Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 22. HÍREK • HÍREK nap>táj: 1973. március 22., csütörtök Névnap: Izolda Napkelte: 5 óra 44 perc. Napnyugta: 17 óra 19 perc. Holdkelte: 22 óra 17 perc. Holdnyugta: 6 óra 40 perc. Időjárás Várható időjárás csütörtök es­tig: változó mennyiségű felhőzet, valószínűleg eső nélkül. Mérsé­kelt, időnként átmenetileg erős északnyugati szél. Várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet plusz 2, mínusz 3 fok, legmaga­sabb nappali hőmérséklet csü­törtökön 9—13 fok között. A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium jelenti: március 20-án a középhőmérséklet 4,7,­­az ötvenéves átlag 6,8), a legmagasabb hőmérsék­let 10,5 Celsius-fok volt. A Nap 7,2 órán át sütött. Március 21-én a reggel 7 órakor mért hőmérséklet 4,5, a dél­ben 1 órakor mért 9,5 a legalacso­nyabb 1,2 Celsius-fok volt. Csapadék nem hullott. A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ MŰSORA Március 22. csütörtök este 7 óra A SZTÁR is meztelen Bérletszünet MOZIMŰSOR Március 22: KECSKEMÉT VÁROSI fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor! 25 év magyar filmsikerei sorozat1 KÖRHINTA KECSKEMÉT ÁRPÁD fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor! A MAGYAR UGARON — A Kecskeméti Katona József Színházban közkívánatra ma is­mét bemutatják Padisák—Darvas nagysikerű zenés játékát, A sztár is meztelen című darabot. A be­mutató elé azonban váratlan aka­dályok magasodtak: megbetege­dett a darabban játszó két szí­nész. Sárosi Gábor, aki jelenleg Frankfurtban vendégszerepei, vállalta, hogy hazajön, eljátssza dr. L>áz-t, Tüncsi szerepét pedig a Békéscsabai Jókai Színház mű­vésze, Felkai Eszter vette át. — Új filmstúdió. A Bács­­film Stúdió 200 négyzetméter alapterületű új stúdióba költö­zik. A megyei tanács régi szék­házában megkezdték az építke­zést. Hangsúdió, laboratórium, audió-vizuális oktatáshoz szük­séges filmek készítésére alkal­mas helyiség, vágószoba és iroda készül részükre. A tervek sze­rint a stúdió munkatársai a har­madik negyedévben költöznek az új helyre. — Talajerőgazdálkodás. Kiskő­rösön tegnap a talajerőgazdálko­dásról hallgattak előadásokat a körzet szakszövetkezeteinek veze­tői, valamint a területi szövetség­nél működő agrokémiai laborató­rium partnergazdaságainak kép­viselői. Az előadók a növényter­mesztés fejlesztésének a korszerű talajerőgazdálkodásban rejlő le­hetőségeivel és az e téren szer­zett tapasztalatokkal, a megoldás­ra váró feladatokkal foglalkoztak.­­ KEDDEN DÉLUTÁN, a Kiskőrösi Állami Gazdaság Soltvadkert galántai tanyáján avarégetés közben kigyul­ladt 300 kéve nád. A kiterjedt tűzhöz a kiskunhalasi, a soltvadkerti és a kiskörösi önkéntes tűzoltók vonultak ki, akik fáradságos munkával lokali­zálták a lángokat. A keletkezett anya­gi kár mintegy 1300 forint. A megyei tű­zoltóparancsnokság felhívja a la­kosság figyelmét — tekintettel a szá­raz tavaszi időjárásra —, hogy az avarégetést szélcsendes időben végez­zék, s a lángokat ne hagyják felügye­let nélkül. Avarégetést csak besötéte­­désig lehet végezni, s azt a helyi ta­nácsnál vagy a tűzoltóságnál be kell jelenteni. — ELŐADÁS: Ma délután 5 órakor Kiskunfélegyházán, Móra Ferenc Művelődési Központ a nyugdíjas klubjában a nemzet­közi helyzetről tart előadást Os­­váth Sándor. — Ma, Baján a KISZ-vezető­­képző iskolában tartja soron kö­­vetkező ülését a Dolgozó Fiata­lok Tanácsa. Megvitatják, milyen módon kapcsolódjon a megye fia­talsága a húsprogram megvalósí­tására irányuló KISZ-alapszerve­­zeti védnökségi tevékenységbe. Foglalkoznak az ifjúsági törvény végrehajtási utasításából adódó megyei feladatokkal és az ÁFÉSZ KISZ-szervezetek munkájával. — AGRÁRTUDOMÁNYI