Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

Lapunk terjesztői, új olvasóink A megyénkben folyó sajtóterjesztési kampány még nem ért véget, számszerű eredményeiről korai lenne beszámolni. Egyet azonban máris megállapíthatunk a tapasztalatok alap­ján: városokban és falvakban, sőt a tanyákon is, megnőtt az olvasási kedv és jelentősen növekedik az olvasók, illetve az előfizetők száma. Kiskunfélegyházán, a Vegyipa­ri Gépgyár egyike azoknak az üzemeknek, ahol a párt- és tö­megszervezetek megfelelő felvi­lágosító munkával máris túltel­jesítették előfizetés-szervező ter­vüket. A kampányban a megle­vő előfizetők mellé 50 újat kel­lett volna szervezniük a Petőfi Népe olvasótáborába, a Népsza­badság előfizetőinek számát pe­dig 6-tal kellett volna növel­niük. Nos, az eddigi adatok alap­ján 69-en fizettek elő a Petőfi Népére, s kilencen kapják ezen­túl naponta pártunk központi lapját. Szabó Imre Alapszervezeti párttitkár: — Nem tudnám megmondani, hogy miért, eddig nem voltam rendszeres előfizetője megyénk lapjának. Szinte mindennap meg­vásároltam, s belőle tájékozód­tam a különböző bel- és külpo­litikai, valamint megyei esemé­nyekről. Örömmel vettem ke­zembe a Petőfi Népe új formá­ban megjelenő számait, s ekkor elhatároztam, hogy „megszünte­tem” a vásárlását és előfizető leszek. Igaz — teszi hozzá mo­solyogva —, az előfizetők gyűjté­se feladatunk is volt, és nem tí­zet, hanem tizennégyet gyűjtöt­tünk. Külön örvendetes, hogy közülük tizenketten egy egész negyedévre fizettek elő. Szóval , jónak, olvasmányos­nak tartom a lapot. Eleinte kis­sé furcsa volt az, hogy nagyobb, mint elődje, de már megszok­tam. Azt hiszem, frissebb is, mint azelőtt és sokszor külön öröm nézegetni a kiváló képe­ket. Jó lenne természetesen, ha minél többet olvashatnánk váro­sunkról, s ezen belül, természe­tesen a Vegyipari Gépgyárról is. Nehezen várjuk a tavaszi, sportszezon kezdetét, s remélem, a a korábbinál sokkal több érde­kes sporttárgyú anyagot és ké­pet közöl majd a lap ... Kovács Tiborné évekig előfizetője voltam, de az­után tavaly valahogy áttértem­­ más lapokra. A gyermekek ne­velése mellett kevesebb időm is jutott olvasásra és megeléged­tem a hetilapokkal, közöttük a Nők Lapjával. Persze, időnként kezembe került az újság, s ak­kor azért elolvastam mindent, ami felkeltette érdeklődésem. Most, amikor megkérdezték, hogy belépek-e az előfizetők tá­borába, egy pillanatig sem gon­dolkodtam. Nem utolsósorban azért, mert nagyon tetszik a me­gyei lap új formája. Amikor csak kezembe kerül, örömmel ol­vasom, természetesen elsősorban a városunkról és a vállalatomról szóló írásokat. Örülnék annak is — erről többször beszélget­tünk már a szalagon —, ha olyan színes—képes anyagokat is olvas­hatnánk testvérüzemeinkről, amiből tanulhatnánk. Magától értetődő, hogy bennünket első­sorban a textilipari üzemek éle­téről szóló írások érdekelnek. Írjon a lap még • többet az egyedülélők — különösen a csa­ládos anyák — problémáiról és a lehetőségek szerint nyújtson segítséget problémáik megoldá­sában. Azt hiszem, teszi hozzá — az újságírónak nem kell különö­sebben hangsúlyoznom, hogy sajtó milyen „nagy hatalom” ...a Kurucz László A kiskunfélegyházi postahiva­tal hírlapkézbesítője tulajdonosa a kiváló dolgozó kitüntetésnek. — Tizenkét éve járom nap mint nap a várost, vállamon, il­letve kerékpáromon a súlyos tás­kával — válaszolja kérdésemre. — Elindulok reggel öt órakor a postáról, s általában tizenegy óra van, mikorra az utolsó új­ságot is kikézbesítem az olva­sóknak. Mennyit? Csütörtök és péntek kivételével általában 490 napilap kerül tőlem az előfize­tőkhöz. A két említett napon vi­szont 300—300 példánnyal többet viszek. Ennyivel