Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

Lapunk terjesztői, új olvasóink A megyénkben folyó sajtóterjesztési kampány még nem ért véget, számszerű eredményeiről korai lenne beszámolni. Egyet azonban máris megállapíthatunk a tapasztalatok alapján: városokban és falvakban, sőt a tanyákon is, megnőtt az olvasási kedv és jelentősen növekedik az olvasók, illetve az előfizetők száma. Kiskunfélegyházán, a Vegyipari Gépgyár egyike azoknak az üzemeknek, ahol a párt- és tömegszervezetek megfelelő felvilágosító munkával máris túlteljesítették előfizetés-szervező tervüket. A kampányban a meglevő előfizetők mellé 50 újat kellett volna szervezniük a Petőfi Népe olvasótáborába, a Népszabadság előfizetőinek számát pedig 6-tal kellett volna növelniük. Nos, az eddigi adatok alapján 69-en fizettek elő a Petőfi Népére, s kilencen kapják ezentúl naponta pártunk központi lapját. Szabó Imre Alapszervezeti párttitkár: — Nem tudnám megmondani, hogy miért, eddig nem voltam rendszeres előfizetője megyénk lapjának. Szinte mindennap megvásároltam, s belőle tájékozódtam a különböző bel- és külpolitikai, valamint megyei eseményekről. Örömmel vettem kezembe a Petőfi Népe új formában megjelenő számait, s ekkor elhatároztam, hogy „megszüntetem” a vásárlását és előfizető leszek. Igaz — teszi hozzá mosolyogva —, az előfizetők gyűjtése feladatunk is volt, és nem tízet, hanem tizennégyet gyűjtöttünk. Külön örvendetes, hogy közülük tizenketten egy egész negyedévre fizettek elő. Szóval , jónak, olvasmányosnak tartom a lapot. Eleinte kissé furcsa volt az, hogy nagyobb, mint elődje, de már megszoktam. Azt hiszem, frissebb is, mint azelőtt és sokszor külön öröm nézegetni a kiváló képeket. Jó lenne természetesen, ha minél többet olvashatnánk városunkról, s ezen belül, természetesen a Vegyipari Gépgyárról is. Nehezen várjuk a tavaszi, sportszezon kezdetét, s remélem, a a korábbinál sokkal több érdekes sporttárgyú anyagot és képet közöl majd a lap ... Kovács Tiborné évekig előfizetője voltam, de azután tavaly valahogy áttértem más lapokra. A gyermekek nevelése mellett kevesebb időm is jutott olvasásra és megelégedtem a hetilapokkal, közöttük a Nők Lapjával. Persze, időnként kezembe került az újság, s akkor azért elolvastam mindent, ami felkeltette érdeklődésem. Most, amikor megkérdezték, hogy belépek-e az előfizetők táborába, egy pillanatig sem gondolkodtam. Nem utolsósorban azért, mert nagyon tetszik a megyei lap új formája. Amikor csak kezembe kerül, örömmel olvasom, természetesen elsősorban a városunkról és a vállalatomról szóló írásokat. Örülnék annak is — erről többször beszélgettünk már a szalagon —, ha olyan színes—képes anyagokat is olvashatnánk testvérüzemeinkről, amiből tanulhatnánk. Magától értetődő, hogy bennünket elsősorban a textilipari üzemek életéről szóló írások érdekelnek. Írjon a lap még • többet az egyedülélők — különösen a családos anyák — problémáiról és a lehetőségek szerint nyújtson segítséget problémáik megoldásában. Azt hiszem, teszi hozzá — az újságírónak nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy sajtó milyen „nagy hatalom” ...a Kurucz László A kiskunfélegyházi postahivatal hírlapkézbesítője tulajdonosa a kiváló dolgozó kitüntetésnek. — Tizenkét éve járom nap mint nap a várost, vállamon, illetve kerékpáromon a súlyos táskával — válaszolja kérdésemre. — Elindulok reggel öt órakor a postáról, s általában tizenegy óra van, mikorra az utolsó újságot is kikézbesítem az olvasóknak. Mennyit? Csütörtök és péntek kivételével általában 490 napilap kerül tőlem az előfizetőkhöz. A két említett napon viszont 300—300 példánnyal többet viszek. Ennyivel