Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 1. szám­ára: 90 fillér 1976. Január 1. csütörtök Forró testvéri üdvözlet VT­agy örömmel köszöntöm önöket, az új év alkalmá­ból — e szavakkal kezdődik Nyikolaj Karpovics Kiricsenko, az SZKB Krími Területi Bizott­sága első titkárának levele, me­lyet Bács-Kiskun megye dolgo­zóihoz intézett az 1976-os év al­kalmából. Az alábbiakban Kiri­csenko elvtárs levelének legfon­tosabb részleteit­ ismertetjük ol­vasóinkkal. Önök is tudják, milyen lelkes odaadással dolgozott a szovjet nép, hogy valóra váltsa a párt XXIV. kongresszusán elfogadott terveket. Az SZKP Központi Bi­zottságának decemberi plénumán Leonyid Iljics Brezsnyev igen kifejezően fogalmazott: „Jó lé­pést tettünk előre... Országunk történetének legjobb ötéves terve volt ez az időszak. Hazánk még gazdagabb, erősebb lett. Jobban élnek a szovjet emberek. Ez pe­dig a párt tevékenységének leg­magasabb rendű értékelését je­­lenti.*­ Jóleső érzéssel mondhatják el magyar barátaink, hogy a krími dolgozók sikeresen teljesítették IX. ötéves tervünk ipari, értéke­sítési,­ tervét. Nagy munkát vé­geztünk a termelési rekonstruk­ciók és a technika felújítása te­rén. Területünk az utóbbi évek­ben egy sor új és fontos termé­ket kezdett gyártani, köztük a 182 ezer tonna vízkiszorítású ha­zai óriás tankhajókat, a Bogatir nevű legnagyobb szovjet úszóda­rukat, a Krím—218 típusú tévé­­készülékeket,­ a rendkívül érté­kes ammóni­umfoszfát műtrá­gyát és így tovább, öt év alatt az éves terveken felül több, mint 350 millió rubel értékű különböző terméket értékesítettünk. A terület gazdasági életében, a népjólét további emelésében igen fontos az Észak-krími csatorna első részének befejezése. Ezt jog­gal nevezik a termékenység út­jának. A csatorna jól példázza, milyen nagy gondot fordít a kommunista párt a mezőgazda­­sági termelés intenzívebbé téte­lére. Tavria sztyeppéin a Kahovi­­tengertől Kercsig 400 kilométeren át húzódik a csatorna kék sza­lagja. A Krímben ma a Dnyeper vizével 180 ezer hektár aszályos földet öntözünk, s a csatorna ha­­tósugarában levő kolhozok és szovhozok termése a korábbinak (Folytatás a 2. oldalon) olygónk időtlen pá­lyán ismét leírt egy kört a Nap körül. A Ger­gely naptár korrigálja elő­ző késéseit és szökőévet je­lez 1976-ban. Egy nappal hosszabb lesz a február. A halandók véges emberi léptéké­vel araszoljuk a végtelen időt. Igaz, hogy ilyenkor a fordulóknál legalább­is gondolatban, lekö­rözzük a csillagokat — előre te­kintünk és vissza. Jelképnek is tekinthető, hogy az okmányt, amely a most búcsúzó esztendő legbiztosabb európai fej­leményét, a földrész házirendjét foglalja írásba, Helsinkiben vi­lágoszöld bőrbe, a béke remény­ségének színébe kötötték. Itt van, jelképes értelemben az asztalunkon, mint ajándék, mint útravaló. De ajándék-e igazán? Kivívott ajándék, vívmány! Vív­mánya erőknek, amelyeknek min­dig is akarata s elvi célja volt a tartós béke, s amelyek ezt olyan erőtől vívták ki, amelyek­nek akarata s elvi célja más volt, de gyakorlati célnak most el kel­lett fogadniok. Ne is tekintsünk hátrább ezút­tal, elég csak erre a most letelt európai esztendőre pillantanunk. Ne tévesszen meg senkit, ha Por­­tugáliában még buktatók, tüszők, tagságok járhatók, éppúgy, mint Spanyolországban, ahol negyven évi fasizmus után szintén nem lesz könnyű s egyszerű a feltá­pászkodás. Azt kell látnunk, ami lényeges: az Ibériai-félsziget, Európa teljes Dél-Nyugata sza­­badulóban van végre a negy­ven évig mozdíthatatlannak lát­szott ólomfedél alól. Az már nem kerül vissza reá. A fasizmus utóvédharcai lehetnek még dühödtek, vadak, Portugáliában nekieshetnek a forradalom ered­ményeinek, Spanyolországban elővehetik a na­talinból az ott negyvennégy éve leszerepelt Bourbon-dinasztiát. A fasizmus utolsó európai erődjei vannak pusztulóban. Nyugat-Németor­­szágban az adenaueri kurzust mindmáig hiába próbálják resta­urálni Straussék, ha megfeszül­nek is. Angliában a konzerva­tívok hasztalan sírják vissza többségüket. Olaszország haladó erői tartományi székhelyeken, megyeházakon, városházákon, hovatovább már a fél­ orszá­got kormányozzák. Görögország­ban bukott diktátorok állnak bí­róság előtt. Szüntelenül