmi közös kiadá­saink a költségvetés vég­rehajtása során emelked­tek. Az 1973. évi népgazda­sági terv- és költségvetés összeállításakor szigorú kö­vetelménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyen­súllyal párhuzamosan költségvetés helyzete is j­­a­vuljon. Az 1971. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról írásban benyújtott törvény­­javaslat tartalmazza a költ­ségvetés teljesítésének adatait és részletes indok­lását. A továbbiakban né­hány olyan témakört eme­lek ki, amelyek eredmé­nyeink szempontjából alap­­vetőek, vagy jövőbeni fej­lődésünket határozzák meg. Ezek sorában az első, a legfontosabb az: hogyan sikerült valóra váltani gaz­daságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a lakosság életszínvonala tartósan, ki­egyensúlyozottan növeked­jék, az javuljanak?életkörülmények • Ez a követelmény 1971- ben is megvalósult. A la­kosság jövedelme a terve­zett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reál­bér mintegy 2,5—3 száza­lékkal, az egy főre jutó re­áljövedelem pedig 5,6 szá­zalékkal nőtt. A Minisztertanács rend­szeresen foglalkozik a ke­reseti arányok elemzésével és szabályozásával. Meg­vizsgáltuk például, hogy milyenek és hogy változ­nak az iparon belüli bér­arányok? A tények azt mutatják, hogy 5000 mun­kásnál többet foglalkozta­­­­tó nagyvállalatok munká­sainak átlagjövedelme 5— 10 százalékkal haladja meg az ennél kisebb vállalato­két. A munkások között is vannak az átlagosnál na­gyobb keresetűek. Ez nagy­részt a jobb munkából, a nagyobb következett, teljesítményből de voltak aránytalanságok is, mert egyes melléküzemági, szö­vetkezeti, kisvállalati dol­gozók és alkalmazottak jö­vedelemnövelési lehetősége kiemelkedően jó volt. Az állami szervek erre is fi­gyelmet fordítottak. Szabá­lyoztuk a termelőszövetke­zeti alkalmazottak bérezé­sét és munkaidejét, vala­mint a melléküzemági te­vékenységét. A mezőgazdasági áruér­tékesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már korábban is ható — irányzat, hogy a paraszt­ság reáljövedelmének emel­kedése a munkásokét vala­melyest meghaladta. A IV. ötéves tervben egészében azonban valóra váltjuk az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azonos mértékben javul­jon. A nem termelő ágaza­tokban több jelentős köz­ponti bérintézkedést haj­tottunk végre. Több mint 22 000 orvos és gyógysze­­­­rész bérét 20 százalékkal emeltük. 10 000 bölcsődei gondozónő és védőnő 15 százalékos, mintegy 50 000 egészségügyi középkáder pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. Mint­egy 110 000 pedagógus bé­re átlagosan 20 százalék­kal, a nem pedagógus mun­kakörben foglalkoztatott, több mint 50 000 dolgozó fizetése átlagosan 10 szá­zalékkal növekedett. Szélesítettük a gyerme­kek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellátását. Ki­dolgoztuk azokat a javas­latokat amelyek alapján — több más intézkedéssel együtt — 1972. év január 1-i hatállyal felemeltük a három és több gyermekes családok, valamint az egye­dülálló egy és két gyerme­kes szülők­­ családi pótlé­kát, a már megállapított nyugdíjakat pedig — reál­értékük megtartása céljából — 1971-től évenként 2 szá­zalékkal növeljük. Az egészségügy és okta­tás területén tovább bőví­tettük az intézmények há­lózatát, emeltük ezek szak­mai színvonalát. . Az idén hozott egészség­­ügyi törvény alapján ál­lampolgári joggá fogjuk emelni az egészségügyi el­látást. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról meg­alapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensú­lyát. A kereskedelem fo­lyó áron számolva 9 száza­a­lékkal több árut adott el, növekedés változatlan áron mérve, is meghalad­ta a 7 százalékot. Gyarapo­dott az alacsonyabb jöve­delműek igényeit kielégítő áruk mennyisége. Egyes termékekből — például a sertéshúsból, kötöttáruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szemléle­tesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnö­veli a lakossági ipari­ javító szolgáltatások iránti keres­letet. Tavaly e téren is ta­pasztaltunk némi javulást, az ezt támogató szabályozó módosítások nyomán, helyzettel azonban nem va­a­gyunk még elégedettek. Az elmúlt évben a terve­zett 71 000 helyet 75 000 la­kás épült. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javí­tani kell a lakásépítést és -gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél és vállalatoknál egyaránt. Az állami költségvetés vállal­ta a hatósági árváltozások fedezetét, de ez nem nyújt­hat forrást minden költ­ségnövekedésre. Éppen ezért­ a tervben előírt mu­tatókat — épületszint alap­terület, felszereltség, sza­nálás — szigorúan be kell tartani az eltérés veszé­lyeztetheti az előirányzott lakások megépítését A tanácsi kedvező vonású gazdálkodás volt ta­valy, hogy a tanácsok — a vállalatok és más szervek közös összefogásával — sok létesítményt valósítottak meg, sajnos, a későbbi fenntartás pénzügyi forrá­saira már kevesebb gondot fordítottak. A vállalatok és szövetkezetek a fejlesztési alapjába tanácsok csak­nem 2,5 milliárd forintot utaltak át, hogy ilyen mó­don — a településfejleszté­si tervekbe illeszkedően — lakóházakat, közműveket, óvodákat, napközi otthono­kat hozzanak létre. Bács me­gyében csaknem 500 nap­közi otthoni helyet létesítet­tek. Nyíregyházán a város vállalatai összesen 35 mil­lió forintot ajánlottak fel óvodaépítésre. A gazdasági elemzések­nek mindig egyik kulcs­kérdése hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fej­lesztési beruházási tevé­kenységét? Az elmúlt évet — a ko­rábbi időszakhoz hasonló­an — nagyarányú fejlesz­tés jellemezte. Bővültek ipari és építőipari kapaci­tásaink, javult a mezőgaz­dasági üzemek technikai felszereltsége. Üzembe he­lyeztük a TVK polietilén­gyárát, a Gagarin Hőerő­mű újabb 200 megawattos egységét. Termelni kezdett az alumínium széles­ sza­­laghengermű Székesfehér­várott és az évi 2500 lakás kapacitású házgyár Debre­cenben. Több mint 65 000 szarvasmarha- és 250 ezer sertésférőhelyet létesítet­tünk. A beruházások ered­ményeként nemzeti vagyo­nunk több mint 5 százalék­kal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem ter­melése. A beruházási kifi­zetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 mil­liárd forinttal több. A folyó esztendő öt hó­napjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően ala­kulhat, ha mind a közpon­ti szervek, mind a vállala­tok megértik és végrehajt­ják a hatályos intézkedése­ket. Napjainkban a munka­­megosztás, a szakosítás mindinkább nemzetközi méreteket ölt, következés­képp külgazdasági kapcso­lataink alakulása fejlődé­sünk nélkülözhetetlen alko­tóeleme. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink legfőbb ki­fejezési formája a külke­reskedelmi forgalom ala­kulása. 1971-ről szólva, a kivitelre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac de­konjunktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasági év miatt elmaradt export. Éreztette hatását a tőkés világ pénzügyi válsága. 1971 utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskede­­­­em egyensúlyhiánya, és ez az irányzat 1972-ben is folytatódik. Biztató ered­ményként értékeljük, hogy az idén öt hónap alatt a behozatal a múlt év azo­nos időszakához képest csaknem 6 százalékkal csökkent, míg a kivitel 26 százalékkal magasabb A népgazdaság fejleszté­se, a munkamegosztás elő­nyeinek kihasználása szem­pontjából meghatározó szá­munkra együttműködésünk a KGST-országokkal, ezen belül is legfontosabb part­nerünkkel a Szovjetunió­val. Kapcsolataink szilárd alapokon és hosszúlejáratú megállapodásokon nyugsza­nak. Ezt kívánjuk tovább­fejleszteni az előttünk álló 15 éves időszakra. Hozzákezdtünk