növeli teljesítményem a Félegyházi Közlöny és a különböző hetilapok. Harminc-negyven árus példányt is viszek az újságokból, s ritkaság, ha visszahozok belőlük. Én is részt vettem a mostani kampányban, csak a Petőfi Népének kilenc új előfizetőt szereztem. Természetesen olvasom is az újságot. Érdekes, újszerű, sokaknak furcsa az új formában megjelenő Petőfi Népe. Az idősebbek közül akadnak, akik azt mondják, hogy „nehéz” olvasni, illetve nehéz tartani. Annak viszont mindenki örül, hogy sokkal több benne az olvasnivaló. És ha még több, a városiak problémáival foglalkozó írást is olvasnának... A három rövid véleményhez az újságírónak már nem kell hozzátenni. Köszönjük véleményeiket, tanácsaikat. Igyekszünk megfogadni. Opauszky—Kovács Vasalónő, a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat III. férfiszalagján. Ő is negyedévre fizetett elő. — A Petőfi Népe? Hosszú Nyílik a téltemető kisvirág A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjében — a szabadban — tőle megszokott sietséget is mega hazudtolva kibontotta sárga szirmait a „téltemető’ nevű kis virág. Legtöbbször február végén nyílik, a mostani időjárás azonban előbbre hozta számára a „tavaszt”. KÉMÉNYEK FÉMBŐL • Egy alacsony növésű ember akár fel is egyenesedhetne azokban a ma még fekvő kéményekben, amelyek a Jánoshalmi Bácska Építő és Ipari Szövetkezet vasas részlegében formálódnak. A vegyi üzemekben felállítandó kémények a savas és lúgos kémhatásoknak egyaránt ellenálló acélszerkezetekből készülnek. Lábodi László éppen a belső palástot hegeszti. (Tóth Sándor felvétele) Nemzetközi nizzai könyvfesztivál A nemzetközi könyvfesztivált ez évben május 2. és 7. között rendezik meg Nizzában. A fesztivál keretében konferenciát tartanak a zsebkönyvkiadás kérdéseiről. öt díj kerül kiosztásra: három aranysas díj, az „Elle” című képeslap díja, valamint a nemzetközi sajtó 14 000 frankos díja. Ez utóbbi zsűrijében a Der Spiegel, a Newsweek, a Nouvel Observateur, a Nin, a Triunfo és a L’Express képviselői vesznek részt. Megszűnik a gázmérgezés Kidolgozták a városi gáz szénmonoxid-tartalmának csökkentési módszerét és a hozzávaló berendezést a Dél-magyarországi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat szakemberei, a szegedi József Attila Tudományegyetem egyik akadémiai kutatócsoportjával közösen. A földgázból, benzinből, vagy más módon előállított úgynevezett városi gáz általában 15—18 százaléknyi monoxidot tartalmaz, amely szénaz emberi szervezetbe jutva életveszélyt jelent. Ez általában akkor következik be, ha elégetés nélkül kerül a gáz a levegőbe. Az új típusú berendezéssel a korábbinak alig több mint egytizedére csökkentették a gáz szénmonoxid-tartalmát. Ezzel gyakorlatilag megszüntették az ilyen jellegű gázmérgezés veszélyét. Most a bajai benzinbontóhoz is szereltek ilyen berendezést. 1973. január 31. • PETŐFI NÉPE • Sokféle útja van Iféritsnének, a hivatal könyvbizományosának jó napja van. Mire a pénzügyi osztályra eljutott, mindössze öt kötetet tudott már ajánlani. Ezért is közrekapták. A nők nagy zenebonával egyezkedtek, melyik könyvet ki vegye meg végül is. — Az Édentől keletre című regény nincs meg? Pedig kérlelek. ... — sajnálkozik Tecsőné. Mire Héritsné. — Egyetlenegyet kaptam belőle. Sajnos, a munkaügyön elhappolták. — Kicsoda? — Kupainé. — Mi?! A Kupainé?! — Pont a Kupainénak adtad oda? Vásárolt az tőled valaha is könyvet? — Azt hiszem, zavarba jönne, ha megkérdeznénk, mit olvasott utoljára . . . Meg, hogy egyáltalán, adott-e ki egy forintot is valaha könyvre. — És ez csapott le pont arra a bestsellerre! Az Édentől keletre — meg Kupainé ... Meg kell a