SZA­BADEGYETEM. A TIT kalocsai értelmiségi klubja mezőgazdasági témájú ismeretterjesztő előadást rendez március 23-án, pénteken délután 2 órai kezdettel a Nagy Lajos Könyvtázban. A szántóföldi zöldségnövények és a cukorrépa kemizálásáról dr. Sándor Ferenc MEM-osztályvezető tájékoztatja az érdeklődőket. — Idegenforgalom. Április 1-én újra megnyitják a megye egyik idegenforgalmi nevezetességét, a Bugaci Csárdát. Ezzel egyidejűleg — az előrejelzések szerint — több külföldi turistacsoport érkezik Kecskemétre, illetve Bugacra. — Húsboltot nyitott a csávolyi Egyesülés Tsz a kalocsai piacté­ren. Az új üzlet már a megnyi­tás hónapjában több mint 300 ezer forint­­ értékű füstölt húsárut értékesített. — , A Szegedi Ruhagyárnak 50 ezer munkanövény öss­zeállítását vállalta el a jánoshalmi Bácska Épülő, és Vegyesipari Szövetkezet ruházati részlege. A munka ér­téke meghaladja a 2 millió forin­­­tot. — Tanyavillamosítás. Szánk környékén az elmúlt hónapokban 23 tanyát villamosítottak. A to­vábbiakban a Szőlősor villamosí­tásához fognak. Elöljáróban mint­egy 250 ezer forintot szánnak egy magasfeszültségű távvezeték és egy transzformátorház kiépítésé­re. Ez további 30 családnak teszi lehetővé a villany bevezetését. — Bélyeg: A csehszlovák posta kedden a „Nácizmus ellen küz­dő harcosok a megszállás idejé­ből” címmel hat bélyegből álló sorozatot adott ki. Az idén jú­niusban immár harmadszor ren­dezik majd meg Pozsonyban „Ju­­niorfila Bratislava 73” néven a fiatal bélyeggyűjtők szlovákiai kiállítását. ÚJ SZOBROT kap Dunapataj. A község nagy szülöttének, Új­helyi Imrének, a magyar szarvas­marha-tenyésztés kiváló tudósá­nak emléket állít a község. Nagy Géza szobrászművész készíti el az 1866—1923 között élt szakem­ber portréját. Ismeretes, hogy főiskolai tanárként, szervezőként a gümőkór ellen­i küzdelem kez­deményezőjeként a pataji szár­mazású professzor múlhatatlan érdemeket szerzett. — Mai finn költők műveiből összeállított műsorral készül az áprilisban megrendezésre kerülő finnn-magyar barátsági estre a kalocsai művelődési központ iro­dalmi színpada.­­ Nagy teljesítményű kiszol­gáló darut vásároltak a Kiskun­­majsai Drótfonatgyártó Vállalat­nál az anyagmozgatás megkön­­­nyítésére. A továbbiakban elekt­romos targoncák beszerzését is tervezik. (Folytatás az 1. oldalról.) két évben lezajlott gazdasági fo­lyamatokat, meghatározta az 1973-as népgazdasági terv fő irányvonalait is. A határozatot népünk egyetértéssel fogadta. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt hatá­rozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok pusz­ta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bizottság novemberi ülésére, ha­nem aktív és folyamatos cse­lekvéssel. A viták során előké­születeket tettünk,­­változatokat dolgoztunk ki a várható felada­tok végrehajtására. Gazdaságpolitikánk fő irányvo­nala a társadalmi termelés ha­tékonyságának erőteljes növelése és ennek révén olyan ütemű fej­lődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalá­­nak rendszeres növelését, életkö­­körülményeinek és kulturális el­látottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség kö­vetelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon je­lentős gyarapítását. A kormány egyik legfontosabb feladatának a beruházási mun­­ka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészségtelenül gyors üteme mérséklődött, az 1972. évi beru­házások az előző évihez képest összehasonlítható áron számít­va 2 százalékkal csökkentek. To­vábbra sem megnyugtató a be­fejezetlen beruházások aránya. Számuk ugyan valamelyest csök­kent, de a beruházások kivitele­zése nem eléggé javult, nagyok a többletköltségek, a befejezési határidőknél késések