Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évf. 52. szám Ara 90 fillér 1976. március 2. kedd Fóliasátor 50 ezer négyzetméteren Tompán­ a Kossuth Termelőszövetkezetben az idén 165 hektáron termesztenek zöldséget. Legnagyobb területen, 110 hektáron­­ külön­böző fajtájú étkezési paprikát ültetnek. A napokban kezdték meg a fóliasátrakban a tápkockákba tűzdelt palánták kirakását. Az idén kísérletképpen két hektáron tápkockával együtt ültetik ki a palán­tákat az erre a célra átalakított palántázógép segítségével. (Pásztor Zoltán felvétele) Egyetértés az SZKP Központi Bizottság politikai és gazdasági irányvonalával Leonyid Brezsnyev vitazárója Az SZKP XXV. kongresszusa hétfőn délelőtt, munkájának 6. napján lezárta a kongresszus első két napirendi pontját. A mindössze félórás délelőtti ülésen Gyinmuhamed Kunajev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja elnökölt. Bejelen­tette, hogy az első két napirendi ponttal, tehát a Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolóival kapcsolatban 139 delegátus jelentkezett szólásra, s 44 vita­felszólalás hangzott el. Kunajev javaslatára a kongresszus megszavazta az első két napirendi pont vitájának lezárását. Ezután az elnök felkérte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, az első napirendi pont előadóját vitazáró beszédé­nek elmondására. Küldött elvtársak! A Központi Bizottság beszámo­lójának megvitatásában részt vet­tek minden köztársaságunk kép­viselői , a központi bizottságok titkárai­, a területi pártbizottságok titkárai, felszólaltak a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek képviselői. A párt bel- és külpo­litikája kérdéseinek széles körét érintették. Nem kétséges, hogy az új Központi Bizottság, ame­lyet majd megválasztunk, figyel­mesen tanulmányozni fogja az elhangzott észrevételeket,­ s azo­kat figyelembe veszi majd mun­kájában. Az­ általános vitáról szólva há­rom mozzanatot szeretnék ki­emelni. Szerintem ezek a legfon­tosabbak. Mindenekelőtt nagy­ megelége­déssel állapítható meg, hogy a kongresszuson felszólalt­ vala­mennyi küldött egyöntetűen he­lyeselte a Központi Bizottság po­litikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét. Teljes támoga­tást kapott a Központi Bizottság beszámolójában vázolt, jövőre vo­natkozó irányvonal is. Elvtársak, ez azt jelenti, hogy sok milliós pártunk — amelynek akaratát mi itt kifejezésre juttat­­juk — eszmeileg és politikailag összeforrottan, egységesen fogad­ta a XXV. kongresszust. Ki kell emelni a vita­ rendkí­vül konstruktív,­ tárgyszerű elvszerű jellegét. Az elmúlt öt­és éves terv eredményeinek­­ ko­moly­ elemzése, a párt és az or­szág jelenének és jövőjének át­gondolása, fejlődésünk számos problémájára vonatkozó érdekes javaslatok, saját tevékenységünk önkritikus, követelményeket tá­masztó megközelítésé — v­­ok az itt elhangzott beszédek legtöbb jellemvonásai. Ez pedig azt jelenti, hogy­­ a kongresszuson csakúgy, mint az egész pártban, a kommunisták­hoz méltó, alkotói munkastílus uralkodik. Egységesen és erőtel­je­­sen hallatták szavukat a proletár internacionalizmusról, a népek barátságáról és a békéért vívott harcról. Ez a mi politikánk, és ettől nem térünk el. Ki kell emelni a felszólalók nagy optimizmusát, magabiztos, céltu­datos hangját. Mindez az ügyünk sikerébe, a terveink realitásába vetett szilárd meggyőződésnek és annak a felismerésnek az ered­ménye, hogy ha a párt kollektív bölcsességével kijelöli a célokat, kitűzi saját maga és az egész or­szág feladatait, akkor megvaló­sulnak ezek a célok, megoldód­nak ezek a feladatok. Köszönetet mondok mindazok­nak az elvtársaknak, akik nagyra értékelték a beszámolót­, s elis­merő szavakkal szóltak Központi