szívnek hasadni. "Ienyitott Kupainé. Mit sem sejtve, közömbösen. A szapulás megszűnt, mintha elvágták volna. Az asszony telefonálni készült. Tárcsázott, hamar jött a hívott. — Te vagy az, Péter?... — kezdte, s gyorsan rátért a témára. Kérte a férjét, hogy munka után ő menjen a gyerekért a bölcsődébe. — Tudod, a Panni délutános. Megígérte, hogy ha háromnegyedre nála leszek, rögtön munkába veszi a hajam ... Nem húzhatom már tovább. Ilyen hajjal az utcára se mehetek. Megteszed, ugye? Koszi... Ja, egy pillanatra még!... Könyvet vettem, mit szólsz hozzá? ... Hogy? A címe? Várjál csak... Valami „A Paradicsomtól...” A kollégák felvihognak. Valaki kisegíti: „Az Édentől keletre”... Kupainé pirosan bólint köszönetet, s mondja férjének is a pontos címet. Aztán az árát, amire felhördülés lehet a válasz, mert zavartan magyarázkodik. — De olyan jól néz ki. Meg nagyon dicsérték a kortársak ... Meg . . . legalább megvan az első könyv az új szekrény polcára ... Vége, megy a srul-pirul, míg visszamunkaügyre. No, ami ezután következik!... Pedig nincs igaza a pocskondiázó társaságnak. Miért ne lehetne az olvasás megszereléséhez vezető úton ilyen első lépcső is? Hogy először azért vesz könyvet valaki, mert „olyan jól néz ki", seize lesz a polcnak, kezdetben egymagában is. A lényeg az, hogy megvan az első könyv! Amelynek a megvételéhez talán még főként az adta az ösztönzést, hogy a többiek is sosem vásároltak, s ő eddig még Aztán nemcsak embere, hanem környezete, az iskola, a pedagógus irodalom tanításának színvonala — inkább hatástalansága —, szociális és sok más ok — válogatja, hogy ki miért nem ismerte meg felnőtt korára sem az olvasás gyönyörűségét, emberformáló erejét. Kupainé —, s a hozzá hasonlók tucatja — így tette meg az első lépést az olvasás felé. A könyv most már az övé. Vele egy színfolttal érdekesebb, szebb lett a közvetlen környezet, a lakás. Ez maga is plusz. S minden bizonnyal az is mihamar elkövetkezik, hogy részint — „ha már pénzt adtunk érte”, — részint, mert „megkérdezhetik a munkatársak, miről szól, hogy tetszett?” — a könyv elolvasására is sor kerül. Előbb talán Kupainé, sőt biztos, hogy ő — veszi le a polcról. S aligha állja meg, hogy a férjének ne meséljen róla, már csak a kiadás közvetett indokolása kedvéért is. Ha érdekesen csinál étvágyat, talán férjem uram is nekilát egy szieszta alkalmával. Elolvassa. Mófert ez a Elolvassák, könyvek sorsa, beszélgetnek róla, ajánlják másnak is, aki viszont dicsér egy másik művet. Lehet, hogy a második könyv megvételéig már sokkalsokkal rövidebb idő telik, mint amennyi az első könyvig vezető út megtételéhez kellett. Ha Kiskunhalas összefog... • Egy város fejlődése nemcsak azon mérhető, hány új lakóház épült, mennyi gépkocsit, vagy mosógépet vásárolt a lakosság, hanem azon is, hogy tudjuk-e követni a társadalmi fejlődéssel együtt járó igényeket. Kiskunhalason a párt- és állami szervek messzemenően gondoskodtak arról, hogy a nők munkához jussanak, s ezzel növekedjen az egy családtagra jutó átlagkereset. Ezzel az alkalommal igen sokan éltek is, azonban a kedvező lehetőség újabb gondokat is hozott. Többek között az óvodás korú gyermekek elhelyezését. A negyedik ötéves terv első évében mindössze 450 óvodai hely, valamint a Barnevál saját óvodája állt a város rendelkezésére. Az igény már ekkor is ennek többszöröse volt. Másfél évvel ezelőtt összehívták az üzemek nőfelelőseit — akik egyben az óvodai felvételi bizottság társadalmi aktívái is voltak —, s ők is elmondták az ott dolgozó nők panaszait, gyermekeik óvodai elhelyezését illetően. A kérelmeket egyenként felülvizsgálták és a legjobban rászorulók gyermekeit