mutatkoz­nak, elsősorban ezen okok kö­vetkeztében a befejezetlen beru­házások száma, aránya még min­dig igen magas. A szocialista országokkal 1970 71-ben kialakult külkeres­kedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkés országokkal lebonyolított forgalmunkban pe­dig a tervezettnél jobban csök­kent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk keletkezett. Ez a kedvező változás szorosan összefügg az 1972. évi terv ke­retén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen belül a külke­reskedelmi egyensúly megszilár­dítására vonatkozó — intézkedé­sekkel. 1971-ben a tervezettnél job­ban nőtt az állami költségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő ár­­emelkedésekből, részben a beru­házási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vállalatok tervezettnél alacsonyabb befizetéséből, vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kel­lett és változtattunk is, s az el­múlt évet a tervezett 3,2 milli­­árddal szemben 2,6—2,7 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jóváha­gyot­t 1973-as költségvetési tör­vényben ugyanennyi hiányt irá­nyoztunk elő, figyelembe kell venni azonban, hogy mind a be­vételek, mind a kiadások mint­­­egy 20 milliárd forinttal maga­sabbak a tavalyinál. A hiány to­vábbi csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is. A költségvetési egyensúly tel­jes megteremtése még további évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvé­nyes úton — tehát nem indoko­latlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jövedelmezősé­get, a költségvetési bevétel nö­velését. Az egyensúlyi helyzet áttekin­j elentős változások történtek a mezőgazdaságban, átalakult termelés szerkezete. Gyökeresen a megváltoztattuk a termelés fel­tételeit. Számottevően javítottuk az anyagi, műszaki ellátottságot, nagyarányú gépesítést hajtot­tunk végre. A műtrágyaellátás jelentős fokozásával erőfeszítése­ket tettünk a talajerő utánpótlá­sára, nagy gondot fordítottunk a vízgazdálkodás kiterjesztésére. Újszerű szervezeti formákat hoz­tunk létre, amelyekben a gazda­ságok egyesíthetik erőforrásai­kat, termelési tapasztalataikat és egyre inkább iparszerű módsze­rekkel oldják meg feladataikat. A következő években továbbra is fontos feladatunk a mezőgaz­daság intenzív fejlesztése, a ha­tékonyság javítása. Eddigi ered­ményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 százalékkal, 1972-ben pedig újabb 5 százalékkal nőtt. A szántóföldi növények összes termelése — különösen gabona­félékből — jelentősen magasabb a tervezettnél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyümölcster­melés elmarad a számítottól. A gabonaprobléma után megol­dottuk a korszerű kukoricater­mése után a gazdaságos termelés fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. No­ha valamelyest sikerült vissza­szorítani a gazdaságtalan terme­lést, még korántsem értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasá­gi ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközei­vel is gyorsítani kell ezt a fo­lyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes érvényesí­tése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az er­kölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fontosságát. Az embereknek a szocializ­musért, hazájukért, üzemükért, szövetkezetükért érzett felelős­ségére az eddiginél is sokkalta bátrabban, építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai­­ mun­ka is termelési kérdés és az em­bereknek mondott okos, közvet­len szó nélkül a nyereségrésze­sedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban foko­zatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb termelő­­ágazatok gyorsabban