Bizottságunkról, Politikai Bi­­zottságunkról, rólam és külföldi barátainkról. De az a helyes do­log, ha eddigi sikereinket úgy te­­­kintjük, mint a párt vezető szer­vei, továbbá a pártbizottságok és az összes pártszervezet kollektív munkájának, együttes erőfeszíté­sének eredményét. Az alábbiakban közöljük az SZKP XXV. kongresszusának határozatát az SZKP Központi Bizottsága Leonyid Brezsnyev előterjesztette beszámolójáról: „Miután meghallgatta és megvi­tatta L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára előterjeszté­sében az SZKP Központi Bizott­ságának beszámolóját, a­ párt so­ron levő bel- és külpolitikai fel­adatairól, elhatározza: 1. Teljes egészében he­lyesli a párt Központi Bi­zottsága politikai irányvo­nalát és gyakorlati tevé­kenységét. 2. Jóváhagyja az SZKP KB beszámolóját és java­solja minden pártszerve­zetnek, hogy munkájában érvényesítse azokat a téte­leket és feladatokat, ame­lyeket L. I. Brezsnyev ve­tett fel az SZKP Központi Bizottságának beszámolójá­ban.” A­_J­ongresszus mind ezt, mind a Igszponti Revíziós Bizottság beszámolóját jóváhagyó határoza­ti javaslatot egyhangúlag, lelkes taps és éljenzés közepette elfo­gadta. Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára lé­pett a szónoki emelvényre, s fel­olvasott egy nyilatkozattervezetet, amelyben az SZKP XXV. kong­resszusa kegyelettel megemléke­zik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti fel­szabadító mozgalom mártírjairól, követeli mindazoknak a kommu­nistáknak és egyéb haladó szemé­lyiségeknek a szabadon bocsátá­sát, akiket az imperializmus és a reakció a világ legkülönbözőbb részeiben bebörtönzött. Miután a kongresszus ezt az okmányt is egyhangúlag elfogadta, az el­nök berekesztette a délelőtti ülést. Mi akkor járunk el helyesen, akkor járunk el lenini módon, ha, eredményeink tudatában, figyel­münket a még meglevő fogyaté­kosságokra, a megoldatlan fel­adatokra összpontosítjuk.­­ Úgy gondolom, a kongresszus küldöttei egyetértenek azzal, hogy az ügy ilyen megközelítése min­­d­ennél jobban elősegíti a kom­munisták és egész népünk politi­kai aktivitásának és alkotó ener­giájának fokozódását. Engedjék meg, hogy­­ ennek je­gyében zárjam szavaimat, úgy gondolom, hogy a Központi Bi­zottság beszámolójáról folytatott vita jellege és tartalma mentesít a terjedelmesebb záróbeszédtől. Ezt követően Viktor Grisin, a KB Politikai Bizottságának tagja az első napirendi ponttal kapcso­latos határozati javaslat előkészí­tésére szombaton alakított 110 ta­gú bizottság megbízásából felol­vasta a határozatai javaslatot. Az SZKP XXV. kongresszusának határozata A 66. nemzetközi nőnapra készülve Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének nyilatkozata Hazánk életének sajátos tar­talmú és hangulatú ünnepe a nemzetközi nőnap, hiszen nálunk a nőkérdés megoldása a társada­lom egészét átfogó, cselekvésben megnyilvánuló akarattá lett. Március 8-án a munkahelyeken több mint kétmillió lánynak, asszonynak nyújtják át a meg­becsülés és tisztelet virágait. A közelgő 66. nemzetközi nőnap ün­nepe egyben mindenütt a mér­legkészítés ideje: sorra megvizs­gálják, hogy milyen intézkedése­ket hoztak a dolgozó nők hét­­­köznapjainak megszépítésére, élet- és munkakörülményeinek javítására? — erre kért választ Erdei Lászlónétól, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökétől az MTI munkatársa. — Az ünnepen emlékezünk ar­ra, hogy Magyarországon három évtizeddel­­ ezelőtt törvénybe fog­laltuk a női jogokat, és kimond­tuk a női egyenjogúságot. Azzal is büszkélkedhetünk,­ hogy e tör­vény nem maradt megvalósítat­lan szabály. Nálunk a női egyen­jogúság a társadalom egészének ügye lett: programunk a nők és a férfiak közös munkájával ér­lelte és érleli gyümölcsét.