Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Elmélkedés a vízfakasztásról Mennyi idő szükséges egy új kút fúrásához? Bevallom, nem vagyok járatos e szakterületen, s így elfogadható választ aligha tudnék adni erre a kérdésre. Gyanítom viszont, hogy négy, vagy öt év semmiképpen sem szükséges egy kút elkészítéséhez. Vagy talán mégis? A dunavecsei nagyközségi tanácsnál számlák, levelek, szerződések sokasága bizonyítja, hogy lehetséges. A tanács 1968-ban a Kiskunhalasi Vízmű Vállalatnál megrendelte a település II. számú kútjának megépítését. Egy év után — a fúrás befejezésekor kifizették az árát, mintegy félmillió forintot. A kivitelező 1971-ben elvégezte a kútfej kiképzését, de a műszaki átadás elmaradt, azon egyszerű ok miatt, mert a kút üzemképtelen volt. A következő év elején mégis történt valami: a helyi tanács, üzemben tartás céljából átadta a „kútat” a vízmű vállalatnak — vagyis a kivitelezőnek. Van tehát kút, van üzemeltetője is — csak éppen a víz hiányzik. Ez utóbbi eset óta, jó néhány levélváltás zajlott le a megrendelő és a kivitelező között. A sovány eredmény mindössze ennyi: talán egy hónap múlva megállapítják, hogy érdemes-e javítgatni a szóban forgó kutat — vagy pedig újat kell fúrni helyette. A Duna menti település lakói tehát még jóideig szűkében lesznek a víznek. A jelenleg is használt egyetlen kút, percenkénti háromszázötven literes teljesítményével a csúcsidőben jelentkező vízigénynek, csak 40—50%-át képes kielégíteni. Azért reménykedhetnek, ha netán új kutat kell fúrnia a vízmű vállalatnak, ezúttal talán már jóval rövidebb határidőre teljesítik vállalásukat. Igaz a közismert szólás-mondás: a jó munkához idő kell. De ennyi...? Szabó Attila Minden lakótelep korszerű rendelőt kap Kecskemét Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága az elmúlt napokban foglalkozott az egészségügyi ellátás helyzetével és a fejlesztés soron levő feladataival. A témát tartalmazó jelentést a tanács vb. egészségügyi osztálya készítette el. Dr. Kuthy István osztályvezetőtől kértünk tájékoztatást a megyeszékhely egészségügye, legfőképpn pedig körzeti orvosi ellátás alakulásáaról, helyzetéről és távlatairól. — Tíz esztendőre visszatekintve jól érzékelhetjük egészségügyünk változásait — kezdte a tájékoztatást az osztályvezető. — 1963-ban például Kecskeméten csupán 17 körzeti orvos működött, s egy körzetre átlagban 3820 lakos jutott. Ezzel az aránnyal az ellátottság szempontjából a vidék városai között az utolsó előtti helyen álltunk. — 1965-ben kezdődött a tanács nagyszabású programja, a körzeti orvosi rendelők felépítése érdekében. Ennek első lépése volt a Czollner téri rendelő létrehozása, amelyet — a lakótelepek rohamos fejlődése, miatt illetve az egészségügyi ellátás további javítása céljából r r a hunyadivárosi ideiglenes rendelő kialakítása követett. Mondjuk el mindjárt, hogy a fejlesztési alap jóvoltából azóta már tető alá került a városrész régvárt, végleges rendelője, s mellé — a városi tanács és a gyógyszertári központ közös beruházásaként — gyógyszertár is épül. — Három évvel ezelőtt nyílt meg a Madách téri rendelő. Ebben négy felnőtt és két gyermek körzet betegeit látják el. Az ugyancsak a tanácsi fejlesztési alapból életre hívott egészségügyi intézményt hasznosan és célszerűen egészíti ki a közeli Jókai utcai gyógyszertár. Az elmúlt év tavaszán a Műkertvárosban, 1973. május 1- én pedig a Széchenyivárosban