fejlődjenek, a gazdaságtalan termelés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szer­kezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növeke­dési ütemet lényegesen megha­ladó fejlesztése. Így például az 1971-es és 1972-es tényszámok, valamint az 1973-as terv alap­ján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növekedésén belül a kőo­lajfel­­dolgozás­­ 27 százalékkal, a föld­­gáztermelés 29 százalékkal, timföldgyártás 59 százalékkal, a a műtrágyatermelés 29 százalékkal, a cementtermelés 23 százalékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ága­zatok egymáshoz viszonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmányös­­­szetételt is vizsgáljuk — a kí­vánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmányszerkezet korszerűsítésére irányuló mun­ka gyorsítása érdekében széles körű összefogásra van szükség. Mind az Irányító szerveknél, mind a vállalatoknál az eddi­ginél több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és kö­vetkezetességre számítunk. A népgazdaság termelési­ szer­kezetének átalakításában jelentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ágazat, igen sok üzem tevékenységét követelik meg. E programok kedvező hatá­sa már a negyedik ötéves terv­időszakban jelentkezik, melés egyáltalán nem könnyű gondjait is. A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állattenyész­tés növekedése. A túlteljesítést elsősorban a sertés- és a baromfi­tartás örvendetes fejlődése teszi lehetővé. A számítottnál kedve­zőbb sertéshelyzet a lakosság húsfogyasztásának az előirány­zottnál gyorsabb növelését bizto­sítja. Nagyon fontos feladatunk az elért színvonal tartása, az állatállományban elterjedt száj- és körömfájás okozta károk és gondok felszámolása. A korm­ány biztosította annak feltételeit, hogy a termelés minél hamarabb újra elérje a tervezett­ szintet. A szarvasmarha-tenyésztés ál­talános fellendítését szolgáló in­tézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jövedelmezőség igen jelentős javulásával is — arra számíthatunk, hogy növe­kedni fog a szarvasmarha-állo­mány, számottevően javulnak majd a hozamok és a belső el­látás javítása mellett az export növelésének feltételei is kedve­zőbbé válnak. A következő években megol­dandó feladatok sem kisebbek azoknál, amelyeket a mezőgaz­i szocialista társadalom épí­tésében fontos helyet foglal el a tudományos alkotó munka. A távlati tudományos terv tudo­­­mánypolitikai céljaink megva­lósításának alapját jelenti. rendelkezésre álló anyagi lehe­­­tőségek keretei között minden eszközzel és módon segítjük ha­zánkban a tudományos és a mű­szaki fejlődés kibontakoztatását, a jelentősebb külföldi vívmá­nyok hazai hasznosításának meg­gyorsítását. A vezetésben, a tervezésben egyre inkább alkalmazzuk korszerű módszereket. Ezek azon­­­ban csak akkor érvényesülhet­nek teljesen, ha megfelelő ter­melési feltétel és gyakorlat ala­kul ki. Meg kell becsülnünk azo­kat a vezetőket, akik ebben a szellemben felelősségteljesen dol­goznak. Emellett azonban gon­dot kell fordítanunk arra, hogy az államigazgatás és a gazdasá­gi élet vezető posztjain a termé­szetes cserélődés folyamatában fennakadások ne legyenek. Minden szinten tovább kell fejlesztenünk tervezői munkán­kat. Különösképpen elő kell se­gíteni a tervező szervek közötti a együttműködést, javítanunk kell végrehajtás ellenőrzését, kormányzati munka fontos ré­­­sze az ágazati irányító tevékeny­ség sokoldalú továbbfejlesztése. Sokkal több segítséget kell nyújtani a vállalatok szervezési munkájának javításához. Min­den szinten javítani kell az ága­zati és funkcionális szervezetek együttműködését. Megkezdtük az előkészülete­ket az Állami Tervbizottság