­­ A nők egyenjogúságáért folytatott világméretű harcnak jelentős állomása volt az elmúlt év. A nők nemzetközi évében el­ért eredmények továbbfolytatása jó lehetőséget ad hazánkban is a nőpolitikai munka áttekintésére, értékelésére, illetve további fel­adataink meghatározására. Pár­tunk Központi Bizottsága hat év­vel ezelőtt átfogóan vizsgálta a nők helyzetét, kijelölte a teljes egyenjogúságért elvégzendő fel­adatokat. Megállapíthatjuk, hogy a végrehajtás jó úton halad, az egész társadalom összefogásával munkálkodunk a női egyenjogú­ság teljes kibontakoztatásán. — Elmondhatjuk, hogy a dol­gozó lányok, asszonyok érdeké­ben végzett munka az utóbbi időszakban az élet minden terü­letén sokat fejlődött. A munka­helyeken terveket dolgoztak ki, s a termelés minden területén hatékony intézkedések születtek munkakörülményeik javítására, kedvezőbb munkafeltételek biz­tosítására. A gyárakban, üzemek­ben jelentős összegeket fordítot­tak s fordítanak a munkásnők fizikai megterhelésének csökken­tésére. Általánossá vált az a gyakorlat is, hogy a gyermeket váró anyákat szinte minden vál­lalatnál a korábbinál jobban se­gítik, könnyebb munkára helye­zik. A vállalati „alkotmányok” sok helyen már olyan célokat rögzí­tenek, hogy elsősorban a család­­fenntartó, vagy a sokgyermekes anyákat mentesítik az éjszakai műszaktól, példák sokaságát em­líthetnénk, amelyek szerint a munkahelyeken a dolgozó anyák­nak külön anyagi támogatást, pótszabadságot és kedvezményes üdülést biztosítanak, bővítették a nagy családok üdülési lehetősé­geit. A nődolgozók közül minden második anya. Ezzel kapcsolat­ban kiemelkedő szerepük van a nőpolitikai határozat megvalósu­lásában azoknak a központi gaz­dasági és szociálpolitikai intéz­kedéseknek, amelyekre a leg­utóbbi­­ évek gazdasági és társa­dalmi­­ fejlődésének eredménye­ként nyílt lehetőség. A végrehajtás eddigi tapaszta­latait összegezve arról is szólni kell, hogy bizonyos területeken az előrehaladás lassúbb és nehe­zebb. Változtatni kell azon, hogy a munkásnők politikai, szakmai, műveltségi színvonala nem éri el a munkásosztály egészének szint­jét. Feladataink súlyát mutatja, hogy a szocialista iparban dolgo­zó munkások 41,2 százaléka leány és asszony. A nők általános és szakmai képzésének,­­ politikai műveltségük növelésének fontos­ságát az ötödik ötéves terv­ cél­jai is hangsúlyozzák Lényeges feladat tehát, hogy széles körű és hatékonyabb felvilágosító munkával mozgósítsuk a lányo­kat és asszonyokat a tanulásra, önképzésre. A negatív jelenségek között tartjuk számon, hogy alig történt előrelépés a gazdasági vezetésben részt vevő nők ará­nyának növelésére. Igaz, a válla­lati intézkedési tervekben szá­molnak a nőkkel, mint utánpót­­l­ással, de konkrét előléptetések­kel, kinevezésekkel csak szórvá­nyosan találkozunk. E területen következetesebb harcot kell vívni azért, hogy az irányító posztokon a jelenleginél is nagyobb arány­ban bízzanak meg felelősségtel­jes, irányító munkával felkészült, arra alkalmas nőket. Ugyancsak erőteljesebb, hatékonyabb intéz­kedéseket sürget­­ az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati megvalósítása.­­ Az eltelt esztendők mind­annyiunk számára igazolták, hogy a határozatban foglalt fel­adatok megértésre találtak és cse­lekvésre késztettek: a dolgozó­­ nőkkel kapcsolatos problémákat egyre inkább társadalmi kérdés­ként kezelik. Az eredmények és hiányosságok összessége azonban arra utal, hogy a KB-határozat végrehajtása a pártszervezetek, valamennyi állami, társadalmi és tömegszervezet több évre szóló feladata. A nőpolitikai munka to­vábbfejlesztésének irányát és legfontosabb teendőit a fejlett , szocialista társadalom építésének feladataival összhangban