létesítettünk körzeti orvosi rendelőt, ez utóbbit ugyan ideiglenes jelleggel. A széchenyivárosi lakásprogram járulékos beruházásaként a jelenlegi tervszakasz végére készül el a végleges rendelő, amelyben négy felnőtt és két gyermekkörzeten kívül — gyógyszertárral kiegészítve — körzeti fogászat is működik majd. — Napjainkban milyen a város körzeti orvosi ellátottsága? — Most 22 felnőtt és 10 gyermekkörzet látja el az egészségügyi tennivalókat. Az előbbiek számát már a negyedik ötéves tervidőszakban 28-ra növeljük, s a gyermekkörzetek számát is kettővel gyarapítjuk. — Mennyiben viszi előre gyógykezelés munkáját az úgyanevezett sáv-belgyógyászati rendszer? — Fővárosi minta nyomán valósítottuk ezt meg. Lényege, hogy a táppénzes felülvizsgálatot, most egy-egy körzetben esetről-esetre mindig ugyanaz a belgyógyász szakorvos végzi. Jól képzett, hivatásuk magaslatán álló munkaerők, akik egyrészt konzílium-szerűen látják el a táppénzes betegeket, másrészt a rendszeres kapcsolat révén — a körzeti orvossal egyetértésben — megnyugtatóbban dönthetnek a páciens állapotáról. — Szóljunk röviden a gyermekkörzeti orvosi rendszer bevezetésének előnyeiről is. — Feltétlenül célravezető, az ifjú nemzedék egészségét a szervezés jó módszereivel is fokozottan óvó megoldás ez. A gyermekek mindegyike születésétől 14 éves koráig ugyanazon szakorvosnak a felügyelete, gyógykezelése alatt áll. Ők látják el a bölcsőde-, óvoda- és iskolaorvosi feladatokat is. — Végezetül, bár nem kapcsolódik szorosan a témához, megkérjük az osztály vezetőjét: nyilatkozzék a Szabadság téri gyógyszertárral kapcsolatos tudnivalókról. A lakosság jó részét közelről érintő probléma ez, s így a közérdekkel találkozik, ha felvetjük a kérdést: milyen intézkedések várhatók? — Tisztában vagyunk azzal, hogy a lakosság gyógyszerellátásában nem kis gondot okoz majd a kecskeméti 12/4-es — ismertebb nevén a Szabadság téri, központi — gyógyszertár június 11-ével kezdődő átmeneti bezárása. A létesítmény hosszú éveken át mostoha körülmények között működött. Most végre lehetőség nyílik a bővítésére, korszerűsítésére. Addig, amíg az átalakítás munkái folynak, a lakosság nélkülözni lesz kénytelen legforgalmasabb kecskeméti patika szolgáltatásait, amely azonban a szerződés értelmében november 1-én az eddiginél alkalmasabb formában és jóval előnyösebb körülmények között fogadja majd a gyógyszerigénylőket. J. T. Mélyfúrású kutak, termálkutak fúrását és javítását, aknák építését vállalja a Vízkutató és Fúró Vállalat Ceglédi Üzemvezetősége, CEGLÉD, III. Rákóczi út 72. Telefon: 83-14. Telex: 22-4804. Jó fórum A szövetkezet tagjai szorgalmasan dolgoznak, csak éppen a közgyűléseken kevés a felszólaló — panaszkodott a napokban egy termelőszövetkezet elnöke. — A véleményüket nyilvánítók többsége is jelentéktelen ügyekkel foglalkozik — folytatta — és a közgazdasági tudományokban járatlan tagság nem ismeri fel az összefüggéseket. Így azok is hallgatnak, vagy tévednek, akik felelősséget éreznek a dolgokért, tudnának okosat mondani. Bevallom ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor megtudtam, hogy gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseiről szervez fórumot a televízió. Lefordíthatók-e mindenki számára érthető nyelvre a szakmai kifejezések, képletek. A szövevényes, bonyolult ügyek lényege néhány perc alatt megmutatható-e? Miként válaszoljon „kapásból” felelős politikus összetett, a világpoltika