Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

m VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVIII. évf., 134. szám Ara: 90 fillér 1973. június 10., vasárnap PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Véget ért az ünnepi könyvhét Pénteken országszerte véget ért könyvkultúránk nagy sereg­szemléje, az ünnepi könyvhét, amelynek ezúttal a könyvnyom­tatás 500. évfordulója külön je­lentőséget adott. Az ünnepi könyvhét fővárosi gyorsmérlege becslések szerint 22 millió forint, a szokásos vá­sárlás kétszerese. A tavalyi könyvhéthez viszo­nyítva több mint másfélszeres forgalmat bonyolítottak le Művelt Nép Könyvterjesztő Vál­a­lalat vidéki könyvesboltjaiban, könyvutcáiban.. A Művelt Nép sajtóosztályának gyorsjelentése szerint a könyvhét első hat nap­ján a tavalyi 6 millió forintos vásárlással szemben 10,5 millió forintért adtak el könyvet a me­gyeszékhelyeken, iparvárosokban. Nagy sikere volt mindenütt a könyvhét „féláras” kiadványai­nak, a „Szép versek”-nek, a „Körkép”-nek, a Rivaldá”-nak és a „Tengeri szél” című szovjet novella-antológiának. A Művelt Nép tizenkét me­gyeszékhelyen rendezett be rep­rezentatív könyvutcát, könyvte­ret. A munkahelyeken, üzemek­ben több mint 500 kiállítást rendeztek a Művelt Nép bizo­mányosai. Ezek sikerének tud­ható be néhány fontos iparváros jelentős könyvforgalmi eredmé­nye. Kazincbarcikán a múlt évi­nek mintegy Sajószentpéteren háromszorosára, és Várpalotán ötszörösére emelkedett a könyv­kereslet az elmúlt évi könyvhét­hez viszonyítva. Ipar Császártöltésen A vidéki iparfejlesztés lehető­ségeit jelzi, hogy Császártöltésen egy olyan pontos és aprólékos munkát követelő termék gyártá­sa is meghonosodott, mint a kon­­takt-feszmérőé. A helyi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet évente 10 ezer ilyen műszert állít össze, amelyek ellenőrzik és automa­tikus bekapcsolással vissza is állítják a szükséges feszültséget. A kontakt feszmérőket sűrített le­vegővel dolgozó kazánoknál, vagy olyan berendezéseknél használják fel ahol szükség van a nyomás önműködő szabályozására. Képünkön Schilli Mária a sze­relés végső mozzanatait végzi. Exportra indul a kecskeméti zöldborsó Elég sokat szenvedtek a má­jusi aszálytól a korai zöldségfé­lék. Csaknem egy hetet késett Kecskemét, Kiskunfélegyháza környékén a zöldborsó érése. Ta­valy május 27-én már szállítot­ták a frissen csépelt szemet a konzervgyárba. Az idén június másodikén,zajlott le az első pró­­bacséplés a Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezetben, és harmadikán kezdhette meg a zöldáru tartósítását a konzerv­ipar. A középkései és kései borsó fejlődését viszont elősegítette a júniusi eső. Előfordulhat, hogy egyes fajták egyszerre érnek meg. Betakarításuk mégsem okoz majd olyan nagy gondot, mint néhány esztendővel eze­lőtt. 1971. óta ugyanis tekinté­lyes anyagi áldozattal nagyüze­mivé fejlesztették, gépesítették a borsó termesztését, betakarítá­sát a szövetkezetek, s ehhez a nagyszabású munkához megfe­lelő segíséget nyújtott a feldol­gozóipar. A Kecskeméti Konzervgyár már a zöldségtermesztés fejlesz­tését előmozdító kormányhatá­rozat megjelenése előtt beszer­zett néhány borsóarató és cséplő berendezést, s azokat kihelyezte a termesztésre szerződött mező­­gazdasági szövetkezetekbe. Idő­közben a gazdaságok maguk is vásároltak ilyen gépeket. Bács- Kiskun megye legnagyobb zöld­borsótermesztő szövetkezete, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz épp a közelmúltban jutott hozzá két, SZK—4-es kombájn­ra szerelhető borsóadapterhez, amelynek prototípusát közösen alakították ki a termesztők, a konzervipar és a törökszentmik­lósi mezőgazdasági gépgyár szak­emberei. Az idei szezonban már 34 cséplőgép működik Kecske­méten, Kiskunfélegyházán, Lász­­lófalván, Bátyán, Tasson és a Szolnok megyei Cibakházán a konzervgyárral többéves borsó­termesztési, értékesítési szerző­dést kötött bázisgazdaságokban. Hét szövetkezetben a borsó rend­re aratásának nagyüzemi mód­szerét is bevezették a termesz­tők és a feldolgozóipar együtt­működése folytán. Három gaz­daságban, ahol a legnagyobb a zöldborsótermő terület, munká­ba állították az önrakodógépe­ket, és 250 vagon