világosodik Európa horizontja, de a többi földrészé is. Igaz, a gyarmati sorból egyre­­másra demokratikus és népi álla­mok együttesévé alakuló Afriká­ban ott van még a fajüldöző Dél- Afrika és Rhodésia. Igaz, a sza­bad Vietnam és a súlyos száza­dok örökségéből bontakozó India mellett ott van Ázsiában­ az ős­­szel felérhetetlen kínai * mnaóiz­­mus. Igaz, Latin-Amerikában a szocialista hagyományú Kuba, a progresszív Mexikó és társai­­mellett ott vannak Chile és a többi makacs katonai diktatú­rák. S ott van, közel Európához a parázs alatt izzó Közel-Kelet. De minderről is már szabad szemmel látható: megindult geo­lógiai rétegeket, sok százados ural­mi állapot planetáris méretű fel­számolási folyamatát mutatja már az összkép. S itt, a fókusz­ban, Európánkban ■ már jóval töb­bet is. A fasizmusok eltakarodnak, a népek kivívják maguknak, ami­re rég megértek. Anatole France úgy mondta, hogy az amnesztiát. Mi Petőfivel mondjuk, hogy „ha­talmas kezdesz végre lenni, nép”. S mit kíván a nép, minél ha­talmasabb, annál p­arancsolób­­ban? Legelőször is, mindenek­előtt, s minimálisan: békét. Azt, amit Helsinkiben okiratba foglal­tak, a remény színébe kötöttek, az Csakugyan békére van szüksége emberi nem haladásának. Ugye — legyen igazuk azoknak, akik ezt ily dühös malíciával emlegetik — kétségkívül legszeb­ben a béke klímájában „tenyész". S hogy a békéért tehát csak po­litikai célszerűségből fáradozunk? Hát hogyne, abból is, de ennek a politikai célszerűségnek van egy döntő, van egy uralkodó ele­me, ami minden más politikai célszerűségtől elkülönbözteti. Az, hogy a legmagasabb morállal, örök erkölcsiséggel, minden idők minden százszor szent tanításával, magával az emberség és emberi­ség ügyével esik egybe. Mint min­dig minden progresszív, minden forradalmi ügy. Ma már az em­beri nem puszta fennmaradásá­nak legelemibb ügyével is. A bal­oldal tehát mindig a béke, a jobboldal mindig a háború híve, mindenkor és mindenütt, végig a világtörténeten. Lenin 1917-ben békedekrétum­mal fordult a világhoz. Ennek az ősi, természetszerű tenden­ciának elér­i logikája volt ez. Mutasson a világtörté­nelemben bárki forradalmi államot, amely külorszá­gok ellen támadó háborút indított. A nagy francia forradalomnak, sőt a belőle sar­jadt, bár a forradalmat denaturáló napóleoni császárságnak is vala­mennyi háborúja eredetileg védel­mi háború volt: az európai feje­delmek koalíciója huszonöt évig egyik háborút a másik után indí­totta ellene, Waterló-ig, s a régi, buorboni rend helyreállításáig meg nem nyugodott. Persze hiába, har­minchárom év múlva az 1848-as robbanás dobta le Európáról a szentszövetségi vasfedőt. Külső intervencióra feleltek 1917 után az orosz fegyverek, külsőre 1919- ben a magyarok, külsőre 1936— 1939-ben a spanyolok. A világ­­történet teljes példatárát felso­roljuk-e? Más kérdés, hogy végső soron mindig a támadó gonosz volt az, aki ráfizetett. Az első világhá­ború a hadat üzenő három csá­szárságot döntötte meg: az oszt­rákot, a németet, a törököt, s be­lepusztult még egy negyedik mo­narchia, az orosz is. A második világháborút öngyilkosként, vagy akasztófán végezte, aki kezdte. Az első világháború végén szü­letett a világtörténet első szocia­lista állama, a másik után a többi. A forradalom színe a vörös, az volt mindig is. A reményé a zöld, az volt min­dig is. Most látszik meg, legjobban, éppen az idén, mennyire illik egymáshoz — mennyire csakis egymáshoz ülik — ez a kettő. Mint zászlónk is. Újévi reménység Korszerűbb eszközökkel, új termékek 1976-ban Új esztendő, új tervidőszak kezdődött. A megye több tize- mint a régiekhez. Ugyancsak tu­­rnének, gyárának vezetőitől megkérdeztük, hogy összehason­­­lnk SS^T“úrógétt lítva az elmúlt esztendővel, 1976-ban milyen változtatásokat Felkészülve várjuk a szezont — terveznek a termelésben. A válaszok sokfélék, egyben azonban mondotta befejezésül a főosz­­megegyeznek, korszerűbb eszközökkel gyártott, gazdaságos táryvezető —, s reméljük, hogy jobb, piacképesebb árut kívánnak megrendelőiknek szállítani, esztendő sokkal jobban Az Épületasztalosipari és Fa­ipari Vállalat kiskunhalasi gyára december 24-én fejezte be 118 millió forintos tervének