Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek’ magyar szocialista munkáspárt b­ács-Kiskun megyei bizottságának napilapja xxvn. évfolyam, 258. szám Ára: 90 fillér A megyeszékhely felszabadulásának 28. évfordulóján átnyújtották a „Kecskemétért’’ emlékérmeket Kecskemét felszabadulá­sának 28. évfordulója al­kalmából tegnap délután a városi tanács épületében együttes ülést tartott az MSZMP városi végrehajtó bizottsága és a városi ta­nács végrehajtó bizottsága Az ünnepi ülés résztvevőit — közöttük dr. Romany Pált, a megyei pártbizott­ság első titkárát és dr. Gaj­­dócsi Istvánt, a megyei ta­nács elnökét — Szabó La­jos, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte, majd felkérte Reile Gézát Kecskemét Város Tanácsá­nak elnökét, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Keile Géza emlékeztetett a felszabadulást követő esz­tendők újjáépítő, országte­remtő munkájára. Vázolta azt az utat, amelyet Kecs­kemét és a város lakossága az eltelt 28 esztendő alatt megtett, majd összegezte azokat az eredményeket, amelyek a több mint ne­gyedszázados munka során születtek. A városi tanács elnöké­nek rövid beszéde után Szabó Lajos ismertette a Kecskeméti Városi Tanács­nak azt a határozatát, amellyel első ízben 1972- ben odaítélte a „Kecske­métért” elnevezésű em­lékérmet. Ezt az emlékér­met­ ketten kapták meg: Dörner Henrik a Bács me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat igazgatója és Dudás Mihály, az Észak-Bács me­gyei Vízmű Vállalat nyug­díjasa. Mindketten kiemel­kedő munkát végeztek a város építése, fejlesztése érdekében, kötelességükön messze túlmenően dolgoz­tak Kecskemét lakosságá­nak jobb, kulturáltabb el­látásáért. A kitüntetéseket Reile Géza nyújtotta át. A kitün­tetettek nevében Dörner Henrik mondott köszönetet. G. S. A „Kecskemétért” emlékérem tulajdonosai: Dudás Mihály és Dörner Henrik M­egkétszereződött a háztáji árutermelés A Homokhátsági Mező­gazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének ter­­­­melésfejlesztési bizottsága által elkészített jelentés szerint 1969 óta a körzet­ben megkétszereződött a háztáji gazdaságok áruter­melése, illetve a szövetke­zeteken keresztül történő értékesítése. A kormány­­határozatok és a szövetke­zetpolitikai irányelvek fo­kozták az egyéni termesz­tési kedvet, és egyre több közös gazdaság ismerte fel a háztájiban rejlő lehető­ségek kihasználásának elő­nyeit. Az egyéni és a szö­vetkezeti gazdaságok kö­zötti együttműködésnek sokféle formája alakult ki, az állattartás, a takar­mányellátás, a beszerzés és az értékesítés területén egyaránt. A jó kapcsolat kiépítése a háztáji bizott­ságok feladata, munkáju­kat azonban még csak ke­vés helyen végzik jól, mint ahogy a szövetkezetek is eltérő módon és mérték­ben segítik a háztáji gaz­dálkodást. A homokhátsági mező­­gazdasági szövetkezetekhez mintegy 34 500 család tar­tozik, a művelésükben le­vő terület pedig csaknem 64 ezer hektár. A háztáji termelés zömét az állat­tartás teszi ki, a megye összes gazdaságaihoz vi­szonyítva a szarvasmarha­állománynak 54, a sertés­nek 88, a baromfinak 64 százaléka van a Homok­hátság egyéni és kisegítő gazdaságaiban. Termelő­­munkájuk támogatása, il­letve új termelő- vagy szakszövetkezeti üzemág­ként való elismerése tehát elengedhetetlen. A homokhátsági körzet mezőgazdasági üzemeinek képviselői a közös és a ház­táji kapcsolatának fejlesz­tési lehetőségeit, az áruter­melés további növelésének feltételeit beszélték meg tegnap Lászlófalván. Az írásban elkészített jelen­téshez Ballus Tibor, a tsz­­szövetség munkatársa adott kiegészítést. Felhívta a figyelmet arra, hogy az állategészségügyi munkát alaposabbá kell tenni a háztáji gazdaságokban is, hiszen kevés erőfeszítéssel tbc, és brucellózismentessé lehetne tenni jó néhány községet és tanyát, ahon­nan azután a szövetkeze­tek is beszerezhetnék az állomány utánpótlásához a szarvasmarhákat. D. É. 1972. november 1., szerda Együttműködés a szőlőtermesztésben, -felt­o­kozásban, -értékesítésben Kedden a kiskunmajsai Jonatán Szakszövetkezet­ben tartotta ülését a Szak­­szövetkezetek Területi Szö­vetségének elnöksége. A kiskőrösi székhelyű érdek­­képviseleti szerv vezető testülete huszonhárom szö­vetkezet szőlőtermesztésé­nek helyzetét, a középtávú telepítési terv végrehajtá­sának, valamint a szőlő feldolgozásának, tárolásá­nak, értékesítésének ered­ményeit, tennivalóit vitat­ta meg. Az ország leginkább sza­kosodott szőlőtermesztő vi­dékének szakszövetkezetei­ben tizenöt és fél ezren dolgoznak. A tagság jelen­tős része a jövőben is eb­ben látja megélhetésének legfőbb forrását. Munká­juk eredménye többek kö­zött az, hogy ebből a kör­zetből származik az ország bortermésének tíz-tizen­egy százaléka. A kiskőrösi