a szocia­lista integráció komplex programjának megvalósí­tásához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kap­nak a távlati gazdaságfej­lesztési kérdések. A KGST- ben elsősorban a több or­szágot érintő új beruházási célok összehangolása foko­zódott. Ami a nem szocialista országokhoz fűződő kapcso­latainkat illeti, azokat a nemzetközi piac sokféle tényezője, a konjunktúra változása és a nemzetközi pénzügyi viszonyok alaku­lása erőteljesen befolyá­solják. Kapcsolataink ma már itt is túlmutatnak az egyszerű adásvételi ügyle­teken. Műszaki-tudomá­nyos, nyeket kulturális egyezmé­kötöttünk több európai és Európán kívüli országgal. gi, Jó néhány mezőgazdasá­élelmiszeripari termé­künk külpiaci értékesítési lehetősége kedvező. Tartó­san exportképesnek ítél­hető ezen belül különösen a vágómarha és a marha­hús. A kormányszervek hosszabb ideje foglalkoznak a szarvasmarhatartás fel­tételeit javító intézkedések kidolgozásával. Az anyagi érdekeltség eszközeivel kí­vánjuk elérni, hogy a me­zőgazdasági termelés olda­láról belföldön színvonalas tej- és tejtermékellátást le­hessen nyújtani, marhahús­­exportunk pedig növekvő mértékben járuljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk ja­vításához. Őszintén meg kell mon­danunk, hogy a jelenlegi helyzetben az államháztar­tás jelentősebb terhet vál­lalni nem tud, tehát a te­endő intézkedéseink pénz­ügyi kihatását túlnyomó­­részt a mezőgazdasági ága­zaton belüli átcsoportosítá­sok útján kell ellensúlyoz­ni. Gazdasági munkánk eredményeire a tervek, a közgazdasági szabályozók és a szubjektív momentu­mok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi tényezők jelentősé­ge nagyobb, mint azt gyak­ran feltételezik. Jogosult ezért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati köz­­gondolkodás problémakö­rébe tartoznak manapság. Most, nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is mindenki­nek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit meg­termelünk. A gazdálkodás alapvető mércéje a fejlesz­tés területén a rendelkezés­re álló pénzügyi eszközök minél jobb kihasználása; követelmény ez a központi szerveknél, a tanácsoknál és a vállalatoknál egyaránt. A beruházási feszültségek enyhítésére irányuló intéz­kedéseinket félreértik akik úgy gondolják, hogy azok lényege az ötéves beruhá­zási terv leszállítása. Erről nincs szó, hiszen az öté­ves tervben elhatározott célo­kat megvalósítjuk, a be­ruházásra előirányzott ös­­­szeget végül is teljes egé­szében felhasználjuk, de erőink jobb összpontosítá­sával. Gazdaságunk intenzív utakra való vezetésének feltétele a meglevő kapa­citások jobb kihasználása. A vizsgálatok azt állapí­tották meg, hogy a termelő kapacitások időbeni kihasz­nálása az elmúlt években nem sokat javult. Sok te­rületen a modern, korsze­rű gépi berendezések ki­használása nem megfelelő. A teljes műszakokban is jelentős még a kapacitás­­tartalék. A baráti orszá­gokhoz viszonyítva a vegy­ipar műszakszáma nálunk a legalacsonyabb. Jobb szervezéssel, rugalmasabb vállalati bérpolitikával na­gyon sokat lehet javítani a helyzeten. Nem kedvező a kép az elhasználódott, korszerűt­len és amortizált állóesz­közök selejtezése tekinteté­ben sem. További üzemel­tetésük a legtöbb esetben konzerválja az elmaradt technikát. A banknál ma is több olyan hiteligény van, amelyben magas épí­tési hányad mellett szeret­nének a vállalatok beru­házni, miközben a meglevő csarnokokban 20—25 éves — szaknyelven szólva — „0-ra leírt” gépek álldo­gálnak kihasználatlanul. Célszerű tehát előnyben ré­szesíteni azokat a megol­dásokat, amelyek az adott kapacitások korszerűsítése, jobb kihasználása, a mun­kaszervezés javítása révén növelik az eszközhatékony­ságot. Bátrabban lehet se­lejtezni. Gazdaságunk helyzete, fejlődése — amint a beszá­molóból és a költségvetési