megva­lósítását. Az év folyamán a sze­gedi és a dunaújvárosi házgyár­nak összesen 19 ezer ablakot, er­kélyajtót és loggiát készítettek. A kereskedelemnek 113 ezret szállítottak a hagyományos aj­tókból és ablakokból, s mindent egybevetve a gyár dolgozói 1975- ben 22 ezerrel több lakáshoz való nyílászáró szerkezetet állítottak elő, mint tavaly. — Az új esztendőt az eddigi termékszerkezettel kezdjük —tá­jékoztatott Füzes István igazga­tó. — Ez azonban nem azt jelen­ti, hogy az ötödik ötéves tervidő­szak első éve nem hoz változást számunkra, ugyanis a második negyedévvel kezdődően korsze­rűbbé tesszük a gyártmánystruk­túrát. A hagyományos ablakok készítését megszüntetjük, így csak három termékcsoportunk marad: a házgyári felhasználású ablakok és erkélyajtók, illetve loggiák, valamint a hagyományos ajtók. Az eddigi hagyományos ablakok helyett a TÜZÉP válla­latoknak is házgyári típusúakat szállítunk. — Tavaly rossz esztendőnk volt — mondta Szarka Balázs, Kecskeméti Konzervgyár terme­­­lési főosztályának vezetője. Sem a borsó, sem a paradicsom — e két fő termékünk — nem hozta a várt termést A gyümölcsfélék­kel is hasonlóan jártunk. Termé­szetesen mindent elkövettünk az éves terv teljesítéséért Bízunk abban, hogy ez az év jobban sikerül, s a mezőgazda­ságban dolgozók is alaposabban felkészülnek a növényi kártevők elleni védekezésre. Gyárunk kü­lönben tavaly több új — terme­lékenységet növelő — géppel gaz­dagodott Megérkezett például a csemegekukorica-feldolgozó gép­sor, amelynek üzemeltetéséhez az idén remélhetőleg már elegendő kukoricát tudunk felvásárolni. A II-es telepen szerelik a gázka­zánt. Új angol gyártmányú hagy­matisztító gépünk is van már, most folyik a próba üzemeltetése. Ehhez a berendezéshez tizenöttel kevesebb munkásra van szükség. A Papíripari Vállalat kiskun­­halasi gyára megközelítőleg 100 százalékra teljesítette 180 millió forintos termelési előirányzatát, a szükségesnél kisebb munkáslét­­számmal A papírfeldolgozó üzem száznál több bedolgozót és szö­vetkezeti kooperációs partnere­ket is foglalkoztatott 1975-ben. A gyár termékszerkezetét iratrende­zők és különféle típusú dobozok alkották, amik egy sor iparág cso­magolóeszköz-igényének kielégí­tésére készültek. — Export-kötelezettségünknek határidőre eleget tettünk — mon­dotta el Bodrogi Tibor igazgató. — A csehszlovák megrendelésre gyártott iratrendezőket november 7-ig, a szovjet nyomott doboz ex­portot december 22-ig elszállítot­tuk. Az év utolsó napjaiban a még hátralevő hazai megrende­lésekre dolgoztunk. Az újévben, március 1-től te­kercses csomagolópapír ívekre vágásával és kiszerelésével bővül termelésünk. Az eddigi termé­keink gyártása mellett már ja­nuárban megkezdjük a műszaki előkészületeket, sőt a kijelölt üzemrész berendezését is az új feladat ellátására. Az Irodagépipari és Finom­­mechanikai Vállalat kiskőrösi fi­nommechanikai gyára a gyors növekedés nehéz feladatokkal já­­ró stádiumát élte át 1975-ben, létszáma a Kalocsai Textilfel­dolgozó Vállalat megszüntetett helyi telepétől átvett száznál több dolgozóval gyarapodott, akiket meg kellett tanítani a finom­­mechanikai munkára. A kollektí­va új tagjai jól elsajátították a tudnivalókat és sikeresen beil­leszkedtek. A vállalat a terme­lés 85 százalékos felfuttatását — a múlt évi 50 millió helyett 95 millió forintos terv teljesítését — várta a kiskőrösi gyártól, s ez az év végéig meg is történt Mint Kudron László igazgatótól megtudtuk, a nyugatnémet An­ker céggel szembeni export-kö­telezettségüknek már december 20-ra eleget tettek Az említette­ken kívül megkezdtek egy 22 mil­lió forintos beruházást két üzem­csarnok építésére és műszaki fej­lesztésére. Az IGV keresett termékének, a Ratus A—20 típusú pénztárgép­nek eddig 25 szerelt egységét gyártották Kiskőrösön, ez a szám januárban 5-tel növekszik. kecskeméti Sokszorosítógépgyár­A ban folyó szerelési munkákhoz előállítandó új egységek készíté­séhez a két ünnep közt megtet­ték az előkészületeket január­ban megkezdődik a gyártás. A. T. S.—O. L. y. Syst Ife 9 A Kecskeméti Konzerv­gyárban beszerelt új angol gyártmányú hagyma­tisztítógép egyik kezelője, Domokos Jánosné munka közben. (Opauszky László felvétele) í SS.

Next