hatá­rozta meg pártunk XI. kongres­­­szusa. Megvalósítása összehan­golt, folyamatos munkát igényel az élet minden területén. Ennek szellemében időről időre napi­rendre kell tűzni a nők helyzeté­nek alakulását, s az elért ered­­■­ményeket továb­b kell fejleszteni, gondolkodásunkat és magatartá­sunkat a szocialista követelmé­nyekhez kell igazítani — mon­dotta befejezésül Erdei Lászlóné. (MTI) A Szovjetunió népgazdasága 1976-1980. évi fejlesztésének fő irányai Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolója Küldött elvtársak­ Az SZKB Központi Bizottsá­­­ga a kongresszus elé terjesztette Szovjetunió népgazdasága 1976—1960. évi fejlesztése fő irá­nyainak tervezetét. A tervezet a párt gazdasági és szociális po­litikájával összhangban kifejti a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa hazánkban történő továb­bi építésének programját. A párt előző kongresszusától bennünket elválasztó öt év teljes­­egészében megerősítette az SZKP XXIV. kongresszusán kijelölt po­litikai irányvonal tudomány­os megalapozottságát és magas fo­kú hatékonyságát. Tovább fejlő­dött sok­nemzetiségű hazánk né­peinek testvéri együttműködése. A párt és a nép egysége meg­bonthatatlan. Ami a nemzetközi ügyeket il­leti,­­ még szilárdabbakká váltak a Szovjetuniót a Varsói Szerző­dés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaihoz: Bulgáriához, Csehszlovákiához, Kubához, Lengyelországhoz, Ma­gyarországhoz, Mongóliához, Német Demokratikus Köztársa­a­sághoz és Romániához, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasághoz, a Vietnámi De­mokratikus Köztársasághoz, Koreai Népi Demokratikus Köz­­­társasághoz fűződő barátság szá­lai. Országunk és a földkerekség valamennyi népe számára óriá­si jelentőségű az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott béke­program alaptételeinek sikeres valóra váltása. Hála a Szovjet­unió, a szocialista közösséghez tartozó országok, az összes béke­szerető népek és államok erőfe­szítéseinek, a világban elmélyül a feszültség enyhülésének folya­mata. A Központi Bizottság beszá­molója, amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára terjesz­­tett elő, összegezi a párt és a szovjet nép által az elmúlt öt évben végzett hatalmas munka eredményeit. A kongresszus küldöttei egész pártunk véleményének adnak hangot, amikor egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a Központi Bizottság­ és a Politikai Bizott­ság, élén Leonyid Iljics Brezs­Melyek voltak az ország fej­lődésének fő gazdasági eredmé­nyei az utóbbi öt évben? Fokozódott a nép jóléte. Gyors ütemben fejlődött a szocialista termelés, meggyorsult a t­udo­­mányos-műszaki haladás. Az ipa­ri termelés, a beruházások és a népjólét emelését szolgáló új in­tézkedésekhez történt állami rá­fordítások abszolút növekedésé­nek mértékét tekintve a IX. öt­éves terv országunk történelmé­nek legjobb ötéves terve. A szovjet társadalom előre ha­ladt a kommunizmus anyagi­műszaki alapjai létrehozásának útján. A kilencedik ötéves terv teljesítésének eredményeként fe­nyérvel, elvi marxista—leninista álláspontot képviselve, nagy energiával és céltudatossággal gondoskodik az SZKP egész bél­és külpolitikájának kidolgozásá­ról és sikeres megvalósításáról. Ezt újra megerősíti a párt Központi Bizottságának ,,A Szov­jetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányairól" címmel megtárgyalásra a kong­resszus elé terjesztett tervezete, amelyet, mint ismeretes, a párt­­szervezetekben, a dolgozók gyű­lésein és a sajtóban mélyreha­tóan megvitatták. A dolgozók kinyilvánították a párt és a nép közös ügyének sikerre vitelében való, az előttünk álló feladatok mély megértésén alapuló nagy fokú érdekeltségüket, felvetették, hogy­­ a