adat- és információtömeg­ből is kitűnik — sokkal bonyolultabb, mintsem hogy nagyon röviden jel­lemezhető lenne. Mégis, ha összefoglaló képet aka­runk, néhány kérdésre vi­lágos választ kell adnunk.1 Hogyan ítéljük meg ered­ményeinket a tervek tük­rében? Nyugodtan megálla­píthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági folya­matokat, mind a költségve­tési gazdálkodást a tervsze­rűség jellemezte, még ak­kor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondok­tól. Vajon miből fakadnak ezek a gondok, nehézsé­gek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás haté­konysága nem javult az el­várható ütemben; másod­sorban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban még nem sikerült szilár­dan ellenállni az erőforrá­sainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszélünk, senki sem vonhat le téves következtetést, hiszen gond­jainkat megosztjuk, hibá­inkkal szembenézünk,­­ és határozott intézkedéseket hozunk azok megszünteté­sére. Kérem a tisztelt Ország­gyűlést, hogy ezekkel a gondolatokkal kiegészítve fogadja el az 1971. évi ál­lami költségvetés végrehaj­tásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a beterjesztett tör­vény­j­avaslatot. Faluvégi Lajos pénzügyi miniszter beszéde után Ol­­tijk­ István, Borsod megye 10. választókerületének kép­­­viselője, a terv- és költség­­vetési bizottság előadója emelkedett szólásra. Utána Weiszböck Rezsőné, a sop­roni szőnyeggyár igazgató­ja. Győr-Sopron megye 16. választókerületének képvi­selője, Géczi János megyei tanácselnök, Nógrád megye 6. választókerületének kép­viselője és ifj. Lukács Já­­nos állatorvos, Zala megye 2. választókerületének kép­viselője kapott szót. Ezután ebédszünet következett. Ebédszünet után Apró Antal elnöklésével folytat­ta tanácskozását az ország­­gyűlés. Péter János külügy­miniszter volt a következő felszólaló. Megkezdte munkáját az országgyűlés Faluvégi Lajos pénzügyminiszter Péter János felszólalása Péter­ János részletesen szólott a nemzetközi hely­zet legfontosabb esemé­nyeiről és elemezte moszkvai tárgyalások, va­a­lamint az NSZK-val kötött szerződések ratifikálása után kialakult helyzetet. Hangsúlyozta, hogy vilá­gunkban a Szovjetunió a termonukleáris háborús ve­szély elhárításának legfőbb tényezője. Ha a termonuk­leáris háború veszélyének elhárítása valóban a fő fel­adata ma minden jóakara­tú nemzetközi tényezőnek, akkor a szovjet—amerikai viszony javulása mindan­­­nyiunk közös érdeke — mondotta a külügyminisz­ter. A továbbiakban kitért a vietnami és a közel-ke­leti konfliktusra, majd megállapította, hogy a je­lenlegi nemzetközi viszo­nyok között az európai kér­dések értek meg leginkább a megoldásra. Az európai biztonsági konferencia elő­készítésével kapcsolatban megjegyezte: Mi a konfe­rencián abban a tudatban lennénk készek már ma vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre a biztonság megszilárdítá­sáért már minden erő ren­delkezésre áll és a konfe­rencia nem vallana kudar­cot. Péter János hangoztatta azt a meggyőződését, hogy a világ mai helyzetében a nemzetközi feltételek ked­vező vagy kedvezőtlen ala­kulása döntő mértékben a szocialista országok együtt­működésétől függ. Ha ez az együttműködés töretlen lett volna, akkor ma nem kel­lene a vietnami agresszió ügyeivel, a Közel-Kelet válságával és más tragikus kérdésekkel foglalkoznunk.­­+­ A kormány népgazda­sági tevékenysége — mon­dotta befejezésül a külügy­miniszter — a nemzetközi béke­ és biztonság ügyét szolgáló terveket valósítot­ta meg, s reálisan vette fi­gyelembe tervei kialakítá­sánál a nemzetközi erővi­szonyokat; eredményeivel hozzá is járult a nemzet­közi viszonyok kedvező alakulásához. A külügyminiszter felszó­lalását követő vitában ka­rort szót többek között dr. Bognár József, a világgaz­dasági tudományos tanács

Next