széljárásainak kitett, a nemzetközi gazdasági élet alakulásától is függő tervekkel kapcsolatos kérdésekre. A rendelkezésre álló idő szorítása nem okoz-e torzító leegyszerűsítéseket? A péntek esti fórum osztatlan sikere maradéktalanul eloszlatta az előzetes aggályokat. A közvetve-közvelenül megnyilvánuló, a beküldött kérdések nagy számában is tükröződő érdeklődés azt bizonyítja, hogy a lakosság bizalommal fordult tájékoztatásért pártunk egyik vezetőjéhez. Az emberek gondolkodnak, keresik a jelenségek, döntések okait, a gazdasági folyamatok jellegét és meghatározóit. zül A beküldött ezer kérdésrenegyvenre válaszolt Nyers Rezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A Fórum jó visszhangja a lényegében helyes, kipróbált gazdaságpolitikán kívül Nyers Rezső felkészültségének, a jót és a rosszat egyaránt tartalmazó válaszainak tulajdonítható. Ezúttal is sokoldalúan képzett államférfinek bizonyult megyénk országgyűlési képviselője. Két rokonszenves tulajdonságát szeretném kiemelni. Néhány esetben nemet mondott indokoltnak látszó javaslatokra, mert tudta, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzete a kérések teljesítését nem teszi lehetővé. Éppen ezáltal növekedett igenlő, egyetértő válaszainak a súlya. Természetesen néhány részletkérdést ő sem ismert eléggé. Semmitmondó feltételek helyett kertelés nélkül megmondta, hogy a felhozott ügyekben kik a legjobb szakértők. A tv-kritikusnak engedtessék meg, hogy végezetül ne a politikusról, hanem egy tv-műsor főszereplőjéről szóljon. Figyeltem: egyetlen idegen kifejezést sem használt feleslegesen. — ellentétben a „precizírozó” riporterrel, — remekül gazdálkodott a kiszabott idővel, szemléletesen, tömören fogalmazott. Valóban ezúttal is teljesítette — ahogyan tréfásan meg is jegyezte — vállalt feladatát. Heltai Nándor Tanyavillamosítás Szánk környékén jól halad a tanyavillamosítás: eddig összesen 150 házba jutott el a villanyfény. A továbbiakban az egymáshoz közeli épületek lakói összefognak, 8—10 ezer forinttal hozzájárulnak a légvezetékek kiépítéséhez. 1973. június 10. • PETŐFI NÉPE • 3 HEGYEN-VÖLGYÖN PARASZTLAKODALOM Tizenhat pár Ljubljanában t Körös-körül a Szlovén Alpok hegykoszorúi. Május utolsó hetének elején harsány fényekben tündöklő koranyár köszönt Ljubljanára. A város építkezik, mintha csak önmagán akarna túlnőni; toronynál is magasabb daruk vascsőrei forognak méltóságteljesen a hegyek felől előbotorkáló felhők alatt, de a tekintet hamar eltelik az irdatlan fém- és üvegnégyszögek szemhunyorogtató káprázatával, a Maximarket — a Balkán országainak legnagyobb áruházaként emlegetik — futurista elrendezésű betonidomaival, tüntetően látványos áruzuhatagával. Átszűrtebb, merengésre késztetőbb a vár környékének hangulata, ahol az ódon palotasorok tükröződnek a Ljubljanica vizében, s átballagva a velencésen míves, kis hidakon, a szűkülő utcák kanyarulataiban lépésenként változik a városkép látványa. De a magasban kifeszített transzparensek itt sem hagynak kétséget afelől, hogy a szlovén főváros ünnepre készülődik. Kmecka ohcet — ezt a két szót, ha akarjuk, ha nem, egyhamar megjegyezzük. Azt jelenti: parasztlakodalom. A néphagyományok ápolásának egészen különleges módját ébresztgetik itt már kilencedik éve. Május utolsó hetében a világ legkülönbözőbb országaiból érkeznek a népviseletbe öltözött fiatal párok, hogy itt kössenek házasságot. Mi sem természetesebb, hogy ez