növeli telje­sítményem a Félegyházi Közlöny és a különböző hetilapok. Har­minc-negyven árus példányt is viszek az újságokból, s ritkaság, ha visszahozok belőlük. Én is részt vettem a mostani kampányban, csak a Petőfi Né­pének kilenc új előfizetőt szerez­tem. Természetesen olvasom is az újságot. Érdekes, újszerű, sokak­­­nak furcsa az új formában­ megjelenő Petőfi Népe. Az idő­sebbek közül akadnak, akik azt mondják, hogy „nehéz” olvasni, illetve nehéz tartani. Annak vi­szont mindenki örül, hogy sok­kal több benne az olvasnivaló. És ha még több, a városiak problémáival foglalkozó írást is olvasnának... A három rövid véleményhez az újságírónak már nem kell hozzátenni. Köszönjük vélemé­nyeiket, tanácsaikat. Igyekszünk megfogadni. Opauszky—Kovács Vasalónő, a Kiskunsági Ruha­ipari Vállalat III. férfiszalagján. Ő is negyedévre fizetett elő. — A Petőfi Népe? Hosszú Nyílik a téltemető kisvirág A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjében — a szabadban — tőle megszokott sietséget is meg­a hazudtolva kibontotta sárga szir­mait a „téltemető’­ nevű kis vi­rág. Legtöbbször február végén nyílik, a mostani időjárás azon­ban előbbre hozta számára a „tavaszt”. KÉMÉNYEK FÉMBŐL • Egy alacsony növésű ember akár fel is egyenesedhetne azokban a ma még fekvő kéményekben, amelyek a Jánoshalmi Bácska Építő és Ipari Szövetkezet vasas részlegében formálódnak. A vegyi üze­mekben felállítandó kémények a savas és lúgos kémhatásoknak egy­aránt ellenálló acélszerkezetekből készülnek. Lábodi László éppen a belső palástot hegeszti. (Tóth Sándor felvétele) Nemzetközi nizzai könyvfesztivál A nemzetközi könyvfesztivált ez évben május 2. és 7. között rendezik meg Nizzában. A feszti­vál keretében konferenciát tarta­nak a zsebkönyvkiadás kérdései­ről. öt díj kerül kiosztásra: há­rom aranysas díj, az „Elle” című képeslap díja, valamint a nem­zetközi sajtó 14 000 frankos díja. Ez utóbbi zsűrijében a Der Spie­gel, a Newsweek, a Nouvel Ob­­servateur, a Nin, a Triunfo és a L’Express képviselői vesznek részt. Megszűnik a gázmérgezés Kidolgozták a városi gáz szén­­monoxid-tartalmának csökkenté­si módszerét és a hozzávaló berendezést a Dél-magyarorszá­­gi Gázgyártó és Szolgáltató Vál­lalat szakemberei, a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyetem egyik akadémiai kutatócsoport­jával közösen. A földgázból, ben­zinből, vagy más módon előállí­tott úgynevezett városi gáz álta­lában 15—18 százaléknyi monoxidot tartalmaz, amely szén­­az emberi szervezetbe jutva életve­szélyt jelent. Ez általában akkor következik be, ha elégetés nél­kül kerül a gáz a levegőbe. Az új típusú berendezéssel a korábbinak alig több mint egy­­tizedére csökkentették a gáz szénmonoxid-tartalmát. Ezzel gyakorlatilag megszüntették az ilyen jellegű gázmérgezés veszé­lyét. Most a bajai benzinbontóhoz is szereltek ilyen berendezést. 1973. január 31. • PETŐFI NÉPE • Sokféle útja van If­éritsnének, a hivatal könyvbizományosának jó napja van. Mire a pénzügyi osz­tályra eljutott, mindössze öt kö­tetet tudott már ajánlani. Ezért is közrekapták. A nők nagy zenebonával egyezkedtek, melyik könyvet ki vegye meg végül is. — Az Édentől keletre című regény nincs meg? Pedig kér­lelek. ... — sajnálkozik Tecsőné. Mire Héritsné. — Egyetlenegyet kaptam be­lőle. Sajnos, a munkaügyön el­happolták. — Kicsoda? — Kupainé. — Mi?! A Kupainé?! — Pont a Kupainénak adtad oda? Vásárolt az tőled valaha is könyvet? — Azt hiszem, zavarba jönne, ha megkérdeznénk, mit olvasott utoljára . . . Meg, hogy egyálta­lán, adott-e ki egy forintot is valaha könyvre. — És ez csapott le pont arra a bestsellerre! Az Édentől kelet­re — meg Kupainé ... Meg kell a szívnek