lét­rehozására, mely a Minisztert a­Gazdasági építőmunkánk célja és értelme, hogy a lakosság szük­ségleteit egyre jobban elégítsük ki, szabad,­­ boldog életet, jó munka- és életkörülményeket biztosítsunk a szocializmust épí­tő ember számára. Az ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal nőttek. A reálbér 4,3 százalékkal, reáljövedelem pedig 8 százalék­kal nőtt. A fogyasztói árszínvonal tervezett 3,6 százalékos növeke­dése ellenére 1973-ban a lakos­ság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5 százalékkal, az egy kere­sőre jutó reálbér pedig 2—2,5 százalékkal növekszik 1972-höz viszonyítva. Az önhibájukon kívül hátrá­nyos helyzetbe került ágazatok és vállalatok bérfeszültségeinek feloldására kormányunk intéz­kedéseket tett. Két esztendő alatt több­­ mint egymilliárd forintot fordítottunk e célra. Ez jelentő­sen enyhítette azt­ az eltérést, amely elsősorban az ipari nagy­vállalatok hátrányára volt ta­pasztalható. A költségvetési szer­vek dolgozói közül emeltük az egészségügyi, oktatási, igaz­ságügyi dolgozók, egyes kultu­rális intézmények alkalmazottai­­­­nak fizetését. A negyedik ötéves tervben számításba vett szociálpolitikai intézkedések közül sor került a három- és­­ többgyermekes­ csalá­dok családi pótlékának emelésé­re. Ebben az évben az állami költségvetésből gondoskodtunk a kórházak, a szociális otthonok, az oktatási és gyermekintézmé­nyek étkezési normáinak fel­emeléséről. Részben a reálbérek növeke­désének meggyorsítására, rész­ben a bérarányok indokolt vál­toztatása céljából határozta el a párt és a kormány az ipari és építőipari munkások március 1- én életbe lépett központi bér­emelését. Az intézkedés több mint egymillió 300 ezer dolgozóra ter­jed ki, s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2,3 milliárd forint­tal növeli a munkások jövedel­mét. Az intézkedés pénzügyi kere­teinek elosztásánál előnyben ré­szesültek a nőket nagyobb arány­ban foglalkoztató iparágak és vállalatok, a nehéz és kedvezőt­len körülmények között dolgo­zók, valamint azok a területek, amelyeken nagyobb arányban dolgoznak több műszakos, vagy folytonos munkarendben. Ma jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az állami ipar és az építőipar fizikai munká­saira és művezetőire terjedt ki. Ez természetesen vitát és nem­tetszést váltott ki az állami ipar más munkaköreiben foglalkozta­tottak között és a népgazdaság más, szektoraiban alkalmazott dolgozóknál. Úgy gondolom, nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a párt és a kormány vezetői ugyanúgy megbecsülik a ta­nács szerveként dolgozik majd. E bizottság alapvető feladata lesz, hogy jobban összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek tervező mun­káját. Miközben folyamatosan dolgo­zunk távlati népgazdasági ter­vünkön, máris megkezdtük az 1976-tól kezdődő ötéves tervünk kimunkálását. A kormány még a múlt év őszén úgy határozott, hogy az ötödik ötéves terv két szakaszban készüljön el. Az el­sőben a tervkoncepció, a máso­dikban pedig a végleges terv kerül kidolgozásra, a KGST ke­retében történő egyeztetés étlap­ján. A szocialista építés törvényei­nek általánosított tapasztalataira támaszkodva, sajátosságainknak megfelelő gazdaságirányítási rend­szert alkalmazunk és azt a szük­ségleteknek megfelelően fejleszt­jük. A felelős vezető szervek ha­tározottságával és egyben rugal­­masságával párosulva ez járulhat hozzá ahhoz, hogy népgazdasá­gunkban tovább javuljon a terv­­szerűség, munkánk minden terü­leten hatékonyabb legyen. A szocialista országokkal való kapcsolataink továbbfejlesztésé­nek céljait a KGST-országok integrációs programjának soron következő feladatai határozzák meg. Különösen fontosnak