területi szövetséghez tarto­zó gazdaságoknak a terme­lési értéke meghaladja az évenkénti egymilliárd fo­rintot. Az ültetvények zö­me kisparcellás, hagyomá­nyosan művelt szőlő, ame­lyeknek hozama nem éri el a korszerűen művelt, nagyüzemi telepítésekét. A kisüzemi ültetvények csaknem fele — összesen kilencezer hold — jó vagy közepes termőképességű és megfelelő anyagi befekte­téssel korszerűsíthető. Több szakszövetkezet nagyüzemi telepítéssel igyekszik pó­tolni a kiöregedett ültetvé­nyeket. Elkezdődött a tele­pítés Csengődön, Kecelen, Kiskőrösön, Soltvadkerten, a közeljövőben indul meg Kiskunmajsán, ahol a Jo­natán Szakszövetkezet és a Közép-magyarországi Pin­cegazdaság együttműködési szerződése 1976-ig összesen 400 hold szőlő ültetését irá­nyozza elő. A két fél közö­sen határozza meg a tele­pítendő fajtákat, a szőlő művelésének, a termés ér­tékesítésének a módját. Ilyen, vagy ehhez hasonló együttműködésre van még lehetőség a kiskőrösi terü­leti szövetség körzetében másutt is. A körzet tizenhárom szakszövetkezetében van szőlőfeldolgozó, amelyek­nek együttes teljesítőké­pessége naponta hét-nyolc­ezer mázsa. Tároló tizen­nyolc gazdaságban talál­ható. Néhány szövetkezet társulással igyekszik bőví­teni a pincét és a szőlő­­feldolgozót, vagy a közeli állami gazdasággal, illetve kereskedelmi vállalattal együttműködve értékesíti termését. Évente 40 ezer hektoliter bort forgalmaz a soltszentimrei Ezerjó, csengődi Szakszövetkezet, Aranyhomok a MO­NI­MPEX külkereskedelmi vállalat és a Vendéglátó­ipari Országos Szövetkeze­ti Központ Soltszentimrén társulásával felépített borpalackozó. K. A. Kombájn a szőlőben A hidas traktorra emlékeztem­, hidromotorokkal működő Chisholm-Ryder szőlőkombájn után elm­aradó termés mennyisége 3—4 százalék, nem több, mint a kéziszedés esetén. A Kunbajai Állami Gazdaságban ilyen géppel végzik az idei szüretet. Erről szól tudósításunk a 4. oldalon. I Közös A Magyar Népköztársa­ság és a Lengyel Népköz­­társaság fejlődésében kapcsolatainak újabb, jelen­­­­tős állomás a lengyel ál­lamfő ma kezdődő ma­gyarországi látogatása. A két ország viszonyá­ban érvényre jutó alapel­vek egyaránt megfelelnek hazánk és a Lengyel Népköztársaság nemzeti érdekeinek, hozzájárulnak határozottan a szocialis­ta országok egységét szol­gáló törekvésekhez. Kö­zös érdekeink jutnak ki­fejezésre a többi között a két országnak a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában kifej­tett konstruktív tevékeny­ségében, s a két ország együttesen munkálkodik az európai teremtésén is.biztonság meg­A két nép hagyományokban történelmi bővelke­dő kapcsolata­ az elmúlt negyedszázadban teljese­dett ki, a közös célért, a szocializmus felépítéséért való munkálkodás során. A legutóbbi években ál­landó gyakorlattá vált a kölcsönös konzultáció, a szocializmus építésével kapcsolatban országaink­ban felvetődő konkrét problémákról­pasztalatcsere­ folytatott ra­Ezt igazol­ják a legutóbbi idők ma­gas szintű kölcsönös láto­gatásai is. A magyar—lengyel kap­csolatok egyik fontos alap­ja az 1948-ban megkötött és 1968. május 16-án meg­újított barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés, amelynek szellemében szá­mos megállapodás jött lét­re a különböző területe­ken folytatott tevékenység összehangolására. Csupán az elmúlt két esztendő­ben tucatnyi jelentős megállapodás született, egyebek között az 1971— g I 75. évi gazdasági együtt­­­­működésről és a népgaz­dasági tervek egyezteté­séről stb. A tudományos kapcsolatok fejlődésében kiemelkedő fontosságú a két ország akadémiái kö­zötti — 1972—1975-re szó­ló — együttműködési egyezmény. S a közelmúlt­ra visszatekintve: alig néhány hete született meg a magyar—lengyel kultu­rális és tudományos együttműködési vegyes bi­zottság létesítéséről szóló megállapodás. Ami a Lengyel Nép­­köztársasághoz fűződő gaz­dasági kapcsolatokat ille­ti: az 1950—1971-es idő­szakban a kölcsönös áru­csereforgalom csaknem hatszorosára emelkedett. A kétoldalú hosszú lejá­ratú árucsereforgalmi megállapodás 1971 és 197­5­­ között, a korábbi tervidő­szakhoz mérten, mintegy 65—70 százalékos növeke­dést irányzott elő, ezt azonban — mindkét ország kívánságára — a felek időarányosan is túltelje­sítik. A két baráti együttműködésének ország fejlő­dése a tudomány és a köz­­művelődés területén vég­zett munkában is jól tük­röződik. Ma már a tudo­mányos és a kulturális élet különböző ágazatai­ban is távlati tervek szab­ják meg — a szocializmus építésének adott szaka­szához igazodó — közös tennivalókat. Henryk Jablonski állam­elnök ma kezdődő ma­gyarországi látogatása szo­cializmust­­építő, közös úton haladó együttműkö­d­ésének nevezik, újabb jelentős állomása, egy­szersmind hagyományos barátságunk ünnepe lesz.

Next