hasadni. "I­­enyitott Kupainé. Mit sem sejtve, közömbösen. A szapulás megszűnt, mintha el­vágták volna. Az asszony telefo­nálni készült. Tárcsázott, hamar jött a hívott. — Te vagy az, Péter?... — kezdte, s gyorsan rátért a té­mára. Kérte a férjét, hogy mun­ka után ő menjen a gyerekért a bölcsődébe. — Tudod, a Panni délutános. Megígérte, hogy ha háromnegyedre nála leszek, rög­tön munkába veszi a hajam ... Nem húzhatom már tovább. Ilyen hajjal az utcára se mehe­tek. Megteszed, ugye? Koszi... Ja, egy pillanatra még!... Köny­vet vettem, mit szólsz hozzá? ... Hogy? A címe? Várjál csak... Valami „A Paradicsomtól...” A kollégák felvihognak. Vala­ki kisegíti: „Az Édentől kelet­re”... Kupainé pirosan bólint köszönetet, s mondja férjének is a pontos címet. Aztán az árát, amire felhördü­lés lehet a válasz, mert zavar­tan magyarázkodik. — De olyan jól néz ki. Meg nagyon dicsérték a kortársak ... Meg . . . legalább megvan az első könyv az új szekrény polcára ... Vége, megy a srul-pirul, míg vissza­munkaügyre. No, ami ezután következik!... Pedig nincs igaza a pocs­kondiázó társaságnak. Miért ne lehetne az olvasás megszereléséhez vezető úton i­l­y­en első lépcső is? Hogy először azért vesz könyvet vala­ki, mert „olyan jól néz ki", s­­eize lesz a polcnak, kezdetben egymagában is. A lényeg az, hogy megvan az e­l­s­ő könyv! Amelynek a megvételéhez talán még főként az­­­ adta az ösz­tönzést, hogy a többiek i­s sosem­ vásároltak, s ő eddig még Aztán nemcsak embere, ha­nem környezete, az iskola, a pedagógus irodalom tanításának színvonala — inkább hatásta­lansága —, szociális és sok más ok — válogatja, hogy ki miért nem ismerte meg felnőtt korára sem az olvasás gyönyörűségét, emberformáló erejét. Kupainé —, s a hozzá hasonlók tucatja — így tette meg az első lépést az olvasás felé. A könyv most már az övé. Vele egy szín­folttal érdekesebb, szebb lett a közvetlen környezet, a lakás. Ez maga is plusz. S minden bizonnyal az is mi­hamar elkövetkezik, hogy részint — „ha már pénzt adtunk érte”, — részint, mert „megkérdezhe­tik a munkatársak, miről szól, hogy tetszett?” — a könyv elol­vasására is sor kerül. Előbb talán Kupainé, sőt biztos, hogy ő — veszi le a polcról. S aligha állja meg, hogy a férjének ne meséljen róla, már csak a kiadás közvetett indokolása kedvéért is. Ha érdekesen csinál étvágyat, talán férjem uram is nekilát egy szieszta alkalmával. Elolvassa. Mófert ez a Elolvassák, könyvek sorsa, beszélgetnek róla, ajánlják másnak is, aki viszont dicsér egy másik művet. Lehet, hogy a második könyv megvételéig már sokkal­­sokkal rövidebb idő telik, mint amennyi az első könyvig vezető út megtételéhez kellett. Ha Kiskunhalas összefog... • Egy város fejlődése nem­csak azon mérhető, hány új la­kóház épült, mennyi gépkocsit, vagy mosógépet vásárolt a la­kosság, hanem azon is, hogy tudjuk-e követni a társadalmi fejlődéssel együtt járó igénye­ket. Kiskunhalason a párt- és ál­lami szervek messzemenően gondoskodtak arról, hogy a nők­ munkához jussanak, s ezzel nö­vekedjen az egy családtagra jutó átlagkereset. Ezzel az alka­lommal igen sokan éltek is, azonban a kedvező lehetőség újabb gondokat is hozott. Többek között az óvodás korú gyermekek elhelyezését. A negyedik ötéves terv első évében mindössze 450 óvodai hely, valamint a Barnevál saját óvodája állt a város rendelke­zésére. Az igény már ekkor is ennek többszöröse volt. Másfél évvel ezelőtt összehívták az üzemek nőfelelőseit — akik egyben az óvodai felvételi bi­zottság társadalmi aktívái is voltak —, s ők is elmondták az ott dolgozó nők panaszait, gyer­mekeik óvodai elhelyezését il­letően. A kérelmeket egyenként felülvizsgálták és a legjobban rászorulók gyermekeit