együtt jár az országra, de legalábbis a Szlovén Szocialista Köztársaságra szóló lagzi megrendezésével, a lagzi pedig a népszokások felelevenítésével. Tánccal, dallal, mulatsággal, mókával. Hagyomány, népiség, nemzetköziség, együvé tartozás — csupa fennkölt és elvont fogalmak válnak egyszeriben valóságossá, érzékszervekkel felfoghatóvá. Magyar pár most érkezett először a ljubljanai parasztlakodalomra. A rendezőség az IBUSZ-t kérte fel az alkalmas, az egyébként is menyegzőre készülő fiatal pár felkutatására. A „nyomozásban” a kecskeméti IBUSZ igazán jeleskedett: pár nap elég volt ahhoz, hogy rátaláljanak a szakmár-részteleki Török Magdolnára és Vörös Ferencre. Az anyagkönyvelő menyasszony és az agronómus vőlegény egyhamar megbarátkozott a gondolattal. Bőröndbe csomagolták a tündökletes kalocsai hímzésű ruhákat, s levonatoztak Ljubjanába. S egy két nap alatt ideérkezett mind a tizenhat pár, amely meghívást kapott a népi menyegzőre — Ausztriából, Szlovákiából, Nyugat-Németországból, az Egyesült Államokból, Olaszországból és Ausztráliából. Az ötödik kontinensről két pár is érkezett; közülük az egyik — mind a menyasszony, mind a vőlegény — szlovén kivándorlók leszármazottai. Természetesen a fogadó ország, Jugoszlávia mind a hat szocialista köztársasága képviselteti magát, egy vagy két párral is. Zászlósor lengedez a városháza homlokzatán, közöttük ott a piros-fehér—zöld trikolór. Megérkeznek az első turistacsoportok — az Egyesült Államokból három autóbuszra való rokonság „fut be”. Harsány beszédükből hangos az Unió Szálló hallja. Az amerikai vőlegény még vacsora közben is aráját fotografálja. Sor kerül a párok első nyilvános bemutatkozására — a tizenvalahány emeletes Hotel Lev tetőteraszán. A díszes, cifra népviseletes párokkal hangtalanul siklik felfelé a gyorslift. A hipermodern környezet és a hagyományos öltözék ellentéte az első odapillantásra drasztikusan feloldhatatlannak látszik, ám a kontraszt egyhamar afféle népi varázslattá szelídül. A nyitány az egyik parkban folytatódik, a partizánemlékmű megkoszorúzásával, ezután a polgármester fogadja a párokat; a reprezentálás pazar és előkelő, s még az üdvözlés sem hosszabb három-négy mondatnál. Amíg a Hotel Union melletti mozihoz vonulunk, észrevétlenül beesteledik, ám az eget egyszeriben a tűzijáték színes virágpamacsai borítják be, s fent a várfalakat is reflektorok világítják meg. A moziterem színpadán felsorakozik az énekkar, hogy mindegyik párt külön énekszámmal üdvözölje. És mindegyiket az eredeti nyelven.A szlovén dalárda tagjainak ajkán így csendül fel Kodály egyik népdalfeldolgozása. (Hatvani (Folytatjuk) Dániel és Pásztor Zoltán riportja.) • Tetők és tornyok. A magyar és az ausztrál—szlovén pár a Hotel Lev tetőteraszán. ( A polgármester fogadja a párokat. (10.) Egyszer elmúlik minden tél. Ez a tél is elmúlt, sokszor elmúlt, de visszajött. Csak a mucusokat kell figyelni, hogy megtudjuk, miként is áll a helyzet. Amíg felhajtott gallérral, behúzott nyakkal járnak, fejüket sállal kötik át, oldalt se néznek, csak műszak után megcélozzák a villamos megállót, addig nincs tavasz. Hiába süt a hap, az semmi. A mucusok tudják, hogy visszajön a tél és még siettükben is összeszorítják térdüket. Van ilyen. Most már nincs sál a fejükön, a gallért csak divatból hajtják fel, hátul a csücskét, pillognak jobbra-balra, hogy jobban hallják, ha valaki kocog utánuk, akkor aztán jól meghúzzák a lépést. Mert