zöldborsót kü­lön erre a célra átalakított tar­tályokban ömlesztve szállítanak a gyárba. A kedvelt zöldségféle ter­mesztését tovább gépesítik a ne­gyedik ötéves terv végéig. Esze­rint. 1975-ben már úgy jut el a borsószem a Kecskeméti Kon­zervgyárba, hogy a termés be­takarítását, cséplését, szállítását teljesen a gépekre és a nagy tel­jesítményű berendezéseket mű­ködtető néhány szövetkezeti gazdára bízzák a mezőgazdasági üzemek vezetői. K. A. A közelgő X. Világifjúsági Ta­lálkozó anyagi alapjának gyara­pításáért vette fel a munkát fél­ezer dolgozó a BRG kecskeméti üzemében a tegnapi szabad szombaton. A fiatalok és időseb­bek együttesen 300 darab, MK 25-ös típusú, hordozható kazettás magnetofont szereltek össze a külön műszakon. A berlini munkabér felajánlásával a seregszemle részvételi költségeinek fedezéséhez járultak hozzá a gyáriak. A szerelőcsar­nokban — mint képünk mutatja — ott voltak a városból induló küldöttek is. Forczek Erika gim­nazista és Garaczi Károly, a Szerszámgépipari Művek szak­munkása. (Tóth Sándor felvétele.) VIT-műszak a magnógyárban 9 Ezer vagon zöldborsót tartósít az idén a Kecskeméti Konzerv­gyár.­­Ennek 80 százalékát a Szovjetunióba és az NDK-ba expor­tálja. Horváth József autokláv kosarakban sterilizálja az üvegek­be zárt borsót. (Pásztor Zoltán felvétele.) Hegyen-völgyön parasztlakodalom 3. oldal Jó fórum 3. oldal A bugaci kisvasútról 4. oldal A félegyházi tal­icskagy­ár­ban 4. oldal Irodalom, művészet 5. oldal Sport 7. oldal EGYSÉGBEN • Aki igazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az mind, szá­zadokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit török vészen, labanc dúláson, úri dőzsölésen és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth ,félkarú óriás”-nak nevezte az ipar nélküli magyarságot. Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mezőgazdaságunk betegségeinek a gyógyszerét, az ifjú Vasvári Pál a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűül szolgálnak az ese­mények hulláma között...” 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar munkásosztály vi­lágnézete, egyesített pártjának hangja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvé­se. Ebben a forradalomban már a munkásosztály messzemenő cél­jai fejeződtek ki. Az 1919 es forradalom magában foglalta, mert tör­ténelmileg elkerülhetetlenül magában kellett foglalnia, az egész nép századok alatt felgyűlt, megoldatlan gondját-baját.­­ A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom sötét éj­szakája borult az országra. De a munkásosztály soha nem tagadta meg 1919. emlékét, eszméit, soha nem mondott le a politikai harc­ról, egy ígéretesebb holnapról. A negyvenes évek elején, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is. a két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői egyre több jelét adták együttműkö­dési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlékének meg­koszorúzása 1941. november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság munkássága és a Petőfi-szobor­­nál 1942. március 15-én rendezett nagygyűlés, majd az utána ki­bontakozott béketüntetés. „Soha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemok­rata vezetés alatt álló szakszervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt, a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt va­lami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebbre hallatszott a föld­alatti agitáció és illegális röpiratok hatókörén, akkor azt a két munkás­párt egyre szorosabb együttműködésének is köszönhetjük... 9 Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így érthetjük meg a harcot, amelynek eredményeként 1948. június 12-én a két nagy munkáspártra — kommunistákra és bal­oldali szociáldemokratákra —• az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesítse a magyar munkásosztályt, annak a törté­nelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szer­vezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk: a negyedszázada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsolódott, merítve a Tanácsköz­társaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fasizm­us­ elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő poli­tikai ütközetek tanulságaiból. Mire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, mikor az egye­sülés alapelve, a marxizmus a leninizmus szellemében cselekedett, amikor eszmeileg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkás­­mozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkás­­osztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frakciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek elején ilyen helyzetbe kerültünk.