vették fel az óvodákba. A naponta jelentkező igénye­ket ez sem oldotta meg. Több asszony kénytelen volt otthagyni állását, mert nem volt kire hagyni a gyere­ket. A város vezetői látták a tarthatatlan helyzetet, s addig is míg az anyagi helyzet nem tette lehetővé új óvoda építé­sét, ideiglenesen óvodát alakí­tottak ki a Garbai Sándor ut­cában a gimnázium leánydi­ákotthonának nagyterméből. En­nek átadása után is még 200 sürgős igényt tartottak nyilván. Közben egy nagyszerű lehe­tőség kínálkozott a gond meg­szüntetésére. A Papíripari Vál­lalat Trösztje 2,4 millió forin­tot adott a városi tanácsnak új óvoda létesítéséhez. • Ez indította el útjára a ha­lasiaknak azt az összefogását, amelyet a szeretet, a felelősség­­érzet, a legdrágább kincsért ho­zott áldozatvállalás kísért mind­végig. A város vezetői kiszámították, hogy ha az óvodai gondot meg akarják oldani a 2,4 millió fo­rinton kívül szükség van óvodai helyenként 60 ezer forintra, vagy annak megfelelő társadal­mi munkára, amely már a fenn­tartás egy részét is fedezi. Az új óvodához mintegy 4 millió forint kellett. A vállalatok egy­más után jelentették be hozzá­járulásukat. A Bács megyei Tervező Iroda elkészítette a tervet. 1972. március végén már a Mezőgazdasági Szakközépisko­la diákjai ásták az alapokat. Megjelentek az építőipari vál­lalat dolgozói, a diákok, honvé­dek és a szovjet katonák is se­gítettek. A falakat a Ganz- MÁVAG, a Fémmunkás, és Pamutnyomóipari Vállalat mun­a­kásai készítették. A Faipari Vállalatnál az ajtókat, ablako­kat gyártották, az ÉPSZER melegvakolásnál, az állami gaz­a­daság kőművesei a csempézés­­nél segítettek. A különböző munkákat pontosan terv sze­rint beosztották. A Bács megyei Építőipari Vállalat, a kisiparo­sok, a Halasi Építőipari Válla­lat sorban ajánlották fel segít­ségüket. Tóth István építésvezető ös­­­szefogta és szakmailag irányí­totta a különböző vállalatok szakembereit. Csősz János, a Kommunális Vállalat igazgatója és Fóris Bálint, a vállalat épí­tési részlegének vezetője fá­radhatatlan munkával ott volt ahol a legnagyobb szükség volt rá. A szinte egész várost csata­sorba állító összefogás decem­ber végére meghozta örömteli eredményét. Megkezdődött a műszaki átadás, kitűnő bizo­nyítvánnyal. 1973. január 8-án a ragyogó, központi fűtéses szobákban sok­sok játék várta a boldog óvo­dásokat, a kis- és nagycsopor­tosokat. A város másik részén a felsővárosi óvodában is 1 cso­port kapott helyet. Egy újabb óvónői lakás át­adásával ismét 25, összesen 50—60 gyerek részére létesül óvodai hely. Végül a Barnevál 35 hellyel bővítette a már meg­levő óvodáját. • A társadalmi összefogás ed­dig 120 óvodai helyet nyújtott, ami tavaszra tovább bővül. Kiskunhalas városfejlesztésé­re nagyszerű terveket dolgozott ki a városi tanács. Ha a lelke­sedés, a társadalmi munka a jövőben is úgy nyilvánul meg, mint az óvodáknál, nagy örö­mére szolgál a lakosságnak. • Sz. F. LAKÁSKARBANTAR­­TÁST építő- és szakipari jelleggel, kedvezményesen RÖVID VÁLLAL­T HATÁRIDŐVEL Kiskunfélegy­házi Építőipari Szövetkezet, Szabadság tér 7. 121 Szellemi torna A téli időszakban megszapo­rodnak a szellemi vetélkedők a mezőgazdasági üzemekben. Most az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és az Izsáki Állami Gazdaság fizikai dolgozói mérték össze tudásukat. Az általános po­litikai tájékozottságukról, szak­­szervezeti ismereteikről, az iro­dalomban, a művészetekben és a KRESZ-ben való jártasságukról adtak számot. 3 Új fonoda Szombathelyen • A Szombathelyi Lakástextil Vállalat központi telepén el­készült és üzembe lépett az új nyújtott fonoda. 60 millió fo­rintba került, évente mintegy 1200 tonna fonalat állít majd elő.

Next