miniszté­riumok, a főhatóságok és más gazdasági szervek fordítsanak nagyobb figyelmet a termelés­ megszervezésében tapasztalható hiányosságok felszámolására, termelési kapacitások kihaszná­­­lásának javítására. A tervezet megvitatása során előterjesztett javaslatokat és ki­egészítéseket nagy figyelemmel fogjuk megvizsgálni, a jelen do­kumentum végleges formába ön­tése és az ötéves terv kidolgo­­zása folyamán. A szovjet nép lelkes helyes­léssel fogadta pártunknak a ti­zedik ötéves tervre vonatkozó új programdokumentumát, és ezzel kifejezésre juttatta, hogy egyön­tetűen támogatja a párt gazda­sági és szociális politikáját. Mentősen növekedett,­­az utóbbi tíz évben gyakorlatilag megkét­szereződött az ország gazdasági­potenciálja. Ez világosan kitűnik, ha Szovjetunió népgazdasága kilen­­­cedik ötéves tervben elért fej­lődésének mutatóit összehason­lítjuk a nyolcadik és a hetedik ötéves terv mutatóival. A Központi Bizottság beszá­molójában Leonyid Iljics Brezs­nyev melegen és szeretettel be­szélt munkásosztályunk, kolhoz­parasztságunk és értelmiségünk nagyszerű munkasikereiről, és valamennyi küldött forró he­lyeslése közepette tolmácsolta nekik a kongresszus mély kö­szönetét. A gazdasági fejlődés eredmé­nyeit legteljesebben az ország nemzeti jövedelme jellemzi, amely a közfogyasztásnak és a nemzeti vagyon növelésének for­rása. A nemzeti jövedelem a IX. ötéves tervben 34 százalékkal volt nagyobb, mint a VIII. öt­éves tervben. A nemzeti jövede­lem 75 százalékát fogyasztásra, a többit pedig felhalmozásra fordítottuk. Ha a mindenkori fogyasztási alapokhoz hozzászá­mítjuk azokat a felhalmozási összegeket is, amelyeket lakóhá­­­­zak, iskolák, kórházak, kulturá­lis-oktatási intézmények, sport­­létesítmények, a kommunális és szolgáltató üzemek építésére for­­dítottunk, akkor kiderül, hogy a nemzeti jövedelem több mint 80 százalékát használtuk fel köz­vetlenül a népjólét céljaira, a nemzeti jövedelemnek a­ fogyasz­tásra fordított része nagyobb volt, mint az előző öt évben. Engedjék meg, hogy most az SZKP XXIV. kongresszusán­­ ki­tűzött szociális program megva­lósításában elért főbb eredmé­nyekkel foglalkozzam. A IX. ötéves terv feladatul tűzte­­ az egész lakosság jólé­tének ■ Emelését, s ugyanakkor azt, hogy különleges figyelmet kell fordítani a dolgozók kisebb jövedelmű kategóriái életszínvo­nalának emelésére. •­ Ennek megfelelően sikerült lé­nyegesen emelni a nép életszín­vonalát. A munkások és az al­kalmazottak átlagos havi bére öt év alatt 20 százalékkal nőtt és elérte a 146 rubelt, a társadalmi­­ alapokból történő kiegészítő­­ kifi­zetésekkel a havi 198 rubelt. Jelen­­tős előrehaladás történt a fa­lusi lakosság életfeltételeiben. A kolhoztagok munka szerinti ja­vadalmazása öt év alatt 25 szá­zalékkal emelkedett. Az elmúlt öt évben növelték a munkások, alkalmazottak, kol­hoztagok és hivatásos katonák öregségi és rokkantsági nyugdí­ját, emelték a főiskolai hallga­tók, a szakközépiskolai és a mű­szaki tanintézeti tanulók ösztön­díját és más ilyen irányú intéz­kedéseket is tettek. A lakosság egy főre jutó re­áljövedelme országunkban meg­közelítőleg minden 15 évben megkétszereződik. Más szavak­kal: egy emberöltő alatt a szo­cialista társadalom többször is a fogyasztás minőségileg új szín­vonalát éri el. Az 1971—75-ös években a kis­kereskedelmi áruforgalom 36 szá­zalékkal növekedett a fő élel­miszer- és iparcikkek szilárd ál­lami kiskereskedelmi árszintje mellett. Gyorsabban növekedett a hús-, a húskészítmények, a to­jás és más termékek értékesíté­se, a lakosság évente csaknem egymillió­­ személygépkocsit vá­sárolt, hétszer többet, mint 1970- ben. (Folytatás a 2. oldalon.) A Szovjetunió gazdasági fejlődésének eredményei

Next