­­ Pártunk, az MSZMP komolyan vette a történelmi tapasztalatot: helyreállította az elvi politikát, a pártegységet, eredményesen mun­kálkodik nagy céljaink valóra váltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus—leninizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZMP meg­tisztította politikáját­ mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége. Még nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámulunk, ha vissza­pillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott ma­gyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egye­temekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban, ahol egykor min­denfajta népbetegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban.­­ Az eredményekben oroszlán része van a magyar munkásosztály­nak, amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi határozatából is, amely ismételten megerősítette: az or­szágot formáló harc legelső soraiban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A mun­kásosztály tettekkel felelt osztályhű pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, nagyobb darab ke­nyeret, új lakást, hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót je­lent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kapcsolatát. A kommunista szombatok, az­­ egyre terebélyesedő szocialista­ brigádmozgalom, az üzemek, műhe­lyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban levő megannyi szocialista vívmánya, nem­csak a termelést, hanem a kulturálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja.­­ Ki tudja hányan álmodoztak a magyar munkásosztály soraiban mindarról, ami ma már a szocializmus elévülhetetlen vívmánya? So­kan közülük nem érhették meg ezt a napot, a két munkáspárt egye­sülésének negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már kö­zöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztá­lyunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei, örökösei, folytatói vagyunk. Pár­tunk szervezetei és tagjai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emlékeznek meg 1948. június 12-ről, hogy a követ­kező negyedszázad megbonthatatlan egységben,­ tovább viszi mun­kásosztályunkat végső célja, a szocializmus teljes felépítése, a kom­munizmus után. K. F. 900 hektáron ültették el a dohányt A Dunántúli és Duna—Tisza-közi Dohányfer­mentáló Vállalat kiskunfélegyházi üzemének kör­zetében termesztik az idén a legtöbb dohányt. Ugyanis 921 hektár füstölnivaló értékesítésére szerződtek a vállalattal a mezőgazdasági szövet­kezetek. Egy ideig a szárazság miatt lassan haladt a dohány ültetése a gyakori széljárástól felkavart homokon. A június elejei csapadék végre alaposan meg­áztatta a hetek óta szomjazó földet, erre megye­­szerte meggyorsult a munka. A legjobban előre­haladtak a dohány ültetésével Tiszaalpáron, Ti­­szakécskén és a Csongrád megyei Sövényházán. A kiskunfélegyházi Kiskunság Tsz pedig be­fejezte az ültetést. Ha újabb csapadék nem ház­as­ráltatja a négy gép munkáját, egy-két napon be­lül a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelő­­szövekezet gazdái szintén földbe teszik a sátrakban előnevelt, hevesi dohánypalántákat.fólia­Dicséretes igyekezettel dolgoznak a púi monos­tori Keleti Fény Tsz dohánytermesztői. A leg­utóbbi felhőszakadás vetette kissé vissza a mun­kájukat. A szervezett munka, a gépek célszerű át­csoportosítása folytán, június 8-án már az 50 hek­tárból csak 20 hekárnyi dohány elültetése volt hátra ahhoz, hogy a szövetkezetek a szerződésben vállalt kötelezettségüket teljesítsék. K. A. 9 Négy, kanadai gyártmányú kombájnnal dol­goznak az Egyesült Lenin Tsz dohánypalán­­tázó munkacsapatai. (Pásztor Zoltán felvétele.)

Next