ha meghúzzák a lépést, jobban mutat a láb, és ilyenkor már nem húznak fel olyan harisnyanadrágot, amelyen szalad a szem. És úgy indulnak neki az éjszakának, mintha soha nem akarnának felszállni a villamosra. Mégis felszállnak, mert fel kell szállni. Kitekintenek a villamos ablakán a lámpafénytől sárgán viruló éjszakai tócsákra. Ilyenkor igazítják meg hajukat, de hátul igazítják. És ha jó helyen állnak a villamoson, akkor két utcai lámpa között, ahol egy villanásnyira tükör az ablak, belenéznek, hogy flörtöljenek az éjszakával. A mucusok tudják, hogy mikor van igazán tavasz, nekik valami jelez, ha beáll az idő. Nyáron a békák, tavasszal a mucusok. Vállalati buliban. Nyereség után minden évben bulit rendeznek a kultúrteremben. Este fújni kezdik, kis szünetekkel hajnalig fújják és a nagy fújástól a gőz, meg a füst, meg a virsli párája kicsapódik az ablakréseken. Az éjjeliőrnek szünnap az ilyen buli. A tolvajok nem szeretik, ha zombitával várják őket. Megkerülöm a kultúrtermet, belesek az ablakon. Figyelem a lányok csípőjét elől hátul. Ha hosszabban nézhetném, még sok mindent tudnék erről mondani. De nemigen lehet ácsorogni az ablak előtt, mert a haver máris odaszól: — Gyere be Gáspár, fizetek egy féldecit. — Nem lehet. Szolgálatban csak a csapos iszik. — Féldeci az egészségedre, az is valami? — Nem köhögök én — mondom. Megindulok, aztán mégis megállok a két homályos lámpa közt, távolabb a kultúrától. A haverok szeme ide már nem követ, nem látnak a homálytól, ami a gyárudvaron kerülgeti az éjszakát. Az ablakréseken, meg a szellőztető ventillátorok lyukain át kihallatszik, ahogy fújják, meg a csoszogás, ahogy lábuk nyüszít a parkettán, meg a nagydob, ahogy belevág a trombitába, mintha a zenekar közé ütne. Aztán fújják, meg dobolnak és amikor újra fújják, újra csak hallatszik, ahogy a talpukkal surrannak és mint a porszívók, úgy szippantják a virsligőzt, meg az illatokat, amivel a lányok bekenik magukat, a két mellük között. A büfében fröccsen a debreceni és a szódavíz. Van, aki konyakkal önti le magát, aztán kisfröccsel búcsúzik. Minden évben ugyanaz a buli. Nyereség után. A mucusok ilyenkor már kitakart fejjel járnak, a fodrászok is jobban keresnek. Élni kell. A Nelli is el akart jönni a bulira, de minek. Az éjjeliőr nem szállhat be a táncba. Ki látott már éjjeliőrt táncolni? Előző este beszéltünk erről, hogy itt járt. Hozott nekem fasirtot mustárral, túrósrétest, meg két deci bort, rizlinget. Ilyenkor leoltjuk nagy lámpát, minek az a nagy kia világítás, van gyertya a fiókban, elég, ha a sarokban az ég. Ettől ugyan a portásfülke nem lesz eszpresszó, de Nelli nem is szereti a presszót, csak a táskarádiót. Halkra csavarja, épphogy zümmögnek a táncdalok. A priccsen ülünk, szorosan, fogjuk egymás kezét.. Bevágom a fasirtot a mustárral, borozgatunk. Vak szöveg, hogy az éjjeliőr szolgálatban nem iszik. Nem is lehetne kibírni, anélkül. Szemközt a raktárépület, a kormos falakról már leolvadt a hó. Most már csak úgy emlékszem az egészre, hogy a tűz időnként masnikat kötött a lángokból és a masnikból tornyokat épített. Szaladtak egymás elől körben az épületen, aztán az épület tetején összefutottak a lángok, hirtelen megcsókolták egymást és nevetve szétszaladtak. Később, mikor a tűz megkomolyodott és önállósította magát, körülnyalta a szemben levő épület ablakait, de végül is megmaradt a raktárnál Az tetszett neki a legjobban. (Folytatjuk)