vették fel az óvodákba. A naponta jelentkező igényeket ez sem oldotta meg. Több asszony kénytelen volt otthagyni állását, mert nem volt kire hagyni a gyereket. A város vezetői látták a tarthatatlan helyzetet, s addig is míg az anyagi helyzet nem tette lehetővé új óvoda építését, ideiglenesen óvodát alakítottak ki a Garbai Sándor utcában a gimnázium leánydiákotthonának nagyterméből. Ennek átadása után is még 200 sürgős igényt tartottak nyilván. Közben egy nagyszerű lehetőség kínálkozott a gond megszüntetésére. A Papíripari Vállalat Trösztje 2,4 millió forintot adott a városi tanácsnak új óvoda létesítéséhez. • Ez indította el útjára a halasiaknak azt az összefogását, amelyet a szeretet, a felelősségérzet, a legdrágább kincsért hozott áldozatvállalás kísért mindvégig. A város vezetői kiszámították, hogy ha az óvodai gondot meg akarják oldani a 2,4 millió forinton kívül szükség van óvodai helyenként 60 ezer forintra, vagy annak megfelelő társadalmi munkára, amely már a fenntartás egy részét is fedezi. Az új óvodához mintegy 4 millió forint kellett. A vállalatok egymás után jelentették be hozzájárulásukat. A Bács megyei Tervező Iroda elkészítette a tervet. 1972. március végén már a Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai ásták az alapokat. Megjelentek az építőipari vállalat dolgozói, a diákok, honvédek és a szovjet katonák is segítettek. A falakat a Ganz- MÁVAG, a Fémmunkás, és Pamutnyomóipari Vállalat munakásai készítették. A Faipari Vállalatnál az ajtókat, ablakokat gyártották, az ÉPSZER melegvakolásnál, az állami gazadaság kőművesei a csempézésnél segítettek. A különböző munkákat pontosan terv szerint beosztották. A Bács megyei Építőipari Vállalat, a kisiparosok, a Halasi Építőipari Vállalat sorban ajánlották fel segítségüket. Tóth István építésvezető összefogta és szakmailag irányította a különböző vállalatok szakembereit. Csősz János, a Kommunális Vállalat igazgatója és Fóris Bálint, a vállalat építési részlegének vezetője fáradhatatlan munkával ott volt ahol a legnagyobb szükség volt rá. A szinte egész várost csatasorba állító összefogás december végére meghozta örömteli eredményét. Megkezdődött a műszaki átadás, kitűnő bizonyítvánnyal. 1973. január 8-án a ragyogó, központi fűtéses szobákban soksok játék várta a boldog óvodásokat, a kis- és nagycsoportosokat. A város másik részén a felsővárosi óvodában is 1 csoport kapott helyet. Egy újabb óvónői lakás átadásával ismét 25, összesen 50—60 gyerek részére létesül óvodai hely. Végül a Barnevál 35 hellyel bővítette a már meglevő óvodáját. • A társadalmi összefogás eddig 120 óvodai helyet nyújtott, ami tavaszra tovább bővül. Kiskunhalas városfejlesztésére nagyszerű terveket dolgozott ki a városi tanács. Ha a lelkesedés, a társadalmi munka a jövőben is úgy nyilvánul meg, mint az óvodáknál, nagy örömére szolgál a lakosságnak. • Sz. F. LAKÁSKARBANTARTÁST építő- és szakipari jelleggel, kedvezményesen RÖVID VÁLLALT HATÁRIDŐVEL Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet, Szabadság tér 7. 121 Szellemi torna A téli időszakban megszaporodnak a szellemi vetélkedők a mezőgazdasági üzemekben. Most az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és az Izsáki Állami Gazdaság fizikai dolgozói mérték össze tudásukat. Az általános politikai tájékozottságukról, szakszervezeti ismereteikről, az irodalomban, a művészetekben és a KRESZ-ben való jártasságukról adtak számot. 3 Új fonoda Szombathelyen • A Szombathelyi Lakástextil Vállalat központi telepén elkészült és üzembe lépett az új nyújtott fonoda. 60 millió forintba került, évente mintegy 1200 tonna fonalat állít majd elő.