tart­juk a KGST-tagállamok ötéves népgazdaságfejlesztési terveinek egyeztetését és a fejlesztés fő területeinek mind jobb össze­hangolását. Nagyobb figyelmet kell fordí­tanunk a szakosítás, a kooperá­ció fejlesztésére, a lehetőségek jobb kihasználására. szaki, az adminisztratív munka­körben, valamint a gazdagság más területein tevékenykedők munkáját, mint azokét, akik je­lenleg béremelésben részesültek. Most azonban ezt kellett ten­nünk, mert itt maradtak el a bérek másokhoz viszonyítva, és ez már alapvető politikai kér­désként jelentkezett. A bérezési rendszer rugalma­sabbá tétele érdekében az idén is több intézkedést léptettünk életbe. A szénbányászatban és a villamosenergia-iparban a sa­játosságokat jobban figyelembe véve, megszüntettük, hogy a bé­rek közvetlenül a nyereség ala­kulásától függjenek. Néhány vál­lalatnál és szövetkezetnél bére­zési rendszerünk fejlesztésének kísérleteként bértömeg-gazdálko­dást­­ vezettünk be. Elősegítjük, hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munkaszervezés se­gítségével létszámtartalékaikat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak elő­nyeit. Az illetékes állami szervek a Szakszervezetek Országos Taná­csával együttműködve a bértari­fa-rendszer kiegészítéseként ki­dolgozzák a szakmai bérek or­szágos táblázatát. Ennek az lesz a feladata, hogy az eddigieknél a jobban irányítsa és befolyásolja vállalatok bérezési gyakor­latait, elősegítse, hogy az azonos munkát végző munká­sok azonos skálájú alapbért kap­janak a népgazdaság valamennyi ágazatában és szektorában. A negyedik ötéves terv idősza­kában folytatjuk a munkaidő ál­talános csökkentését. 1972. második felében a terve­ző és szervező intézetekben, be­ruházó vállalatoknál és ipari ku­tatóintézeteknél vezettük be a csökkentett munkaidőt, 1973. jú­nius elsejével sor kerül az ál­lamigazgatásban dolgozók mun­kaidő csökkentésére is. A kor­mány még ez évben kidolgozza és jóváhagyja a további terüle­teken történő munkaidő-csök­kentés alapelveit, feltételeit és ütemezését. A nyugdíjasok helyzetét javí­totta és egyben munkaerő-gond­jaink enyhítését szolgálta a mun­kában maradásra ösztönző nyug­díjrendszer 1972. januárjától tör­tént bevezetése, valamint nyugdíj melletti munkavállalás­a időtartamának bővítése. A ko­rábbi nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugdíjak színvo­nala jelentősen elmarad a jelen­leg megállapított nyugdíjak ös­­­szegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpontban nyuga­lomba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az öt­éves tervidőszak hátralevő részé­ben a régi nyugdíjak emelésével együtt felemeljük a saját jogú és özvegyi nyugdíj együttes össze­gét, valamint a házastársi pót­lék felső határát. BESZÁMOLÓ A KORMÁNY MUNKÁJÁRÓL Megváltozott a mezőgazdasági termelés feltétele daságban már eddig végrehajtot­tunk. A korszerű szocialista nagyüzemi termelés kialakításá­ban és az egyre fejlettebb mód­szerek alkalmazásában szerzett termelési tapasztalatok bizonyos­sá teszik, hogy a növénytermesz­tésben megoldjuk a cukorrépa-, a dohány-, a­ zöldségtermelés problémáit, továbbá a modern nagyüzemi szarvasmarha-te­nyésztés, a hús- és tejtermelés hosszabb időszakot igénybe vevő feladatait. A kormány mindenre kidol­gozta munkaprogramját. Tovább fejlesztjük a tervszerűséget A munka- és életkörülmények javítása állandó célunk és feladatunk • Panoráma-autóbuszok exportra. Az Ikarus Karosszéria és Jármű­gyár székesfehérvári üzemében az idén 2000 IK–255-ös típusú panoráma-ablakos autóbusz készül.­ A modern vonuló járművek iránt, külföldről is érdeklődnek. A Szovjetunió, Irak és az NDK vásárol belőlük. (MTI-fotó: Jászai Csaba felvétele — KS.)

Next